Angart-módszer

Vannak ugyanis olyanok, akik „elmúltak” szemüvegesnek lenni, s nem azért, mert látásukat sajátosan az életkor befolyásolja, vagy mert a szemüveg „meggyógyította” őket. A szemüveg nem gyógyszer, ráadásul általában kettő kell belőle: egy néző és egy látó (az előbbivel keressük az utóbbit). Ezekből egyenként is kettő kell, mert Murphy mindig résen van; ha törhetetlen a lencse, akkor a méregdrága keret deformálódik, ha viszont a keretre ügyel az ember, akkor az üveg reped meg (s akkor még nem beszéltünk azokról, akiknek kontaktlencséjük is van, amely nemcsak a szemben láthatatlan, hanem egyébként is, hogy még bonyolultabb legyen az élet).

Leo Angart terapeuta viszont már eldobta a szemüvegét, mert jó ideje nincs szüksége segédeszközre. Kék tekintete áthatóan fúródik az enyémbe.

– Tényleg lát engem, vagy csak rám néz?

– Valóban látom, méghozzá tűélesen. Mint ahogy mindent.

– Azért kérdezem, mert nem hétköznapi, hogy öt és feles lencsétől műtét nélkül szabaduljon valaki. Önnek hogyan sikerült?

– Huszonhat éven át viseltem szemüveget, s nagyjából tizenöt évvel ezelőtt gondoltam arra először, hogy le kéne tenni. Igen ám, de mit kezdjek a látásommal? Ekkora dioptriát nem lehet csak úgy kiiktatni. Volt akkoriban egy barátom, aki szemtréninget végzett mindennap, s ez fölkeltette az érdeklődésemet. Ő azt mondta, fölfrissül a látása a gyakorlatok hatására. Csakhogy ez a tréning sok időt vesz igénybe, s én általában gyors eredményekre vágyom az élet minden területén. Nem kezdtem bele, de foglalkoztatott a kérdés, s kutattam a lehetséges megoldásokat. Aztán kezembe került egy érdekes könyv, amely a regressziós hipnózis gyakorlati alkalmazásáról szólt. Az orvos visszavitte rosszul látó pácienseit abba az életkorba és helyzetbe, amikor azok még tökéletesen láttak. Vagyis reprodukálta a tisztán látás állapotát, a szó eredeti, fizikai értelmében. A módszerrel a kliensek visszanyerték éleslátásukat. Rendkívül fölcsigázott az olvasmány.

– Ezek szerint mindig hitt abban, hogy a születetten jó látást bármikor vissza lehet szerezni?

– Nem. Sokáig magam is úgy véltem, hogy a szemünk ugyanúgy kopik, mint az autógumi, s a látásromlás részben a genetika, részben az öregedés, illetve néhány életkörülmény természetes következménye, amibe bele kell törődni. Nem gondoltam, hogy az eszközös vagy a műtéti korrekción kívül bármit is lehetne tenni vele. A könyv elolvasása után azonban megváltozott a véleményem, s még nagyobb lendülettel vetettem magam a természetes módszerek keresésébe. Még agykontrollt is végeztem, részben az említett tanulmány hatására.

– Segített?

– Nem igazán, viszont akkor már éreztem, hogy jó nyomon járok, lennie kell valamiféle módszernek. Soha nem felejtem el azt a pénteket, amely a végső lökést adta. Éppen egy nagy doboz tartalmát rendezgettem, néztem, mit kell kidobni. Találtam egy könyvet a Fülöp-szigeteki energiagyógyászatról. A látásról is sok szó esett benne, gyakorlatokkal alátámasztva. Kipróbáltam néhányat, s szinte azonnal erősebbnek éreztem a szememet. Kétóránként ismételtem a gyakorlatokat, és magam sem akartam hinni, de másnap már szemüveg nélkül olvastam! Hétvégén nagy lelkesedéssel folytattam a tréninget, aztán hétfőn úgy találtam, nem kell többé szemüveg. Persze vissza-visszavettem, amikor kifáradt a szemem, ám egyre rövidebb ideig volt szükségem rá. A következő három hónapban elértem a tökéletes látást. Azóta nincs szemüvegem.

– De mi az ön módszere? Mi az, amit a világ egyre több részén Angart-metódusként ismernek?

– A saját eljárásom kidolgozását akkor kezdtem, amikor úgy döntöttem, hogy másoknak is segítek. Pontosan tíz évvel ezelőtt részt vettem egy rendezvényen az Egyesült Államokban. Ott elmeséltem, mi történt velem, s láttam, hogy többen komolyan érdeklődnek. Tanfolyamot szerveztem, s a résztvevőkkel kísérleteket végeztem. Én ugyanis azt gondolom, hogy minden problématípusra külön-külön megoldást kell találni. Mivel nem vagyok orvos, a gyakorlatból merítkeztem.

– A tudomány is így kezdte.

– Hát igen. Széles az a spektrum, amely látásgondokat okozhat, ám a gyakorlat mindig megmutatta, melyik eljárás fog segíteni az adott problémán. Az asztigmatizmus, vagyis a szemtengelyferdülés esetében például arról van szó, hogy a négy szemmozgató izom közül az egyikben a kelleténél nagyobb a feszültség. Ezt kell tehát oldani, lazítani, ám mindig egyénileg. Az a lényeg, hogy helyreálljon az egyensúly a látás szervének legparányibb részleteiben is. Ha sikerül, akkor a teljes kép áll helyre, szó szerint és átvitt értelemben. Ehhez segítségül hívom az ősenergiát, amelyet pránának, csinek is neveznek. A látás akkor javul meg, ha az őserő ismét zavartalanul áramlik, azt nem akadályozza sem rossz beidegződés, sem helytelen gondolat. Voltaképpen taj-csit végzünk a szemmel. Nyitni kell a felső csatornák felé, s hinni is kell abban, hogy mindez lehetséges. Mert valóban lehetséges. Erre ma már sokan adunk példát.

– Ilyen egyszerű?

– A jó megoldások mindig egyszerűek, bármilyen bonyolult is az előzmény, amely a problémát okozta. A szem csodálatos szerv, az embernél ráadásul a külvilág érzékelésének legfontosabb tényezője. Hajlamosak vagyunk elhanyagolni, mert végül is ott a szemüveg, végső esetben a műtét. Csakhogy a szemüveg csupán passzív segítséget ad, miközben a szem aktív munkát végez, a műtét pedig nem veszélytelen, hiszen hegesedéssel jár. Az kell fölismerni, hogy valódi és végleges javulást kizárólag aktív módon, vagyis élő energiával lehet elérnünk. Minél magasabb a dioptria, annál kevesebb energia áramlik a szemben, de ez nem természeti csapás, mert helyreállítható. Amíg a lencsék dolgoznak helyettünk, vagyis átengedjük az irányítást egy eszköznek, addig nem lesz jobb a látásunk, sőt, egyre erősebb szemüveget kapunk. Ez nem természetes. A jó satnyulhatnak, ha nem edzzük őket. Érdekes, hogy amíg egy kéztörés után, a gipszlevételt követően mindenki aktívan mozgatni kezdi a kézizmait, addig a szemünkkel nem tesszük ugyanezt, noha a gyógyítás titka ugyanaz. Az edzés, a nyújtáslazítás, a megfelelő ritmusú dolgoztatás-pihentetés. Vagyis az energia megfelelő áramlásának biztosítása. A látástréning a folyamatra orientál, és célja, hogy a kliensben tudatosítsa a belső változásokat. Nem is maguk a gyakorlatok a legfontosabbak, hanem ezek viszonya a vizuális rendszerhez, a látás lelki aspektusához. A fő cél elsősorban az, hogy a neurofiziológiai ellenőrző mechanizmusokat megváltoztassuk, mégpedig ismételt vizuális ingerek által. Az eredmény elsősorban attól függ, hogy sikerül-e kifejlesztenünk az optimális látási stratégiákat, és ezeket a második természetünkké tennünk. A gyakori ismétlés ahhoz kell, hogy állandóan változtassuk a látási környezetet. Fontos, hogy világos eljárást alapozzunk meg, amelynek a segítségével mérni tudjuk az előrehaladást.

– Hogyan fogadják önt szakmai körökben?

– Kétféle viszonyulást tapasztalok. Az optikusok elutasítanak, de megértem, hiszen nekik el kell adniuk a szemüveget. A szemész szakorvosok többnyire nyitottak, mert ők gyógyítani akarnak, szakmai sikerre vágynak. – Több könyvet is írt, s ma már sok klinikán ismerik a nevét. Nálunk mikor fordul meg legközelebb, s miről beszél majd? – Szeptemberben jövök s a felnőttek részére szervezünk látástréninget. A gyermekkori látásproblémákkal egy későbbi tréningen foglalkozom a Magic Eyes Workshop keretében. Nem is hinné, de a magyar gyerekeknek legalább a húsz százaléka nem lát tökéletesen. A rendezvényen néhány egyszerű, de nagyon hatékony gyakorlatot ismertetek majd.

– Önnek vannak gyermekei?

– Nincsenek. Mindig olyan sokat jöttem-mentem a világban, hogy a gyermekek kimaradtak az életemből. De minden kicsinek szívesen, a tudásom legjavával segítek.