Szemfényőrzés – A szem­be­teg­sé­gek meg­elő­zé­se

Egy fel­mé­rés sze­rint a vi­lá­gon má­so­dik leggya­krab­ban hasz­nált lo­gó – a kí­nai taj-csi jel után – a Hór­usz-szem. Hó­rusz ó-egyip­to­mi na­pis­ten volt, Ízisz és Ozi­risz fia. A Hol­dat a bal sze­mé­vel, a Na­pot jobb sze­mé­vel azo­no­sí­tot­ták. A go­nosz Széth har­cuk köz­ben meg­sér­tet­te Hór­usz sze­mét, amit Toth is­ten meg­gyó­gyí­tott, így a Hór­usz -szem ké­sőbb az ál­lan­dó me­gúju­lá­si ké­pes­ség szim­bó­lu­má­vá vált. Az óko­ri Egyip­tom tu­dós pap­jai is tisz­tá­ban vol­tak a meg­elő­zés fon­tos­sá­gá­val, ezért pél­dá­ul Íziszt se­gít­sé­gül hí­vó va­rázs­szö­ve­gek­kel dí­szí­tett amu­let­tet hor­dat­tak an­nak el­ke­rü­lé­sé­re, hogy Széth „mé­reg­csí­rá­kat” ül­tet­hes­sen a szem­be vagy más­hová, míg a Hór­usz-sze­met amu­lett for­má­já­ban hord­ták a szem­ba­jok el­há­rí­tá­sá­ra („udzsat-szem”).

Nap­ja­ink­ban már ál­ta­lá­nos cso­dá­lat tár­gyát ké­pe­zi az az 50-60 éves em­ber, aki sze­mü­veg vagy kon­taktlen­cse nél­kül élve­zi a vi­lág szép­sé­ge­it, vagy ami még en­nél is meg­hök­ken­tőbb, e mű­tár­gyak nél­kül ol­vas­ni is ké­pes. Igaz, hogy sze­münk adott­sá­gai – ha­son­ló­an a fo­gak rom­lé­kony­sá­gá­hoz vagy a haj ál­la­po­tá­hoz – jórészt elő­de­ink­től ho­zott ge­ne­ti­kai adott­sá­gok függ­vé­nyei, még­is e leg­fon­to­sabb in­for­má­ció­szer­ző ér­zék­szer­vünk ép­sé­ge, egész­sé­ge meg­fe­le­lő oda­fi­gye­lés­sel, gon­dos­ság­gal meg­őriz­he­tő, kon­zer­vál­ha­tó, ja­vít­ha­tó.

Min­de­ne­ke­lőtt azt kell szem előtt tar­ta­nunk, hogy min­den­faj­ta egész­ség­rom­lás ese­té­ben sok­kal cél­sze­rűbb, és­sze­rűbb, ol­csóbb és ha­té­ko­nyabb a meg­elő­zés, mint a gyógy­ke­ze­lés, de a szem ese­té­ben ez kü­lö­nö­sen igaz. Igaz egy­részt, mert a szem­be­teg­sé­gek nagy ré­sze szo­ro­san össze­függ a szer­ve­zet ál­ta­lá­nos ál­la­po­tá­val (dia­bé­tesz, ma­gas vér­nyo­más, reu­ma, al­ler­gi­ás al­kat, fer­tő­zé­sek stb.), más­részt a már be­kö­vet­ke­zett sze­mé­sze­ti be­teg­sé­gek ne­he­zen, sok szö­vőd­mény ve­szé­lyé­vel vagy egy­ál­ta­lán nem kor­ri­gál­ha­tó­ak. (Nem vé­let­len, hogy a leg­hí­re­sebb pszi-se­bé­szek is úgy tart­ják, a ve­se és a szem az a két te­rü­let, ahol nem is ha­zar­dí­roz­nak a gyó­gyí­tás ígé­re­té­vel.)

A meg­elő­zés­ben fel­mér­he­tet­len je­len­tő­sé­ge van a funk­ció­har­mo­ni­zá­ló (ter­mé­sze­tes) gyógy­mó­dok­nak, il­let­ve az azok int­egráns ré­szét ké­pe­ző élet­mód­bé­li sza­bá­lyok­nak, de ma­gá­tól ér­te­tő­dő­en nem árt a rend­sze­res sze­mé­sze­ti el­le­nőr­zés sem. Ez utób­bi kü­lö­nö­sen a cu­kor­be­te­gek ese­té­ben fon­tos – le­ga­lább egy­szer éven­te –, mert a cu­kor­be­teg­ség ta­la­ján ki­ala­ku­ló re­ce­hár­tya-elvál­to­zás, a re­ti­no­pá­tia dia­be­ti­ca a lá­tás­vesz­tés egyik leggya­ko­ribb oka.

A meg­elő­zés leg­fon­to­sabb mód­jait há­rom olyan te­rü­le­ten je­löl­het­jük meg, ame­lyek min­den­na­pos oda­fi­gye­lést igé­nyel­nek. Ezek a táp­lál­ko­zás, a szem­hi­gi­é­nia, va­la­mint a lá­tá­só­vó tor­na- és masszázs­gya­kor­la­tok.

A vál­to­za­tos, „me­di­ter­rán jel­le­gű”, va­gyis gyü­mölcs- és zöld­ség­ala­pú táp­lál­ko­zás ál­ta­lá­ban alap­ve­tő fon­tos­sá­gú a szer­ve­zet anyag­cse­ré­jé­nek nor­má­lis me­der­ben tar­tá­sá­hoz, a lét­fon­tos­sá­gú vi­ta­mi­nok és an­tio­xi­dán­sok be­vi­te­le szem­pont­já­ból. A tisz­tán­lá­tás leg­fon­to­sabb ve­gyü­le­tei az A-, a C- és az E-vi­ta­min, va­la­mint a lu­te­in és a ri­bo­fla­vin, más né­ven B2-vi­ta­min.

Az A-vi­ta­min, a lá­tó­vi­ta­min, bio­ké­miai ne­vén re­ti­nol olyan zsír­ban ol­dó­dó, te­hát a szer­ve­zet­ben rak­tá­ro­zód­ni ké­pes esszen­ciá­lis anyag, amely min­de­ne­ke­lőtt a hal­má­jo­laj­ban, a máj­ban, a to­jás­ban, a vaj­ban és a tej­szín­ben for­dul elő. Mi­vel azon­ban ezek­nek az élel­mi­sze­rek­nek a fo­gyasz­tá­sa nem, vagy csak kor­lá­to­zott mér­ték­ben kí­vá­na­tos, he­lye­sebb, ha lá­tó­vi­ta­min-szük­ség­le­tün­ket nö­vé­nyi for­rás­ból sze­rez­zük be. A zöld le­ve­les és sár­ga zöld­sé­gek és gyü­möl­csök, va­la­mint a pa­ra­di­csom pro­vi­ta­mi­no­kat tar­tal­maz­nak je­len­tős mennyi­ség­ben. Eb­be a ve­gyü­let­cso­port­ba tar­to­zik pél­dá­ul a bé­ta-ka­ro­tin vagy a lu­te­in, ame­lyek a vé­kony­bél hám­sejt­je­i­ben ala­kul­nak át re­ti­nol­lá, majd to­váb­bi ké­miai fo­lya­mat után re­ti­nol­pal­mi­tát for­má­já­ban a má­junk­ban rak­tá­ro­zód­nak. (En­nél a tu­do­má­nyos tény­nél ér­de­mes utal­nunk a több ezer éves kí­nai or­vos­lás zse­niá­lis meg­ér­zé­sé­re, mi­sze­rint a szem a máj ér­zék­szer­vi kö­ve­te!) A re­ti­nol 11-es izo­mér­je azu­tán egy fe­hér­jé­hez kö­töt­ten a vér­pá­lyán ke­resz­tül a szem­hez jut, ahol az op­szin ne­vű fe­hér­jé­vel ro­dop­szin­ná, lá­tó­bí­bor­rá egye­sül. Ez az a ve­gyü­let, amely a re­ce­hár­tya csap­jait és pál­ci­káit táp­lál­ja, va­gyis biz­to­sít­ja az éles­lá­tást, fő­ként a szür­kü­le­ti tisz­tán­lá­tást, de a kö­tő­hár­tya és a sza­ru­hár­tya élet­ta­ni mű­kö­dé­sét is. Hi­á­nyá­ban a kö­tő­hár­tya ki­szá­rad, meg­vas­ta­go­dik, rán­cos­sá vá­lik, de­ge­ner­áci­ós sö­tét fol­tok je­len­nek meg raj­ta. A sza­ru­hár­tya ez­zel szem­ben el­lá­gyul (ke­ra­to­ma­la­cia), s szem­go­lyó a meggyen­gült he­lyen ki­bol­to­sul, ami vak­ság­hoz ve­zet. Ezek a tü­ne­tek csak hosszan tar­tó A-vi­ta­min-hi­ány kö­vet­kez­té­ben ala­kul­nak ki, pél­dá­ul dél­ke­let-ázsiai or­szá­gok­ban, ahol a ka­ro­tin­men­tes rizs a fő táp­lá­lék, vagy olyan ese­tek­ben, ami­kor sú­lyos fel­szí­vó­dá­si vagy máj­funk­ci­ós za­va­ro­król van szó.

A lu­te­in (di­hi­dro­xi-al­fa ka­ro­tin) egy olyan pro­vi­ta­min, amely rend­kí­vül erős an­tio­xi­dáns, és a ma­cu­lá­nak, az éles­lá­tás he­lyé­nek fő véd­nö­ke. Le­gin­kább a spe­nót­ban, a brok­ko­li­ban, a pa­pri­ká­ban, a cuk­kí­ni­ben, a tök­ben és a to­jás­sár­gá­já­ban for­dul elő.

A na­pi A-vi­ta­min-szük­ség­le­tünk 800-1000 mi­kro­gramm.

A szem és ter­mé­sze­te­sen az egész szer­ve­zet szem­pont­já­ból má­sik rend­kí­vü­li fon­tos­sá­gú vi­ta­min és an­tio­xi­dáns az asz­kor­bin­sav, a C-vi­ta­min. En­nek kon­cen­t­rá­ció­ja a szem­ben 40-sze­re­se (!) a vér­plaz­ma C-vi­ta­min-kon­cen­trá­ció­já­nak (0,6-1,4 mg/dl), ezért a lá­tá­sza­va­rok meg­elő­zé­sé­ért, el­ső­sor­ban a kez­dő­dő glau­kó­ma to­vább­fej­lő­dé­sé­nek meg­aka­dá­lyo­zá­sa cél­já­ból ez­zel a cso­da­szer­rel el kell árasz­ta­nunk a sze­met.

A C-vi­ta­min rend­kí­vül sok funk­ci­ót tölt be a szer­ve­zet­ben, így a ru­gal­mas ro­stok fe­lé­pí­té­sé­ben, a seb­gyó­gyu­lás­ban, a táp­lá­lé­kok­ból tör­té­nő fol­sav-fel­sza­ba­dí­tás­ban, a vas­fel­szí­vó­dás elő­se­gí­té­sé­ben és egy sor olyan oxi­dá­ci­ós-re­duk­ci­ós fo­lya­mat­ban se­gít, ame­lyek a sej­tek nor­má­lis mű­kö­dé­sét hi­va­tot­tak biz­to­sí­ta­ni. Ezen­kí­vül a szem­ben hoz­zá­já­rul a bel­nyo­más csök­ken­té­sé­hez is. A na­pi szük­ség­le­tünk 60-100 mg, ami ter­hes­ség, szop­ta­tás, pajzs­mi­rigy­túl­ten­gés, gyul­la­dá­sos be­teg­sé­gek, égé­si sé­rü­lé­sek, mű­té­tek ese­tén je­len­tő­sen meg­nő. Erős hi­deg- és hő­ha­tás meg­nö­ve­li a C-vi­ta­min vi­ze­let­tel tör­té­nő ki­vá­lasz­tá­sát, s mi­vel az asz­kor­bin­sav víz­ben ol­dó­dó vi­ta­min, a szer­ve­zet nem tud­ja tá­rol­ni, így a be­vi­tel­nek fo­lya­ma­tos­nak kell len­nie. A má­sik gond a C-vi­ta­min­nal az, hogy kb. 40 C-fo­kon el­bom­lik, így fő­zés, ste­ri­li­zá­lás, pasz­tö­ri­zá­lás al­kal­má­val is. Hasz­nos ezért tud­nunk, hogy pél­dá­ul a leg­több C-vi­ta­min-tar­tal­mú csip­ke­bo­gyó­ból úgy ké­szít­sünk te­át, hogy 30-40 fo­kos víz­ben 2-3 órát áz­tat­juk, vagy hogy a szin­tén ma­gas C-vi­ta­min-tar­tal­mú mé­ze­ket ne a még for­ró teá­ba tegyük. A leg­na­gyobb mennyi­ség­ben a ter­mé­sze­tes asz­kor­bin­sa­vat a zöld­sé­gek – fő­leg a pa­ra­di­csom és a pa­pri­ka, a bur­go­nya, a ká­posz­ta­fé­lék, a sa­va­nyú ká­posz­ta –, va­la­mint a gyü­möl­csök – al­ma, szil­va, kör­te, sár­ga­din­nye, ba­nán, ci­trus­fé­lék – tar­tal­maz­zák.

A ter­mé­szet­ben az asz­kor­bin­sav sok nö­vény­ben cser­ző­a­nya­gok­hoz (asz­ko­ge­ra­ni­in­hez) kö­tött, így a szö­mör­ce (Rhus), a gó­lya­orr (Ge­rá­ni­um) vagy a ju­har (Acer) nem­zet­ség több kép­vi­se­lő­jé­ben. Ez utób­bi­ból ki­vont C-vi­ta­mint (Ace­ro­la kap­szu­la) nagy dó­zis­ban hasz­nál­ják a nyu­gat-euró­pai sze­mé­szek lá­tás­ja­ví­tás­ra, glau­kó­más ro­ha­mok meg­elő­zé­sé­re.

A har­ma­dik nagy an­tio­xi­dáns és szem­vi­ta­min az E-vi­ta­min. Négy­faj­ta szte­re­o­izo­mér­je is­mert (al­fa-, bé­ta-, gam­ma- és del­ta-to­ko­fe­rol), de csak az al­fa-to­ko­fe­rol a ter­mé­sze­te­sen elő­for­du­ló, s ez a leg­ha­té­ko­nyabb is. E zsír­ban ol­dó­dó vi­ta­min fő­ként a zsír­szö­vet­ben rak­tá­ro­zó­dik, és plaz­ma­szint­je össze­függ a li­pi­dek – zsír­szerű anya­gok – vér­plaz­ma­szint­jé­vel. Hi­á­nya sok­faj­ta pro­blé­mát okoz­hat a vá­zi­zom­zat, a köz­pon­ti ideg­rend­szer ber­ke­i­ben, de a vö­rö­svér­tes­tek fo­ko­zott fe­lol­dó­dá­sá­val já­ró vér­sze­gény­sé­get is elő­i­déz­he­ti. Je­len­lé­te kü­lö­nö­sen fon­tos az új­szü­löt­tek­ben, akik min­dig re­la­tí­ve to­ko­fe­rol­hi­á­nyos ál­la­pot­ban szü­let­nek. Mi­nél ko­ráb­ban szü­le­tik a ba­ba, an­nál va­ló­szí­nűbb, hogy re­ce­hár­tya-hi­á­nyos­sá­ga lesz az E-vi­ta­min-hi­ány miatt. Az 1 kg-nál ki­sebb sú­lyú cse­cse­mők­nél 80%-ban for­dul elő E-vi­ta­min-hi­á­nyos re­ti­na­ká­ro­so­dás. Gyer­me­kek­ben és fel­nőt­tek­ben az E-vi­ta­min hi­á­nyát több­nyi­re a fel­szí­vó­dás hi­á­nya, va­gyis emész­tő­szer­vi be­teg­sé­gek idé­zik elő. A na­pi 10-15 mg be­vi­te­le azért fon­tos, mert ez aka­dá­lyoz­za meg a ma­cu­la de­ge­ner­áció­ját és kés­lel­te­ti a szür­ke há­lyog meg­je­le­né­sét. A leg­több E-vi­ta­min a zöld fő­ze­lé­kek­ben, a bú­za- és szó­ja­csí­rá­ban, a nö­vé­nyi ola­jok­ban, csont­hé­jas gyü­möl­csök­ben, a spár­gá­ban, a to­jás­sár­gá­já­ban for­dul elő.

Sze­münk vi­lá­ga még egy vi­ta­min­fé­le­ség után só­vá­rog na­gyon, ez pe­dig a ri­bo­fla­vin, vagy B2-vi­ta­min. Amennyi­ben a na­pi 1,3-1,6 mg-ot nem si­ke­rül hosszabb időn ke­resz­tül be­vin­nünk a szer­ve­zet­be, kö­tő­hár­tya-gyul­la­dás, könnye­zés, a szem égő-visz­ke­tő ér­zé­se, a sza­ru­hár­tya új­ra­ere­ző­dé­se, gyul­la­dá­sa, fé­nyér­zé­keny­ség, szem­héj­görcs ala­kul­hat ki egyéb tes­ti tü­ne­tek mel­lett. A leg­jobb ri­bo­fla­vin­for­rá­sok a tej­ter­mé­kek, a to­jás, az élesz­tő, a bú­za- és szó­ja­csí­ra, a cu­kor­bor­só, a pa­ra­di­csom, a spe­nót és az aszalt szil­va.

A „szem­fény­vesz­tés” meg­elő­ző­sé­nek má­sik na­gyon fon­tos ele­me a hi­gi­é­nia. En­nek van né­hány alap­sza­bá­lya, ame­lyet na­gyon nem il­lik fi­gyel­men kí­vül hagy­ni. A leg­fon­to­sab­bak a kö­vet­ke­zők:

• min­dig ala­po­san mos­suk meg a ke­zün­ket, mi­előtt a sze­münk­höz nyúl­nánk (a vég­bél mel­lett az uj­ja­kon ta­lál­ha­tó a leg­több kó­ro­ko­zó bak­té­ri­um!);

• ha sze­münk­ben szú­rást, visz­ke­tést ér­zünk, ne dör­zsöl­jük azon­nal, re­flex­sze­rű­en, ha­nem pró­bál­juk meg le­zárt szem­héj mel­lett a sze­mek las­sú kör­befor­ga­tá­sá­val meg­ol­da­ni a kel­le­met­len­sé­get;

• ha por­szem vagy kis ide­gen test ke­rül a szem­be, ne dör­zsöl­ges­sük, ha­nem a szem­pil­lá­nál fog­va húz­zuk elő­re a fel­ső szem­hé­jat, majd erő­tel­je­sen csuk­juk be a sze­mün­ket a fel­ső szem­hé­jat le­fe­lé-ki­fe­lé húz­va, vagy mos­suk át fo­lyó tisz­ta víz­zel;

• le­he­tő­leg ke­rül­jük ott­ho­nunk­ban a pad­ló­sző­nyeg, a vas­tag füg­gö­nyök, tol­lal töl­tött dísz­pár­nák hasz­ná­la­tát, mert az ezek­be le­ra­kó­dott por sze­mal­ler­gi­át vált­hat ki;

• ha a szem­hé­jon gyul­la­dás van, s a szem erő­sen könnye­zik, ne pa­pír zseb­ken­dőt hasz­nál­junk, mert az ir­ri­tál­hat­ja a sze­met;

• min­dig meg­fe­le­lő he­lyi vi­lá­gí­tást al­kal­maz­zunk ol­va­sás­kor, írás­kor, mert a szem al­kal­maz­ko­dó­ké­pes­sé­ge egyéb­ként las­san, de biz­to­san rom­lik;

• hó­me­ző­kön, szi­krá­zó nap­fény­ben, ten­ger­par­ton vi­sel­jünk vé­dő sze­mü­ve­get – mert ugya­n­úgy, mint az UV-lám­pá­ba né­zés, he­gesz­tő­fény­be vagy nap­ba né­zés ese­tén – akár akut vak­ság (len­cse- és üveg­test-za­va­ro­dás, re­ti­na­ki­égés) is lét­re­jö­het. A 350 mil­li­­mi­kron hul­lám­hossz alat­ti UV-su­ga­ra­kat a kö­tő­hár­tya és a sza­ru­hár­tya vissza­tart­ja, a 350-400 mil­li­mi­kron hul­lám­hosszú­sá­gú­ak csak a len­csé­re ár­tal­ma­sak, míg a 400-700 mil­li­mi­kro­nos su­gár­zás a re­ce­hár­tyát is elé­ri és ká­ro­sít­ja;

• a szem kö­rü­li bőr, a szem­pil­lák ki­ké­szí­té­sé­hez be­vizs­gált, nem al­ler­gi­zá­ló sze­re­ket hasz­nál­junk;

• vi­gyáz­zunk, hogy a smin­ke­lés köz­ben anyag ne ke­rül­jön a szem­be;

• a smin­ket, szem­pil­la­fes­té­ket min­den nap meg­fe­le­lő szer­rel tá­vo­lít­suk el;

• sze­les idő­ben hasz­nos vé­dő­sze­mü­veg vi­se­lé­se;

• ha a szem ki­szá­ra­dás­ra haj­la­mos, hasz­nál­junk va­la­mi­lyen – le­gin­kább ho­me­o­pá­ti­ás – szem­csep­pet vagy ka­mil­lás öblí­té­se­ket. Meg­fe­szí­tett ol­va­sás, írás, szá­mí­tó­gé­pen va­ló dol­go­zás kö­ze­pet­te is fi­gyel­jünk ar­ra, hogy gya­ko­ri pis­lo­gás­sal ned­ve­sít­sük a sza­ru­hár­tyát, s időn­ként la­zí­tás­ként te­kint­sünk tá­vo­labb­ra, masszí­roz­zuk meg a sze­met az alább leírt mó­do­kon vagy „te­nye­rez­zünk”;

• a te­le­ví­zió-ké­szü­lék­ből és a szá­mí­tó­gé­pek­ből áram­ló su­gár­zás hosszú tá­von bi­zo­nyo­san ká­ro­sít­ja a fi­nom sejt­mű­kö­dé­se­ket, kü­lö­nö­sen na­pi töb­bó­rás hasz­ná­lat ese­tén. Mé­ré­se­im sze­rint a ten­ge­ri só az, amely eze­ket a su­gár­zá­so­kat a ké­per­nyő elé re­du­kál­ja, így min­den­ki­nek ajánl­ha­tom, hogy kö­zön­sé­ges ten­ge­ri sót (do­boz­ban vagy zacs­kó­ban) tegyen a ké­per­nyő fö­lé. A sót 4-5 hó­na­pon­ként ki kell dob­ni és új­jal ki­cse­rél­ni, mert meg­te­lik „ne­ga­tív in­for­má­ciók­kal”;

• ha kon­taktlen­csét vi­selsz, rend­kí­vü­li gon­dos­ság­gal kell be­he­lyez­ni és ki­ven­ni a len­csét. Kon­taktlen­cse vi­se­lé­sé­re nem al­kal­ma­sak azok, akik haj­la­mo­sak szem­fer­tő­zés­re, akik­nek erő­sen szá­raz a sze­mük, il­let­ve ér­zé­ket­len sza­ru­hár­tyá­juk van, akik­nél kéz­re­me­gés vagy a kéz ki­sízü­le­te­i­nek gyul­la­dá­sa, de­for­má­ció­ja aka­dá­lyoz­za a len­cse pon­tos fel­he­lye­zé­sét, vagy akik nem ké­pe­sek elvi­sel­ni az ún. adap­tá­ci­ós idő­sza­kot, amíg az ide­gen­test-ér­zés meg­szű­nik, az ideg­rend­szer meg­szok­ja az új lá­tás­mó­dot (a me­rev len­csék ese­té­ben ez kb. egy hét). Kon­taktlen­csét nem sza­bad hor­da­ni, ha a szem ki­csit is gyul­ladt, al­vás köz­ben vagy úszás­kor. A fel­he­lye­zés­kor vi­gyáz­zunk, hogy ne ke­rül­jön por­szem, ko­rom vagy ide­gen test a len­cse és a sza­ru­hár­tya kö­zé, mert az fel­ma­ró­dást, fáj­dal­mat, gyul­la­dást idéz­het elő.

• ne hord­junk kon­taktlen­csét olyan mun­ka­he­lyen, ahol tar­tó­san oxi­gén­sze­gény­ség, do­hány­füst, erős por vagy szél ve­szé­lyez­te­ti a kon­taktlen­cse és a sza­ru­hár­tya kö­zöt­ti sur­ló­dás­men­tes együtt­mű­kö­dést;

• a kon­taktlen­csék hi­gi­é­niá­já­ra ma­xi­má­li­san ügyel­nünk kell. A nem meg­fe­le­lő­en ke­zelt kon­taktlen­cse a sza­ru­hár­tya és a kö­tő­hár­tya rend­kí­vül ne­he­zen ke­zel­he­tő gyul­la­dá­sa­i­hoz, sú­lyo­sabb eset­ben vak­ság­hoz is ve­zet­het. Nem sza­bad pél­dá­ul a lágy kon­taktlen­csé­ket a ke­mény len­csék­hez va­ló fo­lya­dék­kal ke­zel­ni, mert a lágy len­cse erős víz­szí­vó ha­tá­sá­nál fog­va at­tól meg­duz­zad és nem fog­ja kö­vet­ni a szem dom­bo­ru­la­tát, ami­nek pe­dig be­éke­lő­dő por­szem, ide­gen test, gyul­la­dás, ki­ma­ró­dás lesz a kö­vet­kez­mé­nye;

• utol­já­ra, de nem utol­só­sor­ban a szem­nél nem le­het elég­gé hang­sú­lyoz­ni az ön­gyó­gyí­tás ve­szé­lye­it. A sze­mor­vost azon­ban ne csak pro­blé­ma ese­tén ke­res­sük fel, ha­nem rend­sze­re­sen – 40 éves kor fe­lett éven­te-ké­té­ven­te – vizs­gál­tas­suk meg ma­gun­kat sze­mészor­vos­sal.

A szem­be­teg­sé­gek meg­elő­zé­sé­ben és gyó­gyí­tá­sá­ban egy­aránt rend­kí­vül fon­tos és ha­tá­sos a szem­tor­nák és masszá­zsok ar­ze­nál­ja. A rö­vid­lá­tás te­rü­le­tén pél­dá­ul na­gyon ko­moly ered­mé­nye­ket ér­tek el Kí­ná­ban, mió­ta az is­ko­lák­ban kö­te­le­ző­vé tet­ték a „szem csi-kung”-ot.

Meg­le­pő ered­mé­nye­ket ér­he­tünk el lá­tá­sunk ja­ví­tá­sa, il­let­ve tisz­ta­sá­gá­nak meg­őr­zé­se te­rén, ha a kö­vet­ke­ző gya­kor­la­to­k és masszázs­for­mák elvég­zé­sé­re min­den reg­gel le­ga­lább 10 per­cet szá­nunk.

1. La­zán be­haj­lí­tott tér­dek­kel, nyu­god­tan, mé­lyen be­lé­le­gez­ve, fe­jün­ket amennyi­re csak tud­juk, jobb­ra for­dít­juk, s sze­münk­kel jobb­ra-fel­fe­lé né­zünk. Las­sú ki­lég­zés­sel a fe­jet elő­re­haj­tott kö­zé­pál­lás­ba vissz­ük. Újabb be­lég­zés­re a gya­kor­la­tot bal ol­dal­ra is meg­is­mé­tel­jük. Mind­két ol­dal­ra tíz­szer is­mé­tel­jük meg a moz­du­la­to­kat. (Ilyen­kor az éj­sza­kai nya­kel­fe­kvés is ol­dó­dik, s a ko­po­nya­alap ki­sízü­le­te­i­nek fel­sza­ba­dí­tá­sa a ma­gas vér­nyo­mást is csök­kent­he­ti.)

2. La­za ter­pe­szál­lás­ban be­lég­zés­re két ke­zün­ket te­nyér­rel le­fe­lé sze­münk ma­gas­sá­gá­ig emel­jük. Sze­me­ink­kel a jobb kéz mu­ta­tó­uj­ját fi­xál­juk. Ki­lég­zés­kor, mint­ha íjat húz­nánk ki, jobb ke­zün­ket ököl­be zár­va, csak a mu­ta­tó­uj­jat fel­emel­ve jobb ol­dal­ra kö­vet­jük a mu­ta­tó­uj­jat. Be­lég­zés­re a két kéz vissza­ér­ke­zik a sze­mek elé kb 15 cm tá­vol­ság­ra, majd ki­lég­zés­kor az íjat bal ol­dal­ra fe­szít­jük ki, a bal kéz fel­emelt mu­ta­tó­uj­ját kö­vet­ve sze­me­ink­kel.

Sze­mi­zom­masszázs: min­dig rend­kí­vül fi­no­man kell vé­gez­nünk, mert a szem­moz­ga­tó iz­mok a test leg­ki­sebb, leg­tö­ré­ke­nyebb ilyen ké­ple­tei. Ezért ne vé­gez­zük két­szer egy­más után ezt a masz­százs­for­mát, de na­pon­ta több­ször meg­is­mé­tel­het­jük. Ki­vi­te­le­zé­se a kö­vet­ke­ző­kép­pen tör­té­nik.

• Néz­zünk fel­fe­lé és mu­ta­tó­uj­jun­kat fi­no­man he­lyez­zük a bel­ső szem­zug­nál a szem­go­lyó és a cson­tos sze­mü­reg szé­le kö­zé. 3-4-szer vé­gez­zünk jobb-bal irá­nyú víz­szin­tes si­mo­ga­tást az uj­junk­kal.

• Ezu­tán néz­zünk le­fe­lé és ugya­ni­lyen gyen­géd moz­du­la­tok­kal vé­gez­zünk si­mo­ga­tást be­lül­ről ki­fe­lé a fel­ső szem­hé­jon is.

• Te­kin­te­tün­ket irá­nyít­suk bal ol­dal­ra és bal ke­zünk mu­ta­tó­uj­já­nak vé­gét he­lyez­zük a bal szem bel­ső zu­gá­hoz, a jobb kéz mu­ta­tó­uj­já­nak vé­gét pe­dig a jobb szem kül­ső zu­gá­hoz. És 3-4-szer masszí­roz­zuk meg eze­ket a pon­to­kat.

• Tegyük a jobb kéz mu­ta­tó­uj­já­nak vé­gét a jobb szem bel­ső zu­gá­hoz és a bal kéz mu­ta­tó­uj­já­nak vé­gét a bal szem kül­ső zu­gá­hoz, majd itt is vé­gez­zük el a könnyed masszí­ro­zást.

• Csuk­juk be a sze­mün­ket, s a há­rom kö­zép­ső uj­junk vé­gét he­lyez­zük az orr­gyök­re. Be­lül­ről ki­fe­lé 10-szer masszí­roz­zuk át könnye­dén az egész sze­met (kí­vül­ről be­fe­lé so­sem!).

Az aku­punk­tú­rás szem kö­rü­li pon­tok masszá­zsa:

He­lyez­zük hü­vely­kuj­ja­in­kat a kül­ső szem­zug­nál a ha­lán­té­kra és a be­haj­lí­tott mu­ta­tó­uj­junk má­so­dik per­cét a sze­möl­dök bel­ső vé­gé­re. A sze­möl­dök al­só szé­lét masszí­roz­zuk meg be­lül­ről ki­fe­lé ez­zel az ujjper­cünk­kel, kö­vet­ve a sze­mü­reg cson­tos szé­lét. Ugya­nezt tegyük meg az al­só sze­mü­reg­szé­len is. Mind­két fel­szí­nen tíz­szer vé­gez­zük el a masszí­ro­zást.

Szem­tor­na, amely min­den­faj­ta szem­be­teg­ség­ben se­gít, de a lá­tás­éles­ség ja­ví­tá­sá­ban a leg­ha­té­ko­nyabb (szin­tén reg­gel vég­zen­dő el­ső­sor­ban):

Moz­du­lat­lan fej­jel irá­nyít­suk te­kin­te­tün­ket fel­fe­lé, majd le­fe­lé, amennyi­re csak ké­pe­sek va­gyunk, 10-10 al­ka­lom­mal.

Ugyan­csak moz­du­lat­lan fej­jel te­kint­sünk jobb­ra és bal­ra 10-10 al­ka­lom­mal.

Moz­gas­suk sze­mün­ket 10 és 4 óra irá­nyá­ban 10-10 al­ka­lom­mal.

Te­kint­sünk 2 és 8 óra irá­nyá­ban 10-10 al­ka­lom­mal.

For­gas­suk kör­be sze­me­in­ket az óra­mu­ta­tó já­rá­sá­val meg­egye­ző­en 10 al­ka­lom­mal, majd tegyük ugya­nezt 10 al­ka­lom­mal az óra­mu­ta­tó já­rá­sá­val el­len­té­te­sen.

A nap fo­lya­mán, ha sze­münk el­fá­rad, eze­ket a gya­kor­la­to­kat min­dig elvé­gez­het­jük, ki­egé­szít­ve pél­dá­ul Wil­liam Ba­tes ame­ri­kai sze­mor­vos pal­ming (te­nye­re­zé­si) mód­sze­ré­vel. Ülő hely­zet­ben, kö­nyö­kün­ket az asz­tal­ra tá­maszt­va, te­nye­rünk kö­ze­pét sze­münk elé he­lyez­zük és öt-tíz per­cig nyu­god­tan, las­san lé­le­gez­ve el­kép­zel­jük, hogy te­nyer­ünk­ből szem­táp­lá­ló fe­hér fény áram­lik éles­lá­tá­sunk szer­vé­be.

Amennyi­ben a fen­ti in­struk­ció­kat meg­fo­gad­juk, ne le­gyen lel­ki­is­me­ret-fur­da­lá­sunk amiatt, hogy a sze­mé­szek­nek, op­ti­ku­sok­nak ke­ve­sebb mun­ka­le­he­tő­ség ada­tik, mert sze­münk fé­nyé­nek, éles­lá­tá­sunk­nak a meg­őr­zé­se olyan le­he­tő­sé­get kí­nál a vi­lág szép­sé­ge­i­nek meg­is­me­ré­sé­ben, a tu­dás meg­szer­zé­sé­nek örö­mé­ben, amit nem le­het elég­gé ér­té­kel­nünk. l