Rövidlátás kialakulásának okai
A rövidlátás azt jelenti, hogy a beteg közelre jól, távolra azonban elmosódottan, homályosan lát. Ilyenkor a szem a hossztengelye mentén megnyúlik, így a szembe jutó fénysugarakat a lencse a retina előtt fókuszálja. A rövidlátásnak három formáját ismerjük:
Hossztengelyi miópia: a rövidlátás leggyakoribb formája. A szem megnyúlt, túlságosan hosszú, a lencse és a szaruhártya fénytörése azonban normális. A rövidlátás e fajtája általában iskoláskorban jelentkezik és felnőttkorra alakul ki véglegesen. A meglehetősen ritka, ún. rosszindulatú (malignus) miópia lényege, hogy a szem hosszanti megnyúlása a beteg egész élete során folytatódik, aminek következtében egy idő után az ideg- és érhártyán elváltozások alakulnak ki, és a páciens látása jelentősen romlik.
Fénytöréses miópia: Ilyenkor a beteg szeme normális hosszúságú, azonban a lencse fénytörése túl erős, vagy a szaruhártya görbülete túlságosan domború.
Akkomodatív miópia: A túl sok közeli munka hatására, a munkafelületről felpillantva, a szem nem képes azonnal alkalmazkodni, és az érintett távolra rosszabbul lát. Ha sikerül ellazulni, csökkenteni a szemközeli munkaórák számát, a látás helyreáll.
A rendszeres szemészeti kontrollvizsgálat felderítheti a szövődményeket
Az erős rövidlátásnál (kb. mínusz 5 dioptria felett) gyakoriak a komplikációk. A hossztengelyi miópia elsősorban az ideghártyánál okozhat problémát: a túlzott nyúlás következtében apró szakadások, lyukak jöhetnek létre, ami az ideghártya leválásával, leszakadásával fenyeget. E folyamat korai felismerése érdekében érdemes rendszeresen pupillatágítás mellett elvégezni a szemfenék vizsgálatát. A rövidlátás hajlamosít a zöld hályogra is, ezért elengedhetetlen a rendszeres, évenként megismételt szemészeti vizsgálat.
Haladéktalanul orvoshoz kell fordulni hirtelen villámlás, fényjelenségek; koromeső, fekete/ barna esőcseppek (vérzésre utalhat); illetve fátyol vagy fal látása esetén. Ez utóbbi tünet kialakulásakor a retina leválásának gyanúja áll fenn.
A gének és az életmód szerepe
Eddig meglehetősen keveset sikerült megtudnunk arról, hogy miért nyúlik meg a szemgolyó. Biztos, hogy ebben a géneknek is szerepük van: ha mindkét szülő rövidlátó, a gyermekek 60 százaléka szintén az lesz. A jó szemű szülőknél ennek valószínűsége mindössze 10 százalék. A szem növekedése legkorábban ötéves korban kezdődik, s minél hamarabb indul meg a folyamat, annál gyorsabban romlik a gyermek szeme. Az öröklésen kívül valószínűleg a következő tényezők is szerepet játszanak a rövidlátás kialakulásában:
Közeli munka: Sok klinikai tanulmány mutatott rá a rövidlátás és az iskolázottság kapcsolatára. Minél többet olvas vagy számítógépezik egy gyermek, annál erőteljesebben alakul ki a miópia, mivel a közeli tárgyak nézése a szemgolyót növekedésre készteti.
Nemek szerinti megoszlás: A fiúk hajlamosabbak a rövidlátásra.
A közellátáshoz szükséges beállító mechanizmus működészavarai: Kétféle mechanizmus létezik a közeli éleslátás beállításához, amelyeknek párhuzamosan kell működniük. Az egyik az akkomodáció, amikor a szemlencsét körülvevő kör alakú izomnak kell a lencse domborulatát a közellátáshoz alakítania, a másik a konvergencia, ekkor pedig a külső szemizmoknak kell a közelben található tárgyra irányítaniuk a szemeket. Ha az akkomodáció és a konvergencia folyamata nem kellő mértékben összehangolt, megnő a rövidlátás kialakulásának veszélye.
Éjszakai világítás: Egyes kutatási eredmények alapján elképzelhető, hogy az éjszakai világítás hatására a gyermeki szem növekedése felgyorsul, illetve fokozódik.
Koraszülés: Az alacsony születési súly és a koraszülés erősíti a rövidlátásra való hajlamot.
A megnövekedett szemnyomás, azaz a zöld hályog gyermekeknél szintén a szem hossztengelyének növekedését idézi elő, ezért ennek lehetőségét megfelelő szakorvosi vizsgálattal idejében ki kell zárni.
A mínuszos lencse a képet a retinára helyezi át
Ahhoz, hogy a rövidlátónak éles kép rajzolódjon ki a retináján, olyan lencsét kell viselnie, amely a szembe beeső fénysugarakat a retinára fókuszálja. Ezt homorú (konkáv) lencsékkel lehet elérni, amelyeket mínuszos lencsének is neveznek. Ezeket szemüveg vagy kontaktlencse formájában viselik az érintettek. A lencse erősségét dioptriában fejezik ki.
A rövidlátó gyermekeknek gyakran túl erős szemüveget írnak fel. A jelenleg széles körben elterjedt látásélesség-vizsgáló készülékek (autorefraktométer) a gyermekeknél és fiatalkorúaknál nem a korrekt értékeket mérik. Mivel a túl erős szemüveg a szem hossztengelyét növekedésre készteti, a túlkorrigálást kerülni kell. Ez általában csak akkor sikerülhet, ha a személesség vizsgálata előtt pupillatágító szemcseppet alkalmaznak, mert ez kikapcsolja az akkomodációt.
Tartós szemkorrektúra – nem kockázatmentes
Természetesen sok embernél fennáll az igény arra, hogy tartósan korrigálják a rövidlátását. Erre többféle műtéti eljárás létezik, de nem mindegyike alkalmazható bárkinél. Az egyik ilyen eljárás a szaruhártya-sebészet, amelynek során a szaruhártyát például lézersugárral „lecsiszolják”, ezzel módosítva annak fénytörését. Másik lehetőség a szemlencsére irányuló beavatkozás, amelyet vagy eltávolítanak, mint a szürkehályog-műtét során, és más fénytörésű lencsékkel pótolnak, vagy a lencse elé, az elülső szemcsarnokba megfelelő dioptriájú kiegészítő lencsét ültetnek be.
Sajnos mindeme eljárások esetében nem létezik százszázalékos garancia a sikert illetően. Előfordulhat túlkorrigálás, alulkorrigálás vagy egyéb hiba, ami újabb beavatkozást tesz szükségessé. Bár a súlyos szövődmények kockázata meglehetősen alacsony (0,5%), egyes, igen ritka esetekben előfordulhat, hogy a beavatkozás hatására romlik a látásélesség. Ilyenkor gyógyszeres kezelés szükséges (szemcsepp, szemkenőcs), ami viszont a gyógyszerrel szembeni túlérzékenységgel járhat.
A kutatás intenzíven zajlik annak érdekében, hogy megakadályozzák vagy legalábbis feltartóztassák a szem hossztengelyének növekedését: ennek érdekében kemény kontaktlencséket alkalmaznak, amelyek bizonyos mértékben komprimálják a szemgolyót, ezért a szem hosszabbodása ellen hatnak – erre a lágy lencsék nem képesek.
A szemtengelyferdülésre hajlamos rövidlátó gyermekeknél különösen nagy a rövidlátás folyamatos romlásának veszélye. Ha a gyermek szemüvegén van kisebb dioptriájú vagy dioptriamentes terület, amely lehetővé teszi a közellátást, lassítható a szemromlás folyamata.
A rövidlátás elleni cseppeket még nem találták fel
Akkomodáció kikapcsolása és olvasószemüveg viselete: A leghatásosabb kombinációnak az akkomodációt kikapcsoló szemcsepp (0,5% atropin, esténként mindkét szembe egy-egy csepp) és az olvasószemüveg bizonyult. A gyermekek 60 százalékánál ennek hatására megállt a szemromlás folyamata. Az atropinkezelés után azonban a szemgolyó növekedése folytatódik, és a kezelt gyerekek rövidlátása ugyanolyan rossz lesz, mint a kezeletlen gyermekeké. A rövidlátás elleni gyógyszerre tehát még várnunk kell.
Szemtréning: Dr. Bates New York-i szemorvos speciális szemgyakorlatokat fejlesztett ki a szemizmok ellazítására. A képernyő előtt végzett munka esetén jóleső és lazító hatású a következő gyakorlat: dörzsöljük egymáshoz szorosan a tenyerünket, míg fel nem forrósodik. Ezután helyezzük a zárt szemünkre úgy, hogy a tenyerek ne érintsék a szemhéjunkat. Élvezzük a meleget és a sötétséget, lélegezzünk szabadon. Egy-két perc múlva engedjük le a kezünket, és lassan nyissuk ki a szemünket.
Ha valaki nem hajlandó viselni a szemüveget, csak homályos látással és fejfájással számolhat. Gyermekkorban, különösen csecsemőkorban azonban egészen más a helyzet! Ha a gyermek látászavarban szenved, az ideghártyáján nem rajzolódik ki éles kép. Ezt az életlen képet az agy „látásközpontja” nem képes megfelelően feldolgozni, és az észlelést a normális szint 10-20 százalékára csökkenti. Ha ezt az állapotot nem ismerik fel időben, gyengén látásról beszélünk, amit a későbbiekben már nem lehet kezelni. Ez napjainkban sajnos még mindig nem ritka diagnózis. Éppen ezért fontos, hogy minden gyermeket hároméves koráig bezárólag megvizsgálja szemész szakorvos, különösen, ha a felmenők között van vagy volt valaki szemüveges vagy gyengén látó.
Fotó: Adobe Stock
