Vigyázat! Lyme-kór veszély!

Ha valaki piros udvarral körülvett, friss kullancscsípéssel keresi fel az orvost, jó esélye van rá, hogy a diagnózis helyes lesz, bár a kezdeti stádiumban nem könnyű megkülönböztetni a Lyme-kórt és a kullancs okozta agyvelőgyulladást. Sok ember azonban nem veszi észre a kullancscsípést, a piros udvar pedig nem jelentkezik minden esetben. Ugyancsak figyelmeztető jel lehet, ha a kirándulást követő néhány napon belül influenzához hasonlatos tünetek lépnek fel. De ugyan kivel ne fordult volna elő, hogy nyáron könnyebben megfázott?

Döntő tényező az is, hogy ezt a fertőző betegséget nem túl régóta ismerjük. Változatos formában fellépő tüneteit csak 1975-ben kapcsolták össze a kiváltó okkal. Mivel ez az Egyesült Államok Connecticut államának Lyme nevű városában történt, a betegséget Lyme-kórként (Lyme borreliosis) emlegetik. A betegség kórokozóját csak 1981-ben azonosították. Ezt a baktériumot mindenekelőtt a kullancsok viszik át az emberre, bár ezek a vérszívók eredetileg főként egereken tenyésznek. A kórokozót azonban a szakirodalom szerint továbbadhatják szúnyogok, tetvek és bolhák is. Nem zárható ki az sem, hogy a baktérium vérátömlesztéssel vagy fertőzött állatok tejével is bejuthat az emberi szervezetbe. A kórokozót megtalálták már háziállatok vizeletében és vérében is. A fertőzést ugyanis állatok is megkaphatják.

Még a vér-agy gát sem jelent akadályt számára. Eljut az agyat és a gerincvelőt körülvevő folyadékba, a központi idegrendszerbe, a nyirokerekbe és minden lehetséges szervbe. Az immunrendszer többnyire csak akkor reagál, ha a baktérium már jelentősen felszaporodott.

A látásvizsgálat biztosabb a vérvizsgálatnál

Bizonyos antitestek (IgM, IgG) megnövekedett száma legkorábban négy-hat hét múlva igazolható szerológiai tesztekkel. De csak akkor, ha az immunrendszer „normálisan” működik. A szakemberek éppen ezért a vérvizsgálatnál biztosabb módszert ajánlanak, az amerikai dr. Shoemaker által kifejelsztett VCS (visual contrast sensivity) látástesztet. Ennek az a háttere, hogy a Lyme-kórban megbetegedett emberek nem, vagy nem olyan jól ismernek fel bizonyos szürke árnyalatokat, mint az egészségesek. Ennek az az oka, hogy a kórokozók által termelt neurotoxionok hatást gyakorolnak az idegekre és az agyra. Ezt a tesztet akár az internetről is letölthetjük.

Artritisz vagy Lyme-kór?

Ilyen sokszínű tünetek esetén a diagnózis természetesen nehéz. Nem véletlen, hogy az érintetteket gyakran szimulánsoknak nevezik vagy a pszichiátriára küldik. Testi tünetek esetén a hagyományos orvoslás általában csak az egyes tünetek elmulasztására törekszik – hatástalanul, mert a kiváltó ok, a Lyme-fertőzés nem múlik el.

A központi idegrendszerbe beágyazódott és ott szaporodásnak indult kórokozók ideggyulladást, remegést, bénulást válthatnak ki, vagy szétrombolhatják az idegeket burkoló védőréteget. Ilyenkor a szklerózis multiplexhez hasonló tünetek alakulhatnak ki. Az agykárosodásnak az lehet a következménye, hogy egész funkcióterületek esnek ki. Különösen veszélyeztetettnek tűnik a limbikus rendszer, amely felelős a beszédképességért, az emlékezetért és nem utolsósorban az érzéseinkért.

Személyiségváltozás esetén is gyanakodhatunk Lyme-kórra

A Lyme-kór kiváltotta személyiségváltozások nem lebecsülendők. Az amerikai Robert C. Bransfield nem kevesebbet javasol, mint hogy a feltűnően agresszív embereket szűrni kellene Lyme-kórra. Sok pszichiátriai páciensnél a súlyos tünetek az alapos antibiotikum-kúrát követően eltűnnek. Összefüggés állhat fenn a Lyme-kór és olyan betegségek között is, mint a gyerekek ágybavizelése és hiperaktivitása, vagy az anorexia és az autizmus.

Ha van kullancscsípés és fellép a jellegzetes piros udvar, a hagyományos orvoslás többnyire háromhetes antibiotikum-kúrát ír elő. A baktériumok legyőzése azonban nem ilyen egyszerű, figyelemmel kell kísérni szaporodási ciklusukat, hogy megakadályozzuk továbbterjedésüket. Erre a rövid távú kezelés nem alkalmas.

Minél hamarabb derül ki a fertőzés, annál könnyebben kezelhető

Nehezebb a helyzet, ha a tünetek már elérik a második lépcsőt: fej- vagy nyakfájás, izzadás, ízületi vagy idegfájdalmak. Ilyenkor az antibiotikum-terápia akár évekig is eltarthat. A gyógyszer hatására a baktériumok feloldódnak, és ezzel felszabadulnak mérgező anyagcsere-termékeik. Ez lázrohamokhoz, hidegrázáshoz, érbeszűküléshez vezethet. Ezeket a tüneteket az orvostudomány Jarisch–Herxheimer-reakcióként tartja számon.

A dr. Shoemaker elveit követő orvosok az antibiotikumok mellé lipidcsökkentőt is adnak. Az amerikai Lyme-kór-szakértő abból indul ki, hogy nem maguk a baktériumok, hanem anyagcseremérgeik (az endotoxinok) váltják ki a Lyme-kór legsúlyosabb tüneteit. Ezek a toxinok lipofilek, azaz a zsírokat kedvelik, ezért hozzátapadnak a minden szervezetben megtalálható zsírmolekulákhoz, és ritkán választódnak ki a széklettel. Mivel az epén és a májon át vezető útjuk után a zsírmolekulák újra felszívódnak a bélfalon keresztül, a toxinok is újra a véráramba jutnak, és megint csak kifejtik káros hatásukat.

Bizonyos molekulák képesek a szervezetben olyan módon megkötni a zsírmolekulákat, hogy azok a széklettel kiválasztódjanak. Ezeket hívják lipidcsökkentőknek, mivel mérsékelik a testben a zsírvegyületek (lipidek) számát. Azzal a hagyományos orvostudomány még nincs tisztában, hogy a chlorella-algák is jó hatással képesek megkötni a zsírban oldódó toxinokat, ráadásul még mellékhatásaik sincsenek.

Holisztikus terápia: Lyme-kór ellen homeopátia

A klasszikus homeopátiában mindig a teljes ember áll a kezelés középpontjában. Sok homeopata orvos ennek megfelelően a Lyme-fertőzést nozódokkal kezeli. Ezek olyan, homeopatikusan feldolgozott káros anyagok vagy kórokozók, amelyek nem képesek többé betegséget kiváltani, de a bennük rejlő információkat átadják az immunrendszernek, és ezzel célzott, erős lökést adnak neki. Így az képes lesz a szervezetben rejlő kórokozókat felismerni és megsemmisíteni. Ilyenkor a kórokozó „kivezetéséről” beszélünk.

Többnyire a Borrelia-nozódot ajánlják, C 200-as potenciával. Friss kullancscsípés után a ledum alkalmazását is szokták javasolni. Megfelelő gyanú esetén szóba jöhet az FSME-nozód C 200. Az a biztos, ha a megfelelő szert és potenciát mindig előre kiteszteljük.

A páciensek szokták még használni a következő szereket: ezüstkolloid, méhészeti termékek (propolisz, méhpempő, méhméreg), rubricin (a kínai orvoslás egyik gyógyszere, Arbenia euchroma, antibakteriális hatást tulajdonítanak neki), fokhagyma, vitaminok, ásványi anyagok.

A kineziológia segít felfedezni a Lyme-kórt

A kineziológiai praxisban először a test általános mérgezettségére kérdeznek rá, korábbi fertőzésekre, különösen fontos stresszfaktorokra. Utána következik a kiértékelés. A beteg különféle tesztampullákat kap a hasára (baktériumok, vírusok, gombák, paraziták), és a kar izomellenállásából megállapítható, reagál-e a szervezet az adott tesztampullára vagy sem. A Lyme-kóros betegeknél gyakran találnak krónikus nehézfémmérgezést is, például higanyt az amalgámtömések miatt. Ennek az a magyarázata, hogy az ilyen szervezet elsalakosodik, a sejtek egyre savasabbak, és emiatt könnyebben megtelepednek bennük a kórokozók, így a Lyme-kór baktériuma is.

A higany gátolja a sejtlégzést, ezért a sejtek parazitákat „tenyésztenek”, hogy az általuk termelt oxigént is felhasználhassák. Így ugyan jobban tudnak lélegezni, de kénytelenek eltűrni a paraziták jelenlétét. Mivel ha előbb a nehézfémektől szabadítanák meg a szervezetet, a kórokozó patológiássá válna, ezért előbb a kórokozókat vezetik ki a szervezetből, és csak utána a nehézfémeket.

Nincs szükség kullancshisztériára

Tisztában kell lennünk azzal, hogy nem minden kullancs fertőzött, nem minden kullancscsípés vezet fertőzéshez, és nem minden fertőzés Lyme-kór. Az ugyancsak kullancs által terjesztett agyvelőgyulladást vírusok okozzák, ezek ellen van védőoltás. A Lyme-kór ellen nincs.

Fotó: Adobe Stock