Asztma: Tünetek, okok, gyógymódok
A tüdőasztma (asthma bronchiale) lényege, hogy a hörgők bizonyos ingerekre, pl. stresszre, légszennyezésre (főleg különféle porokra) túl heves légzésre, hideg vagy meleg levegőre, gyógyszerekre, megfázásra vagy allergén anyagokra túl érzékenyen reagálnak.
Mindezek hatására a betegség akut fázisában a hörgők nyálkahártyái begyulladnak, megduzzadnak, sűrű slejmet termelnek, simaizmai pedig görcsösen összehúzódnak. A beszűkült légutak miatt a levegővétel jellegzetes sípoló, húzó hanghatással, (száraz) köhögéssel, esetleg légszomjjal, fulladással jár. Utóbbi esetben asztmás rohamról van szó, amely lehet nagyon rövid, néhány perces, de súlyos esetben akár több óráig is eltarthat. A roham jellemzően éjszaka és a kora hajnali órákban jelentkezik. Ilyenkor a beteg úgy érzi, hogy képtelen kellő mértékben kifújni a levegőt. A belélegzett levegő pang a tüdőben, ezért a tüdőlebenyek felfúvódnak, ami hosszabb távon tüdőtágulatot okoz. A beteg hörgői az akut rohamok közötti időszakban is tartósan irritáltak és beszűkültek. Van, akinél az akut fázis rövid és enyhe lefolyású, pl. ritkán köhécsel, míg másoknál akár naponta több, fulladással járó roham jelentkezik.
Az esetek kétharmadában a kiváltó ok valamilyen légúti allergia. A betegek kórelőzményében nagyon gyakran szerepel az évek óta fennálló szénanátha. A virágporok mellett azonban egyes gyógyszerek (fájdalomcsillapítók, pl. az acetyl-szalicilsav), vagy egyéb belélegzett allergének, pl. állati szőr, aeroszolok, liszt, házi por is a lehetséges kiváltó tényezők között szerepel. Ha az allergiát nem kezelik megfelelően, a betegség évek múltán „szintet vált”: a kezdetben csak az orr- és a garatnyálkahártyán zajló allergiás reakció átterjed a hörgőkre. Létezik nem allergiás eredetű asztma is, amely gyakran valamilyen légúti fertőzés nyomán alakul ki. A hajlam örökölhető, minél több az asztmás a közeli vérrokonok (szülők, testvérek) között, annál nagyobb a veszélyeztetettség. A gyerekek kétszer nagyobb veszélynek vannak kitéve, mint a felnőttek, főképp, ha dohányzó családban nevelkednek vagy forgalmas helyen laknak. A gyermekkori soványság, a kis születési súly és tinédzserkortól a túlsúly egyaránt kockázati tényező. Az asztmás gyerekek kb. 50%-a „kinövi” az asztmát tinédzserkorára.
A diagnózist szakorvos állítja fel a kórtörténet és a fizikális vizsgálatok alapján. Utóbbiak közé tartozik az allergiateszt, a légzésfunkció-vizsgálat, valamint a vérvizsgálat. Amennyiben az orvos gyanúja igazolódik, a kiváltó tényezőket a lehető legnagyobb mértékben ki kell iktatni a beteg életéből. A pollenterhelést pl. jelentősen enyhíthetjük, ha megfelelő időpontban szellőztetünk (városban kora reggel, vidéken inkább este), az ablakokra pollenszűrő rácsot szerelünk, gyakran tisztítjuk a ruházatot. A légszennyezést, pl. a városi finom port, az aeroszolokat, a dohányfüstöt stb. lehetőség szerint kerülni kell. Jelentős enyhülést jelent, ha a páciens minél többször tartózkodik különlegesen tiszta levegőjű vidékeken (hegyvidék, tengerpart).
A korszerű asztmaterápia keretében ma kis dózisú, inhalálható kortizont és hörgőtágító hatóanyagokat adnak a betegnek. Allergiás asztma esetében allergiaellenes gyógyszert is kap a páciens, de törekedni kell a deszenzibilizálásra is. Utóbbi lényege, hogy a páciens szervezetét ismételten rendkívül kis dózisban reagáltatják az allergénre, így az fokozatosan hozzászokik, és egy idő után már nem reagál rá allergiás tünetekkel. Ami a komplementer gyógymódokat illeti, az asztma kezelésében leginkább a homeopátia, a fitoterápia és az akupunktúra vált be.
Az érintettek ezen kívül mindig hordjanak maguknál gyors hatású készítményeket (spray) az akut rohamok elhárítására. Ezek néhány percen belül kifejtik hatásukat és megszüntetik a kínzó fulladást és köhögést. Légszomj esetén alkalmazható az összeszűkített ajkakon keresztül történő kilégzés technikája is: kilégzéskor az ajkakat szinte teljes mértékben zárni kell, hogy a levegő nagy ellenállással szemben, nehezen tudjon távozni a szájon keresztül. Ennek hatására az ajkak és a hörgők között torlódó levegő kitágítja a beszűkült hörgőket, és a tüdőből könnyebben távozik az ott pangó levegő. A felegyenesedett testtartás, a karokra támaszkodás szintén enyhíti a légszomjat. Nagyon hasznos lehet a terápiás légzés (ezt tanfolyamokon kell elsajátítani), a terápiás céllal végzett edzés (állóképességet fejlesztő, ún. cardioedzés) és a relaxáció vagy jóga. l
