Csak egy reccsenés…

Sasvári Orsolya

Talán erőszakosnak tűnik, amikor a kiroterapeuta, a pácienst többé-kevésbé szorosan átkarolva, annak testrészeit forgatja, hajlítja vagy hirtelen megrántja. Olykor veszélyesnek tűnő hangok is hallatszanak: reccsenések, ropogások. Azonban sokszor a roppanás után egy csapásra javul a beteg állapota. Éppen ezért sok hátfájós, isiászos beteg jár csontkovácshoz, noha a terapeuták ezt a szót ma már nem szívesen használják.

A görög „chiros” szó jelentése: kéz. A kiroterápia tehát szó szerint kezelést jelent, mivel mind a diagnózis felállítása, mind a terápia kézzel történik. Már Hippokratész is felismerte a gerincoszlop döntő jelentőségét, amikor azt mondta, hogy a gerinc egyben ok és az okozat. Ő és sok más híres orvos kezelte betegeit a „helyrenyomás” módszerével.

A kiroterápia a gerincoszlop és az ízületek funkcionális zavarainak kezelésével foglalkozik. Ezeket a zavarokat blokkoknak nevezi a szakma. Ezek nem rándulások, ficamok következményei, amint azt korábban feltételezték. E korból származik a „helyrerángatás” szakszerűtlen, helytelen fogalma.

Az „objektív lelet” gyakran nem sokat ér

Ezzel együtt az eljárásban semmi sem változott: manuális terápiáról van szó. Mivel a diagnózis tapintás útján történik – amely leletének meg kell egyeznie az anamnézisben szereplő adatokkal –, az orvosok közül sokan „szubjektívnek” tartják ezt a gyógymódot és vizsgálati módszert. Másfelől a hivatalos medicina, főként az ortopédia, az elmúlt időszakban belátta, hogy az „objektív leletekhez” való ragaszkodásával zsákutcába jutott: a páciensek panaszainak gyakran semmi köze a röntgen- vagy CT-felvételekhez. Ha pl. valahol kimutatható egy porckorongsérv, az még messze nem jelenti azt, hogy ez okozza a panaszokat.

A hátfájással jelentkező páciensek 80%-ánál a gerincoszlop funkcionális zavara áll fenn, ami manuális terápiával megoldható lenne. Természetesen figyelembe kell venni a röntgenfelvételeken látható elváltozásokat is, hogy ezzel kizárhassuk az esetleg fennálló ellenjavallatokat is. A funkcionális zavarok, ízületi blokkok okai a túlterhelés vagy helytelen terhelés, sérülések vagy rossz mozdulatok. Ezek bizonyos kárjelző mechanizmusok irritációját okozzák. Ennek következtében az ízület, gyakran izomkeményedések hatására, mozgásában korlátozódik – és egy vagy több mozgásirányban korlátozottá válik, azaz blokkolódik. A rossz mozdulatra jó példa a hirtelen fellépő keresztcsonti fájdalom (lumbágó).

Belső szervek – különösen a belek és a vesék – megbetegedéséhez kapcsolódó reflexes folyamatok is okozhatnak blokádokat. Ezekben az esetekben az izmok és a szervek feletti testfelszínen elhelyezkedő szövetek feszessé válnak: pl. a vesebetegségek hátfájást okozhatnak.

A kiroterápia során azonban gyakran fordított összefüggésekkel van dolgunk: a belső szervek funkcionális zavarait gyakran a gerincoszlop blokkjai idézik elő. Ez a helyzet például, amikor a nyaki gerinc blokkjai fejfájást idéznek elő, vagy a mellkasi csigolyák blokkja szívpanaszokat, a lumbális gerinc blokkja bélpanaszt okoz (lásd a keretes írást).

Az izolált manipuláció ritkán oldja meg a helyzetet

A régóta fennálló blokkok gyakran újabb blokkokat, illetve izomműködési zavarokat idéznek elő, láncreakcióhoz hasonlóan. Ha pl. egy páciensnél feltűnő nyaki blokkokat találunk, akkor általában ehhez „passzoló” fejfájása is kialakul, amelyek arra késztették, hogy orvoshoz forduljon. Nem ritka azonban, hogy a nyaki blokkot a lumbális gerinc vagy a keresztcsont-csípőcsont ízületének blokkja idézte elő, tehát ez az elsődleges kóroki tényező. Ha ilyenkor csak a nyaki gerinc kezelésére koncentrálnánk, csak rövid távú javulást érnénk el. Éppen ezért fontos az egész gerincoszlop, illetve szükség esetén egyéb ízületek kezelése.

Hogy reccsen-e vagy sem, nem jelent semmit

Mit csinál a kiroterapeuta? Először is alaposan megfigyeli páciensét, fontos információkat nyerve testtartásából, járásából. Utána meghallgatja a páciens kórtörténetét, ha szükséges, kérdéseket tesz fel, hogy pontosítsa az anamnézist. Az ezt követő fizikális vizsgálat során már az is fontos információkat nyújt, hogyan helyezkedik el a beteg a vizsgálóasztalon (pl. medencei ferdeség, ha a lábak nem egyforma hosszúnak tűnnek). A pontosabb diagnosztizálás tapintás útján történik. Ennek magyarázatára jó példa a nyaki gerinc vizsgálata: gyakran az egyes csigolyák tapintása során szabálytalanságokat fedezhetünk fel, amelyek a korlátozott mozgathatóságra (blokk) utalnak. A csigolyák mellett olykor fájdalmas izom- vagy kötőszöveti csomókat találunk (irritációs zónák), amelyek bizonyos mozgások (pl. fejfordítás, fejkörzés) hatására felerősödnek, és jelzik a blokkolt irányt.

A terápia több szakaszra osztható:

1. A pácienst a diagnózisnak, illetve a tervezett manipulációnak megfelelő, pontosan meghatározott testhelyzetbe pozícionáljuk. Ez magába foglalja a szomszédos ízületek és anatómiai struktúrák fixálását. Az ezt követő terápiás impulzusnak ugyanis csak azt az ízületet kell felszabadítania, amelyet kezelni akarunk.

2. A terapeuta ekkor kezét a blokkra helyezi, és nyújtással feszítést alkalmaz. A későbbi impulzus csak az előzetesen kialakított feszítés után következhet, különben a kezelés ellenőrizhetetlenné válna.

3. A tulajdonképpeni impulzus előtt „próbahúzást” végzünk: lassú, de kifejezett mozdulatot végzünk a későbbi impulzus irányába. Ez a mozdulat jóval túlmegy az impulzus méretein, határain. Ezzel kizárhatók az esetleges ellenjavallatok:
a páciensnek ez a mozdulat nem okozhat panaszt.

4. Végül következik a terápiás impulzus: egy kicsi rándításszerű mozdulat. Az impulzust azonban feltétlenül kíséri. A kattanás semmit sem árul el a kezelés eredményességéről, ezt a közelmúltban klinikai vizsgálatokkal is igazolták.

A kiroterápiás manipuláció általában nem fájdalmas. Ha hatására vagy közben erősödik a fájdalom, abba kell hagyni a kezelést. A kezelés eredménye, a javulás megfelelő diagnózis és kivitelezés esetén azonnal érezhető. A kezelést követően a páciens ellazul, esetleg enyhe fáradtságot érez. Amint az a természetes gyógymódokkal kapcsolatban gyakran megtörténik, a beteg néhány órával a terápia után enyhe fájdalmat, izomlázat érezhet, ami 2-3 napig eltarthat.

Előrehaladott csontritkulás, gyulladás és daganat esetén a kiroterápia ellenjavallt. Ezektől eltekintve a terápiának nincs ellenjavallata. A kiroterápia kockázatát a laikus közvélemény általában eltúlozza.

Ezzel együtt a kritikusok gyakran hangoztatják az állítólagos veszélyeket, kockázatokat. Az ilyen, hasonló esetek magas, de nyilvánosságra nem kerülő számáról beszélnek. A minden évben előforduló és a klinikák által bejelentett eseteket mindig bíróságon vizsgálják ki. Minden terapeutának fel kell világosítania betegét az esetleges kockázatokról, erre az orvost jogszabály kötelezi. A természetgyógyász-kamarák ajánlása szerint fontos a páciens tájékoztatása és a kockázatok megismerése után írásos beleegyezése.

Az erős, edzett izomzat tehermentesíti a gerincoszlopot

A kiroterápia hatásosságát, különösen akut hátfájdalmak esetén, számos klinikai vizsgálat bizonyította. Ha azonban a panaszok évtizedek óta fennállnak, nem várható egy kezelés után azonnali javulás vagy gyógyulás, mert a szervezetnek hozzá kell szoknia a megváltozott körülményekhez. Ezenkívül szükség lehet bizonyos tornagyakorlatokra, nyújtásra és izomlazítási technikákra, hogy a páciens ne térjen vissza korábbi, helytelen testtartásához. Súlyos esetekben triggerpontkezelést, kranio-cervikális kezeléseket és akupunktúrát is alkalmazunk.

A megelőzés részét képezi a kiváltó okok keresése és kiiktatása, valamint a gyógytorna. A páciensnek rendszeres edzéssel kell erősítenie izomzatát, ugyanis csak az egészséges, erős izomzat képes megtartani és tehermentesíteni a gerincoszlopot, ezzel elősegítve a kezelés tartósságát. Megjegyzendő azonban, hogy az izmosítás, előzetes kiroterápiás kezelés hiányában, súlyosbíthatja a kóros izomfeszülést és a blokkokat.

Mi idézhet elő blokkot a gerincoszlopban?

A kiroterápia nem csak hátfájdalmak csillapításában segít, sok egyéb panasz is orvosolható a segítségével, amelyeknek látszólag nincs köze a hátgerinchez, azonban a gerincvelő beidegzése révén mégiscsak a gerincoszlop áll a panasz hátterében.

Néhány példa a nyaki gerinc okozta panaszokra:

• fejfájás

• szédülés

• hallászavarok és fülcsengés

• látászavarok

• gombócérzet

• rekedtség

• a háromosztatú ideg egyes ágainak kisugárzó fájdalma

• koncentrációs zavarok, főként a középtávú memória romlása és gyors kifáradás esetén

• alvászavarok

• szívpanaszok

• váll- és karfájdalom