Az egészséges öregkort nem lehet elég fiatalon elkezdeni

Negyven-egynéhány éves korában aztán nyirokrákban meghalt szegény. A rendszeres testmozgás ma már a legtöbb embernek az egészség fenntartásának, illetve helyreállításának nyilvánvaló eszköze kellene, hogy legyen. Egyértelműen káros is lehet, ha néhány alapelvet nem veszünk figyelembe, vagy túlterheljük, nem egyénre szabottan használjuk izmainkat, ízületeinket. Testünkben több mint 100 ízület és mintegy 650 izom biztosítja az egészséges mozgékonyságot.

Egy mosolyhoz például 17 izom összehangolt működése szükséges, de mivel ezeket aránylag gyakorta – habár nem elégszer – használjuk, a mosoly könnyen megy. Nem ez a helyzet azonban a többi hatszáz izommal, amelyekkel rövid és hosszú távú problémák adódnak. Az izmoknak ugyanis három különböző állapotuk van. Vagy túlságosan rövidek, ez a leggyakoribb probléma, vagy túlzottan megnyúltak, vagy dinamikusan képesek működni. A túl rövid izom közepes vagy nagy erőt fejt ki, és mozgásában erősen korlátozott. A túlzottan nyúlt izom csekélyebb erőt tud kifejteni, túl nagy mozgásteret enged, és ezért instabil. A dinamikus izom az előzőek pozitív tulajdonságait egyesíti, erőt és optimális mozgáslehetőséget biztosít, amint azt a természet előírja.

Egyre rövidülő izom a fiatal lakosság körében

Az ortopédiai, manuálterápiás gyakorlatban azt látjuk, hogy a férfiak mintegy 90%-ánál, míg a nők kb. 60%-ánál az izomzat túlságosan megrövidült. Ebből egyértelműen következik, hogy amennyiben dinamikus izomzatot szeretnénk kapni, ahhoz az út a nyújtáson keresztül vezet. Ezt azonban csak kerülő úton szabad elérni. Ezt az utat úgy szokták leírni, hogy a jól nyújtottság annyit tesz, hogy a kívánt izmokat és a velük együtt működő ízületeket megközelítőleg úgy tudjuk mozgatni, mint gyermekkorunkban! Dinamikus izmokat a gyakorlatban úgy kaphatunk, ha az izmot egy órán keresztül erősítjük, majd 30 percen keresztül nyújtjuk. Amennyiben nem ezt tesszük, az izmok viszszatérnek az edzés után rövidült állapotukba. Merevekké válnak és károsítják az általuk mozgatott ízületeket is.

Mivel ez leginkább a térdízületet érinti – nőknél gyakrabban, mint a férfiaknál –, ezen keresztül érdemes bemutatni, miként alakul ki a merevség, és milyen módszerekkel lehet azt megelőzni. A ma embere végső soron természetellenes ülő pózban tölti napjai jelentős részét. Ül a reggelinél, az autóban, a munkahelyén a számítógépnél, az ebédnél, otthon a televízió előtt, és sokszor még alvás közben is felhúzva tartja térdeit. A szervezetben izomszalag, csonthártya funkcionális láncok vannak, és a térdbajok a lánc felső részén, a csípőizomnál kezdődnek.

Az izom rövidülése ízületi bántalmakhoz vezet

Ez az alsó gerincszakaszon ered, és a lágyékszalag alatt elfutva a combcsont hátsó részén tapad. Ülő pozícióban ez az izom teljesen ellazult állapotban van, vagyis nincs használatban. Következésképp megrövidül, zsugorodik, és amikor felegyenesedünk, akkor ugyanolyan erővel, mint amivel ki kell nyújtanunk ezt az izmot, összenyomjuk az ágyéki csigolyákat, s a köztük lévő rések összeszűkülnek. Ezeken a nyílásokon keresztül futnak az alsó végtag artériái, vénái, nyirokerei és perifériás idegei, amelyeknek a funkciója zavart szenved. Különösen, ha már a csigolyák közti porckorongok sem épek. Nyomás alá kerülnek az idegek, ami érzészavarhoz, működésbeli károsodáshoz vezet az egész végtagban.

A combfejet az izom erőteljesen benyomja a csípővápába, ami a csípőízület kopását gyorsítja meg. Minél többet vagyunk álló vagy járó pozícióban, annál kevésbé fognak érződni ilyen esetben a fájdalmak vagy az egyéb kellemetlenségek. Üléskor azonban az alsó lábszár és a comb is a térdízület felett izmokkal van a csípőhöz kapcsolva, így például a térdhajlító izmok által is. Az ülő életmód következtében ezek is zsugorodnak, és a térdízületek felegyenesedéskor erőteljesen szűkítik az ízületi rést, összenyomva a porcokat. Ezzel rontva az egész ízület keringését, ami a legjobb táptalaj az artrózis nevű „térdkopásos” betegség kialakulásához.

Két térdmentő gyakorlat az izom helyes használatával

Térdeljünk le és a bal lábfejjel lépjünk előre, a testmagasságtól függően 50-70 cm-re. Helyezzük bal kezünket a bal térdünkre vagy egy előttünk lévő székre, a jobb kezet meg a jobb csípőnkre. Ezután egyenes felsőtesttartás mellett a jobb csípőt toljuk előre, amennyire csak tudjuk, és tartsuk ebben a helyzetben legalább 40 másodpercig úgy, hogy a jobb lágyékhajlatban érezzük az erős húzódást. Utána mindezt a bal térden állva ismételjük meg.

A második gyakorlatnál álljunk egy szék elé, amelyet a falnak támasztunk, s az ülőke széléhez tegyünk egy összehajtogatott törülközőt, aminek nekitámasztjuk a sípcsontot úgy, hogy a térdkalácsot ne nyomjuk a szék széléhez. Amennyiben a szék ülőkéje nyomná a térdkalácsot, tegyünk a szék alá deszkát vagy székpárnát. Arra lépjünk rá úgy, hogy lábfejünk a szék alá kerüljön. Ezután a combizommal nyomjuk a lábszárat olyan erősen a fal felé, hogy a térdízületben erős nyújtást érezzünk. Ezt a helyzetet is legalább 40 másodpercig tartsuk. Mindkét gyakorlatot naponta többször meg lehet ismételni. A tapasztalat szerint a nyújtás akkor a leghatásosabb, ha előtte a megfelelő izmokat néhány másodpercig megfeszítjük.

Sportátok: a ferde medence

Tapasztalt masszőrök, sportorvosok figyelmeztetnek arra, hogy a keresztcsont elmozdulásával kialakuló – akár kisfokú – medenceferdülés sokszor okozója a gerinc és az alsó végtag ízületi problémáinak. Az egyoldalú terhelés miatt az izomszakadások kialakulásában is fontos kórokként szerepelhet. A keresztcsont és az ülőcsont közötti ízületet három különböző szalagrendszer tartja a helyén. Mégis feltűnően sokszor találkozunk a gyakorlatban ferde állású medencével, amikor a két alsó végtag között látszólag hosszúsági különbség van.

Amennyiben ez nagyobb fokú, a medence statikájának tüzetes vizsgálata helyett sokszor szükségtelenül ortopéd cipő viselésére kerül sor, amely a kóros helyzetet csak rögzíti, és nem oldja meg az okot. Az elferdült gerincalap oka lehet az elsalakosodás okozta kötőszöveti gyengeség. Sportolás alatt bekövetkező csavaró mozdulat, vagy csak egyszerűen egy lépcsőről, járdáról való erőteljesebb lelépés is. Az ugróízület, a lábközépcsontok és a lábujjak képezik az emberi mozgásrendszer fizikai alapját, és az ezek közötti ízületi felszínek kapják a legnagyobb terhelést.

Egy 90 kilós embernél minden lépésnél gyakorlatilag ilyen súllyal terhelődik az ugróízület és a lábközépcsontok ízületei. Ha meggondoljuk, hogy egy ember mintegy 7000 alkalommal lép naponta, ami lábanként napi 3500-szori terhelést jelent, az elviselendő súly pedig az ugróízületek esetében 315 tonna/nap, a lábujj-alapízületek esetében 321 tonna/nap. Ilyen elképesztő mennyiségű súlyterhelésnél természetesen rendkívüli figyelmet kell(lenne) fordítanunk ezekre az ízületekre és a hozzájuk kötődő izmokra. A legfontosabb, hogy néhány havonta ellenőriztessük a gerincalap statikáját, hiszen néhány milliméteres ferdülést is nagyon megéri kiküszöbölni! Német ortopédiai vizsgálatok szerint ötmilliméteres végtag-differencia esetén egy 90 kilós embernél a lábujj-alapízületekre jutó pluszterhelés 1,6 kg/lépés lesz. Ezt megszorozva a napi, egy alsó végtagra jutó 3500 lépéssel és 365 nappal, horribilis menynyiség, 2,044 tonna túlterhelés adódik!

Működési láncolatok

Amikor edzéstervet állítunk fel, érdemes tudnunk, hogy az egyes izmok eredési és tapadási helyük révén láncszerűen kapcsolatban állnak egyéb helyeken lévő mozgásszervi struktúrákkal, sőt szervekkel is, ezért a szervezetben többször meglepő távhatások léphetnek fel, s olyan helyeken érezhetünk például fájdalmakat, amelyek nincsenek közvetlen összeköttetésben a sérült, túlterhelt vagy zsugorodott izmokkal.

Mindenekelőtt érdemes megemlíteni azt az izomműködési láncot, amely a lábboltozattól a térden és a comb külső oldalán át a keresztcsont és a csípőcsont közötti, ún. iliosacralis ízület felett a hátizmokon kapcsolódva a nyaki gerincig húzódik. A másik fontos, kevéssé ismert lánc az állkapocsízülettől a nyakizmokon és a hátizmokon keresztül kapcsolódik a lábfejhez. Ennek értelmében például a felső gerincszakaszon érzett fájdalmak a lábboltozat anatómiai, működésbeli rendellenességei által is létrejöhetnek például túl merev tornacipő használatakor, különösen, ha stabilizáló betét is van benne, vagy állandó, kemény talajon, aszfalton való futás esetén. Másrészt többször tapasztaljuk a gyakorlatban, hogy rosszul felhelyezett fogmű vagy az állkapocsízület blokkja okozza a térdpanaszokat, következésképpen a térdfájdalmak hosszas helyi kezelése sem vezet ilyen esetekben megoldáshoz!

A toxikus terhelés és az energetikai összefüggések

A fent említetteken kívül van szervezetünknek egy energetikai rendszere, amelyen belül az egyes energiapályák megfelelő izmokkal, inakkal, bőrfelületekkel, egyes fogakkal és belső szervekkel állnak működésbeli kapcsolatban. Így ezekben az energetikai működésláncokban sokoldalú összefüggésrendszer alakul ki, amelyek megmagyarázhatnak „megmagyarázhatatlan” mozgásszervi panaszokat is. Érdemes ezeket az egységeket megismernünk:

• A vese-húgyhólyag energiapáholya a 3. nyakcsigolyával, a 9. és 11. hátcsigolyával és a 3. ágyéki csigolyával, valamint a füllel áll energetikai láncban.
• A tüdő-vastagbél a 4. nyakcsigolyához, a 3. hátcsigolyához, az 1. ágyéki csigolyához és az orrhoz kötődik.
  A gyomor-lép funkciókörkörhöz szintén a 4. nyakcsigolya, a 6-7-8. hátcsigolya, általában a kötőszövet ‒ többek között a lúdtalp ‒ és a száj tartozik.
• A szív-vékonybél energiakör a 2. nyakcsigolyával, a 2. és a 12. hátcsigolyával és a nyelvvel van energetikai szimbiózisban.
• A máj-epe energiapáholy kapcsolódási útvonulata a 2. nyakcsigolya, a 4. és 5. háti csigolya, valamint a szem. Ezek a működésbeli összefüggések magyarázzák meg, miért olyan gyakoriak a tarkótáji, deréktáji fájdalmak, sőt porckorong-előesések, sérvek olyankor, amikor a méregtelenítő szervek – a máj, a vese vagy a vastagbél – nem kielégítően működnek.

Mindehhez jönnek a sokszor mélyben rejlő belső, lelki problémák, hiszen a kínai orvoslásban minden szervnek van „lelke”, vannak „érzelmei”, de például a csuklyásizmot, amely a tarkótól az egész hátat átfogja, a kínaiak „lélekizomnak” nevezik. Így ennek a megfeszülése reflektorikusan az egész gerinc mentén okozhat mozgásszervi, keringési zavarokat, fájdalmakat, vagyis amikor az izmok energia és vér iránt kiáltanak segítségért.

A természetes terápiák lehetőségei

A fent vázolt összefüggések lehetővé teszik a holisztikus oki terápiákat. Ilyenek például a rolfing vagy az orthobionómia, vagyis olyan manuálterápiás módszerek, amelyek a „leragadt” izombőnyéket, a blokkolt ízületeket felszabadítják, illetve a görcsös izmokat kilazítják. Természetesen ilyen átfogó hatása van a tűvel vagy lézerrel végzett akupunktúrának, a biorezonanciának, a pszichoszomatikus energetikának, a komplex homeopátiás kezeléseknek is. Jelentőségéhez mérten külön meg kell említenünk a mágnesmező-terápiát, a BEMER-t, amely rendkívül széles spektrumú alacsony frekvenciájú elektromágneses impulzusok segítségével fizikai értágítást végez a hajszálérrendszerben, így a mikrokeringés javításával nagymértékben javítja a szervek, szövetek oxigén-és tápanyagellátását.

Például az alkoholfogyasztás és az édességek minimálisra szorításával a méregtelenítő-, emésztőszerveinket támogatjuk, a dohányzás mellőzésével rendkívül sokat tehetünk a keringés javításáért, a daganatok megelőzéséért. Magyarország fürdőnagyhatalom, így a gyógyvizes kúrák, gyógytornázási lehetőségek könnyen elérhetőek. Igen fontos az időnkénti méregtelenítő, salaktalanító kúrák megtétele, a különböző vitaminok, nyomelemek és a megfelelő mennyiségű ‒ leginkább növényi eredetű – fehérje bevitele. Tudatosítsuk magunkban, hogy azért születtünk mozgásszervekkel, izmokkal, ízületekkel, hogy azokat megfelelő mennyiségben és formában használjuk.

A „gyakran keveset” sokkal többet ér, mint a „néhányszor a végkimerülésig”. A nemzetközi mérések szerint a modern ember átlagosan naponta mintegy 800 métert tesz meg gyalogosan, míg 50-60 évvel ezelőtt ez a távolság 30 kilométer volt! Mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy a saját egészségünkért viselt felelősséget senki nem veheti le a vállunkról. Amint a bölcsek mondják: az egészséges öregkort nem lehet elég fiatalon elkezdeni. Az egészségügy és a gyógyszeripar fejlődése következtében a fejlett országokban mindenütt nő az átlagéletkor.

Mindennap tudatosítsuk magunkban, hogy minél hamarabb teszünk eleget az egészségünk megkövetelte mozgáskötelezettségünknek, annál inkább van reményünk a fájdalom- és mozgáskorlátozottság-mentes, örömteli évtizedekhez.

Fotó: Adobe Stock