Gyakran műtét nélkül is gyógyíthatók az orrpolipok

Az orvostudomány polipoknak nevezi a kis, nyeles daganatokat, amelyek az esetek túlnyomó többségében jóindulatúak. Előfordulnak a bőrfelületen is, de gyakran belső szervekben is. A szájüregben és a mandulákon is kialakulhatnak polipok, amelyek klinikai szempontból teljesen ártalmatlanok, és sokszor csak véletlenül bukkan rájuk az orvos.

Orrmandula megnagyobbodás vagy orrpolip

Ennél problémásabbak az fül-orr-gégészeti területen növő polipok. E téren egyébként sok fogalmi zavar is van, ezeket mindjárt az elején érdemes tisztázni. A gyermekek megnagyobbodott orrmanduláját gyakran szintén polipnak nevezik, pedig ez valójában „adenoid vegetáció”, vagy röviden csak adenoid. Az orrmandula (tonsilla pharyngealis) az orr mögött, a garat tetején helyezkedik el. Nem tévesztendő össze a garatív mentén, kétoldalt elhelyezkedő szájpadmandulákkal, másik nevükön garatmandulákkal (tonsilla palatina), amelyeket a köznyelvben általában mandulaként emlegetünk. A garatmandulák gyulladását szokás mandulagyulladásnak (tonsillitis) nevezni. Ezektől tehát teljesen elkülönülnek a nyeles kinézetű, „valódi” orrpolipok, amelyek a rostacsontok területén fennálló, idült gyulladás nyomán alakulnak ki.

A tévesen polipnak nevezett adenoid tehát az orrmandula megnagyobbodása. Az orrmandula nyirokszerv, és a gyermekeknél általában legfeljebb 7 éves korig okozhat problémát. Az adenoidok a legtöbb esetben kb. 4 éves korban érik el legnagyobb méretüket, majd, amikor meggyógyulnak, összezsugorodnak. Ha az orrmandula túlságosan nagy, a gyermek nem jól tud az orrán keresztül lélegezni, jellemző az állandóan nyitott száj, ugyanakkor sok beteg fülkürtje, az Eusach-kürt is elzáródik. Ennek hatására a középfülben víz halmozódhat fel, ami hallásromláshoz vezet. Mindehhez horkolás is társul. Az ún. orrmandula-túltengés a gyermekek 50%-ánál fordul elő, és legtöbbször megoperálják, holott az eseteknek mindössze 2%-ában volna valóban szükség a beavatkozásra.

A műtéttel viszonylag sokáig lehet várni, nem kell sietni

A sok esetben felesleges operáció neve adenektómia (adenectomia) vagy adenotómia. Ha valóban indokolt, akkor a műtét hatására a gyermek ismét jól tud lélegezni az orrán keresztül, és a horkolás megszűnik. Érdekes módon ehhez a műtéthez jelentős mértékű placebohatás is társul. Ha a gyermeket elaltatják, és csak úgy tesznek, mintha eltávolították volna az adenoidot, szintén sokat javul a horkolás. A műtét önmagában véve nem vészes. Egyes, ritka esetekben felléphet a műtét utáni szakaszban némi utóvérzés, egyébként pedig hegképződés is előfordulhat, ami később fejfájást okozhat. Ez a szövődmény főként akkor jelentkezik, ha a műtétet kétszer kellett elvégezni. Ezt tehát ajánlatos mindenképp elkerülni, és egyébként csak akkor kerülhet rá sor, ha a gyermek még nem múlt el 4 éves. Négyéves kor után ugyanis már nem valószínű, hogy az eltávolított orrmandula újra nőne.

A gyermekkori adenoidok esetében kifejezetten hatékony a homeopátia. E célra legfőképp a Tuberculinum D200 (egyszeri adagban alkalmazandó) és a Barium jodatum D4 (3×5 golyócska/nap) használatos. A prognózis nagyon jó. A műtéttel viszonylag sokáig lehet várni, nem kell sietni, ezért nem is tanácsos engedni a sürgetésnek.

A rhinosinusitis polyposa nyomán kialakuló valódi orrpolipok

Gyermekkorban valódi polipok csak a cisztás fibrózis (másik nevén mukoviszcidózis) keretében alakulnak ki. Ez örökletes betegség, amely régebben idő előtti elhalálozáshoz vezetett, ma azonban sokkal hatékonyabb a kezelése.

Felnőtteknél, kb. 30 éves kor körül nem ritka a rhinosinusitis polyposa nevű betegség. Ennél a polipok a nyálkahártya gyulladása nyomán alakulnak ki. A gyulladás általában a rostacsontok tájékán alakul ki, majd előrefelé húzódik, az orrba. A gyulladás nyomán kialakult orrpolipok elzárhatják a levegő útját, és teljesen blokkolhatják az orrlégzést. Természetgyógyászati kezelésük lehetséges (tengeri) klímaterápiával, sós víz inhalálásával, rendszeres, sós vízzel végzett orröblítéssel, valamint a homeopátiás Marum verum D12-vel, illetve egy speciális orrkenőccsel (Marum verum D1 10 ml, Eucerini anhydr. ad. 50,0 M.f.ungt. orrkenőcs).

Ha ez a kezelés kudarcot vall, folyamodhatunk orrban alkalmazható kortizonkészítményhez. Ezt azonban nem tanácsos egy hónapnál hosszabb ideig alkalmazni. Semmiképp nem javasolt nyálkahártya-duzzanatot lelohasztó hatású orrcseppeket használni – még kivételes alkalommal sem. Ha a kortizon sem hoz megfelelő eredményt, a polipokat helyi érzéstelenítésben, műtéti úton el lehet távolítani – ehhez nem szükséges nagyobb beavatkozás. Utóbbira csak ritkán, szélsőséges esetben van szükség, ha már minden egyéb lehetőséget kimerítettünk, és semmi más nem segített. Sajnos ezek a műtétek sem jelentenek minden esetben végleges megoldást, mert a polipok hajlamosak kiújulni.

Fül-orr-gégész szakmai körökben sok vita zajlik az orrpolipok kialakulásáról

Jellemzően a „valódi” orrpolip diagnózisát is műtét követi. A diagnózist gyakran a mai, korszerű képalkotó eljárások (CT) lelete alapján állapítják meg. Ezekkel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a CT egyúttal jelentős sugárterhelést ró a szervezetre. Ha a felvételt megmutatjuk a páciensnek, a laikus is könnyen felismeri rajta a polipokat. Ezek a felvételek nem perdöntő jelentőségűek, és gyakran panaszmentes pácienseknél mellékleletként jelenik meg rajtuk a polip, amikor valami egészen más okból készítenek róluk felvételt. Általában ilyenkor is műtétre próbálják rábeszélni a pácienst, annak ellenére, hogy a lelet klinikai szempontból alapjában véve irreleváns. A mágneses rezonanciás vizsgálat (MRT) teljesen alkalmatlan a rhinosinusitis polyposa vagy az idült melléküreg-gyulladás diagnózisára, ugyanis gyakran álpozitív eredményt produkál.

Ugyanakkor ritkán találunk polipokat a beteg közeli vérrokonainál, pl. testvérénél, szüleinél vagy gyermekeinél. A valódi orrpolipok könnyen kialakulnak, de könnyen maguktól el is tűnhetnek. Ha a valaki amúgy is megfázott, náthás, a polipok megnagyobbodnak, ha elmúlik a gyulladás, összezsugorodnak. Lehetőleg tartózkodni kell az acetil-szalicilsav (aszpirin, ASS, kalmopyrin stb.) alkalmazásától. A polipok kialakulása és az asztma között is van némi összefüggés.

Serdülőkorban főként a lányoknál előfordulhat úgynevezett choanális polip. Ez a felső állcsontból kiinduló polip, amely elzárja az egyik orrjáratot. Jelentősen akadályozza az orrlégzést, állandó náthát okoz, de egyébiránt nem veszélyes, és a serdülőkor után általában magától gyógyul. Azonban ezt is gyakran operálják, az orvos kimetszi a polipot, majd teljesen eltávolítja a melléküreget bélelő nyálkahártyát is. A spontán gyógyulások tükrében több szakorvos ezt a műtétet teljesen feleslegesnek tartja.

Kifejezetten ritka a tinédzserkorú fiúknál az orrgarati fibróma. Ez egy daganat, amely orrvérzéssel hívja fel magára a figyelmet. Ennek a kórképnek valószínűleg a hím nemi hormonokkal van kapcsolata, és ezt a műtétet valóban operálni kell, mert eleve semimalignus, azaz félig rosszindulatú természetű. Szerencsére rendkívül ritka betegségről van szó.

Fotók: Adobe Stock