Gyógyító gombák a rákterápiában

A gombák által termelt anyagok közül néhány a modern, hivatalos orvoslásban is széleskörűen alkalmazott. Ilyen a penicillin vagy az anyarozs nevű fajta által termelt alkaloida, például az ergotamin, amelyet a szülészetben, korábban pedig a migrén gyógyításában használtak.

A hagyományos kínai orvoslásban (hko) ennél jóval több gombafajtát alkalmaznak, a gombák szinte mindegyike egyúttal étkezési gomba. A tudományos szakirodalom tanulmányozása során pozitív meglepetést okozhat, hogy Ázsiában és az USA-ban már régóta léteznek megbízható klinikai vizsgálati eredmények a gombakivonatokkal végzett rákterápiával kapcsolatban, és ezekben az országokban több gombakészítmény hivatalosan engedélyezett, törzskönyvezett.

Antropozófikus gyógyászat és a gombák, zuzmók

Akad néhány párhuzam a gombák és egyes növények – nevezetesen a fehér fagyöngy és bizonyos zuzmók – között, amelyeket az antropozófikus gyógyászat daganatok ellen alkalmaz. A fehér fagyöngy fák ágain élősködő növény, amely felhasználja a gazdaszervezet ereit, hogy így jusson tápanyagokhoz és vízhez. Terápiás céllal főképp a karcinómák (hámeredetű rosszindulatú daganatok) kezelésében veszik igénybe. Ezek a daganatok a bőrön vagy a szerveket alkotó nyálkahártyákon keletkeznek, belenőve a nyirok- és vérerek finom hálózatába, hogy ily módon jussanak tápanyaghoz.

A zuzmók ősrégi, kezdetleges, spórával szaporodó növények. Az antropozófikus orvoslásban szarkómáknál (a támasztó- és kötőszövetekből kiinduló rosszindulatú daganatok) alkalmazzák a fagyönggyel kombinálva. A zuzmók is különleges élőlények, ugyanis gombákból és algákból álló életközösségről van szó. Különféle felületeken, főképp köveken telepszenek meg, amelyeket képesek megrepeszteni és beléjük hatolni.

A gombák szintén ősrégi életformát képviselnek, spórákkal szaporodnak, micéliumnak nevezett gyökérhálózatukkal átszövik a talajt, illetve a fákat, amelyeken megtelepszenek.

A gombákban, zuzmókban és a fagyöngyben egyaránt poliszacharidok a hatóanyagok, amelyek stimulálják a páciens immunrendszerét és a tumorok ellen ún. adaptogén hatást fejtenek ki. Az adaptogenitás fogalmát a 40-es évek vége felé alkotta meg N. V. Lazarev orosz orvos. Olyan hatóanyagokat látunk el e jelzővel, amelyek a szervezetet ellenállóbbá teszik a stresszhelyzetekkel szemben, és idősebb korban is biztosítják a teljesítőképességét.

Pecsétviaszgomba, bokrosgomba, lepketapló

A pecsétviaszgomba (Ganoderma lucidum) japán neve reishi, a kínai ling-cse, ami magyarra úgy fordítható: „a halhatatlanság gombája”. Ázsiában már 4000 éve fogyasztják gyógyászati céllal. Világszerte elterjedt fajta, Európában főképp tölgyfák kérgén él. Ma már speciális ültetvényeken nagy mennyiségben termelik. Fás szerkezete miatt nem ehető. Kivonatot készítenek belőle, vagy kiszárítják és porítják, és a port fogyasztják, esetleg teát főznek belőle. Feltételezhetően ez a legalaposabban kutatott ázsiai gyógyhatású gombafajta. Terápiás céllal az immunrendszer erősítésére, a máj támogatására és az anyagcsere serkentésére alkalmazzák. Japánban felkerült arra a hivatalos gyógynövénylistára, amelyen a kiegészítő rákterápiára alkalmas növényeket tartják számon.

A bokrosgomba (Grifola frondosa), japánul maitake („táncoló gomba”) Európa és Ázsia erdeiben, a lombhullató fák, főképp tölgyek alatt terem, de ma ültetvényeken termesztik is. Régen annyira ritka és emiatt értékes volt, hogy lelőhelyeit szigorúan titokban tartották. Fő hatóanyaga, a poliszacharid D-frakció a legkülönfélébb immunkompetens sejteket stimulálja, laborban kimutatták, hogy gátolja a daganatsejtek szaporodását.

A lepketapló (Coriolus versicolor), kínaiul jün-cse, Európában is megterem a holt fatörzseken. Kínában és Japánban hatásos gyógyító gombaként ismerik, amely immunrendszerünket főképp a vírusok ellen vértezi fel. Emellett a rákterápiában is alkalmazzák. Poliszacharidjaiból izolálták a PSK és PSP rövidítésű anyagokat, amelyek a laborvizsgálatok során gátolták a tumorsejtek szaporodását. A kemoterápia mellett szedve a gomba kivonata képes enyhíteni a kezelés kellemetlen mellékhatásait.

Tüskegomba, shiitake, süngomba

A tüskegomba (Polyporus umbellatus) a mérsékelt égövi lombhullató erdők lakója, Európában is honos, a bükk- és tölgyfák elhalt törzsén él, gyakran a földön is, fáktól függetlenül. Vízhajtó hatása miatt alkalmazzák, többek között nyirokduzzanat kezelésében. Kínában hagyományosan ödémásodás kezelésére használják, de a tüdőrák és a leukémia kiegészítő kezelésében is szerepet kap.

A shiitake gomba (Lentinula edodes) eredetileg Ázsiában őshonos fajta, de ma világszerte termesztik. Poliszacharidjai közül említésre méltó a lentinán és a KS2 nevű. A lentinán közvetve támadja a daganatsejteket azáltal, hogy aktiválja immunrendszerünk legkülönfélébb sejtjeit: a helpersejteket (CD4 sejtek), a citotoxikus T-sejteket, a killersejteket (ölősejtek) és a makrofágokat (falósejtek). A KS2 poliszacharid már kis dózisban is „erősen daganatgátló” hatásúnak bizonyult. Aktiválja a nem specifikus immunrendszert. A lentinánt ma az egyik legígéretesebb hatóanyagnak tartják az emésztőrendszeri karcinómák mikrometasztázisainak (áttéteinek) meggátlásában, Japánban hivatalosan engedélyezett készítmény a gyomorrák kezelésében.

Úgy tűnik, képes regenerálni a károsodott, felmaródott gyomor- vagy bélnyálkahártyát. A hko tanai szerint ez a gombafaj a vesére, a májra, a lépre, a szívre és a gyomorra van jótékony hatással, támogatja az emésztést, általános erősítő hatású és csökkenti a rák kialakulásának kockázatát. Ma világszerte nagy mennyiségben termesztik.

Fotó: Adobe Stock