Izomláncok zavara

Porckorongsérv, Achilles-ín-bántalom, kéztőalagút-szindróma – a látszólag hihető diagnózisok esetén is érdemes feltenni a kérdést, vajon nem jöhetnek-e szóba a fájdalom kiváltóiként más okok is? Legkésőbb  amikor a feltételezett diagnózisnak megfelelő kezelés nem vezetett eredményre, érdemes egy pillantást vetni az „izomláncokra”. A fájdalom mechanizmusát ugyanis néha egészen más helyen rejtőző ok indítja el.

Bár a specializálódott orvostudomány jó ötletnek tűnik, megvan az a veszélye, hogy művelője nem látja a fától az erdőt, és szem elől veszti az ember egészét magában foglaló képet. Ha kizárólag a tünetre összpontosítunk, könnyen tévútra juthatunk. A mozgásszervrendszer, de bizonyos szervek zavarainak és megbetegedéseinek hátterében is az izomláncok egyensúlyának felbillenése állhat.

Az ember mozgását az agy vezérli, a parancsot kivitelező szervek pedig az izmok. Azizomcsoportok ezeket a mozgási feladatokat mint agonista és antagonista (hajlító és nyújtó) izmok hajtják végre. Az egyes izomcsoportok a maguk helyén végzik el a feladatukat, de egymással is kapcsolatban állnak. Az „izomlánc” kifejezés tehát azt jelenti, hogy ahogyan egy láncnak is mind a két vége mozog, ha az egyik vagy másik végét megmozdítjuk, úgy mondjuk a láb izmai is reagálnak, ha megfeszülnek az állkapocs izmai. A működő izmok mint egy fogaskerék elemei kapcsolódnak egymáshoz. Ha a fogaskerék nem forog „körbe”, valamennyi izom egyformán reagál, akkor is, ha ő maga „ártatlan”.

A hajlító és feszítő izmok működésének helyi zavarai könnyen félrevezethetik a szakembert, ha nem veszi figyelembe ezeket az összefüggéseket. A kézzel diagnosztizáló terapeuták (manuálterapeuták, oszteopaták, kiroterapeuták és mások) régóta ismerik már ezeket a kapcsolatokat. Az utóbbi években azonban új ismeretekkel gyarapodtunk, amelyek a különféle fájdalomproblémák terápiáját nagyban megkönnyítik.

Különösen érzékeny területek az anatómiailag „szűk átjárónak” számító részek, mivel ott az izomrostok megrövidülése vagy a kötőszövet duzzanata nagyon gyorsan és intenzíven akadályozni kezdi a vér, az idegi impulzusok és a nyirok szabad áramlását. A gyakorlatban elsősorban három ilyen szűk területnek van nagy jelentősége: a mély nyakizomzatnak, a mély fenékizomzatnak és a térdhajlatnak.

Ezeken a területeken különféle okok miatt gyakran fordulnak elő izommegkeményedések és duzzanatok, amelyek triggerpontoknak nevezhetők. Ezek végső soron az izomrostok olyan jellegű megrövidüléséhez vezetnek, amelyek spontán nem képesek oldódni.

Trigger: ha a fájdalom kisugárzik

A triggerpontok kialakulásának okai a csontrendszer téves állásától a túlsavasodáson és az izomzat túlterhelésén át a lelkileg megterhelő helyzetekig terjednek. Ezeket a pontokat „kristályosodott érzelmeknek” is nevezik. Azonosításuk tapintással és izomműködési teszttel egyszerű feladat a megfelelően képzett szakember számára, a terápia pedig valóságos áldást jelent a betegnek.

A páciens az ilyen triggerpontokat spontán nem veszi észre, hatásuk azonban az izomláncokon át távolabbi testtájakon idéz elő kisugárzó fájdalmat. Ezt a jelenséget „tovább adott fájdalom” (referred pain) néven is emlegetik. Ismerjük ezt a jelenséget például a szívinfarktusból, amelynek során a fájdalom jellegzetes módon a bal karból a kisujjig sugárzik ki. Az epeköves betegek ugyancsak arról számolnak be, hogy kólika esetén a fájdalom kisugározhat a jobb vállba. A triggerpont-mechanizmus híres kutatói, az amerikai Janet Travell és David Simons ezt a jelenséget először az 1940-es években írták le pontosan. Sajnos ezek a felismerések még mindig túl kevés figyelmet kapnak. A különösen exponált régiók, ahol a tipikus szűk átjáró szindróma megmutatkozhat, a következők:

Fenékizomzat: szűk átjáró a körteképű izomnál

Előfordulhat, hogy a beteg isiászos fájdalmai nem akarnak elmúlni. Állítólag porckorongsérve van, ám a műtét nem kecsegtet jó kilátásokkal, viszont az illető nem is élhet folyton fájdalomcsillapítón. Ha közelebbről megvizsgálják az izomzatát, kiderül, hogy az egyik térde a másiknál jóval kevésbé hajlik be, és a fenékizomzatnál a mélyben olyan fájdalmas zónák találhatók, amelyeket a beteg korábban észre sem vett. Az intenzív, kezdetben erős fájdalommal járó, manuális technikákat, biomechanikus izomstimulációt és speciális impulzuseljárást magában foglaló kezelés után a páciens meglepetéssel konstatálja, hogy „porckorongpanaszai” eltűntek, a két térde egyformán hajlik és a fájdalom megszűnt. Vajon csoda történt?

A fenékizomzat mélyén ott rejtőzik egy kicsi, körteformájú izom, a körteképű izom (musculus piriformis). Bár sok figyelem nem irányul rá, a nem specifikus hátfájások jelentős részéért ez a kicsi izom a felelős. A körteképű izom feladata a láb kifelé történő fordítása. Egy részén keresztülhalad a test legnagyobb idege, az ülőideg. Az izom egyes részeinek megduzzadása irritálhatja az ideget és lefelé kisugárzó fájdalmat idézhet elő. Ha feloldják a triggerfolyamatot, a bántalmak azonnal megszűnnek.

A képalkotó eljárások, mint a CT vagy az MRI hozzájárulnak a téves diagnózishoz. Porckorongsérv ugyanis számtalan, teljesen panaszmentes embernél is megfigyelhető, akár még élsportolóknál is, ezért fontos a neurológiai tisztázás és a fenék-, illetve hátizomzat pontos vizsgálata.

A térd mint szűk keresztmetszet: Achilles-ín?

Előfordulhat, hogy valakinek fáj a vádlija, és Achilles-ín-gyulladásra gyanakszanak nála. A vádli izomzata fájdalmas lehet, akárcsak a térdhajlat bizonyos pontjai. Ilyenkor a térdhajlat mint „szűk keresztmetszet” a bűnös. A triggerpont okozta izommegrövidülés jobban húzza az Achilles- inat, és az erősebb terhelés fájdalmat vált ki. A vádli és a térdhajlat triggerpontjainak kezelése, valamint a kinesiotaping nevű eljárás alkalmazása újra fájdalommentessé teheti a beteget.

Hasonló lábproblémákat válthat ki az áll izomzatának félresiklott működése is. Az állkapocs a maga finom izomjátékával gyakran lesz működési zavarok áldozata. A helytelen harapás, az izomegyensúly felborulása és az ízület aszimmetriája nemcsak a fej és a nyak izmainak működését akadályozza, hanem az izomláncon át a lábban is működési zavarokat válthat ki. A triggerpont-terápia és az állkapocs-ortopédus, illetve a fogorvos közös munkája hozhatja helyre a bajt.

Felső szűk átjáró vagy kéztőalagút-szindróma?

A mély nyakizomzat zavarai könnyen megmagyarázhatatlan fejfájást, fülzúgást, szédülést és a nyakcsigolyák fájdalmát okozhatják. Nagyobb jelentőséggel bír azonban az a fájdalom, amely az orvost és a beteget a kéztőalagútszindrómára emlékeztetik. Az alsó kar és a kéz panaszaival a beteg gyakran a neurológushoz jut, aki az idegi impulzusvezetés lelassulását állapítja meg.

Mivel jellemzően csak a kar alsó részén, a kézig mérik ezt a teljesítményt, könnyű nem észrevenni, hogy a baj „fentről” jön. Ha a mély nyakizomzatot és a felső mellizmokat nézzük, és a kéz erejét is megvizsgáljuk, azt látjuk, hogy az okok többsége ott található: a fájdalmas triggerpontok megnyomására a beteg a kezében és az ujjaiban érzékeli a fájdalmat.

Szerencsére a triggerpontok speciális manuálterápiás technikákkal és különleges elektromos impulzusokkal jól elmulaszthatók. Ezzel egyidejűleg mintegy varázsütésre eltűnnek a bántalmak is, méghozzá műtét nélkül. Érdemes tehát ezeket a módszereket igénybe venni.

Szűk keresztmetszet a körteképű izomnál

Tipikus szűk átjáró területnek számít és makacs fájdalmak előidézője lehet  a fenékizomzat. A körteképű izom és az ülőideg szoros szomszédságban helyezkednek el. Az izom megduzzadt pontjai (a triggerpontok) gyorsan zavarni kezdik az ideget, és kialakul a rettegett isiászos fájdalom.

Mik azok a triggerpontok?

A triggerpontok tapintható, csomószerű elváltozások az izomzatban, amelyek nyomásra fájdalommal reagálnak. Az angol trigger szó kiváltót jelent. A triggerpontok azért kapták ezt a nevet, mert gyakran váltanak ki fájdalmat a test távoli pontjain. Ez az úgynevezett átvitt vagy tovább adott fájdalom viszi orvoshoz a beteget. A fájdalom helyén végzett terápia általában sikertelen marad. Ha azonban a kitapintott triggerpontot kezelik, a fájdalom is eltűnik.