Próbálj meg lazítani…

Sasvári Orsolya

A modern kor egyik legveszélyesebb fenyegetése a stressz. Nap mint nap szembesülünk vele még akkor is, ha ennek nem mindig vagyunk tudatában. Feszültséggel jár a legtöbb mindennapi tevékenységünk: stressz ér bennünket minden reggel, amikor rohanvást intézzük teendőinket, munkába menet - akár tömegközlekedési eszközön, akár saját kocsinkkal haladunk - ugyancsak nehezen kerülhetjük el az idegeskedést. Folytatódik a stressz a legtöbb munkahelyen, hiszen nemegyszer a főnökünk vagy a kollégáink szereznek számunkra nehéz perceket. Este, otthon is ritkán fordul elő, hogy maradéktalan harmóniában tölthetnénk el a szabadidőnket. A családtagok természetesen hazaviszik egész napi problémáikat, és ha feszültségoldás céljából a tv-t nézzük, szinte kivétel nélkül az agresszió, az erőszak valamilyen formája köszön ránk a képernyőről.

A legtöbb ember mindezt elkerülhetetlen rosszként éli meg, és a stresszfokozódásával együtt járó testi-lelki következményeket is tőle független, elháríthatatlan csapásnak tartja. Pedig a magas vérnyomás és más keringési betegségek, a legtöbb emésztőrendszeri nyavalya, az utóbbi évtizedekben mértéktelenül jelentkező lelki bajok – depresszió, pánikbetegség stb. – ugyancsak közvetlen összefüggésben vannak a stresszel.

Mit tehetünk? Fontos, hogy tudatosítsuk: bár a stresszt okozó tényezők java részét elkerülni nem tudjuk, kizárólag rajtunk múlik, hogyan reagálunk rájuk. A stresszkezelő technikák egész tárházából válogathat az, aki tudatosan csökkenteni akarja a feszültségkeltő tényezők káros hatásait. A hivatalos orvoslás is elismeri és javasolja az autogén tréninget, annak igazolt jótékony hatásai miatt, és előbb-utóbb a többi stresszcsökkentő módszer ugyancsak polgárjogot nyer nálunk. Néhány hónappal ezelőtt az agykontrolltanfolyamok is felkerültek arra a hivatalos listára, amelyen a pedagógusok számára kreditpontokat jelentő oktatási formák szerepelnek. Sokan élnek Magyarországon is a transzcendentális meditáció és a jóga feszültségoldó hatásával. Mindezek természetesen tőlünk nyugatabbra szintén ismertek és széles körben használatosak, ám az utóbbi időben két újabb módszer kezd népszerűvé válni. Az egyik az úgynevezett relaxációs válasz módszere, a másik az önhipnózis.

Relaxációs válasz

Naponta mindössze 10 perc elegendő a stressz hatékony csökkentéséhez, ha ezzel a módszerrel élünk. Dr. Herbert Benson harvardi orvos már negyed századdal ezelőtt leírta könyvében ezt a meditációs technikát. Az azóta eltelt időben többféle vizsgálat is igazolta, hogy a relaxációs válasz technikájával nem csupán a stresszt és az idegességet mérsékelhetjük, hanem rák, AIDS és más betegségek esetén is enyhíthetjük a tüneteket.

Dr. Benson 1975-ben kiadott könyve (The Relaxation Response) Nyugaton nemrégiben ismét megjelent, és az új kiadást is sokan megvásárolták. Az eljárás a közreadása óta eltelt csaknem három évtizedben világszerte ismertté vált, és számos orvosegyetemen a tananyag részévé tették.

A relaxációs válasz technikájának lényege az, hogy azzal a folyamattal szemben, amelyet a stressz esetén felszabaduló adrenalin megjelenése jelez, az ellentétes irányú élettani folyamatot ösztönzi. Mint ismeretes, a stresszhelyzet növeli a szívritmust, emeli a vérnyomást, gyorsítja a légzést és fokozza az izmokba jutó vér mennyiségét. Ilyenkor a szervezet felkészül a „harcolni vagy menekülni” szituációra. A Dr. Benson és kollégái által kidolgozott módszer ezzel szemben lassítja a szívritmust, csökkenti a vérnyomást, mérsékli a légzés gyakoriságát és az anyagcserét. Az eljárás egyébként lényeges elemeiben hasonlít a Keleten évezredek óta használatos lazítási módszerhez, vagyis egy-egy szó vagy mondat (mantra) ismételgetéséhez.

A Benson-módszer roppant egyszerű, alkalmazása a következő:

Helyezkedjünk el kényelmesen, hunyjuk be a szemünket, és üljünk csendben. Ismételgessünk egy szót, egy hangot vagy valamilyen nyugtató hatású mondatot. Az ilyenkor óhatatlanul jelentkező zavaró gondolatokat az adott szó ismételgetésével egy idő után távol tudjuk tartani. Fontos a nyugodt környezet.Miközben 10-20 percen át a lazítást végezzük, semmi sem zavarhat meg bennünket. Ajánlott az ülő testhelyzet, nehogy lazítás közben elaludjunk, és időnként egy-egy pillanatra kinyithatjuk a szemünket is, hogy ellenőrizzük az időmúlását. Kezdők gyakran úgy érezhetik, hogy sikertelenek, mert állandóan valami másra gondolnak, mégse veszítsék el a türelmüket,mert ez a technika is gyakorlást igényel, és idővel biztosan hatékonyan és eredményesen alkalmazható lesz.

A legjobb eredményeket a relaxációs válasz módszerével akkor lehet elérni, ha beépítjük mindennapi, rutinszerű feladataink közé. Sok ember tapasztalata szerint előnyös, ha a napnak mindig ugyanabban a szakában relaxálunk. Ha például a fárasztómunkanap végeztével hazaérünk, akkor egy 10 perces lazítás után sokkal jobban fogjuk értékelni és élvezni a szabad esténket.

Önhipnózis

A klasszikus hipnózishoz hasonlóan az önhipnózis is mély relaxációhoz és a szuggesztió befogadására alkalmas állapothoz vezet. Az önhipnózis nagy előnye, hogy alkalmazásához nincs szükség külső segítségre. Bárki képes arra, hogy „programozza” tudatalattiját, és a szuggesztiók révén ellenállóbbá váljék a stresszel szemben, javítsa alvása minőségét, leszokjon a dohányzásról, sőt: bármilyen célt elérhet életmódjának és életminőségének javításában.

Az önhipnózis tapasztalatok szerint többek között az alábbi esetekben segít:

• sportteljesítmények javítása,

• stresszkezelés,

• dohányzásról való leszokás,

• fogyás,

• gyermekszülés, 

• különböző félelmektől és fóbiáktól valómegszabadulás.

Mielőtt hozzáfognánk az önhipnózishoz, el kell döntenünk, milyen szuggesztiót fogunk adni magunknak. Próbáljuk ezt valamilyen rövid, könnyen megjegyezhető mondatba összefoglalni. Néhány példa: „abbahagyom a dohányzást”, „egészségesen táplálkozom”, „mindig nyugodt és ellazult leszek”. Fontos, hogy a szuggesztió tartalma pozitív és előremutató legyen; lehetőleg ne valami negatív dolgot tagadjon, hanem pozitív megfogalmazásban állítson valami jót és előremutatót. A mentális program részeként önhipnózisban arra is programozhatjuk magunkat, hogy egy bizonyos szóra gondolva vagy azt kimondva automatikusan megnyugodjunk.

Az önhipnózis 4 alapvető lépése a következő:

1. Helyezzük magunkat kényelembe, üljünk vagy feküdjünk le. Kezdetben fontos, hogy semmilyen külső körülmény ne zavarjon meg bennünket. A későbbiekben, ha valaki már gyakorlatra tesz szert az önhipnózisban, képessé válik annak végrehajtására szinte bármilyen körülmények között, de a tanulás időszakában fontos a zavaró tényezők kiszűrése.

2. Kezdjük meg a lazítást. Csukjuk be a szemünket, és képzeljük el – pontosabban szólva, jelenítsük meg képekben -, hogy a nyugalom hullámai elöntik a testünket. Fordítsuk figyelmünket a különböző izomcsoportokra, összpontosítsunk arra, hogy ellazítjuk őket, egyiket a másik után. Képzeljük el, amint a feszültség távozik a testünkből.

Ezt a lépést úgy is végrehajthatjuk, hogy kinyitjuk a szemünket, és a szemközti falon egy bizonyos pontra koncentráljuk a tekintetünket.

3. Hagyjuk, hogy az ellazulás mélyebbé váljék, közben ismételgessük magunkban, hogy egyre jobban ellazulunk.

4. Koncentráljuk arra a szuggesztióra, amit az önhipnózis megkezdése előtt már kiválasztottunk, és hagyjuk, hogy ez a gondolat elménkben uralkodóvá váljék.

Az önhipnózisnál, akárcsak a többi mentális technikánál, igen lényeges a rendszeres gyakorlás. Ha fel szeretnénk hagyni valamilyen káros szokásunkkal, szenvedélyünkkel, akkor célszerű mindennap vagy akár naponta többször is gyakorolni.

A jógatanár tanácsai

Ardha matsyendranasana – kifordított ülés: Üljünk a talajra nyújtott lábbal. Figyeljünk a légzésre, közben jobb lábunkat húzzuk fel, térdnél keresztezve a kinyújtott lábat, a jobb talppal érintsük a talajt, a bal kar megtámasztja felhúzott térdünket. A légzésre összpontosítva törzsünket fordítsuk jobbra. Néhány lélegzetvétel idejére maradjunk ebben a testhelyzetben. Utána rövid kilégzéssel térjünk vissza a kiinduló helyzetbe és ismételjük meg a gyakorlatot a másik irányban.
Fa (Vrkasana): Álljunk kis terpeszben, figyeljünk a talpunkra, tudatosítsuk, hogy érintkeznek a talajjal. Súlyunkat helyezzük át a bal lábra, közben jobb lábunkat lassú mozdulattal a képen látható módon húzzuk fel úgy, hogy térdünk kifelé néz, talpunk pedig a bal comb belső oldalának támaszkodik. Kezünket imádkozó pózban mellkasunk előtt tartjuk. Ha valakinek rossz az egyensúlya, szükség esetén egy kézzel a falnak támaszkodhat. Lélegezzünk felszabadultan, hagyjuk, hogy testünk magától megtalálja egyensúlyát. Ezután ismételjük meg az egészet a másik lábbal.
  
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Iratkozz fel a hírlevelünkre!
Minden feliratkozónknak az aktuális havi Holdnaptárral kedveskedünk! Emellett elsőként értesülhetnek a legújabb terápiákról, hírekről és a frissen megjelenő Természetgyógyász Magazin tartalmáról!

Elolvastam és elfogadom az adatkezelési nyilatkoztatot.

Ajánlott cikkek a témában
Ha a gyerek rágja a körmét – rossz szokás vagy a stressz jele?

Ha a gyerek rágja a körmét – rossz szokás vagy a stressz jele?

A körömrágás viszonylag gyakori tünet, amely nagyrészt a négyévesnél idősebb gyerekeket érinti, és sokszor lelkileg…
Manuálterápia a szimpatikus idegrendszer harmonizálására

Manuálterápia a szimpatikus idegrendszer harmonizálására

Ugyan ki gondolná, hogy a szívritmuszavart a gerincoszlop okozza, vagy egy nehezen gyógyuló seb hátterében…
Ólálkodó veszedelem: magas vérnyomás

Ólálkodó veszedelem: magas vérnyomás

Világszerte több mint egymilliárd ember szenved magas vérnyomástól. A magas vérnyomás a nyugati világban élő…
Az időjárás hatása egészségi állapotunkra

Az időjárás hatása egészségi állapotunkra

Sokan érzik, hogy az időjárás, hatással van közérzetükre, és általában nem tévednek. A csikorgó fagy,…
Rovatunk legolvasottabb cikkei
Stresszellenes praktikák

Stresszellenes praktikák

A stressz biológiai reakció, amely abból a szubjektív érzésből keletkezik, hogy túlterheltnek érezzük magunkat. A…
Mennyire jók az idegei?

Mennyire jók az idegei?

Az em­be­ri ideg­rend­szert le­gin­kább egy nagy tel­je­sít­mé­nyű szá­mí­tó­gép­pel ha­son­lít­hat­juk össze. Nem ke­ve­sebb, mint 14 mil­li­árd…
Stressz és működési zavarok

Stressz és működési zavarok

Az iparosodott államokra jellemző civilizációs életforma részeként optikai, akusztikus és egyéb ingerek árasztanak el bennünket.…
Stressz, vagy túlzott érzékenység?

Stressz, vagy túlzott érzékenység?

A túlterheltség és a stressz meglehetősen szubjektív fogalmak. A legtöbb egészséges felnőtt igen sok környezeti…