Ijesztő betegség a Raynaud-kór
A helyi oxigénhiány miatt az érintett ujjak kékes-lilás elszíneződése is fellép (cianózis). Ha az állapot sokáig tart vagy éveken keresztül gyakran ismétlődik, végső esetben az ujjbegyek kifekélyesednek vagy akár üszkösödésnek indulhatnak. Ha a roham véget ér, a test igyekszik – mint egy kiegyenlítésként – hirtelen sok vért az ujjakba pumpálni, ami gyakran még nagyobb fájdalmat okoz, mint a vérhiány. A Raynaud-kór során bizsergés, viszketés, égés, lüktetés, szúró fájdalom, szinte minden létező, kellemetlen érzet jelentkezhet. Érdekes módon a hüvelykujj szinte soha nem érintett. A roham után általában normalizálódik az ujjak (sokszor a lábujjakra is kiterjed a roham) tapintási érzékenysége és vérellátása.
A jelenség nem is olyan ritka, mint gondolnánk, a szakirodalom szerint a lakosság 3%-a, ezen belül kb. 3-4-szer több nő, mint férfi érintett.
A karcsú, aszténiás alkatú, általában alacsony vérnyomású nők körében különösen gyakori ez a rejtélyes betegség. Korral, különösen a klimaktérium után a rohamok maguktól megszűnnek, ami arra enged következtetni, hogy a betegség hátterében hormonális okok húzódnak meg.
Az idegek és a véredények eltúlzott reakciója
Az orvostudomány meglehetősen biztos abban, hogy ún. funkcionális betegségről van szó, tehát nem található a betegekben érrendszeri vagy idegrendszeri elváltozás. Erre utal a hideg, mint kiváltó ok is. Hidegben a perifériás véredények összehúzódnak, a vér visszahúzódik a törzsbe, hogy csökkentse a hőkibocsátást, amivel testünk a fagyhalál ellen védekezik. Ha azonban mindez túlságosan hevesen zajlik, az ujjakba szinte egyáltalán nem jut vér.
Kiváltó ok lehet a stressz is. Ilyenkor szintén összehúzódnak az erek, hogy ennek hatására emelkedjen a vérnyomás. Stresszhelyzetben fontos a megemelkedett vérnyomás, hogy vészhelyzetben menekülni tudjunk, izomzatunk elegendő vérhez jusson. És valóban: gyakori, hogy roham idején magas vérnyomást mérnek. A nikotin is érszűkítő hatású, ami megnöveli a vérnyomást, éppen ezért a dohányosokat gyakrabban érinti a Raynaud-kór, mint a nemdohányzókat.
A Raynaud-szindrómával kapcsolatban sokan gyanítják, hogy bizonyos idegek mechanikus ingerlése, nyomása, pl. a nyaki gerincvelői idegeknél vagy a csukló tájékán (Karpaltunnel-szindróma, más néven alagút-szindróma), szintén kiváltó ok lehet. Utóbbi ellen azonban az szól, hogy az alagút-szindrómánál a hüvelykujjat, a mutató- és középső ujjat mozgató ideg kerül nyomás alá, a Raynaud-szindrómánál azonban a hüvelykujj szinte soha nem érintett. Éppen ezért érdemes megfontolni az idegsebészek által javasolt műtét elvégzését, mivel lehetséges, hogy az semmiféle javulást nem fog eredményezni.
A Raynaud-kór gyakran más betegségek kísérő tünete
A reumás betegségek keretében is gyakran fellép a Raynaud-kór. A végtagokon zajló reumás, gyulladásos „endangiitis obliterans” (Winiwarter–Buerger-kór, krónikus, epizódokban zajló érbelhártya-gyulladás) kapcsán valóban létrejönnek olyan érrendszeri elváltozások, amelyek az ujjbegyek amputálását teszik szükségessé. Férfiak esetében gyakran találkozunk a szakirodalomban olyan adatokkal, miszerint bizonyos munkaeszközök (motoros fűrész, légkalapács stb.) használata során keletkező vibrációs sérülések okozhatnak Raynaud-kórt. Ha az olvasók között van olyan érintett beteg, aki a vegyiparban dolgozik vagy PVC-gyártással, -feldolgozással foglalkozik, érdemes megemlítenünk, hogy a vinil-klorid (klóretilén), más súlyos károk mellett, Raynaud-kórt is előidézhet. Éppen ezért nem teljesen alaptalanok a PVC alapanyagú élelmiszer-csomagolóanyagokkal, játékszerekkel vagy lakberendezési tárgyakkal szembeni fenntartások.
A hideg és a nikotin elzárják az ereket, a sport viszont megnyitja azokat
A Raynaud-kórban szenvedők számára legfontosabb tanács a dohányzás beszüntetése. Nikotin hiányában a hajszálerek szűkülete megszűnik, így a kellemetlen tünetek csakhamar teljesen megszűnhetnek.
A lazítási gyakorlatok, mint pl. az izomrelaxáció, az autogén tréning vagy egyszerűen csak sok testmozgás szabad levegőn, szintén értágító hatású, és érezhetően csökkenti az erek érzékenységét és túl heves reakcióját.
A betegeknek ezen túlmenően kerülniük kell a hideget, télen és hűvösebb időben mindig viseljenek meleg kesztyűt. Különösen fontos a tartós pulzusszám-emelkedést előidéző sport (gyors gyaloglás, kocogás, úszás, kerékpározás), aminek hatására kitágulnak az erek, ugyanakkor fokozódik a véredényekben keringő vér mennyisége, ami egyúttal hígabbá is válik, és könnyebben eljut a legvékonyabb hajszálerekbe is.
A hivatalos orvoslás egyelőre nem tudott valódi áttörést elérni a Raynaud-kór gyógyításában
A szimpatikus idegrendszer hiperaktivitását gyógyszeresen igyekeznek elnyomni, méghozzá az idegrostok végén elhelyezkedő ingerületfogadó végkészülékek, az ún. alfa-és bétareceptorok bénításával. Az alfa- és bétareceptorok a Raynaud-szindróma orvosi kezelésében tehát elsődleges szerepet játszanak, azonban kétélű fegyvernek bizonyultak: egyrészt valódi állapotjavuláshoz vezethetnek, mert elnyomják a stresszre adott ingerválaszt, másfelől súlyosbíthatják a fájdalmakat, mert a gyógyszer hatására túlságosan is csökkenhet a vérnyomás, ami ugyancsak a perifériás területek ellátását rontja.
Ígéretesnek tűnt a véráramlási tulajdonsága – inak javítása a vér viszkozitásának (sűrűségének) csökkentésével. Az ismert „vérhígító” gyógyszerek nem jók, mivel a véralvadást hatékonyan gátolják, de a vér viszkozitását nem képesek csökkenteni. Ez csak a vér mennyiségét növelő oldatok infúziójával oldható meg hatásosan. Ennél is egyszerűbb, bár rövidebb távú megoldás, ha sokat iszunk. Mindkét eljárás valóban hígítja a vért. Átmeneti segítség lehet az érvágás vagy vérlebocsátás is: heti 200 ml vér (2×100 ml) lebocsátása következtében a sejt közötti állományból folyadék áramlik az erekbe, ami rövid távon vérhígító hatású.
Sajnos a szervezet ez ellen védekezik, és a folyamat megfordul. Bizonyos fokú viszkozitáscsökkentést lehetett elérni bizonyos kígyómérgekkel, pl. a dél-amerikai lándzsakígyó mérgével. Azonban ez a méreg olyan erős, hogy a terápia csak kórházi körülmények között, a véralvadás állandó ellenőrzése mellett megoldható. Ráadásul a szervezet a kezelésre ellenreakciókkal válaszol. Azonban lehetséges, hogy ez a magyarázata a homeopátiás kígyómérgekkel (Lachesis D6 vagy Naja tripudians D6) elért terápiás sikereknek.
A Schüssler-sók és ásványi anyagok csökkentik a vér elsavasodását
A vér folyási tulajdonságainak romlását idézi elő az elsavasodás is, pl. a túlságosan fehérjedús táplálkozás vagy a savasító hatású gyógyszerek, reumagyógyszerek következtében. A savasodás hatására a vörösvértestek elvesztik rugalmasságukat, és nem képesek átbújni a hajszálerek finom végeinek elágazásain. Éppen ezért nagy hangsúlyt kell helyeznünk a lúgosító hatású, főként növényi eredetű táplálékok fogyasztására.
A biokémiai orvoslás gyógyszerei, az ún. Schüssler-sók közül a bázikus kémhatásúak: Calcium phosphoricum (Nr.2), Kalium phosphoricum (Nr.5) és a Magnesium phosphoricum (Nr.7), valamennyi D6-os hígításban, alkalmasak a vér lúgosítására. A cink nevű nyomelem (21. számú Schüssler-só, D6) a savakat segít a veséken keresztül kivezetni. A mangán (17. számú Schüssler-só, D6) a tejsav glukózzá történő átalakításában segít. A bázikus kémhatású ásványi anyag-készítmények szintén kiválóak a szervezet sav-bázis egyensúlyának helyreállításában.
Az egészséges, természetes életmód minden terápia nélkülözhetetlen alapja: a mértékletes és változatos táplálkozás, a lelki egyensúly megőrzése és a sok testmozgás. Az ujjgyakorlatok, mint pl. a zongorázás – még akkor is, ha a fülnek nem kellemes – jótékonyan hat az ujjak vérkeringésére. És mindig tartsuk melegen a kezünket!
Fotó: Adobe stock
