Rehabilitáció

A má­sik köz­ke­le­tű té­ve­dés, hogy a re­ha­bi­li­tá­ció cél­ja­ként a be­teg­ség előt­ti ál­la­pot vissza­ál­lí­tá­sát ha­tá­roz­zák meg. En­nél azon­ban több­re van szük­ség. A be­teg­ség tü­ne­te­i­nek meg­je­le­né­sét meg­elő­ző ál­la­po­tot már min­den­kép­pen a be­teg­sé­get po­ten­ciá­li­san ma­gá­ba fog­la­ló hely­zet­nek kell te­kin­te­nünk. Azaz már hat­nak azok a kó­ro­ki té­nye­zők, kör­nye­ze­ti ár­tal­mak, ame­lyek ké­sőbb a tü­ne­tek fo­ko­za­tos ki­fej­lő­dé­sé­vel vál­nak nyil­ván­va­lóvá. A tel­jes re­ha­bi­li­tá­ció so­rán vagy egy ezt meg­elő­ző ál­la­pot­hoz kell vissza­tér­nünk, vagy egy olyan mó­do­sí­tott élet­for­má­hoz, amely a le­he­tő­sé­gek sze­rint mi­ni­má­lis­ra csök­ken­ti a baj ki­úju­lá­sát. Ezért rend­kí­vül fon­tos a kó­rok­ta­ni hát­tér tö­ké­le­tes fel­tá­rá­sa. Ez ha­tá­roz­za meg az egész re­ha­bi­li­tá­ci­ós mun­ka lény­e­gét, és ezt tud­nia kell a vég­le­ges gyó­gyu­lás­ra vá­gyón­ak ép­púgy, mint or­vo­sá­nak, gyó­gyí­tó­já­nak.

A baj az, hogy a kü­lön­bö­ző meg­be­te­ge­dé­sek ese­tén a kó­rok­tan na­gyobb rész­ben fel­de­rí­tet­len, il­let­ve fel­de­rít­he­tet­len ma­rad. A leg­ked­ve­zőbb eset­ben is csak odá­ig ju­tunk el, hogy is­me­rünk bi­zo­nyos ki­vál­tó oko­kat és ezek kö­zött fon­tos­sá­gi sor­ren­det tu­dunk fe­lál­lí­ta­ni. (Ter­mé­sze­te­sen ki­vé­telt je­lent né­hány spe­ciá­lis kó­ro­ko­zó ál­tal ki­vál­tott, jól de­fi­niál­ha­tó be­teg­ség.)

Na­gyon sok be­teg­ség­nél – le­gyen szó moz­gásszer­vi pro­blé­má­ról, rosszin­du­la­tú da­ga­nat­ról stb. – a köz­vet­len kó­ro­ki té­nye­zők mel­lett tisz­tá­ban va­gyunk a hely­te­len élet­mód­ból fa­ka­dó, il­let­ve a kör­nye­ze­ti ár­tal­mak­kal ér­ke­ző ri­zi­kó­fak­to­rok­kal. Va­gyis a meg­elő­zés­ben és a be­teg­ség ki­úju­lá­sá­nak meg­gát­lá­sá­ban nem csu­pán a spe­ci­fi­kus kó­ro­ko­zó­kat, ha­nem a kör­nye­zet­szennye­zést, a hely­te­len élet­mód­dal szo­ro­san össze­füg­gő rossz szo­ká­so­kat, fog­lal­ko­zá­si ár­tal­ma­kat is el kell ke­rül­nünk, vagy meg kell pró­bál­nunk kö­zöm­bö­sí­te­nünk.

A re­ha­bi­li­tá­ció egyik leg­fon­to­sabb fe­la­da­ta te­hát a spe­ci­fi­kus és nem spe­ci­fi­kus kó­ro­kok és haj­la­mo­sí­tó té­nye­zők meg­ha­tá­ro­zá­sa és ki­szű­ré­se a gyó­gyult éle­té­ből. Ezt a fe­la­da­tot nem csu­pán anya­gi-fi­zi­kai sí­kon, ha­nem lel­ki-men­tá­lis, emo­cio­ná­lis-ér­zel­mi sí­kon is el kell vé­gez­nünk (gon­dol­junk pl. a stressz­re). Azon­ban pont a stresszel kap­cso­lat­ban meg kell je­gyez­nünk, hogy az ál­ta­lá­nos fel­fo­gás­sal el­len­tét­ben a stressz­nek po­zi­tív tu­laj­don­sá­gai is van­nak – ká­ros kül­ső ha­tá­sok ese­tén a szer­ve­zet ria­dóz­ta­tá­sa. Ho­gyan lesz egy, a szer­ve­zet vé­dő­erő­it ria­dóz­ta­tó té­nye­ző­ből a szer­ve­ze­tet sú­lyo­san ká­ro­sí­tó, sok­szor vissza­for­dít­ha­tat­lan elvál­to­zá­so­kat elő­i­dé­ző kór­fo­lya­mat? Er­re Sellye Já­nos adott zse­niá­lis ma­gya­rá­za­tot. Ő is­mer­te fel, hogy a spe­ci­fi­kus, sza­ba­to­san meg­fo­gal­maz­ha­tó kó­ro­kok mel­lett min­den be­teg­ség­nél meg­je­le­nik egy olyan nem spe­ci­fi­kus nem kó­rok­ta­ni cso­kor, mely­nek ha­tá­sá­ra min­dig ugya­na­zok az elvál­to­zá­sok és tü­ne­tek lép­nek föl, le­gyen szó szö­vet­sé­rü­lés­ről vagy ideg­rend­sze­ri ha­tás­ról. Sellye sze­rint ez a tü­net­cso­port a szer­ve­zet al­kal­maz­ko­dá­sa a ked­ve­zőt­len kül­ső ha­tá­sok ki­vé­dé­sé­re.

A stressz ket­tős ar­cá­ról azért jó tud­nunk, mert az em­lí­tett alarm fá­zis, vagy­is a szer­ve­zet ria­dóz­ta­tá­sa olyan fon­tos fi­gyel­mez­te­tő jel, mely­nek tü­ne­te­it nem cél­sze­rű el­nyom­ni. Azt már Sellye is je­lez­te, hogy a szer­ve­zet­nek lé­te­zik egy bi­zo­nyos adott­sá­ga – ezt ő adap­tá­ci­ós ener­giá­nak ne­vez­te el –, ahol az ener­gi­át az is­mét­lő­dő erős stresszo­rok ki­me­rít­he­tik. Ezt az ener­gi­át nem le­het pó­tol­ni, ez ve­le­szü­le­tett ge­ne­ti­kai ener­gia, és meg­szű­né­se a test ha­lá­lá­hoz ve­zet.

Utol­só meg­jegy­zé­sünk a stresszel kap­cso­lat­ban, hogy da­ga­na­tos be­teg­sé­gek ese­tén is­mét más ar­cát mu­tat­ja. Itt egy­részt más kó­rok­ok­kal együtt ki­vált­hat­ja az el­sza­ba­dult szö­vet­sza­po­ro­dást, más­részt mű­tét és or­vo­si ke­ze­lé­sek után tü­net­men­tes ál­la­pot­ban elő­se­gít­he­ti az át­tét­kép­ző­dést. Ez a bi­zo­nyos át­tét­kép­ző­dés ér­de­kes mó­don egy ima­gi­na­tív hely­zet­ből a ki­úju­lás­tól va­ló ál­lan­dó fé­le­lem­től jön lét­re. A re­ha­bi­li­tá­ció men­tá­lis fe­la­da­ta ép­pen ezért az, hogy ezt a fé­lel­met fe­lold­ja. En­nek az a ne­héz­sé­ge, hogy iga­zi énün­ket, amely meg­ha­tá­roz­za fi­zi­kai ál­la­po­tun­kat, nem le­het be­csap­ni. Ha sem­mit sem te­szünk (vagy csak na­gyon ke­ve­set) egész­sé­günk meg­óvá­sá­ért vagy vissza­szer­zé­sé­ért, ak­kor ezt az ál­la­po­tot iga­zi énünk ide­gi stressz­ként, hi­ány­stressz­ként éli meg, és nem le­szünk ké­pe­sek fe­lol­da­ni.

Va­gyis a re­ha­bi­li­tá­ció egyik el­ső lé­pé­se az ön­meg­is­me­rés, egy iga­zi ön­vizs­gá­lat elvég­zé­se. Meg kell ke­res­nünk azo­kat a fi­zi­kai, ér­zel­mi, lel­ki ano­má­liá­kat, me­lyek a szer­ve­zet egyen­sú­lyá­nak fel­bo­ru­lá­sá­hoz ve­zet­tek. Eb­ből már na­gyon sok min­den ért­he­tő­vé vá­lik a be­teg­ség ki­ala­ku­lá­sá­nak oki hát­te­ré­ből is. Ha a leg­fon­to­sabb pon­to­kon vál­toz­tat­ni tu­dunk, ak­kor tü­net­men­tes­ség után már nem kell fél­ni a fo­lya­mat fel­lob­ba­ná­sá­tól. Ehe­lyett po­zi­tív, a tö­ké­le­tes gyó­gyu­lást je­len­tő ima­gi­ná­ció erő­sít­he­tő meg a tu­dat­ban. Ezt a ké­pet azu­tán szer­ve­ze­tünk át­kó­dol­ja a fi­zio­ló­gia nyel­ve­ze­té­re és be­ír­ja a tes­tünk­be. Eb­ben az ön­vizs­gá­lat­ban sze­re­pe le­het kül­ső se­gí­tőn­ek is, aki­vel kö­zö­sen fel­tér­ké­pez­he­tő a be­teg­sé­get ki­vál­tó okok há­ló­za­ta.

Eze­ket az oko­kat má­so­dik lé­pés­ben két na­gyobb cso­port­ba oszt­hat­juk asze­rint, hogy szer­ve­ze­tün­kre gya­ko­rolt ha­tá­suk tő­lünk füg­gő­en vagy füg­get­le­nül ér­vé­nye­sül­nek. A tő­lünk – rész­ben – füg­get­len okok kö­zé a kör­nye­ze­ti té­nye­zők, el­sőd­le­ge­sen is a kör­nye­zet­szennye­zés tar­to­zik.
A má­sik nagy cso­port­ját a tő­lünk füg­get­len kó­r­okok­nak a ge­ne­ti­kai adott­sá­gok al­kot­ják. Ter­mé­sze­te­sen a kü­lön­fé­le okok szin­te min­den eset­ben együt­te­sen hat­nak. Pél­dá­ul a szív- és ke­rin­gé­si rend­sze­rek, il­let­ve az emész­tő­szerv­rend­sze­rek tel­je­sí­tő­ké­pes­sé­ge alap­ve­tő­en a ge­ne­ti­kai adott­ság függ­vé­nye, de ezt az élet­mód be­fo­lyá­sol­ni ké­pes. Az em­ber haj­la­mos a ki­tű­nő ana­tó­miai és élet­ta­ni fe­lé­pí­té­sű és mű­kö­dé­sű szer­vei ál­tal biz­to­sí­tott ener­gia­töb­blet meg­gon­do­lat­lan el­té­koz­lá­sá­ra. Csak azu­tán döb­ben rá a ve­szély­re, ami­kor e kincs je­len­tős ré­szé­től si­ke­rül meg­sza­ba­dul­nia.

Né­hány gon­do­lat az ener­ge­ti­kai hát­tér­ről

A táp­lá­lé­ke­ner­gia az emész­tő­rend­szer se­gít­sé­gé­vel fel­sza­ba­dul a táp­lá­lék­ból, és a vé­rá­ram se­gít­sé­gé­vel el­jut a sej­tek­hez. Ez az ener­gia jól de­fi­niál­ha­tó, mennyi­sé­ge meg­ha­tá­roz­ha­tó. Je­len tu­dá­sunk sze­rint a leg­alap­ve­tőbb és le­gegy­sze­rűbb ener­gia a táp­lá­lék­ban lé­vő szer­ves és szer­vet­len anya­gok összes­sé­ge. A szer­ves anya­gok az anyag­cse­re-fo­lya­ma­tok so­rán kü­lön­fé­le bio­ké­miai át­ala­kulá­so­kon men­nek ke­resz­tül, míg a szer­vet­len anya­gok a kü­lön­bö­ző ve­gyü­le­tek­ben el­fog­lalt köz­pon­ti sze­re­pük mel­lett (pl. a he­mog­lo­bin és a vas) az an­tio­xi­dán­sok és az ezek te­vé­keny­sé­gé­ben sze­re­pet ját­szó en­zi­mek fe­lé­pí­té­sé­ben, il­let­ve mű­kö­dé­sé­ben vesz­nek részt. Kvan­tum­me­cha­ni­kai szin­ten a kü­lön­bö­ző ele­mek el­té­rő rez­gé­sei az ener­ge­ti­kai in­for­má­ció­cse­re ré­vén je­len­tő­sek le­het­nek a be­teg­sé­gek ki­ala­ku­lá­sá­ban ép­púgy, mint az egész­ség hely­re­ál­lí­tá­sá­ban.

Az op­ti­má­lis, élő táp­lá­lék­ból nyert táp­lál­ko­zá­si ener­gia szint­je ked­ve­ző­en hat­hat a ma­ga­sabb ren­dű ener­gi­ák fel­vé­te­lé­re. Ugya­nak­kor a holt anya­gok holt ener­giá­ja csak a sze­xu­ál­szfé­ra ener­ge­ti­kai üzem­a­nya­ga le­het, és egyéb­ként nem szol­gál­ja az em­ber fej­lő­dé­sét.

Ter­mé­sze­te­sen eh­hez a kü­lönb­ség­tét­el­hez fon­tos tud­nunk, hogy mit ne­ve­zünk élő és mit holt táp­lá­lék­nak. Ha le­sza­kí­tunk egy érett gyü­möl­csöt a fá­ról és azon­nal meg­es­szük, ak­kor élő táp­lá­lék­hoz ju­tunk. Amíg egy nö­vé­nyi rész vagy ter­mék össze­füg­gés­ben van az anya­nö­vénnyel, ad­dig élő. Ab­ban a pil­la­nat­ban, ami­kor ez a kap­cso­lat meg­sza­kad, meg­in­dul a nö­vé­nyi sej­tek­ben egy dest­ruk­tív át­ala­kí­tó és le­bon­tó fo­lya­mat. Mi­nél rö­vi­debb idő te­lik el az élet ke­rin­gé­sé­nek meg­sza­kí­tá­sá­tól kezdve, an­nál in­kább élő­nek te­kint­het­jük a táp­lá­lé­kot. (Ter­mé­sze­te­sen ugya­nez igaz az anya­nö­vény­re is, a Föl­da­nyá­tól tör­té­nő el­sza­kí­tá­sá­val meg­in­dul a szer­ves élet fel­bom­lá­sa, a tá­pa­nyag hal­do­klá­sa.)

Ezek a ki­té­te­lek nagy­já­ból ér­vé­nye­sek az ál­la­ti ere­de­tű (el­sőd­le­ge­sen hús) ké­szít­mé­nyek­re is. Vagy­is élő min­den olyan táp­lá­lék, amely töb­bé-ke­vés­bé köz­vet­len em­be­ri fo­gyasz­tás­ra al­kal­mas for­má­ban for­dul elő a ter­mé­szet­ben.

Mi­vel a holt táp­lá­lék ke­vés ener­gi­át ad, ám sok sa­lak­anyag­gal jár, szük­ség van rend­sze­res böjt- és tisz­tí­tó­kú­rá­kra. A re­ge­ner­áció így foly­hat be­le a re­ha­bi­li­tá­ció­ba. Meg­fe­le­lő re­ge­ner­á­ci­ós szint elé­ré­se nél­kül nem le­het a re­ha­bi­li­tá­ci­ós te­vé­keny­sé­get el­kez­de­ni.

A kö­tő­szö­vet és az ener­gia

Az ala­cso­nyabb ren­dű ál­la­tok­nál nincs ki­fej­lett hor­mo­ná­lis és ideg­rend­szer. Az ener­ge­ti­kai és in­for­ma­ti­kai fe­la­da­to­kat lény­egé­ben a kö­tő­szö­vet lát­ja el. Köz­pon­ti sze­re­pet kap a kö­tő­szö­ve­ti sejt, a fib­ro­ci­ta, ami az alap­ál­lo­mány szin­te­ti­zá­ló­ja. Víz, cu­kor, fe­hér­je al­kot­ja a sejt kö­zöt­ti ál­lo­mány­ban ta­lál­ha­tó há­ló­za­tos szer­ke­ze­tű fe­lé­pít­ményt. Ez a rend­szer ter­mé­sze­te­sen meg­ma­rad a ma­ga­sabb fej­lett­sé­gű élő­lé­nyek­nél, így az em­ber­nél is. Ez a struk­tú­ra al­kal­mas in­for­má­ci­ók tá­ro­lá­sá­ra és to­váb­bí­tá­sá­ra. A köz­ve­tí­tő kö­zeg min­den­kép­pen a víz, mely­nek szer­ke­zet­vál­to­zá­sát hasz­nál­ja fel a szer­ve­zet a fi­no­mabb kör­nye­zet­vál­to­zá­sok reg­isz­trá­lá­sá­ra.

Az alap­rend­szer je­len­tő­sé­ge, hogy gya­kor­la­ti­lag az egész szer­ve­ze­tet be­há­lóz­za, össze­kö­ti a sej­te­ket egy­más­sal és a sejt kö­zöt­ti (in­ter­cel­lu­lá­ris) tér­rel. A fi­bro­ci­ták al­kot­ta alap­re­gu­lá­ci­ós rend­szer bi­zo­nyos he­lye­ken ki­fe­je­zet­tebb, így lét­re­hoz­hat­ják az aku­punk­tú­ra­pon­to­kat és a me­ri­di­á­no­kat. Min­den­nek is­me­re­te lény­eges az ener­ge­ti­kai rend­szer mű­kö­dé­sé­nek meg­ér­té­sé­hez, és akár nyu­ga­ti, akár kí­nai, akár in­diai gyó­gyí­tás­ban tör­té­nő fel­hasz­ná­lá­sá­hoz.

Im­mun­rend­sze­rünk is örö­költ tör­vény­sze­rű­sé­gek alap­ján mű­kö­dik. Ta­lán ez az a rend­sze­rünk, amely le­gin­kább ká­ro­so­dik a ter­ápi­ák so­rán. Az al­kal­ma­zott ke­mo­ter­ápi­ás és su­gár­ter­ápi­ás el­já­rá­sok mel­lett azon­ban le­he­tő­ség van a lim­fo­id szö­ve­tek és a vö­rö­svér­tes­tek re­ge­ner­áció­já­ra, il­let­ve az ős­sej­tek sza­po­ro­dó­ké­pes­sé­gé­nek meg­őr­zé­sé­re. Ép­pen ezért sok­kal fon­to­sabb azok­ról az oko­król be­szél­nünk, ame­lyek az egyén szem­pont­já­ból a leg­több hát­rá­nyos kö­vet­kez­ménnyel jár­nak. Ál­ta­lá­ban ezt a ne­ga­tív csőd­tö­me­get em­lít­jük hely­te­len élet­mód­ként.