Túlérzékeny emberek

Senkinek sincs persze az arcára írva, hogy mennyire sérülékeny, milyen könnyen megviseli egy-egy meggondolatlan, bántó vagy csak annak érzett megjegyzés, mennyire felkavarják az érzelmi viharok, lelki megpróbáltatások. Pontosabban mindaz, amit ekként él meg. A pszichológusok és a pszichiáterek természetesen sokkal gyakrabban találkoznak velük, de még többen vannak azok, akik soha nem fordulnak segítségért szakemberhez, inkább szenvednek tovább. Pedig a túlérzékeny emberek (angol rövidítéssel: HSP) lelkiállapota sokszor már attól is javul, ha megpróbálnak tisztába jönni saját érzelmeikkel, lelki beállítottságukkal, sebezhetőségükkel.

Rendkívül fejlett empátia

A túlérzékeny emberekre többnyire jellemző, hogy negatív, romboló hatású érzelmek uralkodnak bennük, elsősorban a bűntudat. Sokan közülük – maguk is úgy érzik, megmagyarázhatatlan módon – szomorúak, és minden ok nélkül gyakran sírva fakadnak.

Egy amerikai szakember, Kathy Moore hipnoterapeuta és motivációs konzultáns tapasztalata szerint a túlérzékeny emberek többsége lelkileg magasan fejlett, fokozott felelősségtudatot érez a saját és mások élete iránt, hajlamos arra, hogy mindent komolyan vegyen, emellett nyitott beállítottságú. Többéves praxisa során Moore azt tapasztalta, hogy betegeinek nagy része rengeteg időt fordít más emberek problémáira, valósággal maga is megéli mások bajait, gondjait. Ezek az emberek gyakran éreznek megmagyarázhatatlan haragot, szomorúságot vagy bűntudatot, aminek a hátterében állhat az, hogy rendkívül fejlett empátiájuk van. Beleérző, átérző képességük tehát igen magas fokú, bár többnyire nincs konkrét ötletük arra, hogyan lehetne megoldani egy-egy gondot, nehéz ügyet. Ahogy az idézett szakember írja, pácienseinek nagy része, legalább 60%-a, voltaképpen nem a saját érzelmi problémáitól szenved, hanem másokétól.

Egy másik neves pszichológus és pszichoterapeuta, Elaine Aron egész könyvet szentelt ennek a kérdéskörnek. A túlérzékeny emberek közös jellemzőit megragadva az alábbi következtetésekre jutott:

Ennek következtében gondolkodásuk, érzelmeik inkább befelé, semmint kifelé irányulnak.

Ami más embereket legfeljebb futólag érint, az a HSP számára rendkívül fontos kérdéssé válhat.

A túlérzékeny ember agyában a szinte állandó, ismétlődő stressz hatására csökken a „boldogsághormonként” ismert szerotonin szintje.

A HSP-nél általános az is, hogy immunrendszere erősebben reagál, emiatt könnyebben kialakul allergia, és idegrendszere is érzékenyebbé válik.

A túlérzékenység férfiakra és nőkre egyaránt jellemző, Aron becslése szerint minden ötödik embert érint.

Mit ajánl Aron a HSP „áldozatainak”?

Naponta legalább 8-10 órát töltsenek ágyban, alvással vagy csupán pihenéssel, és további 2 órát fordítsanak meditációra vagy az egyedüllét más formáira. Legalább napi egy órát töltsenek a szabadban, lehetőleg testgyakorlással, vagy legalább sétával.

Szervezzék úgy az életüket, hogy sok szabadidejük legyen. Hetente legalább egy teljes napot válasszanak ki erre a célra, és évente minimum egy hónapot fordítsanak nyaralásra, pihenésre. Legyenek sokat együtt állatokkal (házi kedvenceikkel), növények „társaságában”, minél több időt töltsenek a természetben.

Legyen mindig a kezük ügyében füldugó (erős zaj esetére), természetes anyagból készült kendő vagy zsebkendő, fogyasszanak rendszeresen kedvenc gyógyteájukból, vegyék körül magukat virágokkal, gyertyákkal, füstölővel, hogy képesek legyenek valamennyi érzékszervüket akár egyszerre „megjutalmazni”. Ha megéheznek, legyen a közelükben mindig valamilyen, főleg fehérjét tartalmazó harapnivaló, hogy kiküszöböljék a vércukorszint hirtelen ingadozásait.

Kathy Moore a fenti ajánlásokat kiegészítve úgy véli: a túlérzékeny emberek számára előnyös még, ha rendszeresen alkalmaznak valamilyen relaxációs technikát, jógáznak, hipnoterápiának és/vagy valamilyen energiakezelésnek vetik alá magukat (például reiki), gyakran táncolnak, igyekeznek „megszabadulni” a felgyülemlett érzelmeiktől, akár a saját emóciójukról van szó, akár másokéról, amit csupán átéreznek. Mindemellett fontosnak tartja, hogy a túlérzékeny emberek képesek legyenek energetikailag vagy megvédeni magukat, vagy továbbítani és előnyösen megváltoztatni az őket más emberek részéről érő hatásokat.

Az energetikai védelem legismertebb módja az, hogy az ember lehunyt szemmel (lehetőleg ellazult állapotban) fehér fényt képzel el maga köré, és a vizualizáció során erre a fényre kívülről védőpajzsot helyez el. Ez lehet egyszerű tükör vagy olyan képzeletbeli felület, amely felfogja és visszaveri a kívülről érkező, másoktól származó negatív energiákat.

Negatív érzelmek elhárítása

Érdekes, hogy a védelemnek ez a formája számos ősi kultúrában ugyancsak ismert volt. Az úgynevezett primitív népeknél a gyógyítók másik módszere az, hogy mosakodás, zuhanyozás közben imádkoznak, és fohászuk így szól: „Uram, add, hogy a bennem lévő összes negatív érzelmet lemossa rólam ez a vízsugár.”

Dr. Judith Orloff például tudatosan és 100%-ig nyitottá tette magát, nem alkalmaz semmilyen pszichikai védelmet, mégsem válik sebezhetővé. Ő ugyanis egyfajta vezetéknek, csőnek látja, vizualizálja önmagát a magasabb rendű, kozmikus vagy isteni energia számára. Ily módon nincs szüksége semmilyen védelemre, hiszen a kozmikus vagy isteni energia minden bajtól megóvja.

Szent Ferenc imája

Kathy Moore hasonló véleményen van. Energiavezetéknek képzelve önmagát, képes meggyógyítani az embereket és a helyzeteket maga körül. Ugyancsak bevált módszer nála, hogy mantraként ismételgeti Szent Ferenc ismert imáját:

„Uram, tégy békéd eszközévé,

Ahol gyűlölet van, engedd, hogy szeretetet vessek, Ahol sértés, megbocsátást, Ahol egyenetlenség, egységet, Ahol kétely, hitet, Ahol tévedés, igazságot, Ahol kétségbeesés, reményt, Ahol szomorúság, örömet, Ahol sötétség, világosságot.”

Mint írja, egyik barátja tudatosan engedi „átfolyni” magán mások negatív energiáját, az anyaföldbe irányítja azokat, hogy ott újra pozitív érzelmekké változzanak. „Ha ezzel az emberrel együtt vagyok, az már önmagában felfrissít, jó érzést ad számomra.”

Persze senki sem születik úgy, hogy a fent említett tudásnak azonnal birtokában volna. Viszont bárki kifejlesztheti ezeket önmagában, képessé válhat saját életének megjavítására, önmaga és mások gyógyítására. Az ilyen és más technikák segítségével tehát a túlérzékeny emberek is eljuthatnak oda, hogy túlérzékenységüket különleges adományként fogják fel. Ne átok, hanem áldás legyen számukra.

Fotó: Adobe Stock