Visszértípusok 14. rész

Astran­don vég­ig­néz­ve a vissze­res lába­kat, nem sok ren­de­zett­sé­get ve­szünk ész­re, de kö­vet­ke­ze­tes meg­fi­gye­lés után bi­zo­nyos is­mét­lő­dé­sek nyil­ván­va­lóvá vál­nak. Kü­lön­bö­ző meg­je­le­né­si for­mák van­nak, ame­lyek alap­ján osz­tá­lyoz­hat­juk a vissze­re­ket – ez az osz­tá­lyo­zás nem ön­cé­lú tu­do­má­nyos­ko­dás. A kü­lön­bö­ző tí­pu­sok ugya­nis kü­lön­böz­nek a pa­na­szok­ban, szö­vőd­mé­nyek­ben, és el­tér­nek a ke­ze­lé­si mó­do­kra adott re­ak­cióik­ban is. Te­hát az el­té­rő tí­pu­sok más és más ter­ápiá­kat igé­nyel­nek.

A pa­na­szok és szö­vőd­mé­nyek szem­pont­já­ból a leg­fon­to­sabb visszér­tí­pus az ana­tó­mia­i­lag is­mert, te­hát min­den em­ber­ben nor­má­li­san meg­lé­vő visszér­tör­zsek ki­tá­gu­lá­sa. Ezek je­len­tős hossz- és ke­reszt­met­sze­ti mé­re­tek­kel bír­nak. Mind­két lábon meg­ta­lál­ha­tó egy hosszabb és egy rö­vi­debb ilyen ér­törzs. A hosszabb a vég­tag tel­jes hosszá­ban a bel­ső, egy­más fe­lé né­ző ol­da­lon fut, a bo­ka és a lá­gyék­haj­lat kö­zött. Ere­de­te a bel­ső bo­ka­csont előtt gya­kran lát­ha­tó, itt a bőrt meg­eme­li és ké­kes szín­ben tű­nik át, ru­ga­nyos tap­in­ta­tú. Ez te­hát nor­má­lis. Ami nem nor­má­lis, az, ha en­nek az ér­törzs­nek to­váb­bi sza­ka­szai is lát­ha­tók­ká vál­nak, és a bőr szint­jé­ből ki­dom­bo­rod­nak. A be­teg ér­fa­la meg­nyú­lik, emiatt min­den di­men­zió­já­ban na­gyobb lesz – va­gyis nem­csak ki­tá­gul, ha­nem hosszabb is lesz, ezért vá­lik ka­nyar­gós­sá. Elő­for­dul, hogy elein­te csak a ka­nya­rok egy ré­sze, mint egy jég­hegy csú­csa eme­li meg a bőrt, a töb­bi sza­kasz a mély­ben ma­rad. En­nek el­le­né­re a mély­ben is van­nak ki­tá­gult erek. Ami­kor eze­ket az ér­go­mo­lya­go­kat ki­sebb-na­gyobb mér­ték­ben lát­juk, ak­kor té­ve­sen azt gon­dol­juk, hogy csak az be­teg, ami lát­ha­tó. Saj­nos nem így van, ugya­nis le­het­nek nem lát­ha­tó, de még­is be­teg ré­szek a mé­lyebb ré­te­gek­ben. A comb­sza­kasz na­gyon mé­lyen a zsír­ban van, na­gyon rit­ka, hogy olyan ex­trém tá­gu­lat ala­kul­jon ki, ami itt is lát­ha­tóvá te­szi ezt az ér­tör­zset. Ami a com­bon ka­nyar­gós ér for­má­já­ban meg­je­le­nik, az rend­sze­rint en­nek az ér­törzs­nek az ol­da­lá­ga. Per­sze az ol­da­lág ki­tá­gu­lá­sa is az ér­törzs be­teg­sé­gé­re utal. Ezek az ol­da­lá­gak fer­dén fut­nak, gya­kran a comb vagy a láb­szár elül­ső vagy kül­ső ol­da­lá­ra kö­vet­het­jük őket.

A nagy visszér­tör­zsek ke­ze­lé­sé­re el­ső­sor­ban a mű­tét vált be. Az ol­da­lá­gak el­tün­te­té­sé­re az in­jek­ci­ós visszér­ke­ze­lés is szó­ba jön. Ha pa­na­szok je­lent­kez­nek, azok gyógy­szer sze­dé­sé­vel vagy ru­gal­mas ha­ris­nya vi­se­lé­sé­vel eny­hít­he­tők. Szö­vőd­mé­nyek fel­lé­pé­se ese­tén (fe­kély, gyul­la­dás, ödé­ma stb.) a pó­lyát erő­sebb ha­tá­sa miatt előny­ben ré­sze­sít­jük.

A má­sik nagy ér­törzs a lábon csak a láb­szá­ron fut, há­tul a sa­rok fe­lö­li ol­da­lon, eb­ből nor­má­li­san sem­mi sem lát­szik. Ki­tá­gu­lá­sa rit­kább, mint az előbb em­lí­tett hosszabb visszér­törzs­nek. Ha még­is ki­tá­gul, ak­kor elő­ször a vád­li te­rü­le­tén is­mer­jük fel a ké­ke­sen át­tű­nő ere­ket. Má­sik gya­ko­ri fel­buk­ka­ná­si he­lye a kül­ső bo­ka, ahol nor­má­li­san, rej­tet­ten ered. Be­öm­lé­si he­lye a térd­haj­lat­ban van, en­nek tá­gu­la­ta na­gyon rit­kán lát­ha­tó, eset­leg az ide öm­lő né­hány mm vas­tag ol­da­lá­gak je­len­het­nek meg. Ke­ze­lé­sé­ben ugya­n­azok az alap­el­vek ér­vé­nye­sek, mint a már em­lí­tett hosszabb ér­tör­zsek és ol­da­lá­gaik ese­tén.

A visszér­for­mák má­sik szél­ső­sé­ges meg­je­le­né­se a haj­szál­vé­kony erek tí­pu­sa, ez az egész vég­tag tel­jes fe­lü­le­tén bár­hol meg­je­len­het. A com­bon ke­rék­kül­lő­sze­rű raj­zo­la­tot mu­tat, más­hol pó­kra em­lé­kez­te­tő ké­pet ad. Ese­ten­ként se­p­rű- vagy ecse­ta­la­kú. A vé­kony erek szí­ne a mély li­lá­tól az élénk vö­rö­sig vál­ta­ko­zik. Ez a faj­ta visszér gya­ko­ribb, mint a fent em­lí­tett több mm át­mé­rő­jű, szo­kvá­nyos visszér­tí­pus, va­ló­já­ban a vé­kony haj­szál­vissze­res­ség a leggya­krab­ban elő­for­du­ló for­ma. A vé­kony erek ki­ala­ku­lá­sá­nak oka a mai na­pig nem tel­je­sen tisz­tá­zott. Annyit tu­dunk ró­la, hogy el­ső­sor­ban az örök­lő­dés okoz­za. Na­gyobb sze­re­pe van a hor­mo­nok ha­tá­sá­nak, mint a szo­kvá­nyos vas­tag vissze­rek ese­té­ben, ezért nem je­le­nik meg a pu­ber­tás előtt, gya­ko­ribb a nő­kön, mint a fér­fia­kon, sok­szor ter­hes­ség so­rán ala­kul ki és a kli­max ide­jén sza­po­ro­dik. Nincs kó­ros hor­mon­szint. Rend­kí­vül rit­kán okoz pa­naszt. So­ha nem ala­kul át vas­tag visszér­ré. Ke­ze­lé­sé­ben el­ső he­lyen az in­jek­ci­ós mód­szer áll. Rend­kí­vül rit­kán, de elő­for­dul­nak olyan vé­kony erek is, ame­lyek­nél ma­gát az eret nem is le­het lát­ni, de tud­juk, hogy az adott folt erek­ből áll. Ilyen­kor lé­zer­ke­ze­lés jön szó­ba.

Azt is meg kell je­gyez­ni, hogy e két tí­pus, a vé­kony és vas­tag, egyidejű­leg akár ugya­na­zon a bőr­te­rü­le­ten, egy­más fö­löt­ti ré­teg­ben is je­len le­het. Ilyen­kor a ke­ze­lést cél­sze­rű a vas­tag erek­kel kez­de­ni, ak­kor is, ha az eset­leg pa­naszt vagy szö­vőd­ményt nem is oko­zott. Eb­ben a spe­ciá­lis eset­ben mind a mű­tét­re, mind az in­jek­ci­ós ke­ze­lés­re szük­ség le­het.

A vé­kony vissze­rek egy kü­lön­le­ges tí­pu­sa a láb­fej bel­ső ol­da­lán a bo­ka alatt, a talp bel­ső élén meg­je­le­nő, egy­más­sal töb­bé-ke­vés­bé pár­hu­za­mos, fé­sű­raj­zo­la­tot mu­ta­tó erek hal­ma­za. Ez tel­je­sen más, mint az ed­di­gi­ek, mind okát, mind ke­ze­lé­sét il­le­tő­en. Rend­sze­rint sú­lyos visszér­ke­rin­gé­si za­var­ral, nagy tág visszér­tör­zsek­kel együtt ész­lel­jük. Trom­bó­zis után gya­ko­ri ezek meg­je­le­né­se. Láb­szár­fe­kély mel­lett tör­vény­sze­rű­en je­len van. Szí­ne rend­sze­rint mély­li­la, rit­kán, kez­det­ben pi­ro­sas erek is le­het­nek köz­tük. Ha egyéb visszér nincs a lábon, ak­kor az a nem túl tá­vo­li jö­vő­ben meg fog je­len­ni, er­re szá­mít­ha­tunk. A láb da­gad, ne­héz­nek ér­zi a be­teg. Cél­sze­rű a láb igény­be­vé­te­lét, ter­he­lé­sét csök­ken­te­ni, visszér­gyógy­szert szed­ni és ru­gal­mas ha­ris­nyát vi­sel­ni. A vég­ső meg­ol­dás a visszér mű­té­ti el­tá­vo­lí­tá­sa, szük­ség sze­rint in­jek­ci­ós ke­ze­lés­sel kom­bi­nál­va.

A há­ló­za­tos visszér­tí­pus a kö­vet­ke­ző, ami­ről ér­de­mes be­szél­ni. Rend­sze­rint a comb haj­lí­tó ol­da­lán je­le­nik meg, vagy a térd­haj­lat­ban, gya­k­ran a láb­szár vagy comb kül­ső ol­da­lán. Egy-két-há­rom mm át­mé­rő­jű erek al­kot­ják, ame­lyek, mint a há­ló, egy­más­sal össze­köt­te­tés­ben van­nak. A be­te­gek szí­ve­sen hi­vat­koz­nak ar­ra, hogy ne­kik tu­laj­don­kép­pen nem is visszér­tá­gu­la­taik van­nak, ha­nem a bő­rük át­lát­szóbb a szo­kott­nál, le­het, hogy ez is köz­re­ját­szik. Pa­naszt nem okoz­nak, csak vi­se­lő­jü­ket esz­té­ti­kai­lag za­var­ják. Gya­kran kap­cso­lód­nak na­gyobb vagy ki­sebb tí­pu­sú vissze­rek­hez. Ke­ze­lé­sük­re el­ső­sor­ban az in­jek­ció vált be, a mű­tét fö­lös­le­ges meg­ter­he­lést je­lent elő­nyök nél­kül. Ki­úju­lás­ra haj­la­mos a ke­ze­lés mód­já­tól füg­get­le­nül.

Mint a fen­ti­ek­ből ki­tű­nik, a vissze­res­ség vál­to­za­tos és ren­de­zet­len ér­tá­gu­la­tok hal­ma­za. Né­mi ta­pasz­ta­lat­tal azon­ban egy kis ren­det még­is le­het ben­nük ta­lál­ni, amely se­gít ben­nün­ket a leg­meg­fe­le­lőbb ke­ze­lé­si mód al­kal­ma­zá­sá­ban.