Elektroszmog – Betegségek titkos előidézője

Világ­szer­te gom­ba­mód nő­nek ki a föld­ből azok a ci­vil szer­ve­ze­tek, ame­lyek a mo­bil­te­le­fo­nok adó­tor­nya­i­nak fe­lál­lí­tá­sa el­len til­ta­koz­nak. Az új su­gár­zás­for­rás egész­ség­ká­ro­sí­tó ha­tá­sait ugya­nis szám­ta­lan tu­do­má­nyos ered­mény iga­zol­ja. Dr. Leb­recht von Klit­zing, a lü­bec­ki or­vos­fi­zi­kus pél­dá­ul labo­ra­tó­riu­mi kí­sér­le­tek­kel bi­zo­nyí­tot­ta be, hogy pul­zá­ló elek­tro­mág­ne­ses mo­bil­te­le­fon-su­gár­zás ha­tá­sá­ra az agy­hul­lá­mok je­len­tő­sen meg­vál­toz­nak. Ez a je­len­ség rá­adá­sul már vi­szony­lag rö­vid ide­jű be­ha­tás, né­hány perc alatt is je­lent­ke­zik. Klit­zing azt is iga­zol­ta, hogy a ve­ge­ta­tív ideg­rend­szer már rö­vid idő után is stressz­re­ak­ciók­kal vá­la­szol. Az érin­tet­tek pa­na­sza­i­nak lis­tá­ja a va­ló élet­ben is igen hosszú: al­vá­sza­va­rok, fej­fá­jás, szív­rit­mu­sza­va­rok, szé­dü­lés, ide­ges­ség, kró­ni­kus fá­radt­ság. De össze­füg­gés­be hoz­ták az elek­trosz­mog­gal a szí­vin­fark­tust és a rá­kot is.

Az Eu­ró­pai Par­la­ment nem­ré­gi­ben nyil­vá­nos­ság­ra ho­zott STOA-vizs­gá­la­ta is hang­sú­lyoz­za, hogy az elek­trosz­mog kü­lö­nö­sen alat­to­mos feny­e­ge­tést je­lent. Mi­vel ér­zék­szer­ve­ink­kel nem fog­juk fel, au­to­ma­ti­ku­san haj­la­mo­sak va­gyunk ar­ra, hogy a ve­szélyt alá­be­csül­jük. Ezen­kí­vül ese­té­ben olyan kör­nye­zet­szennye­zés­ről van szó, amely elől egy­sze­rű­en se­hová nem tu­dunk el­búj­ni. A su­gá­r­zás ugya­nis min­den­hol je­len van éle­tünk­ben, még a há­ló­szo­bánk­ban is. Ez azt je­len­ti, hogy olyan hely­zet­be kény­sze­rü­lünk, ami­kor töb­bé nem tu­dunk fe­le­lős­sé­get vál­lal­ni ön­ma­gun­kért, az egész­sé­gün­kért, a dön­tés nem a mi ke­zünk­ben van. So­kak sze­rint ez­zel két alap­ve­tő em­be­ri jo­gunk sé­rül: a sze­mé­lyi sért­he­tet­len­sé­gé és a sze­mé­lyes ki­bon­ta­ko­zásé.

A ká­ros su­ga­rak összeadód­nak

Né­me­tor­szág­ban 100 la­kos­ra 87 mo­bil­te­le­fon jut, és az arány nagy­já­ból ná­lunk is ha­son­ló. Ez­zel mind­két or­szág „csak” a kö­zép­me­zőny­ben he­lyez­ke­dik el, hi­szen Nagy-Bri­tan­niá­ban és Spa­nyo­lor­szág­ban az arány elér­te a 100 szá­za­lé­kot, Ola­szor­szág­ban és Své­dor­szág­ban pe­dig egy­re több em­ber­nek van már két mo­bil­ja. Ér­de­kes mó­don az Egye­sült Ál­la­mok a ma­ga 61 szá­za­lé­kos mo­bi­lel­lá­tott­sá­gá­val mint­ha szem­be­ha­lad­na a trend­del.

Né­me­tor­szág­ban a fia­ta­lok 90 szá­za­lé­ka 14 éve­sen már ren­del­ke­zik sa­ját te­le­fon­nal, és 66 szá­za­lé­kuk na­pon­ta hasz­nál­ja is, ho­lott a vizs­gá­la­tok sze­rint a fej­let­len szer­ve­zet­re kü­lö­nö­sen ká­ros ha­tást gya­ko­rol­nak a su­ga­rak. És eb­be még be­le sem szá­mol­ták a vo­na­las te­le­fon­hoz csat­la­koz­tat­ha­tó, kü­lö­nö­sen ve­szé­lyes hor­doz­ha­tó te­le­fo­no­kat, ame­lyek pul­zá­ló di­gi­tá­lis hul­lá­mok­kal dol­goz­nak. Még­hoz­zá éj­jel-nap­pal, a leg­ma­ga­sabb tel­je­sít­mé­nyen, füg­get­le­nül at­tól, hasz­nál­juk-e őket vagy sem.

Né­met fel­mé­ré­sek sze­rint ma az em­be­rek 6-7 szá­za­lé­ka tar­to­zik az elek­tro­szen­zi­bi­li­sek kö­zé. Kü­lö­nös ér­zé­keny­ség jel­lem­ző rá­juk, amely miatt ér­zé­kel­he­tő rosszul­lét fog­ja el őket az elek­tro­mos ké­szü­lé­kek, áram­for­rá­sok kö­ze­lé­ben, és olyan he­lyi­sé­gek­ben, ame­lyek­ben na­gyon ma­gas az elek­tro­mág­ne­ses ter­he­lés. Az elek­tro­bio­ló­gu­sok úgy be­csü­lik, hogy az érin­tet­tek ará­nya az el­kö­vet­ke­zen­dő tíz év alatt 15-20 szá­za­lé­kra nö­vek­szik. En­nek az az oka, hogy a mo­bil­te­le­fo­nok be­ve­ze­té­se óta az elek­trost­ressz kü­lö­nö­sen ag­resszív for­má­já­val van dol­gunk: a mo­bil-rá­dió­hul­lá­mok pul­zá­ló hul­lá­mok, nor­mál eset­ben 217 im­pul­zust bo­csá­ta­nak ki má­sod­per­cen­ként. Ez­zel rend­kí­vü­li mó­don ir­ri­tál­ják a szer­ve­ze­tet, amely­nek fenn kell tar­ta­nia sa­ját bio­ló­giai áram­fre­kven­ciá­ját ah­hoz, hogy op­ti­má­li­san tud­jon mű­köd­ni.

Szer­ve­ze­tünk csak ak­kor ké­pes hosszú tá­von fenn­tar­ta­ni ezt a fre­kven­ci­át, ha egy meg­ha­tá­ro­zott rez­gés­tar­to­mány­ban nem lép fel sem­mi­fé­le kí­vül­ről jö­vő, ter­mé­sze­tes za­va­ró su­gár­zás. Az em­ber te­hát a ter­mé­sze­tes föld­mág­nes­me­ző­től va­ló ab­szo­lút füg­gő­ség­ben él. En­nek egyik leg­fon­to­sabb köz­pon­ti rez­gé­se a Schuh­mann-re­zo­nan­cia­hul­lám a ma­ga 7,8 hert­zes ér­té­ké­vel. Ezt úgy de­fi­niál­hat­juk, mint a bio­ló­giai és koz­mi­kus idő kö­zöt­ti kap­cso­la­tot fenn­tar­tót rez­gést. A bio­ló­giai élet­fo­lya­ma­tot ön­ma­gá­tól az a tu­laj­don­ság jel­lem­zi, hogy túl­sá­go­san gyor­san ég. En­nek a fo­lya­mat­nak hat el­le­ne a 7,8 hert­zes fre­kven­cia, amely­nek köz­pon­ti je­len­tő­sé­ge van az agy össz­pon­to­sí­tá­sá­ban és ta­nu­lá­si ké­pes­sé­gé­ben.

Hogy ez a föld mág­ne­ses me­ző­jé­ből ér­ke­ző ve­zér­lő­jel mi­lyen fon­tos az em­be­ri test számá­ra, ar­ra fő­ként a NA­SA döb­bent rá az űru­ta­zá­sok kap­csán. Az asz­tro­nauták élet­fo­lya­ma­tai a vi­lá­gűr­ben sok­kal gyor­sab­ban ját­szód­tak le, mint a föl­dön. A ki­sebb fe­la­da­tok is ki­me­rí­tet­ték őket, és ami­kor vissza­tér­tek a föl­dre, ki­de­rült, hogy oda­fönt sok­kal gyor­sab­ban öre­ged­tek, mint ide­lent. En­nek oka­ként a sza­kem­be­rek a föld mág­ne­ses me­ző­jé­nek hi­ány­zó ter­mé­sze­tes fre­kven­ciá­it ne­vez­ték meg. Ép­pen ezért ma­nap­ság az űr­ha­jók­ba már be­épí­te­nek egy olyan adó­ké­szü­lé­ket, amely ugya­nezt a 7,8 hert­zes alap­rez­gést su­gá­roz­za.

A te­rem­tés te­hát tö­ké­le­te­sen ját­szó­dott le, az egyes ele­mek ké­nyes egyen­sú­lyá­val te­remtve meg a lé­te­zés alap­fel­té­te­leit. Ha az em­ber mes­ter­sé­ge­sen be­le­avat­ko­zik ezek­be a ter­mé­sze­ti tör­vé­nyek­be, sú­lyos kö­vet­kez­mé­nyek­kel kell szá­mol­nia. Az elek­trosz­mog na­gyon erő­sen ir­ri­tál­ja a föld ter­mé­sze­tes mág­ne­ses me­ző­jét. A za­va­ró je­lek­re a szer­ve­zet tar­tó­san re­agál, és ha a stressz hosszabb időn át fen­náll, az élet­mi­nő­ség je­len­tő­sen rom­lik.

Vizs­gá­la­tok bi­zo­nyít­ják a mo­bil­te­le­fo­nok sejt­ká­ro­sí­tó ha­tá­sát

Az EU ál­tal fi­nan­szí­ro­zott, hét eu­ró­pai egye­tem köz­re­mű­kö­dé­sé­vel elvég­zett úgy­ne­ve­zett re­f­lex­vizs­gá­lat azt bi­zo­nyí­tot­ta, hogy a pul­zá­ló su­gár­zás már 2 watt/kg erős­ség ese­tén is ká­ro­sít­ja az em­be­ri örö­kí­tő­a­nya­got, a DNS-t. Ez a ha­tás a 0,5 gray ér­té­kű ra­dio­ak­tív su­gár­zás­nak fe­lel meg. A ku­ta­tók ere­de­ti­leg azt akar­ták bi­zo­nyí­ta­ni, hogy a mo­bil­te­le­fo­nok nem fej­te­nek ki ge­ne­ti­kai­lag ká­ros ha­tást.

A vizs­gá­lat so­rán há­rom olyan sejt­cso­por­tot su­gá­roz­tak be a hor­doz­ha­tó te­le­fo­nok ál­tal ki­bo­csá­tott pul­zá­ló hul­lá­mok­kal, ame­lyek fon­tos sze­re­pet ját­sza­nak az im­mun­rend­szer, a sza­po­ro­dás és a seb­gyó­gyu­lás fo­lya­ma­tá­ban. En­nek so­rán ki­de­rült, hogy már 24 órá­nyi su­gár­zás is ge­ne­ti­kai ká­ro­kat oko­zott. Még­hoz­zá olyan tör­ése­k­ről volt szó, ame­lye­ket a szer­ve­zet ma­ga nem, vagy csak rosszul tud ki­ja­ví­ta­ni. En­nek kö­vet­kez­mé­nye­ként a sejt el­pusz­tul vagy el­de­for­má­ló­dik.

Kü­lö­nö­sen szem­be­tű­nő volt egy to­váb­bi ha­tás: ami­kor a ku­ta­tók csök­ken­tet­ték a sej­tek­re ha­tó su­gár­zás ener­giá­ját, a ge­ne­ti­kai ká­ro­so­dá­sok még­is to­vább erő­söd­tek. Ez az úgy­ne­ve­zett at­er­mi­kus ha­tás, amely­ről mos­ta­ná­ban olyan he­ves vi­ták foly­nak. Más vizs­gá­la­tok is iga­zol­ták en­nek meg­lé­tét. A hol­land kor­mány ál­tal fi­nan­szí­ro­zott vizs­gá­lat két cso­por­tot ho­zott lét­re: az egyik­be elek­tro­szen­zi­bi­lis em­be­re­ket so­rol­tak, a má­sik­ba olya­no­kat, akik úgy vél­ték, őket nem za­var­ják a mo­bil­te­le­fon-hul­lá­mok. A két cso­port tag­jait a mo­bi­lok ál­tal ki­bo­csá­tott su­gár­zás­nak tet­ték ki, jól­le­het et­ikai okok­ból a hi­va­ta­lo­san meg­en­ge­dett ha­tár­ér­ték­nek csak az ötez­red ré­szét al­kal­maz­ták. Ere­de­ti­leg sen­ki nem várt kü­lö­nö­seb­ben mell­be­vá­gó ada­to­kat, há­rom hó­nap el­tel­té­vel azon­ban riasz­tó ered­mé­nye­ket kap­tak. Mind­két cso­port 95 szá­za­lé­ká­nál ugya­no­lyan tü­ne­tek lép­tek fel: fej­fá­jás, szív­rit­mu­sza­va­rok, fül­zú­gás és rosszul­lét.

Nem cso­da, hogy az érin­tet­tek ak­ció­ba lép­tek, a kör­nye­ze­ti ká­ro­so­dá­sok­kal fog­lal­ko­zó or­vo­sok­nak má­ris szá­mos olyan pá­cien­sük van, akik a te­le­fon­hul­lá­mok miatt be­te­ged­tek meg. Ál­la­tor­vo­sok be­szá­mol­nak pél­dá­ul a mo­bil­tor­nyok ár­nyé­ká­ban élő te­he­ne­kről, ame­lyek el­pusz­tul­nak vagy nem lesz több utód­juk. Pol­gá­ri kez­de­mé­nye­zé­se­ket in­dí­ta­nak olyan em­be­rek, akik­nek az erős su­gár­zás miatt fel kel­lett ad­ni­uk az ott­ho­nu­kat. Eh­hez jön még az a ta­pasz­ta­lat, hogy a pul­zá­ló hul­lá­mok tar­tós ha­tá­sá­ra ter­ápia­re­zisz­ten­cia lép­het fel. A hely­zet a jö­vő­ben elő­relát­ha­tó­lag to­vább rom­lik, mi­vel a már meg­lé­vő mo­bil­te­le­fon-, ká­be­les in­ter­net­há­ló­za­ton túl di­gi­tá­lis rá­dió- és te­le­ví­zió­há­lót is ki akar­nak ala­kí­ta­ni. Ez azt je­len­ti, hogy a su­gár­ter­he­lés még a mos­ta­ni­nak is a sok­szo­ro­sá­ra nő­het.

Ma már nem ar­ról van szó, ká­ro­sít­ja-e az egész­sé­get a mo­bil­su­gár­zás, ha­nem ar­ról, ezt mi­kor is­me­rik el hi­va­ta­lo­san is. Az Egye­sült Ál­la­mok­ban a két leg­na­gyobb biz­to­sí­tó­tár­sa­ság már nem vál­lal biz­to­sí­tást a mo­bil­te­le­fo­nok okoz­ta egész­ség­ügyi ká­ro­so­dá­so­kra.

Vé­de­lem a lát­ha­tat­lan ve­szély el­len

A leg­ké­zen­fek­vőbb meg­ol­dás a su­gár­ter­he­lés ke­rü­lé­se. Mi­nél rit­káb­ban hasz­nál­juk az elek­tro­mos ké­szü­lé­ke­ket, an­nál jobb, a mo­bilt pél­dá­ul csak ak­kor kap­csol­juk be, ha va­ló­ban te­le­fo­nál­ni aka­runk. La­kó­kör­nye­ze­tünk­ben ügyel­jünk ar­ra, hogy a há­ló­szo­bá­ban az ágyunk mel­lett ne áll­ja­nak elek­tro­mos ké­szü­lé­kek, fő­ként nem rá­di­ós éb­resz­tő­óra, plá­ne ha még pi­ros számai is van­nak. A til­tó­lis­tán ott áll­nak pél­dá­ul a ru­gós mat­ra­cok, ame­lyek meg­kö­tik az ágy­ban az elek­tro­mág­ne­ses ter­he­lé­se­ket. A mikro­sü­tő meg­vál­toz­tat­ja a táp­lá­lék mo­le­ku­lái­nak szer­ke­ze­tét, ezért al­kal­ma­zá­sa kü­lö­nö­sen meg­gon­do­lan­dó. A ba­bá­ra vi­gyá­zó bé­bi­te­le­fo­nok kö­zül csak az ana­lóg vál­to­za­tot ve­gyük meg, de figy­le­jünk rá, hogy a do­bo­zon nem min­dig van raj­ta, ki­bo­csát-e a ké­szü­lék pul­zá­ló hul­lá­mo­kat. Van­nak szi­ge­te­lő meg­ol­dá­sok is, ezek azon­ban leg­föl­jebb az elek­tro­mág­ne­ses ener­gia ere­jét csök­ken­tik. A leg­fon­to­sabb a he­lyi­ség mág­ne­ses me­ze­jé­nek ki­egyen­sú­lyo­zá­sa.

Ré­gó­ta is­mert, hogy a gép­jár­mű­vek­ben rend­kí­vü­li mó­don meg­nő az elek­trosz­mog-ter­he­lés. Ha az elem nem a mo­tor­tér­ben van, kü­lö­nö­sen le­gyünk óva­to­sak.

Vizs­gá­la­tok iga­zol­ják, hogy a ma­nap­ság min­den­ütt fen­nál­ló ma­gas fre­kven­ciá­jú su­gár­zás még a táp­lá­lé­kok, pél­dá­ul a bio­i­vó­le­vek ér­té­két is tön­kre­te­szi. Egyéb­ként el­ső­sor­ban a C-vi­ta­min az, amely fon­tos vé­dő­fe­la­da­tot lát el szer­ve­ze­tünk­ben. Se­gít­sé­gé­vel ki­véd­he­tők pél­dá­ul a su­gár­zás okoz­ta ge­ne­ti­kai ká­ro­so­dá­sok.

Gyó­gyí­tó ára­mok

Az al­ter­na­tív gyó­gyá­szat is is­mer olyan ter­ápiá­kat, ame­lyek áram­mal mű­köd­nek. Ezek azon­ban más, va­ló­ban gyó­gyí­tó jel­le­gű ára­mok. Két rö­vid pél­da:

Gal­vá­ná­ram: ese­té­ben olyan egye­ná­ram­ról van szó, amely rez­gés nél­kül dol­go­zik. Ar­ra ké­pes, hogy mo­bi­li­zál­ja a test­ben az elek­tro­mos töl­tés­sel ren­del­ke­ző ré­szecs­ké­ket. Ez szá­mos meg­be­te­ge­dés­nél fon­tos, mi­vel a szó­ban for­gó ré­szecs­kék gya­kran kü­lön­fé­le me­re­ve­dé­se­ket idéz­nek elő.

Mo­du­lált áram: szin­tén egye­ná­ram­ról van szó, ame­lyet mo­du­lál­nak egy bi­zo­nyos, fi­zio­ló­giai­lag ha­tá­sos fre­kven­ciá­ra. Hul­da Re­gehr Clark bio­fi­zi­kus jött rá ar­ra, hogy ez a 33 ki­lo­hert­zes fre­kven­cia ké­pes el­pusz­tí­ta­ni a szer­ve­zet­ben rend­kí­vül kár­té­kony pa­ra­zi­tá­kat.

Zsi­nór nél­kü­li te­le­fo­nok vizs­gá­la­ta

Né­met vizs­gá­la­tok azt iga­zol­ták, hogy a zsi­nór nél­kü­li te­le­fo­nok új ge­ner­áció­ja (DECT-stan­dard, 1,9 gi­ga­hertz) fo­lya­ma­to­san kül­di szét az egész la­kás­ban, sőt még a szom­szé­dok­hoz is a pul­zá­ló, ma­gas fre­kven­ciá­jú su­gár­zást. Hogy ez mi­lyen egész­ség­ká­ro­sí­tó le­het, azt szá­mos or­vos a sa­ját pá­cien­se­in ta­pasz­tal­ja. A sza­kér­tők ar­ra fi­gyel­mez­tet­nek, hogy fel­tét­le­nül tér­jünk vissza a ha­gyo­má­nyos, ve­ze­té­kes te­le­fon­hoz. Ha még­sem tu­dunk le­mon­da­ni a mo­bi­li­tás­ról, ak­kor olyan zsi­nór nél­kü­li te­le­font vá­lasszunk, amely nem pul­zá­ló hul­lá­mo­kat bo­csát ki, és csak ak­kor, ha ép­pen te­le­fo­ná­lunk raj­ta (CT1-te­le­fo­nok).