Az aszpartám „bűntettei”
Még egyszer a metanolról
A toxikológusok véleménye erősen megoszlik a metanol mérgező mennyiségét illetően. Ez a bizonytalanság sajnos alkalmas a problémák elkendőzésére, és egyben veszélyessé is teszi az összképet. A metanol mérgező mivolta természetesen nem kérdéses, ugyanakkor nem ismert az a legkisebb mennyiség, amely biztos halált okoz! Számos metanolmérgezést tart nyilván a szakirodalom, de ugyanaz a mennyiség különböző esetekben eltérő tüneteket okozott. Valójában ez nem meglepő információ, hiszen az etilalkohol esetében is ismert, hogy szervezetünkre gyakorolt hatása szinte minden emberben más és más azonos mennyiség elfogyasztása esetén. Van, aki már egy pohár töménytől is berúg, és van, akit egyszerűen nem lehet az asztal alá inni. Az etilalkohol esetében a kutatók az alkoholt lebontó enzimek egyénenként változó aktivitásával magyarázzák az etanol hatásának kiszámíthatatlan mértékét. A metanol (más néven metilalkohol) az etilalkohollal azonos módon és úton bomlik le a szervezetben.
A metanol esetében bonyolítja a képet az etanol jelenléte. Ahogy azt már az elmúlt részben is említettem, az etanol gátolja a metanol káros melléktermékekké történő átalakulását. Ez a tény sok problémától védi meg szervezetünket. Ha nem kíséri etanol- a metanolbevitelt – ilyen az aszpartámfogyasztás esete is –, a metanol elbomlása függ a mennyiségétől is. Kisebb mennyiségek bomlás és károkozás nélkül távoznak a szervezetből. Nagyobb mennyiségek esetében lép működésbe az alkohol dehidrogenáz enzim, amely formaldehiddé bontja a metanolt. A formaldehid az igazi méreg, a metanolmérgezést kísérő tünetek kiváltója.
A szervezetünk által még baj nélkül elviselt legkisebb metanolmennyiség meghatározásával kapcsolatban a másik nagy gond az, hogy az élőlények között az ember szervezete a legérzékenyebb a metanolra. Állatkísérletekből nem vonható le megfelelő következtetés, mivel a különböző állatfajok tűrőképessége jóval nagyobb ezen a téren. Ugyanakkor az embereken való kísérletezést tiltja az orvosi etika, ezért a mérgezésekről szóló minden információ alapja a már megtörtént balesetek tanulmányozása során gyűjtött adatokon alapul. Sajnos a tápanyagok vizsgálata során is gyakran áll elő hasonló helyzet, amikor az emberi szervezet felépítése, működése annyira eltér más szervezetekétől, hogy csak megfigyelésekre hagyatkozhatunk. A baleseteket okozó mennyiségek legkisebbjét szokták ilyenkor mint biztosan bajt okozó mennyiséget figyelembe venni. De itt fogalmazódik meg a legfontosabb kérdés: vajon a már ismert mérgező mennyiségnél kisebb adag veszélytelen? A szervezetünk által gond nélkül feldolgozható metanol mennyiségének problémája két részből tevődik össze: egyrészt nem ismerjük a legnagyobb, még nem mérgező mennyiséget, másrészt nincs elegendő ismeretünk a kis mennyiségek tartós, rendszeres fogyasztásával kapcsolatban arról, vajon okoz-e maradandó változást szervezetünk biokémiai mechanizmusaiban a rendszeres, de egy alkalom esetén veszélytelennek bizonyuló metanolmennyiség. Minden valószínűséggel a válaszokat egy újabb baleset fogja majd megadni. Nem marad más hátra, mint kellő megfontoltsággal cselekedni. De ezt mindenkinek magának kell megtennie. A szakirodalom, sajtó, a média csak az információgyűjtésben tud segítséget nyújtani.
Adalékok a „számháborúhoz”
Az elmúlt részben említettük, hogy az Amerikai Környezetvédelmi Hivatal szerint 7,8 mg-nál több metanolt nem ajánlatos naponta elfogyasztani. Ezt a számot használja az összes aszpartámot támadó oldal, ugyanakkor a forrásként megadott cikk jelenleg nincs fenn az interneten, így nem ellenőrizhető az eredete. A teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az ezzel a számmal történő számszerű összehasonlításokból levont következtetésekkel óvatosan kell bánni. Ez az érték olyan alacsony, hogy segítségével komoly támadások célpontjává válhat sok üdítőital és meglehetősen komor kép festhető a jövőről. Az ilyen megállapítások igazságtartalma könynyen válhat megkérdőjelezhetővé.
A Magyar Élelmiszerkönyv az a hivatalos adatbázis, melyben a hatóság meghatározza, milyen élelmiszer-adalékokból mennyit tartalmazhatnak a forgalomba hozható táplálékok, kiegészítők. A könyv szerint az aszpartámból egy liter üdítőitalba max. 600 mg tehető. Ha megnézzük a boltokban az üdítőitalok címkéit, nem sok dobozon találhatjuk meg, hogy pontosan mennyi aszpartámot tartalmaznak. (Én eddig csak a pezsgőtabletták dobozán találtam mennyiségi adatokat!) Természetesen a hatóság ismeri a mennyiségeket, mert enélkül nem adja ki a forgalomba hozatali engedélyt. Más forrásokból viszont lehet tudni, hogy az amerikai kontinens felől érkező szénsavas üdítők egy literje (már amelyik ilyen) kb. 600 mg aszpartámot tartalmaz. Milyen érdekes összefüggés! Az amerikai hatóságok ugyanis a napi fogyasztható mennyiségeket szokták meghatározni elsősorban, nem pedig a termék összetételét. Az aszpartám esetében az USA-ban az FDA által megállapított naponta elfogyasztható mennyiség testsúlykilogrammonként 50 mg. Az Európai Unióban ez az érték 40 mg. A Magyar Élelmiszerkönyv az EU rendelkezéseire hivatkozik, indoklást nem tartalmaz. Ez jó táptalajt adhat a kombinálásra: vajon az amerikai üdítőkhöz igazították-e a fogyasztható mennyiség felső határát, vagy a véletlen megint furcsa játékot űz velünk. A véletlen játékait megfelelő indoklással ki lehetne zárni, de nálunk ezzel még nem foglalkozik senki!
Az aszpartám „bűnei”
Az aszpartám bemutatásának legnehezebb részéhez érkeztünk most. Az interneten hatalmas adathalmaz található azokról a káros következményekről, melyet az aszpartám megjelenéséhez társítanak. Az összes információ közvetett bizonyíték. Ennek tudatában a gyártó természetesen védi óriási haszonnal járó üzletét, és a jog is mellette áll. Ma ugyanis vádakat bizonyítani közvetett bizonyítékok alapján meglehetősen nehéz. Az „ellenzék” igazi fegyvere nem is ez, hanem az aszpartám bevezetése körüli sorozatos, gyakran szándékos, néha csak a szakszerűtlenségből eredő félreinformálások ténye, melyek már nem változtathatók meg és valóban okot szolgáltatnak az aggodalomra!
Az aszpartámfogyasztáshoz kapcsolt tünetekről
Létezik az interneten az „aszpartám ellenzékének” egy panaszládája, mely tartalmazza azokat a leveleket, melyeket a károsultak írtak. A levelek mindegyike beszámol olyan kellemetlen közérzetváltozásról, mely egyértelműen – legalábbis írójuk szerint – az aszpartámfogyasztáshoz köthető, annak abbahagyásakor megszűntek. A megszűnés ténye erősíti az édesítőszer káros következményei ellen harcolók hitét. A panaszláda első levele – az általam ismert változatban – 1995 júniusában íródott. A láda tartalma 2004 januárjában 370 oldalnyi terjedelmű volt, azóta tovább növekedett.
| Tünetek, melyek az aszpartám fogyasztásához kapcsolhatók Fejfájás, izzadás, zsibbadás, hányinger, izomgörcs, bőrkiütések, szívritmuszavar, álmatlanság, látászavar, fáradékonyság, ingerlékenység, halláskárosodás, heves szívdobogás, légzési problémák, szorongásrohamok, ízérzékelés romlása, fülcsengés (tinnitus), szédülés, memóriazavar, ízületi fájdalmak |
1. táblázat
92 tünetből áll az a lista, mely kiindulási alapját képezi az aszpartám betiltásáért folyó küzdelemnek. Az 1. táblázatban a legfontosabbakat, a legtöbbet emlegetetteket foglaltam össze. A listából látható, hogy nem tartalmaz semmilyen különleges észlelést. Az összes tünethez több más eredetű betegség is kapcsolható. A helyzet bonyolultságának kulcsa itt található meg. Egyedül az a tény billenti valamelyest az ellenzők oldalára az igazság mérlegét, hogy a felsorolt tünetek jelentősen mérséklődtek a panaszosok szerint, amint abbahagyták az aszpartám fogyasztását. Az USA-ban gyakran fordul elő, hogy az orvos tanácstalan a beteg problémáját illetően, de amikor megtudja, hogy aszpartámtartalmú üdítőket fogyaszt, javasolja ezek azonnali abbahagyását. Az érdekes az, hogy nagyon sok esetben kimutatható tünetenyhülésekről számolnak be a betegek.
Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról sem, hogy az amerikai üdítőfogyasztási szokások eléggé eltérőek a hazaiakétól, bár igyekszünk mindent megtenni, hogy a különbség csökkenjen! Sok amerikai 3-5 liter (!) üdítőt is megiszik naponta. Aki mániákusan fél az elhízástól, az ezt a mennyiséget cukormentes üdítőkből issza meg, ahol az esetek 90%-ában az aszpartám az édesítőszer!
Betegségek, melyeknél az aszpartámfogyasztás állapotromlást idézett elő
A 2. táblázatban azokat a betegségeket gyűjtöttem össze, melyeknél az aszpartámfogyasztás rontott a beteg állapotán. Természetesen ez a gyűjtemény sem a teljesség igényével készült és erősen támadott. Különösen egyes betegségek esetében kavart nagy port számos állítás. Lássunk ezekből néhányat.
| Betegségek, melyek az aszpartámfogyasztás következtében súlyosbodtak, elhagyásával több esetben jelentős mértékben visszaszorultak Agydaganat, szklerózis multiplex, epilepszia, Parkinson-kór, Alzheimer-kór, limfóma, szülési komplikációk, cukorbetegség (diabétesz), depresszió |
2. táblázat
Cukorbetegség: A cukorbetegek amerikai egyesülése az aszpartámot a cukorbetegek megmentőjeként tartja számon, és határozottan javasolja használatát a cukor pótlására. Azonban egyes orvosok egészen más véleményt képviselnek. Szerintük az aszpartám rontja az inzulin hatékonyságát, ezáltal növeli a szükséges inzulinmennyiséget. Fokozza a szövődmények kialakulásának veszélyét. Sok diabetológus állítja saját tapasztalataira hivatkozva, hogy az inzulin hatékonysága azonnal megjavult, a cukorszint drasztikus leesésének veszélye szintén gyorsan csökkent az aszpartám fogyasztásának abbamaradása után.
Agydaganat: 1981-ben Satya Dubney, az FDA statisztikusa figyelt fel állatkísérletek értékelése során az egerekben kialakult nagyszámú agydaganatra. Ezt annyira aggasztónak találta, hogy az aszpartámot nem javasolta forgalomba hozni! Az előző részek ismeretében nem csodálkozhatunk azon, hogy ettől a megfigyeléstől az aszpartám gyártója egyáltalán nem jött zavarba. Különböző trükkökkel meghamisította a vizsgálat eredményét úgy, hogy „eltüntette” a statisztikát rontó daganatos állatokat.
Nagy port vert fel az a tanulmány is, mely szerint az agydaganatok számának növekedése és az aszpartám forgalomba hozatala egy időszakra esik. Később természetesen minden létező módon igyekeztek cáfolni ezt a megállapítást, de aztán a cáfolatról is kiderült, hogy nem valós alapokon nyugszik. Erre később még visszatérek!
Szülési problémák: Dr. Diana Dow Edwards, a Monsanto cég megbízott kutatója kezdett vizsgálatokat az aszpartámnak a szülésekre gyakorolt hatásairól. Az első adatok oly mértékű károsodásokat mutattak, hogy le kellett állítani a további vizsgálatokat. Az aszpartám egyes esetekben komoly szellemi elmaradottság kiváltója lett az újszülöttben. Később az is kiderült, hogy nem minden szervezet érzékeny egyformán erre az édesítőszere, de jelenleg nincs mód ennek az érzékenységnek a kimutatására, azaz nem tudjuk előre megállapítani, ki veszélyeztetett és ki nem!
Idegrendszeri elváltozások: Számos tanulmányból derült már ki, hogy az aszpartám rendszeres fogyasztása csökkenti az agyban a szerotoninszintet, mely különböző mértékű depressziók kialakuláshoz vezetett. Itt is több olyan vizsgálatot kezdtek, melyeket az elért eredmények ismeretében azok káros mivolta miatt a tervezettnél jóval előbb le kellett állítani!
Miért nem ismertek az aszpartám káros következményei?
Aki idáig eljutott a cikk olvasásában, jogosan teszi föl ezt a kérdést. A válaszok alapja az a bizonytalanság, mely a legtöbb információt kíséri. A bizonytalanság, a nem ellenőrizhető kijelentések, megállapítások sorozata a manipuláció kiváló táptalaja, és sajnos ezzel mindenki él is érdekeinek megfelelően. Két tényezőt azért ebben a fejezetben is meg kell említeni az információszegénység magyarázatára:
Az aszpartámmal kapcsolatos problémák a média számára az esetek többségében nem hírértékűek.
A legtöbb ember az aszpartám fogyasztása következtében fellépő tüneteket nem kapcsolja az édesítő fogyasztásához, mivel a tünetek más eredetűek is lehetnek.