Hormonjóga az egészséges életért
Dinah Rodrigues brazil pszichológusnő és jógaterapeuta állt elő a jóga különleges, a változás korába lépő nőknek kifejlesztett rendszerével, a hormonjóga gyakorlataival. Az ősi indiai gyakorlatok, „ászanák” segítségével feleslegessé válnak a hormonkészítmények, tapaszok vagy akár a növényi kivonatok is.
A hormonjóga a hagyományos indiai hatha-jóga, a kundalini-jóga és a buddhista meditációs technikák speciális keveréke, amelynek segítségével a petefészkek, a pajzsmirigy és a mellékvesék működése stimulálható, és fokozható a hormonok termelődése. További kiegészítő légzőgyakorlatokkal az agyalapi mirigyet (hipofízis) stimulálhatjuk, ez a mirigy az egész hormonrendszer „karmestereként” működik szervezetünkben. A mély hasi légzés hatására javul a medencei szervek vérellátása és oxigénnel történő ellátása.
A Sao Pauló-i Egyetemen klinikai teszteket végeztek a hormonjóga hatásait illetően, különös tekintettel a női szervezet ösztrogéntermelésére; a kísérleti személyek átlagéletkora 47 év volt. Az orvosok először ösztradiolteszt segítségével megállapították a nők hormonstátusát a jógagyakorlatok előtt, ezután megkezdődött a jógaprogram. Négy hónappal később azoknál a nőknél, akik havonta 16 alkalommal, esetenként 30 percig jógáztak, a saját hormontermelődés akár 254 százalékkal is növekedett, míg a petefészkek produktivitása 75 százalékkal. A vizsgálatban részt vevő nőknél a jellegzetes, változókori panaszok, mint például a hőhullámok, a rossz hangulat, a hirtelen kiizzadás szinte kivétel nélkül megszűntek a hormonjóga hatására.
Hormonjóga: pozitív hatás változókorban
Az ilyen, meglepően jó eredmények láttán sokakban felmerül a gyanú, hogy a brazil vizsgálatot elvégző, értékelő szakemberek elfogultak. Azonban a közelmúltban az USA-ban, Pennsylvania államban a dr. Steriani Elavsky által elvégzett vizsgálat hasonló eredménnyel zárult. A 67 kísérleti személy átlagéletkora 50 év volt. Három csoportra osztották őket, egy jógás és egy gyalogló (walking) csoportra, valamint egy kontrollcsoportra. A kontrollcsoport nem végzett semmilyen gyakorlatot. Négy hónappal később a jógázó és a gyalogló csoportban a depresszió és a változáskori tünetek szinte teljesen megszűntek. A jógaprogram résztvevőinél azonban a pozitív hormonális változások tartósabbnak bizonyultak, mint a gyaloglóknál. A kontrollcsoport tagjainál a hormonszintek változatlanul alacsonyak maradtak.
A jóga stimulálja a testet. Legfontosabb hatásai közül ki kell emelnünk a relaxációt, ami többek között a lassuló légzésben és szívfrekvenciában, a csökkenő vérnyomásban és az izomzat ellazulásában mutatkozik meg. Kutatási eredmények bizonyítják, hogy a jóga képes csökkenteni szervezetünkben a stresszhormonok szintjét is. Ez által érthető, hogy a jóga valóban pozitív hatást gyakorol a változókori tünetek alakulására.
A hormonjóga 7 legfontosabb gyakorlata
1. Keleti imatartás
Sarokülésben helyezkedjünk el a talajon. Előrehajolva homlokunkkal érintsük a talajt a térdünk előtt, miközben mindkét kar, amennyire csak lehet, előrenyúlik.
Jobb lábunkat nyújtsuk hátra, a jobb csípőízület lehetőleg maradjon minél közelebb a talajhoz. A bal térd szorosan a felsőtest alatt marad behajlítva. Mélyen, mint egy fújtató, hétszer be- és kilélegzünk. Érezzük, hogy belső energiánk az orrunk hegyétől a jobb petefészekhez áramlik. Az egészet megismételjük a másik lábbal is. Mindkét lábbal háromszor végezzük el a gyakorlatot.
2. Szupta Vadzsraszana (egyszerű gyémántülés)
Térdben felhúzott lábakkal hanyatt fekszünk, talpunk a talajon nyugszik, a keresztcsonti tájék alá párnát helyezünk, hogy a petefészkek környéke minél inkább nyújtott állapotban legyen. A lábszárak ezután keresztezik egymást, a térdekkel érintjük a talajt, mint törökülésben. Kezeinket összekulcsoljuk és karjainkat a fej fölött kinyújtjuk. Ismét kinyújtózunk, hétszer mélyen be- és kilélegzünk. Az életenergiát az orr hegyéhez, majd mindkét petefészekhez áramoltatjuk. A teljes gyakorlatsort háromszor ismételjük.
3. Haladóknak: Szupta Vadzsraszana (gyémántülés hassal)
Egyenes felsőtesttel térdelünk a talajon, lábunk oldalt behajlítva, a fenekünkkel az oldalt felhúzott két sarok között a földön. Kézzel a törzs mögött a talajon megtámaszkodunk. Lassan először a bal, majd utána a jobb könyökre ereszkedünk.
A felsőtest és a fej óvatosan hátradől és megérinti a talajt, majd 5 másodperc pihenés következik.
Karunkat a talajon a fej fölé nyújtjuk, a kezeket a fej felett összekulcsoljuk, közben a testünk nyújtózik. Ebben a testhelyzetben tizenötször mélyen be- és kilélegzünk. Közben az életenergiát először az orrunk hegyéhez és mindkét petefészekhez áramoltatjuk. Ezután lazítsunk a kinyújtott testhelyzeten, karjainkat nyújtsuk a magasba. Még egyszer normálisan beszívjuk a levegőt, ami után kilégzéskor a tüdőnket annyira kiürítjük, amennyire csak lehet. Hasunkat behúzzuk, a mellkast megemeljük, bordáinkat kitágítjuk. Ameddig csak lehet, ne szívjuk be a levegőt. Az egész gyakorlatot háromszor egymás után végezzük el.
4. Szthambaszana
Kényelmesen helyezkedjünk el hanyatt fekvésben. A lábunkat ne zárjuk össze, a karok kényelmesen, kinyújtva a törzs mellett pihennek, tenyérrel a föld felé.
Mindkét lábat kinyújtva a magasba emeljük (gyertyaállás). Közben a lapockák szorosan a talajhoz tapadnak, a talpakat visszafeszítjük (nem spiccelünk!).
Ezután térdben behajlítjuk mindkét lábat, és bal kézzel kívül átfogjuk a bal bokát. A bal combot a felsőtest felé húzzuk, a bal lábszár eközben felfelé néz, mint egy oszlop.
Ezután a jobb lábat előrenyújtjuk úgy, hogy a sarkunk kb. 10 cm-rel a talaj felett lebeg. Jobb kezünket a jobb combra helyezzük.
Ekkor fejünket kissé megemeljük a talajról. Hétszer mélyen be- és kilélegzünk. Kilégzéskor a bal combot minél szorosabban a törzshöz húzzuk, a lábszár továbbra is függőlegesen felfelé néz. Az életenergiát a bal petefészekhez irányítjuk. Kétszer ismételjük, majd visszatérünk a kiinduló testhelyzethez. Két perc pihenés után az egészet jobb lábbal megismételjük. Mindkét lábbal három-három sorozatot végzünk.
5. Dhanuraszana
Kb. 40 cm széles kis terpeszbe állunk. Kezeinket kinyújtott karral a hátunk mögött összekulcsoljuk. A felsőtesttel előrehajlunk, közben karjainkat magasba nyújtjuk. Hétszer mélyen be- és kilélegzünk. Háromszor végezzük ezt egymás után. Ezután hasalva, behajlított lábbal, a képen látható módon megfogjuk a bokánkat. Belégzéskor törzsünket és lábfejünket közelítsük egymás felé. Kilégzéskor ellazulunk. Ötször egymás után végezzük.
6. Mandukaszana
Térdben felhúzott lábakkal hanyatt fekszünk, talpunk kb. 30 cm-re egymástól a talajon nyugszik. A térdek érintsék egymást. A keresztcsonti tájék alá párnát helyezünk. Szemünket behunyjuk, és mélyen belélegzünk. Az életenergiát a petefészkekhez és a pajzsmirigyhez irányítjuk. Hatszor egymás után végezzük.
Kis terpeszben állva a tenyereket a mellkas előtt egymásra helyezzük (imapozíció). Lassan ereszkedjünk guggolásba. E testhelyzetben maradva tizenötször mélyen be- és kilélegzünk, közben a farpofákat összeszorítjuk. Az életenergiát az orr hegyétől mindkét petefészekhez áramoltatjuk. Kétszer ismételjük meg.
7. Vilomaszana
Hanyatt fekvés felhúzott lábakkal, a lábfejek 20-30 cm-re egymástól a talajon nyugszanak. Kívülről mindkét bokánkat átfogjuk. Ha ez nem megy, a kezünket a bokánk mellett a talajon pihentetjük.
E testhelyzetből kiindulva a medencét hétszer emeljük a magasba, majd eresszük vissza a talajra. Közben gerincünkkel végezzünk hullámmozgást: belégzéskor kezdjük megemelni a medencét, utána a derekat, és csak ezután a felsőtestet. Kilégzéskor fordított sorrendben engedjük vissza a testünket. A felemelt csípő mellett hétszer mélyen lélegezzünk be és ki. Ha ismét ellazultan a talajon fekszünk, az életenergiát irányítsuk az orrunk hegyéhez és a pajzsmirigyhez.
Fotó: Shutterstock
