Ösztrogéntúlsúly és stresszanyagcsere

Gyakran előfordul, hogy a természetgyógyászhoz forduló hölgyeknek olyan panaszai vannak, amelyek nem magyarázhatók a bemutatott laborleletekkel. Ilyenkor a páciens gyakran elbizonytalanodik, és arra gyanakszik, hogy panaszai pszichés eredetűek. Persze a lélek minden szinten bizonyos mértékig hatással van a szervezet működésére, de a panaszok mértéke ezekben az esetekben semmiképp nem fogható pusztán a pszichére – ilyenkor minden jel arra mutat, hogy valamilyen hormonális egyensúlyzavarral állunk szemben, méghozzá a fiatal és az idősebb korosztályban egyaránt. Ez a hormonális probléma a legkülönfélébb testi és lelki tünetekben és panaszokban megnyilvánulhat, sokszor olyan tünetek is jelentkezhetnek, amelyek alapján az érintettek nem is gondolnak panaszaik lehetséges hormonális hátterére.

A nőgyógyászati kivizsgálás az esetek túlnyomó többségében nem derít fényt a valós okokra. Az ott végzett vérvizsgálatok általában a normatartományon belül lévő hormonszinteket mutatnak – legyen szó akár a nemi hormonokról, akár a pajzsmirigyhormonról. Persze azért vannak kivételek, amikor az említett hormonszintek már annyira eltérnek a normálistól, hogy azt már a labor is egyértelműen jelzi. Utóbbi esetben az orvos megfelelő hormonkészítményt ír fel, ami sok esetben fogamzásgátló tabletta. Sajnos van, amikor ez egyáltalán nem segít, sőt, néha a gyógyszeres kezelés hatására a páciens állapota inkább tovább romlik.

Az ösztrogéntúlsúly hormonális egyensúlyzavar, ami sok nőnél jelen van – gyakran észrevétlenül. Túl azon, hogy kellemetlen panaszok egész sorát, pl. premenstruációs szindrómát (PMS) képes előidézni, ennél konkrétabb betegségekhez, pl. petefészekcisztához, miómához, terméketlenséghez, cukorbetegséghez, demenciához, autoimmun betegségekhez, sőt rákhoz is vezethet, ha sokáig fennáll, és nem kezelik. Diagnózisának legalkalmasabb módja az egyszerű, nyálból elvégezhető teszt. A pozitív teszteredmény után további diagnosztikai eljárásokkal, pl. a haj ásványianyag-tartalmának elemzésével vagy biorezonanciás eljárással megállapítható a baj mértéke, és megtervezhető a terápia. Az ösztrogénszint mellett mindig ellenőrizni kell a progeszteron nevű női hormon szintjét is, és a két hormon szintjét egymással össze kell hasonlítani. Mindkettőnek egyensúlyban kell lennie. Ha az ösztrogén szintje magasabb, mint a progeszteroné, ösztrogéndominanciáról beszélünk. Az ösztrogéndominanciának három változata létezik:

• 1. Túl magas ösztrogénszint, de normális progeszteronszint.
• 2. Normális ösztrogénszint és túl alacsony progeszteronszint.
• 3. Alacsony ösztrogénszint, de ehhez képest is még alacsonyabb progeszteronszint.

Nyálteszt az ösztrogéndominancia diagnosztizálásában

Az ösztrogéndominanciát kizárólag nyálteszt segítségével lehet igazolni.

▪ A nyálteszt segítségével egyfelől össze lehet hasonlítani az ösztrogén- és a progeszteronszinteket. A mért hányados egyértelműen kimutatja, hogy a páciens ösztrogéndominanciában szenved-e.

▪ Másfelől, a nyálteszt a szabad, tehát sejtekhez nem kötött hormonok mennyiségét méri, és épp ez a lényeg. Ez a vérből végzett vizsgálathoz képest nagy különbség, amely a nemi és a stresszhormonok összességét képes kimutatni. A vértesztben kimutatott hormonok jó része ugyanis inaktív, illetve bizonyos szállítófehérjékhez kötött állapotban van jelen. A nemi hormonok, mint a progeszteron vagy az ösztrogén zsírban oldódó hormonok, amelyek szállítófehérjékhez kötődnek, és ettől kezdve nem állnak szabadon a szervezet rendelkezésére. Ezért az ilyen állapotú hormonok szintje nem ad felvilágosítást arról, hogy a mért szint hány százaléka jut el a sejtekhez, és tudja ott kifejteni hatását.

A hajszálak ásványianyag-tartalmának elemzése

A hajszövet-analízis a hajszálakban lévő ásványi anyagok és nyomelemek mennyiségét méri, illetve a hajszálban esetleg jelen lévő toxinokat mutatja ki. A mért anyagok mennyisége alapján következtetni lehet az egyén anyagcseréjére, illetve hormonszintjeire. A hajszövet-analízissel nyert adatok sokkal érzékenyebb módszert jelentenek, mint a szokványos vérvizsgálat, mert a hajanalízis hosszabb időtartam történéseit képes kimutatni. A hajszövet-analízis remek módszer a hormonháztartás monitorozására is. Ez a terápia megkezdésekor nagy előnyt jelent, mert a kezelés kezdetén csak arra törekszünk, hogy nagyjából helyreállítsuk a szervezet hormonháztartását. Ezt az anyagcsere szabályzása, normalizálása révén érjük el, ami kihatással van a mitokondriumok működésére, ezeken keresztül pedig a hormonok termelődésére is.

• Az eredményekből következtethetünk a hormonrendszer működésére az elmúlt három hónapban. Az eredmények alapján képet kapunk a pajzsmirigy, a mellékpajzsmirigy, a mellékvesék, a hasnyálmirigy (inzulin) és a nemi mirigyek által termelt hormonok termelődésére (esetleges ösztrogéntúlsúly).
• Képet kapunk a szervezetben lévő nyomelemek, ásványi anyagok és a nehézfémek mennyiségéről.
• Képet kapunk az idegrendszer (szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszer) működéséről.
• Megtudjuk, hogyan működik a máj és a vese.
• Tájékozódhatunk róla, fennáll-e valamilyen mitokondriális rendellenesség, hogyan képes a szervezet feldolgozni a szénhidrátokat.
• Megtudhatjuk, van-e a szervezetben meszesedés iránti hajlam (epekövek, érelmeszesedés, bütyökképződés, vesekövek, a hajhagymák elmeszesedése stb.).
• Láthatjuk a gyomor savtermelését.
• Képet alkothatunk a szervezet gyulladáshajlamáról (akut/idült gyulladások).
• Láthatjuk, milyen a páciens vitalitása, energiaszintje, ebből következtethetünk, milyen jól fog reagálni az alkalmazott kezelésre, illetve megtudhatjuk, milyen mennyiségű energiatartaléka van a szervezetnek.

Biorezonanciás diagnosztika

A biorezonancia segítségével többek között megállapítható az ösztrogéntúlsúly és a mirigyek aktivitása (esetleges mellékvese-gyengeség). Ez a vizsgálati módszer kiváló lehetőséget ad, hogy általános képet kapjunk a szervezet egészéről. A biorezonancia kimutatja a szervezetben esetleg jelen lévő toxinokat, allergéneket, szervműködési zavarokat, vegetatív működészavarokat, gombákat, parazitákat, baktériumokat és vírusokat, oltások maradványait, hiányállapotokat, gócokat stb.

Stressz és stressz okozta anyagcsere – az ösztrogéntúlsúly fő kiváltó oka

Az ösztrogéndominanciát a régóta fennálló stressz, és az annak következtében kialakult anyagcserezavar okozza. Emellett szerepet játszhat benne a helytelen táplálkozás, az úgynevezett xenoösztrogének (hormonális hatású anyagok, pl. műanyagok, kozmetikumok, tisztítószerek) is. A stressz azért fontos tényező, mert idegfeszültség hatására mellékveséink úgynevezett stresszhormonokat termelnek. Mindegy, hogy mi okoz stresszt, még akár a kisebbrendűségi érzés is előidézheti, a lényeg, hogy szervezetünk ugyanúgy reagál ilyen helyzetekben, mint őseinké, akiknek ilyenkor vagy az életükért kellett futni, vagy fel kellett venni a küzdelmet egy vadállattal.

Veszély esetén mellékveséink a kortizol és adrenalin nevű hormonokat termelik, amelyek hatására pajzsmirigyünk lefékezi saját hormonjainak termelését. Utóbbi az alapanyagcserét és a beépítő, felépítő anyagcserét irányítja. Röviden fogalmazva, stressz idején egész szervezetünk túlélési üzemmódra kapcsol. Ilyenkor nincs beépítés, a tápanyagok nem eredeti rendeltetési helyükre jutnak. A stresszes állapotra jellemző anyagcsere-állapot tulajdonképpen az éhezés állapota, amikor gyakran a mélybe zuhan a vércukorszint, amire farkaséhséggel reagálunk. Az állandó stressz hatására mellékveséink szép lassan kimerülnek.

Logikus, hogy az ösztrogéntúlsúly megszüntetésének alapfeltétele, hogy megszüntessük a stresszt, illetve a stresszre jellemző anyagcsere-állapotot.

Holisztikus terápia

A 35 éves páciensnél már legalább egy éve fennálló panasza fejfájás, szélsőséges hangulatingadozás, hajhullás, ciszták a petefészekben, állandó bélgázképződés és különféle ételintoleranciák voltak. Emellett erős ingerlékenységgel kísért PMS is fennállt nála. Fogamzásgátlás céljából kb. három évvel korábban hormontartalmú spirált helyeztek fel neki, majd ezt követően panaszai lassan, fokozatosan alakultak ki. Az ösztrogéntúlsúly megállapítása nyálteszt és hajszövet-analízis útján történt, valamint a mirigyek alulműködésének biorezonanciás diagnózisával. A páciens teljes hormonháztartása, kezdve a hipofízissel, a pajzsmirigyen és a mellékveséken keresztül a petefészkekig, kibillent természetes egyensúlyából, mirigyei nem működtek megfelelően.

Az első és legfontosabb lépés az volt, hogy felélénkítsék a mirigyek, különösen a pajzsmirigy működését. E célból az antropozófikus orvoslásban alkalmazott szervkészítményeket kapott. A stresszre jellemző anyagcserezavar megszüntetése a hajanalízis eredménye alapján adagolt ásványi anyagokkal és nyomelemekkel történt. Az ösztrogéntúlsúly kiegyensúlyozása céljából diindolil-metánt kapott. Ezt az anyagot a brokkoliból vonják ki, és a hormonrendszer szabályozására alkalmazzák, ezért minden, női hormonális diszharmónia kezelésére alkalmas.

A spirál, illetve a szintetikus hormonok okozta önregulációs zavar feloldására a mesterséges hormonok kivezetésére ugyanezen anyagokat homeopátiás hígításban alkalmazták. Emellett spagirikus szerekkel tisztították a nyirokrendszert, a májat, az idegrendszert és a veséket. Mivel a páciens bélflórája sem volt jó állapotban, ezt is kezelésbe kellett venni, ami probiotikumokkal és huminsavval történt.

A fenti kezelések mellett a páciens megfelelő alkati homeopátiás szert is kapott. A policisztás petefészket Apisszal, valamint személyre szabott homeopátiás komplex készítménnyel kezelték. A páciens hat hét múlva jelentkezett kontrollvizsgálaton, addigra panaszai körülbelül 50 százalékkal enyhültek. A legzavaróbbnak mondott panasza, miszerint, mintha nem önmaga lenne, teljesen megszűnt. Sőt, gyönyörű kislánynak adott életet, de a várandósság ideje alatt is szedte a hajanalízis alapján szükséges ásványi anyagokat és nyomelemeket.

Az ösztrogéntúlsúly lehetséges szimptómái

Fotó: Shutterstock