Az aszpartám története

Az elő­ző rész­ben el­kezdtem a XX. szá­zad egyik nagy hor­der­ejű ta­lál­má­nyá­nak, az asz­par­tám piac­ra ke­rü­lé­sé­nek be­mu­ta­tá­sát. Az asz­par­tám egy olyan éde­sí­tő­szer, mely mint­egy 200-szor éde­sebb a cu­kor­nál, és fo­gyasz­tá­sa után nem ma­rad kel­le­met­len íz az em­ber szá­já­ban. Aki ret­te­gett az el­hí­zás­tól, mely­nek ré­me az édes­sé­gek, üdí­tő­i­ta­lok fo­gyasz­tá­sa miatt le­be­gett fe­je fe­lett, azok számá­ra meg­vál­tást je­len­tett az asz­par­tám­mal éde­sí­tett élel­mi­sze­rek meg­je­le­né­se.

Az asz­par­tá­mot 1970-ben kezdték el en­ge­délyez­tet­ni, és 1976-ban még ott tar­tot­tak, hogy a ha­tó­ság számá­ra gya­kor­la­ti­lag hasz­nál­ha­tat­lan­nak bi­zo­nyul­tak a bea­dott anya­gok, ezért hú­zó­doz­tak az en­ge­dély ki­adá­sá­tól. In­nen foly­ta­tó­dik a tör­té­net.

A het­ve­nes évek vé­gé­nek ese­mé­nyei

1976 – Edward KEN­NEDY sze­ná­tor ve­zet­te a USA sze­ná­tu­sá­nak azt az al­bi­zott­sá­gát, mely az asz­par­tám­mal kap­cso­lat­ban fel­me­rült pro­blé­mák ki­vizs­gá­lá­sá­ra jött lét­re. Meg­jegy­zen­dő, hogy már az a tény, hogy egy élel­mi­szer-ki­egé­szítő anyag for­ga­lom­ba ho­za­ta­lá­nak en­ge­délye­zé­se kö­rül fel­me­rült pro­blé­mák­kal az USA sze­ná­tu­sa fog­lal­ko­zik, jel­zi, hogy nem egy je­len­ték­te­len, a na­pi saj­tó ál­tal fel­na­gyí­tott pro­blé­má­val ál­lunk szem­ben! Ken­nedy sze­ná­tor egyik nyi­lat­ko­za­tá­ban di­plo­ma­ti­ku­san úgy jel­le­mez­te a hely­ze­tet, hogy a Se­ar­le cég több ter­mé­ké­vel kap­cso­lat­ban az FDA ál­tal fel­fe­de­zett fél­re­ve­ze­té­sek hi­he­tet­len mennyi­sé­ge rend­kí­vül za­va­ró tény!

A meg­hall­ga­tá­so­kon a Se­ar­le cég az­zal vé­de­ke­zett, hogy vizs­gá­la­taik ered­mé­nyei több mint hét éven át tar­tó meg­fi­gye­lé­sek­ből ered­nek, mely­nek so­rán 57 ta­nul­mány­ban több mint 5700 ál­la­tot hasz­nál­tak fel és 228 mil­lió mé­rést és szá­mí­tást vé­gez­tek. De ez a „mennyi­sé­gi szem­lé­let” az FDA to­xi­ko­ló­gu­sait ne­mi­gen ha­tot­ta meg. Dr. Adri­an GROSS ki­je­len­tet­te, hogy fe­les­le­ges nagy­szá­mú meg­fi­gye­lés­ről be­szél­ni, ha hi­bás a vizs­gá­lat meg­ter­ve­zé­se, ki­vi­te­le­zé­se és ér­té­ke­lé­se! Rá­adá­sul a be­nyúj­tott anyag­ból egyér­tel­mű­en ki­tű­nik a hi­bák, hi­á­nyos­sá­gok el­rej­té­sé­nek szán­dé­ka is, mely­ből ar­ra kö­vet­kez­te­tett a ha­tó­ság, hogy nem biz­tos, hogy meg­ta­lál­ták az összes pro­blé­mát!

Még eb­ben az év­ben a Se­ar­le ál­tal be­nyúj­tott ered­mé­nye­ket egy to­xi­ko­ló­giai szak­lap­ban (Jo­ur­nal of To­xi­co­logy and En­vi­ron­men­tal He­alth) le­kö­zöl­ték. Egy szak­lap­ban meg­je­le­nő anyag ala­pos szű­ré­sen megy át – ezt hív­ják lek­to­rá­lás­nak –, amely ga­ran­cia a hi­te­les­ség­re. Le­ga­láb­bis so­kan így tud­ják. De az élet itt is hoz vá­rat­lan for­du­la­to­kat, ami a ko­ráb­bi­ak is­me­re­té­ben nem is olyan meg­le­pő. Meg­néz­vén a fo­lyó­i­rat szer­kesz­tő­i­nek lis­tá­ját, bi­zony két olyan név­vel is ta­lál­ko­zunk (Ro­bert G. McCON­NELL-ről és Carl A. MAC­KE­RER-ről van szó!), akik egy­ben a Se­ar­le cég al­kal­ma­zot­tai is eb­ben az idő­ben. McCon­nell volt a Se­ar­le cég azon osz­tá­lyá­nak ve­ze­tő­je, ahol az FDA ál­tal erő­sen ki­fo­gá­solt vizs­gá­la­to­kat elvé­gez­ték. Ennyit a tény­sze­rű sza­kiro­da­lom­ról. Eb­ben az a szo­mo­rú, hogy ami­kor az em­ber már a sza­kiro­da­lom­ban sem bíz­hat, ak­kor egy­ál­ta­lán mit hi­het el. A sza­kiro­da­lom len­ne az a hely, ahol csak és ki­zá­ró­lag gon­do­san el­le­nőr­zött és eb­ből ki­fo­lyó­lag hely­tál­ló in­for­má­ci­ók je­len­nek meg. Aki írt márt szak­cik­ket, tud­ja, hogy mi­lyen ne­héz a ran­go­sabb szak­la­pok­ban le­kö­zöl­ni vizs­gá­la­ti ered­mé­nye­ket, és amennyi­ben si­ke­rül, az bi­zony ko­moly si­ker. Az em­lí­tett to­xi­ko­ló­giai fo­lyó­i­rat a job­bak kö­zé szá­mít. A fen­tebb be­mu­ta­tott össze­fo­nód­áso­kat ki­de­rí­te­ni sem könnyű. Ezért kü­lö­nö­sen fá­jó a csa­ló­dás, hi­szen óha­tat­la­nul fel­tör a kér­dés: va­jon más te­rü­le­te­ken nem for­dul­hat elő ilyen?

1976. au­gusz­tus 4-én a Se­ar­le kép­vi­se­lői ta­lál­koz­tak az FDA meg­bí­zot­tai­val. A tár­gya­lá­son a Se­ar­le elér­te, hogy 500 000 dol­lá­rért meg­bíz­hat egy füg­get­len ma­gán­cé­get, amely át­né­zi vizs­gá­la­tait és el­fo­gad­ha­tó for­má­ba hoz­za őket, va­la­mint a hi­ány­zó vizs­gá­la­to­kat meg­szer­ve­zi és elvé­gez­te­ti.

1977 – Do­nald RUMSFELD lesz a Se­ar­le cég el­nö­ke. Ez­zel a lé­pés­sel a po­li­ti­ka is be­lép küz­de­lem­be. Ugya­nis Rumsfeld Ge­rald FORD el­nök kor­má­nyá­nak tag­ja volt, az el­nök bi­zal­mi em­be­ré­nek szá­mí­tott. Rumsfeld sze­rint az asz­par­tám en­ge­délye­zé­se in­kább tör­vény­ke­zé­si gond, mint tu­do­má­nyos! Ez sem min­den­na­pi ki­je­len­tés. Az ese­mé­nyek ezek után több sa­ját­os for­du­la­tot vet­tek az el­kö­vet­ke­ző idő­szak­ban.

Az FDA még meg­pró­bál­ja ér­vé­nye­sí­te­ni ere­de­ti sze­re­pét. Ja­nu­ár 10-én Ri­chard MER­RILL, az FDA fő­ta­ná­cso­sa egy 33 ol­da­las le­vél­ben ké­ri Sam SKIN­NER ál­la­mü­gyészt egy es­küdt­szé­ki vizs­gá­lat­ra a Se­ar­le cég ál­tal el­kö­ve­tett tör­vény­sér­té­sek ügyé­ben. Me­rill már­ci­us­ban egy bi­zal­mas le­vél­ben ja­va­sol­ja, hogy csa­lás vád­já­val in­dít­sák meg az el­já­rást!

Jú­li­us ele­jén Skin­ner ál­la­mü­gyész át­ad­ja az ügyet Wil­liam Con­lon ügyész­nek, ő ma­ga pe­dig fel­mond és el­fo­gad­ja a Sid­ley & Aus­tin cég ál­lá­sa­ján­la­tát. Ez a lé­pés ön­ma­gá­ban nem is len­ne kü­lö­nö­seb­ben ér­de­kes, de kö­vet­ke­ző mon­dat mind­járt az­zá te­szi: ez a cég a Se­ar­le tör­vé­nyes jo­gi kép­vi­se­lő­je! Le­het új­ból meg­hök­ken­ni. Hogy ne es­sünk ha­mar ki a hök­ke­nés gya­kor­la­tá­ból, itt jön a kö­vet­ke­ző: 15 hó­nap múl­va Con­lon ügyész is el­fo­gad­ja a Sid­ley & Aus­tin ál­lá­s­aján­la­tát. Mi­lyen ér­de­kes és mint­ha is­me­rős is len­ne az el­já­rás. De az ese­mé­nyek itt nem áll­tak meg. A Mer­rill-fé­le le­vél név sze­rint em­lí­ti a ko­ráb­ban már be­mu­ta­tott Ro­bert McCon­nellt, aki a Se­ar­le cég to­xi­ko­ló­giai osz­tá­lyá­nak igaz­ga­tó­ja­ként a leg­több erő­sen ki­fo­gá­sol­ha­tó vizs­gá­lat­ban részt vett. De mi­előtt McCon­nellt bár­ki meg­kér­dez­het­te vol­na er­ről, ki­von­ták a for­ga­lom­ból: elő­ször ka­pott 15 000 dol­lár ju­tal­mat, majd
3 éves ún. alko­tósza­bad­ság­ra küld­ték évi 60 000 dol­lá­ros fi­ze­tés­sel. A ki­fi­ze­tett össze­gek nagy­sá­ga per­sze ne­he­zen el­le­nő­riz­he­tő, de enél­kül is ér­de­kes a me­cha­niz­mus.

Eb­ben az év­ben az utol­só lé­pés az asz­par­tám en­ge­délye­zé­sét egyen­ge­tő fo­lya­mat­ban Phi­lip BRODSKY-nak, az FDA ve­ze­tő el­le­nő­ré­nek nyug­dí­ja­zá­sa. Brodsky sem volt túl­sá­go­san oda az asz­par­tá­mért.

Ezek után már nem is szá­mít vá­rat­lan­nak a kö­vet­ke­ző for­du­lat: az FDA el­fo­gad­ja a Se­ar­le ál­tal bea­dott vizs­gá­la­ti ered­mé­nye­ket. Nem­so­ká­ra az utol­só „el­le­nál­ló”, az FDA egyik ve­ze­tő ku­ta­tó­ja, Jac­qu­e­lin VER­RETT is el­hagy­ja az in­téz­ményt. A saj­tó­nak adott nyi­lat­ko­za­tá­ban ki­je­len­ti: az FDA-n be­lül aka­dá­lyoz­zák a sza­bad vé­le­mény­nyil­vá­ní­tást, a dol­go­zók nem be­szél­het­nek a be­nyúj­tott anya­gok­ban ész­lelt hi­á­nyos­sá­go­k­ról, amennyi­ben ez sér­te­né bi­zo­nyos kö­rök ér­de­ke­it. Is­me­rős, ugye? Ver­rett sze­rint bi­zo­nyos kö­rök­nek egyér­tel­mű­en ér­de­kük­ben állt az asz­par­tám­mal kap­cso­la­tos vizs­gá­la­ti ered­mé­nyek meg­fe­le­lő mér­té­kű „tisz­tá­ra mo­sá­sa”. Az USA sze­ná­tu­si bi­zott­sá­gá­nak meg­hall­ga­tá­sán Ver­rett ki­je­len­tet­te, hogy a Se­ar­le ál­tal bea­dott vizs­gá­la­ti anyag­ból, an­nak ala­pos át­ta­nul­má­nyo­zá­sa után, nem le­he­tett le­von­ni azo­kat a kö­vet­kez­te­té­se­ket, me­lye­ket a Se­ar­le cég em­ber­ei meg­tet­tek. Ar­ra is fel­hív­ta a fi­gyel­met, hogy az asz­par­tám és bom­lás­ter­mé­ke­i­nek biz­ton­sá­gos­sá­ga nincs egyér­tel­mű­en meg­vizs­gál­va, az ez ügy­ben bea­dott ada­tok hi­á­nyo­sak.

1978 – A Se­ar­le ál­tal meg­bí­zott ma­gán­cég nyil­vá­nos­ság­ra hoz­za a meg­ren­delt vizs­gá­la­tok ered­mé­nye­it. A je­len­tés sze­rint nincs sem­mi­lyen el­lent­mon­dás a be­nyúj­tott ada­tok kö­zött. Adri­an GROSS, az FDA to­xi­ko­ló­gu­sa ezt rö­vi­den így kom­men­tál­ta: meg­kez­dő­dött az asz­par­tám „tisz­tá­ra mo­sá­sa”.

1979 – A ta­valy bea­dott újabb Se­ar­le-ered­mé­nyek alap­ján az FDA sza­kem­ber­ei el­fo­gad­ha­tó­nak íté­lik a bi­zo­nyí­té­ko­kat az ár­tal­mat­lan­ság kér­dé­sé­vel kap­cso­lat­ban, de a tel­jes meg­nyug­vás ér­de­ké­ben lét­re­hoz­nak egy újabb vizs­gá­ló­bi­zott­sá­got, mely­nek a kö­vet­ke­ző kér­dé­sek­re kell ha­tá­ro­zott vá­la­szo­kat ad­nia:

1. Hat-e és mi­lyen mér­ték­ben az asz­par­tám az agy­ra, az ideg­rend­szer­re?

2. Okoz-e da­ga­na­tot ál­lat­kí­sér­le­tek­ben?

3. A fen­ti kér­dé­sek függ­vé­nyé­ben al­kal­maz­ha­tó-e az asz­par­tám élel­mi­szer-ki­egé­szítő­ként, vagy von­ják vissza a már ki­adott en­ge­délyt is?

4. Amennyi­ben az en­ge­dély meg­ad­ha­tó, mi­lyen kö­rül­mé­nyek kö­zött és mennyi hasz­nál­ha­tó, va­la­mint fel kell-e tün­tet­ni az élel­mi­sze­rek cím­ké­in az asz­par­tám­tar­tal­mat?

A bi­zott­ság dön­té­se nem ho­zott sok vál­to­zást az ed­di­gi hely­ze­ten. Nem kér­dő­je­lez­ték meg az FDA ko­ráb­bi ál­lás­pont­ját. Az asz­par­tá­mot csak szá­raz élel­mi­sze­rek­ben va­ló hasz­ná­lat­ra ja­va­sol­ták, és el­le­ne vol­tak az üdí­tő­i­ta­lok­ban tör­té­nő al­kal­ma­zás­nak!

Ez utób­bi dön­tés ko­moly pro­blé­mát oko­zott a gyár­tó­nak, hi­szen az üdí­tő­i­tal-pi­ac már ek­kor ha­tal­mas hasz­not ter­melt és to­váb­bi óriá­si nö­ve­ke­dés előtt állt. Ugya­nak­kor a két­sé­gek is meg­ma­rad­tak az asz­par­tám fo­lya­dék­ban ol­dott for­má­já­nak sta­bi­li­tá­sát il­le­tő­en. Az üdí­tő­i­ta­lok zö­me sa­vas ka­rak­te­rű ol­dat, amely elvi­leg köny­nyen bom­lás­ra kész­tet­he­ti az olyan anya­go­kat, mint az ész­te­rek, a pep­ti­dek. Az asz­par­tám ké­mia­i­lag mind­két ka­te­gó­riá­nak meg­fe­lel. Az üdí­tő­i­ta­lok ese­té­ben fon­tos kér­dés, hogy össze­te­vői az adott kö­rül­mé­nyek kö­zött med­dig őr­zik meg pa­lac­ko­zás­kor meg­lé­vő szer­ke­ze­tü­ket. Ma­nap­ság az ilyen ita­lok gyár­tá­sa és ela­dá­sa, fo­gyasz­tá­sa kö­zött hosszabb idő (több hó­nap) is el­tel­het, és ez alatt meg kell őriz­ni­ük az ere­de­ti mi­nő­sé­gü­ket, kü­lön­ben elad­ha­tat­lan­ná vál­nak! Nos az asz­par­tám ese­té­ben ez a pro­b­lé­ma ek­kor még nem volt meg­old­va.

A lát­ha­tat­lan, a cég ér­de­ke­it kép­vi­se­lő erők azon­ban most is meg­pró­bál­tak a gyor­sabb és szé­le­sebb piac­ra ke­rü­lés ér­de­ké­ben lép­ni. Jú­ni­us­ban Sherwin GARD­NER, az FDA meg­bí­zott­ja egy újabb há­rom­ta­gú vizs­gá­ló­bi­zott­sá­got ho­zott lét­re, de ők sem ju­tot­tak elő­rébb. Egyik tag­juk nyi­lat­ko­za­ta sze­rint sok­kol­ta őket a be­adott ál­lat­kí­sér­le­tek ered­mé­nyei, tel­je­sen ta­nács­ta­lan­ná vál­tak, fo­gal­muk sem volt, mi le­het a tel­jes igaz­ság. Csak egyet tud­tak ten­ni: az FDA ko­ráb­bi ál­lás­pont­ját fo­gad­ták el.

A nyolcva­nas évek

1980 – A bi­zott­ság vé­gül egy­han­gú­lag úgy dön­tött, hogy ad­dig nem ja­va­sol­ja az asz­par­tám en­ge­délye­zést, amíg az agy­da­ga­nat­tal kap­cso­la­tos kér­dé­sek nem tisz­tá­zód­nak meg­nyug­ta­tó­an. Ag­go­dal­muk alap­ja az a Se­ar­le-fé­le ta­nul­mány volt, mely­ben az asz­par­tám­mal et­etett ál­la­tok­nál jó­val több eset­ben ész­lel­ték az agy­da­ga­nat ki­fej­lő­dé­sét, mint az asz­par­tá­mot nem ka­pó úgy­ne­ve­zett kon­t­roll­cso­port­ban.

1981 – Ja­nu­ár 21-én, egy nap­pal Ro­nald RE­A­GAN el­nök hi­va­tal­ba lé­pé­se után a Se­ar­le cég új­ból be­ad­ja az en­ge­délye­zé­si ké­rel­mét az FDA-hoz né­hány újabb ta­nul­mánnyal ki­egé­szít­ve. Te­szi ezt töb­bek kö­zött azért, mert el­nö­ke, Do­nald Rumsfeld re­pu­bli­ká­nus el­kö­te­le­zett­sé­gű, va­la­mint Re­agan el­nök el­ső in­téz­ke­dé­sei kö­zé tar­to­zik egy új meg­bí­zott ki­ne­ve­zé­se az FDA-hoz Je­re GOY­AN sze­mé­lyé­ben.

Do­nald Rumsfeld me­gü­zen­te az asz­par­tám je­len­le­gi és le­en­dő gyár­tó­i­nak, va­la­mint for­gal­ma­zó­i­nak, hogy az en­ge­dély még eb­ben az év­ben meg fog szü­let­ni! Op­ti­miz­mu­sa nem volt tel­je­sen meg­ala­po­zat­lan. Az új FDA-meg­bí­zott azon­nal új vizs­gá­ló­bi­zott­sá­got je­lölt ki a Se­ar­le-fé­le ered­mé­nyek új­ra­ér­té­ke­lé­sé­re. Ér­de­kes já­ték ez. Úgy tű­nik, nem az a cél, hogy el­fo­gad­ha­tó ered­mé­nyek szü­les­se­nek szak­sze­rű­en elvég­zett vizs­gá­la­tok­ból, ha­nem olyan em­be­re­ket ke­res­nek, akik a meg­lé­vő ered­mé­nye­ket el­fo­gad­ha­tó­nak íté­lik meg.

Köz­ben Re­agan el­nök újabb em­bert ne­vez ki az FDA-hoz, Art­hur Hull HAY­ES sze­mély­ben a re­pu­bli­ká­nus po­zí­ci­ók to­váb­bi erő­sí­té­se ér­de­ké­ben.

Má­jus 18-án az öt­ta­gú bi­zott­ság há­rom tag­ja ag­go­dal­mát fe­je­zi ki az asz­par­tám­mal kap­cso­la­tos ál­lat­kí­sér­le­tek­ből meg­is­mert ered­mé­nyek miatt. El­ső­sor­ban az agy­da­ga­nat­tal kap­cso­la­tos ada­to­kat tar­tot­ták kü­lö­nö­sen ag­gasz­tó­nak.

Az év so­rán a hát­tér­ben szá­mos erő moz­dul meg, me­lyek te­vé­keny­sé­gét ne­héz kö­vet­ni.

Jú­li­us 18-án Art­hur Hull Hayes meg­szün­te­ti a vizs­gá­ló­bi­zott­sá­got, és an­nak min­den ag­go­dal­mát fi­gyel­men kí­vül hagy­va en­ge­délye­zi az asz­par­tá­mot szá­raz élel­mi­sze­rek­ben tör­té­nő al­kal­ma­zás­ra. Hay­es nem csak a sza­kem­be­rek vé­le­mé­nyét hagy­ja fi­gyel­men kí­vül, de azt a tör­vény­cik­kelyt is, mely sze­rint olyan élel­mi­szer-ki­egé­szítő for­gal­ma­zá­sá­ra nem ad­ha­tó en­ge­dély, mely­nek vizs­gá­la­ti ered­mé­nyei nem egyér­tel­mű­ek! Elem­zők sze­rint itt egy po­li­ti­kai dön­tés szü­le­tett, mely a Re­agan kor­mány re­for­min­téz­ke­dé­se­i­nek egyik lé­pé­se volt. Ne fe­lejt­sük el, hogy a Re­pu­bli­ká­nus Párt az USA-ban a kon­zer­va­tív nagy­tő­ke párt­ja. Ná­luk a ha­szon­szer­zé­sé az el­ső hely a dol­gok fon­tos­sá­gi sor­rend­jé­ben. Az egész­ség meg­őr­zé­sé­nek en­nél na­gyobb sor­szám ju­tott csak. Hogy mek­ko­ra, azt ne­héz meg­ít­él­ni.

Az asz­par­tám tör­té­ne­té­ben for­du­ló­pont ez az év, de még nincs vé­ge. Az egész­ben a le­gér­de­ke­sebb az, hogy a vé­gén, mint a me­sé­ben min­den jó­ra for­dul, vagy le­ga­láb­bis a ke­délyek le­csil­la­pod­nak. Jo­gos a kér­dés: va­jon az egé­szet nem le­he­tett vol­na 15-20 év­vel ko­ráb­ban a sza­bá­lyok­nak meg­fe­le­lő­en meg­nyug­ta­tó­an ren­dez­ni? De er­ről majd a kö­vet­ke­ző rész­ben.

Még egy fon­tos meg­jegy­zé­sem len­ne a ked­ves ol­va­só fe­lé a fél­re­ér­té­sek el­ke­rü­lé­se vé­gett. Ez a tör­té­net nem ar­ról szól, hogy egy ve­szé­lyes anya­got akar­nak su­má­ko­lás­sal a piac­ra jut­tat­ni, ha­nem egy, az elő­í­rá­sok sze­rint hasz­nált anyag ár­tal­mat­lan­sá­gá­nak iga­zo­lá­sát akar­ják el­ke­rül­ni idő­nye­rés, a mi­előb­bi ha­szon­szer­zés ér­de­ké­ben. Az asz­par­tám ár­tal­mat­lan­sá­ga je­len tu­dá­sunk sze­rint bi­zo­nyí­tást nyert, de ezek a vizs­gá­la­ti ered­mé­nyek a ki­lenc­ve­nes évek­ben lát­tak nap­vi­lá­got. Er­ről is ké­sőbb írok rész­le­te­seb­ben.