Biominőség

Az ökotermékek kereskedelmének minőségügyi kérdéseiről rendezett konferenciát minap az Európai Minőségügyi Szervezet a Földművelésügyi Minisztériumban. Jellemzően az éppen aktuális előadókon kívül a minisztérium felelős tisztségviselői közül senki nem volt jelen a konferencián. Így aztán csak az összefoglaló száraz adataiból kaphatnak majd képet arról, milyen különleges minőségű termékeket is takar a bio minősítő jelző.

Pedig ha úgy tetszik, drámai különbség körvonalazódik a bio- és nem bioélelmiszerek között. Ezt egyre több kutatás és spontán élelmiszer- vizsgálat is alátámasztja. Hála isten, egyre nő azok tábora idehaza is, akik ezt nem csak elfogadják, de megtapasztalják és hittel vallják is.

Manapság ha minőségről esik szó, leginkább az élelmiszer-biztonság kérdései kerülnek előtérbe, és a felkészült, tudatos fogyasztó számára már nem csupán az élelmiszer külleme, csomagolása az egyedüli döntési tényező.

A minőség és az élelmiszer-biztonság egymástól elválaszthatatlan fogalmak, hiszen nincsen minőség biztonság nélkül. Ugyanakkor a minőség sokkal több, mint egyszerűen biztonság.

A bioélelmiszerek világméretű térhódítása éppen azért következett be, mert a biominőség önmagában a legszigorúbb biztonság garanciája is.

A konferencia előadói, igaz, más-más aspektusból, de a bioélelmiszerek összehasonlíthatatlanul jobb minőségét deklarálták, amely kiterjedt a táplálkozási érték, az egészségügyi érték, az érzékszervi érték, a felhasználhatósági alkalmasság minden részletére.

A biominőség meggyőző bizonyítása minden piaci szereplő számára létfontosságú. (A felelős politika számára is az lenne!) A méltán világhírű Ökotest magazin legutóbbi, októberi számában külön fejezetet is szentelt ennek a kérdésnek. Összeállításában kimutatta, hogy a 2003 óta sorozatban végzett vizsgálatok egyértelműen a bioélelmiszerek minőségi fölényét bizonyították: az azóta bevizsgált több ezer mintának 77%-a abszolút mentes volt minden vegyszertől, és a fennmaradó hányadban is csak nyomokban találtak peszticidmaradványokat. Például a friss gombák esetében is meggyőző a biogombák fölénye, hiszen a hagyományos gombák szinte mindegyikében kimutatható a dithiokarbamát jelenléte, amely a termesztő közeg fertőtlenítéséből származik.

A spontán kiválasztott szamócalekvárok vizsgálatánál a mintázott 19-féle termékből az Alnatura terméke „nagyon jó” minősítést kapott, míg az Allos eperlekvárja a legrosszabbul szerepelt, hiszen 0,016 mg/kg növényvédő szert mértek benne, amely meghaladja a bio tűréshatárát. A hagyományos termékekben azonban ennek 20-50-szerese is még megengedett!

A bébipépek terén is végzett méréseket az Ökotest. A vizsgált termékek kivétel nélkül mind a „nagyon jó”, illetve a „jó” kategóriába kerültek. Annak ellenére, hogy a 14 vizsgált termékből 9-ben hozzáadott cukrot találtak, bár az előállítók ezt nem tüntették fel. Emiatt a végeredménynél az értékelésből ezeknél 2-2 pontot le is vontak. Ebbe a kategóriába esett többek között a Holle 3 mag pépje és kölespépje, valamint a Sunval Bio Bambini tönkölypépje, amely így csupán „jó” minősítést kapott. Az éllovas az Alnatura 4 magvas, valamint tönkölypépje lett.

Sajnos nálunk továbbra sincs pénz a biotermékek rendszeres összehasonlító vizsgálatára, éppen ezért amíg a helyzet nem változik, kénytelenek vagyunk külföldi példákra hagyatkozni és csak gyaníthatjuk, hogy a bio és nem bio közti minőségkülönbség az egyéb hazai termékeknél is hasonlóan feltűnően nagy.

Közeleg a karácsony

Érdemes jobban odafigyelnünk, milyen ünnepi édességekkel kínáljuk gyermekeinket, családunkat vagy éppenséggel a hozzánk látogató vendégsereget.

A karácsonyi ünnepkör ez idáig elengedhetetlen kellékei közé tartoztak a fahéjas sütemények.

Újabb kutatások szerint azonban a fahéj nem veszélytelen jószág. Egyes vizsgált süteményekben az európai aromakódexben meghatározott maximális kumarintartalom-értékek többszörösét találták.

A kumarin a fahéj természetes alkotója, jelenléte nagyban befolyásolja kellemes ízét, ám nagy mennyiségben májkárosító és állatkísérletekben rákgyanússá is vált. Az EU-kódex szerint a megengedett előfordulási érték élelmiszerben 2 mg/kg. Egy német élelmiszer-vizsgálati procedúra során 13 fahéjas süteménymintában 22 és 78 mg/kg értékeket mértek. Az őrölt fahéj ugyanis 2,3-3,3 g/kg kumarint tartalmaz.

A gyerekek veszélyezettebbek

A vizsgálatok szerint a nassoló gyerekek mintegy háromszor annyi kumarint fogyasztanak, mint amit a szakértők még elfogadhatónak tartanának. Kb. 20 gramm fahéjas keksz elfogyasztásával már ki is merítették a napi bevihető adagot. De hol van az a gyermek, aki egy napra 2 dkg keksszel beérné?

A gyártók is sokat tehetnének az ügyben, például azzal, hogy az olcsóbb Cassia-fahéj helyett a kumarinban sokkal szegényebb, ám jóval drágább Ceylon-fahéjat használnák.

Ugyanakkor a gyártók arra hivatkoznak, hogy a szabad forgalmú fahéj otthoni felhasználása teljességgel ellenőrizetlen, így a megengedett mennyiség többszöröse is lehet, míg a sütőiparban, mint aromaanyag csupán 0,5%-ban engedélyezett. Ráadásul a fahéjas sütemények erősen szezonálisak, így az éves terhelés mindenféleképp alacsony – védekezik a sütőipari szövetség.

Mindenesetre érdemes lenne a vitát tovább folytatni és kezelhető mederbe terelni, mert vannak olyan radikális csoportok, amelyek a fahéjat száműznék a konyhából. Amiért mellesleg szólva igen nagy kár lenne.

Remeteségi Biofesztivál

Hagyományteremtő programként, szeptember 24-én fogadta látogatóit az első Majki Biofesztivál. A festői környezetben az Eszterházy-kastély udvarán rendezkedett be a több mint 40 kiállító, akik között a bioélelmiszer-termelőkön kívül szépszámú kézműves is bemutatkozott. A gyönyörű őszi idő és a médiaismertetők együttes hatásaként több mint kétezer látogató élvezhette a kulturális-gasztronómiai értékek bemutatóját. Félóránkénti tárlatvezetéssel lehetett megtekinteni a kastély és a remetelakok tökéletesen helyreállított berendezéseit, emléktárgyait, mialatt a szép mívű középkori kút káváján reneszánsz dalokat szólaltatott meg lantján egy trubadúr. A megfáradt közönség örömmel telepedett le az árnyas tölgyek alatti padok mellé, hogy elfogyassza a középkori remetereceptek alapján készült vegetárius és halétkeket, amelyekre igencsak jó csúszott egy-egy pohár friss biosör.