Méreganyagok a lakásban

A lakásban található méreganyagok tragédiáját az jelenti, hogy a felhasználó joggal képzeli, a gyártó minden lehetséges egészségi kockázattal kapcsolatos vizsgálatot elvégzett a termékkel. Ám ez nem így van. Százezer kémiai anyag létezik, és kerek 12 millió keverék. Évente 5000 új anyag jön még ehhez, de közülük mindössze négyszáznál állapítanak meg határértékeket. És ezek is csak a munkahelyekre vonatkoznak, a lakásokra nem léteznek ilyen, hivatalosan megállapított határértékek. Nem csoda, hogy minden harmadik ember valamiféle környezeti ártalmak, méreganyagok okozta megbetegedésben szenved.

A környezeti mérgek, méreganyagok listája a favédő szerektől, növényvédő szerektől az oldószereken át a formaldehidig terjed, és a méreganyagok sora még hosszan folytatható. A panaszok pedig az egyéni érzékenységtől és a szervezet állapotától függően ugyanúgy lehetnek enyhe kellemetlenségek, mint az életminőséget alapvetően rontó súlyos bajok.

A megoldást az 1960-as évek óta létező építésbiológia jelentheti, amelynek célja olyan egészséges lakókörnyezet megteremtése, ahol a lakók emberhez méltóan, a szociális és ökológiai szempontok figyelembevételével élhetnek. Az építésbiológia megalapozójának, Anton Schneider professzornak a legjelentősebb tanítványa Wolfgang Maes, aki olyan méréstechnikát dolgozott ki, amely ma már világszerte mértékadónak számít a házakban végzett vizsgálatoknál. Az eljárás fizikai, kémiai, klimatikus és mikrobiológiai kockázatokat egyaránt figyelembe vesz.

A tapasztalt építésbiológus gyorsan felismeri, hol rejtőznek egy lakásban a lehetséges veszélyforrások. Ha például habtapétát és PVC-termékeket használtak, akkor lágyítóanyagokat keres. Ha túl sok ragasztót és festéket alkalmaztak, akkor az oldószerek vagy a glykol jelentheti a problémát, míg a farostlemez esetén szinte mindig jelen van a formaldehid. Ha az ügyfél vegytisztító fölött lakik, akkor perklóretilén szennyezheti lakása levegőjét, ha a közelben benzinkút vagy nagyon forgalmas utca található, akkor inkább benzol. A pontos adatokra csak alapos vizsgálat és laborelemzés után derül fény.

Végtelen történet: a formaldehid

A formaldehidet száz éve gyártják. A 70-es évek óta viszont azt is tudjuk, hogy ez a vegyület már kis mennyiségben is ingerli a nyálkahártyát, hörgőproblémákat és fejfájást okoz, illetve allergiát és rákot válthat ki. A WHO-hoz tartozó Nemzetközi Rákkutatási Intézet nemrégiben a formaldehidet a legmagasabb rizikócsoportba sorolta be. Ez annyit jelent, hogy minősítése a korábbi „nagy valószínűséggel rákot okoz”-ról az „emberi szervezetben rákkeltő” meghatározásra változott.

A kutatók véleményüket arra a tanulmányra alapozzák, amelynek során az Egyesült Államoban és Angliában 8500 halott szervezetét vizsgálták meg. Az illetők életük során a munkahelyükön (többek között a bútor-, a textil- és gyógyszeriparban) rendkívül nagy mennyiségű formaldehidet lélegeztek be. Szignifikáns összefüggés mutatkozott az egyébként ritka orr- és garatüregi rákok kialakulása és a rendkívül mérgező hatású vegyi anyagok okozta terhelés között. A leukémiás esetek száma is lényegesen megszaporodott.

Mindennek elég figyelmeztetésül kellene szolgálnia. Ám ennek ellenére nincs még egy méreg, amely olyan gyakran fordulna elő a belső terekben, mint a for­m­aldehid. Megtalálhatjuk a farostlemezben, fakezelő anyagokban, ragasztókban, lakkokban, festékekben, szigetelőanyagokban, kozmetikumokban, tartósító-, tisztító- és fertőtlenítőszerekben. De pólókban, a kipufogógázokban és a cigarettafüstben is.

Aki nem akar lemondani a farostlemezről, az válassza az E1-minőségű, formaldehid-mentes változatot. A hagyományos farostlemezeknél egyébként nem a nagy felület bocsátja ki a halálos gázt, hanem a vágott felületek és a szegélyek. Ezért ezeket tanácsos szivárgásmentesen lezárni furnérozással vagy lakkal, de választhatjuk az öntapadós alumíniumszalagot vagy a sellakot is.

A vásárlók eddig annak hitték, mivel ezeket a padlólapokat sem ragasztani, sem lakkozni nem kell. Ám Wolfgang Maes az Öko-Test magazin számára többféle változatot is megvizsgálta, és kiderült, hogy a legtöbb formaldehidet tartalmaz. A laminát padlólapok ugyanis ugyanúgy fahulladékból készülnek, mint a farostlemez, és a legtöbb esetben a ragasztóanyagként felhasznált enyv is formaldehid-tartalmú. Ugyanakkor léteznek biolaminátok is.

Mire ügyeljünk a padlólap kiválasztásakor?

Aki nem akar lemondani a szőnyegről, válasszon tisztán természetes anyagokat: pamutot, gyapjút, szizált vagy kókuszrostot. Olyat vegyünk, amely nem esett át különféle kémiai kezeléseken. Óvakodjunk az allergiásoknak ajánlott szőnyegektől, ezeket ugyanis, hogy távol tartsák a házipor-atkákat, különféle kémiai anyagokkal kezelik.

A padlóra kerüljön tömör fa, parafa vagy linóleum. Ezek se essenek át vegyi kezelésen, és csak olyan felületkezelő anyag kerüljön rájuk, amely nem bocsát ki mérgeket, és nem töltődik fel elektrosztatikusan. A csempe is ajánlható, de vigyázzunk, az Olaszországból származó termékek között akadhat radioaktív szennyeződéssel fertőzött, főként az urántartalmú színes lapok között.

A lágyítóanyagok veszélyességét is alábecsülték eddig. A szóban forgó kémiai anyagok a műanyagok és a kaucsuk rugalmasságáról gondoskodnak. Megtalálhatjuk őket olyan PVC-termékekben, mint a padlóborítók és kábelek, de a műanyag kerti bútorokban, az alul habbal borított szőnyegekben és a vinyltapétákban is. Ezek a vegyületek kiszivárognak a termékekből, a levegőbe kerülnek és összekeverednek a porral. Számos lágyítóanyagról manapság azt gyanítják, hogy rákkeltő. Sajnos ezek a méreganyagok számos műanyagból készült gyerekjátékban is előfordulnak, az Öko-Test magazin 2005 végén a My little Ponyban valóságos méregkoktélt talált. 2007-től megtiltották a három legveszélyesebb lágyítóanyag felhasználását gyerekjátékokban.

Így csökkentsük a káros méreganyagok szintjét

Számos terhelés szintje viszonylag könnyen a minimálisra csökkenthető egy pofonegyszerű módszerrel, tudniillik szellőztetéssel. Naponta legalább háromszor öt percre van szükség. Ezzel megszabadulunk a szén-dioxidtól és a penészgombáktól is. A méreganyagok eltávolítására szolgálnak a nagy teljesítményű (1800 watt motor- és 300 watt szívóteljesítmény), mikrofilteres porszívók. A szakemberek a biotermékek alkalmazását javasolják, de ezek közül is bánjunk takarékosan a festékekkel, lakkokkal, ragasztókkal és felületkezelő anyagokkal, mert nagyobb dózisban ezek természetes változataira (terpének, illóolajak) is rosszul reagálhatnak az allergiások.

A szobanövények nemcsak szépek, hanem a levegőt is segítenek megtisztítani. A hidrokultúrás növények viszont táptalajt jelentenek a gombák számára, ezért akinek gyenge az immunrendszere vagy rákban szenved, mondjon le róluk.

Bevásárlólista lakásfelújításhoz

Ha új lakásba költözünk vagy a régit felújítjuk, mi magunk is sokat tehetünk azért, hogy jobban érezzük magunkat a négy fal között. Ehhez tudnunk kell, milyen méreganyagok jelentenek problémát, és milyen egészséges alternatívák léteznek.

• Fal- és diszperziós festékek: oldószereket, terpéneket, lágyítónyagokat, tartósítószereket és form­aldehidet tartalmazhatnak. Válasszunk természertes festéket, ásványi festékanyagot vagy természetes gyantával készült diszperziós festéket.

• Latexfestékek: kritikus lehet bennük az oldószer, glikol, műgyanta, lágyítóanyag, sztirol és formaldehid. Inkább mondjunk le róluk.

• Allergiásoknak szánt festékek: különleges célcsoportjuk ellenére gyakran tartalmaznak lágyítószereket, műgyantát és terpéneket. Ezért nagyon fontos, hogy minden összetevőt elolvassunk a címkén. Az allergiások jobban teszik, ha tisztán szilikát- vagy mészfestéket választanak, vagy természetes gyantás diszperziós festéket terpének és izothiazolon nélkül.

• Műgyantás lakkok, oldószeres lakkok, fűtőtestlakkok és szigetelőanyagok: szintén teli vannak kritikus összetevőkkel. Ezek közé tartoznak például a rákkeltő gyanú alatt álló oldószerek, a toluol és a xylol, de az akrilbenzol, a keton és az észter is. Ezen kívül megtalálhatók benne műgyanták, akrilátok, lágyítószerek, tűzvédő anyagok és halogénorganikus tartósítószerek is, éppen ezért, ahol csak lehet, inkább mondjunk le a lakkozásról. Aki mégis lakkozott felületre vágyik, az próbálja ki a delta-3-karén nélküli természetes lakkokat. A kiválasztott terméknek ezen kívül nem szabad tartalmaznia akrilátot, halogéneket, valamint lágyító- és lángvédő szereket.

• Ragasztóanyagok, szőnyeg- és padlóragasztók: nagyon gyakran vagy oldószert (ketont, észtert, alifátot), vagy ugyancsak veszélyes glikolokat tartalmaznak. Főként a vízben oldódó lakkok és szőnyegragasztók glikolaránya nagy. Itt is fel kell tennünk a kérdést, valóban akarunk-e ilyen szereket alkalmazni a lakásunkban. Ha igen, akkor csak csekély mennyiségben, és feltétlenül olyat válasszunk, amely az EC1-termékek közé tartozik.

• Favédő szerek: ezeknél is fontos a megfelelő termék kiválasztása. Ezek a lakkok és lazúrok ugyancsak tartalmazhatnak oldószereket vagy glikolokat és veszélyes rovarölő szereket. Válasszunk olyat, amiből ezek hiányoznak, vagy természetes gyantalakkot.

PVC, tapéta, padlószőnyeg

• A PVC-termékekben oldószerek, lágyító- anyagok, organozin-vegyületek és vynilklorid fordulhat elő. Mivel itt akad elég alternatív megoldás, a PVC-ről lehetőleg teljesen mondjunk le.

• Tapétákból igen sokféle variáció létezik. Némelyikben előfordulhatnak ketonok, toluol, lágyítószerek, formaldehid vagy lángvédő szer. Főként a vynil- és üvegszáltapétát kerüljük el! A műanyagból készült tapéták ezen kívül elektrosztatikusan is feltöltődnek. A nyersszál-tapéták általában nem problematikusak. Tapéta helyett az optimális megoldás az ásványi anyagot tartalmazó vagy agyagos falbevonat volna.

• A padlószőnyegek tartalmazhatnak oldószereket, sztirolt, toluolt, aminokat, lágyítóanyagokat és biocidokat. Itt is felmerül a kérdés, vajon tényleg a padlószőnyeg a legjobb megoldás? Ha igen, akkor a legjobb választás a természetes szálakból készült padlószőnyeg, amelyben nincsenek biocidok.

Min javíthatunk a háztartásunkban? Tippek egészséges megoldásokhoz

A kis lépések is nagy megkönnyebbülést jelenthetnek, elsősorban allergiásoknál.

1. A tea- és kávéfőzőben friss vizet használjunk! Az egész éjjel a vezetékben álló víz magába gyűjti a veszélyes anyagokat. Éppen ezért reggel először alaposan húzzuk le a vécét, és csak ezután nyissuk ki a vízcsapot, akkor tiszta vizet kapunk.

2. Derítsük fel a gombákat! Főleg a makacs candida-fertőzésben szenvedő betegeket érheti nagy meglepetés, ha belenéznek a mosógép mosó- és öblítőszeres részébe. Ha az egyébként kihúzható doboz tele van vastag, fekete lerakódásokkal, és a gép mélyebben fekvő részein is hasonlót tapasztalnak, akkor megtalálták betegségük titkos kiváltóját, az élesztőgombákat. A mosógépet nagyon fontos folyamatosan nyitva tartani, nemcsak a dobot, hanem a mosóporos dobozát is. Mosás után csak így száradhat ki teljesen minden alkatrész.

A penészgombák számára ez a környezet túl nedves, de az élesztőgombák kimondottan jól érzik itt magukat.

Ha ugyanis ezt nem takarítjuk és szárítjuk ki rendesen, akkor minden egyes mosásnál újabb adag élesztőgomba kerül a ruháinkra. Ha meg akarunk szabadulni a gombáktól, nyissunk ki ajtót-ablakot, húzzunk gumikesztyűt, és nagyon erős, klórtartalmú fertőtlenítőszerrel tisztítsuk ki a mosógépet, majd mossunk egyet üresen. A jövőben pedig mindig tartsuk nyitva a gép ajtaját, a mosószert pedig ne az adagolódobozba, hanem közvetlenül a ruhákra tegyük. Így a mosógép mindig tiszta marad.

3. Baktériumok a hűtőszekrényben! A hűtőben a kompresszor körül meleg és nedves a levegő, és itt könnyen keletkezhet penész. De az élesztőgombák is jól érzik itt magukat. Eltávolításukhoz a hátsó panelen található leolvasztó mélyedést mossuk ki tiszta ecettel. A hűtő belsejét havonta egy-kétszer tisztítsuk ki, és ilyenkor mindig öntsünk egy evőkanál ecetet a hátsó leolvasztó csatornába.

Fotó: Adobe Stock