Álomfejtés: Delfin

Egy uszodában úszom. A medence egy hatalmas park közepén van, nincsenek benne kötelek kifeszítve. Valami kényszerérzet van bennem, hogy itt kell lennem, miközben talán lelkem mélyén nem is akarok itt lenni.

Egyszer csak oldalra nézve, vagyis balra, mert a medence jobb oldalán úszom, jó érzés fut át rajtam, hogy delfint fogok látni. És így is van: valóban ott úszik egy delfin. Az öcsém is ott van.

A furcsa kényszerérzet fokozódik: hogyan kerülhetett ide egy delfin? Vágyom az érintésére, miközben kicsit viszolygok is ettől. Közeledik felém, csak ketten úszunk. Odahívnám magamhoz, de a delfin nem reagál. Kiülök hát a medence szélére.

„Á, nem is baj – gondolom –, talán nem is kell találkoznunk.”

Persze nem nyugszom meg, rögtön az ötlik fel bennem, hogy hátha mégis, mert nem lesz több alkalom. Így hát nagy levegőt veszek, odaúszom hozzá, kihúzom magammal a partra. Vizsgálgatjuk egymást, ismerkedünk. Ráérzek a magányosságára. Rokonlelkek vagyunk, én is úgy úszom, mint ő.

Szólok egy férfinak, hogy delfinidomár szeretnék lenni, de elutasít, ő a delfinidomár itt. Ezzel a visszautasítással minden harci kedv megmozdul bennem:

– De mi rögtön megszerettük egymást!

Én már ezer éve erre vártam. Nem érted?

Meg is álmodtam az egészet.

– Jó, akkor mutasd meg!

Hirtelen megrémülök ettől az engedékenységtől: vajon a delfin is ezt akarja? Visongunk a gyönyörűségtől.

Majd képváltás: úszóverseny van, az öcsém is indul, a delfin a medencében van. Az öcsém már a rajtnál vezet. Néha rám néz, és a partról instruálom, izgulok érte és nagyon büszke vagyok rá. A második körben tapossák a vizet, a harmadik ismét hátúszás. Az öcsém felnéz, kicsit lelassul. Én nagyon izgulok, mert a táblán a szöveg angolul van kiírva, és az öcsém nem tud angolul. De mégis eszébe jut, mit kell csinálnia, és a végén győz. Nagyon boldog vagyok.

Majd egy barátnőmmel biciklizem egy edzőteremben. Felbukkan első szerelmem, aki nem engem vett el feleségül. Soha nem értettem. Odajön és azt mondja:

– Nahát! Milyen jó, hogy látlak. Elveszítettem magamat. Újra meg kell találnom önmagam.

– Jó is lesz – vetem oda –, mert a barátnőm igen kritikus a volt pasijaimmal szemben is.

Eszembe jut, ennek a szerelmemnek volt egy öccse is. Igen érdekes fiú volt. Első szerelmem azóta kétgyerekes apa lett.

Kedves Ruth!

Talán az Ön olvasatában jobban összeáll, ez a delfin az én lelkem, vagy az öcsémé, esetleg a férfiaké? Én valóban a Halak jegyében születtem, és a tenger az én fő lételemem. Minden évben búvárkodom, és a tengermélyi élet hihetetlen hatással van rám. Gyermekkoromban ténylegesen delfinidomár akartam lenni, de ez sehogyan sem jött össze. De mint nosztalgia, azóta is kíséri életem.

Öcsém is van – hárman vagyunk testvérek, ők a húgommal ikrek. Rögtön két testvérem is született ötéves koromban, nem volt könnyű megbirkózni az új helyzettel. Az öcsémmel mindig jobb volt a kapcsolatom, mint a húgommal. Ez az érzés, hogy drukkolok a győzelméért, nagyon is valószerű. Bár az életünk igen-igen más, a testvéreim már házasságban élnek, én single vagyok, harmincegy évesen. Ami a férfiakkal való kapcsolatomat illeti, az erő és esendőség igen sajátságosan keveredik viszonylatainkban:

– ha túl erősek, úgy érzem, elnyomnak,

– ha esendőek, nekem kell férfinak lenni velük szemben, akire „szükségünk” van, és ezt végképp nem szeretem.

Oroszlán ascendensem berzenkedik ez ellen, hogy gyenge párom legyen. Talán ezért kell olyan sokat foglalkoznom az önismerettel, önlelkemmel.

üdvözlettel: egy Halak – Oroszlán

Kedves Halak – Oroszlán!

Igen fején találta a szöget a jeligés álneve megtalálásával, már ami az önismeretet és a lélekbúvárkodást illeti:

– erre vár ezer éve (!) –

Ragadjuk hát meg az álominformációt, miként a delfint sem hagyta elmenni, és sikerrel szembeszállt az akadályozó idomárral. Több Halak – Oroszlánt ismerek, és bár egyáltalán nem akarok általánosítani, megjegyzem, mennyire megfigyelhető ezeknél az embereknél a könnyes-önsajnálatos érzékenység és a nyers önzés keveréke. A férfierő és -erőtlenség vonatkozásában is kínálkozik a felismerés lehetősége: ebben a felállásban ugyanis a Nap, mint uralkodó bolygó a 8., okkult házban van, ami mindig utal a szülött apjának rejtett, de nagyon is jelen lévő erejére. Talán éppen a fizikai és lelkierő-különbözőségre való utalással. A család dinamikában megismétlődik ez az erőviszony: Ön az elsőszülött, a fiú és egy lány a másodszülöttek. Vagyis saját férfi- és női erejének összhangjáról szól az álom.

Az, hogy a helyszín nem az óceán, hanem egy medence, az adott körülmény, amelybe beleszületünk, és amely a megoldásaink színtere. Megkerülhetetlen színtere. A három epizód – a delfin megközelítése, öccse úszóversenyes győzelme és első szerelmének, illetve öccsének felbukkanása a kritikus barátnő mellett – könnyen összefűzhető:

elveszítette önmagát első szerelme miatt, aki érthetetlen döntéssel házasodott, mármint az álmodó számára érthetetlen döntéssel.

Bármilyen paradox, egész életünk erről az igazi énünk elvesztéséről és megtalálásáról szól, miként a nagy Hérakleitosz is mondta: keresni kezdtem önmagamat. Olykor egy érzésben, máskor akaratban, tettben, szenvedésben vagy örömben, törekvésben és megérkezésben érezzük úgy, hogy azok mi magunk vagyunk. Próbatételek, kísértések ugyanúgy kövezik utunkat, mint a kínzó bizonytalanságok és napnál fényesebb bizonyosságok, önellentmondások és konfliktusok. Csak oda kell figyelnünk ezekre a jelekre.

Fotó: Shutterstock