A grafológia titkai: rejtelmes aláírások
Az embernek van egy különleges és csodálatos képessége arra, hogy gondolatait jelekkel rögzítse, közlendőjét egyértelműen és világosan megfogalmazva a másik tudomására hozza. Bár egyezményes jelekről van szó, használata mégis mindenkinél eltérő, illetve rá jellemző. Kézírásunk sokat elárul rólunk, aktuális hangulatunkról, érzelmeinkről, de általa jobban megismerhetjük és megérthetjük a másikat is. Grafológiai sorozatunkból kiderül, mennyi titkot rejt egy papírra vetett írás.
Aláírásunkban, „szimbolikus névjegykártyánkban” erőteljesen érvényesülhet az a törekvésünk, hogy környezetünk olyannak lásson, amilyennek szeretnénk. Két aláírás soha nem lehet teljesen egyforma, de minden ember aláírásában mutatkozik valamilyen hasonlóság, mely feltárható és megmagyarázható. Az aláírás hitelesít, azonosíthatóak vagyunk általa. De vajon mit tudhat meg az aláírásból egy grafológus és egy írásszakértő?
A grafológus az aláírás tulajdonosának a személyiségét vizsgálja: hogy milyen ember, hogy érzi magát a bőrében, azt mutatja-e, amilyen valójában, megbízhatunk-e benne. Az írásszakértő pedig az aláírás eredetiségét vizsgálja, hogy az adott aláírás a névtulajdonos kezétől származik-e.
Mit tudhatunk meg az aláírás gazdájáról?
Aláírásunk jóval később alakul ki, egyéniesedik, mint a kézírásunk, mégis sokkal jobban berögzül és automatizálódik, mint más jellemzők. Ha változnak az életkörülményeink, más irányba indulunk, fejlődünk vagy elakadunk, az írásunk rögtön jelez. Átmeneti vagy állandósuló változások jelennek meg benne, például ha nyitottabbak leszünk, elkezd jobbra dőlni az írás, nyitottabbak lesznek a formák, ha óvatosabbak, elkezd balra dőlni az írás, ha bizonytalanabbak, írásunk dőlése ingadozik, ha szorongunk, akkor szűkülnek a betűk stb. Telnek a hónapok, az évek: az írás már más, de az aláírás szinte ugyanolyan. Pontosan ez az, mely egyrészt lehetővé teszi az azonosítást, a hamisítások vizsgálatát, másrészt a személyiség eszenciájának vizsgálatát, az emberi tulajdonságok és hozzáállások feltárását.
Soóky Andrea
Milyen legyen az aláírás?
Ne variáljuk túl, és ne tervezzünk bonyolult, rajzolt formákat. Ez nem azt jelenti, hogy ne legyen benne semmi különleges, ami csak ránk jellemző. Amennyiben lehet, legyen olvasható, különösen ha hivatalos iratra írjuk rá. Ha olvasható az aláírásunk, akkor tudják, ki van mögötte.
Milyen ne legyen az aláírás?
• Ne legyen olvashatatlan
Az olyan, mintha egy elázott vagy összefirkált névjegykártyát adnánk át valakinek. Az illető tudja, hogy kitől kapta, de nem tudja, hogy kit és miért kell felhívnia – akkor meg minek? Olyan, mikor a bemutatkozó kézfogásnál csak mormogást hallani, és nem tudjuk meg a másik nevét. Jogosan gondolhatjuk, hogy nem tisztel meg minket azzal, hogy megmondja, ki ő valójában. Természetesen vannak kivételek, például az orvosok, akik naponta rengeteg receptet írnak alá, és ezért nem olvasható az írásuk.
• Levél végén (főleg személyes levél végén) ne kerüljön túl messze a szövegtől az aláírásunk
Ez azt jelezheti, hogy az írás tulajdonosa nem azonosul igazán az általa leírtakkal.
• Ne legyen túl szúrós, hegyes a végvonala
Ez indulatot, támadási szándékot, túlzó, harcias énvédelmet jelezhet a másik felé.
• Ne legyen túl hullámos (túl összevissza) az aláírás alapvonala
Az ilyen aláírás tulajdonosa túlzottan hangulatember benyomását kelti.
• Ne menjen lefelé az alapvonal
Az ilyen aláírás csüggedésre, pesszimizmusra való hajlamot, fáradtságot, a végvonal leesésével, lefelé futásával együtt megemelkedett stressz-szintet jelez.
• Ne legyen túl díszített, túlbonyolítottan rajzolt
Az ilyen aláírás mesterkélt viselkedést, természetellenességet mutat.
Nem mindegy, kinek a nevét hordod
Nem mindegy, kinek a nevét hordjuk vagy használjuk, hiszen az aláírásból ezáltal nem csak a saját magunkhoz való viszonyunk, hanem a másikhoz való viszonyunk, hozzáállásunk, érzelmeink is kiolvashatóak.
A gyermekek általában az apa nevét viselik vezetéknévként, így bizony az apához való hozzáállásról, elfogadásról is információkat hordozhat például egy indulatosan áthúzott vezetéknév, mely megmutathatja nem tisztázott, feszültséget okozó viszonyunkat az apához.
Azonban nagyon fontos, hogy ismerjük a személy születési és jelenlegi nevét, illetve ha nem egyezik a kettő, akkor hogy mióta viseli a másik nevét. Hiszen például egy válás után, amikor „kényszerből” hordja valaki még sok-sok évig a másik nevét, mert nem volt ideje vagy pénze mindenhol átíratni az eredeti nevét, érdekes dolgok derülhetnek ki az írás elemzésekor: el lehet képzelni, hogy egy ilyen helyzetben mennyire tud azonosulni a nevével…
