Valami más… – Libasor. Rajzolja meg!

A libasor ki­fe­je­zést min­den egy­mást kö­ve­tő do­log­ra hasz­nál­hat­juk. Néz­zük meg, mi jel­lem­ző a sor­ba ren­de­zés raj­zá­ra.

Most ab­ból a szem­pont­ból ves­szük sze­mügy­re a li­ba­sort, hogy mi­lyen tá­vol­sá­gok­ban kö­ve­tik egy­mást az il­le­tő li­bák.

A li­bák egy­más­tól jól el­kü­lö­nít­he­tő mo­tí­vu­mok. Az írás­ban és a gon­dol­ko­dás­ban a fo­lya­ma­tos­ság kis egy­mást kö­ve­tő, el­kü­lö­nít­he­tő ré­sze­it je­le­ní­tik meg a sza­vak. (A fo­gal­mak bi­zo­nyos rend­be szed­ve al­kot­nak egy gon­do­la­tot.)

A li­bák kö­zöt­ti tá­vol­ság te­hát pon­to­san meg­fe­lel­tet­he­tő a szó­kö­zök­kel. Mi­vel a raj­zon több li­ba is sze­re­pel (libasor), egy­szer­re több szü­ne­tet is meg tu­dunk néz­ni, így a szó­kö­zök jel­leg­ze­tes­sé­ge­i­ről is ké­pet kap­ha­tunk.

A víz­szin­tes tá­vol­sá­gok egyik meg­kö­ze­lí­tés­ben – akár raj­zon, akár írás­ban for­dul­nak elő – az idő­be­li, lo­gi­kus gon­dol­ko­dás ta­golt­sá­gá­ra utal­nak. Aki vi­lá­go­san ta­gol­tan ír meg­fe­le­lő nagy­sá­gú és ki­egyen­sú­lyo­zot­tan azo­nos mé­re­tű szó­kö­zök­kel, az tisz­ta gon­dol­ko­dá­sú, va­gyis pon­to­san is­me­ri fel az egyes fo­gal­ma­kat, ame­lye­ket lo­gi­ku­san el is tud kü­lö­ní­te­ni egy­más­tól, és ha kell, új lo­gi­kai sor­rend­be ren­dez­ni őket. A har­mo­ni­kus szó­köz majd­nem két be­tű szé­les­sé­gű.

Libasor: távolságtartás

A sza­vak kö­zöt­ti szü­net má­sik meg­kö­ze­lí­tés­ben az egyes em­be­rek kö­zöt­ti kon­krét tá­vol­ság­tar­tás ki­fe­je­ző­dé­se is. A raj­zon az egyes em­be­re­ket ugyan egyes li­bák jel­ké­pe­zik, de a tu­da­ta­lat­tink számá­ra ez nem okoz pro­blé­mát, számá­ra min­degy, hogy az egyes da­ra­bok em­be­rek, li­bák vagy sza­vak.

A szo­ros szó­tá­vol­ság vagy li­ba­tá­vol­ság az át­la­gos­nál na­gyobb fi­zi­kai kö­zel­ség igé­nyét is je­lez­he­ti. Ez je­lent­het bő­be­szé­dű­sé­get, okoz­hat­ja más kul­tu­rá­lis hát­tér vagy csa­lá­di kör­nye­zet, de tü­kröz­het sze­lek­tál­ni kép­te­len em­bert is. Min­den­kép­pen le­he­tő­ség van a töb­bi­ek kö­ze­lé­ben má­sok ér­zé­se­it em­pa­ti­ku­san át­él­ni (az így írók­nak va­ló­szí­nű­leg igé­nyük is van er­re), de na­gyon fon­tos eze­ket az ér­zé­se­ket a meg­fe­le­lő rend­szer­be he­lyez­ni és el­kü­lö­ní­te­ni.

A túl­zot­tan szé­les szó­tá­vol­ság az érint­ke­zés hi­á­nyát jel­zi.

Gya­kran ala­kul így az írás az öre­ge­dés­sel meg­élt el­szi­ge­te­lő­dés kö­vet­kez­té­ben. A ma­gá­ra ma­radt­ság ér­zé­se meg­vál­toz­tat­ja az írást és a gon­dol­ko­dást is.

A szé­les szó­tá­vol­ság a siet­ség egy je­le­ként mu­tat­hat va­la­mi­fé­le űzött­sé­get, me­ne­kü­lést is.

A víz­szin­tes tá­vol­sá­gok – har­ma­dik meg­kö­ze­lí­tés­ben – az idő­vel és az egyéb kor­lá­to­zott anya­gi le­he­tő­sé­gek­kel va­ló gaz­dál­ko­dás ki­fe­je­ző­dé­sei is. A túl­zott ta­ka­ré­kos­ság össze­szo­rít­ja az írás szó­kö­ze­it is.

A pa­zar­lás el­tú­loz­za a szó­kö­zö­ket akár olyan mér­ték­ben is, hogy alig fér el há­rom, négy szó egy sor­ban. A kör­nye­ze­tet az át­la­gos­nál na­gyobb mér­ték­ben fo­gyasz­tó élet­szem­lé­let je­len­tő­sen el­túl­zott szó­tá­vol­sá­gok­ban is meg­mu­tat­koz­hat.

Fotó: Adobe Stock