Reflexzóna-terápia
A lábfej ún. mikrorendszer, amelyen az egész ember kirajzolódik, mind testi, mind lelki és szellemi szinten. Ezért a reflexzóna-kezelés hasonló hatású, mint minden egyéb regulációs terápia. Az összesen 96 reflexzóna az egész szervezetet tökéletesen tükrözve helyezkedik el a lábfejen.
A lábujjakon pl. a fej és a nyak, illetve e testrészek szervei találhatók meg. A talp közepén a mellkas, míg a talp sarok alatti részén a hasi és a kismedencei szervek zónái találhatók. A gerincoszlopot képviselő terület a talp belső szélén fut végig. Azonban nem csak a talpon, hanem a lábfej felső részén, illetve a boka körül is találhatók reflexzónák, tehát nem csupán a talp kezeléséről van szó. Reflexzónák nem csak a lábfejen, hanem egyéb testrészeinken is találhatók, pl. a fülkagylóban és a kezeken. A lábfejen azonban különösen jól kirajzolódnak és érzékenyek.
Ami a zónákat illeti, itt nem reflexpályák futnak, amelyek közvetlen kapcsolatban állnak a központi idegrendszerrel, és nem is energiapályák, más néven meridiánok, amelyeket az akupunktúrából ismerhetünk. A láb zónáit az ún. Head-féle zónákkal sem szabad összetéveszteni – utóbbiak olyan, többnyire a törzsön található és a hivatalos orvoslás által is elismert bőrterületek, amelyeket idegpályák kötnek össze meghatározott belső szervekkel. A mikrorendszerek szorosan kapcsolódnak a „makrorendszerhez”, azaz az egész testhez, egyúttal annak részét képezik.
A holisztika elvéből kiindulva, minden egyes sejtünk tartalmazza az egész szervezetre vonatkozó információhalmazt, és kapcsolatban áll az összes többi testi sejttel.
Ez teszi lehetővé az információcserét a rész és az egész között. Ezért van hatása egy meghatározott reflexzóna célzott kezelésének egy adott testrészre vagy szervre.
A régi indiánoktól lesték el
A betegség helyszínétől távol lévő testrészeken végzett gyógykezelések elvét már az ókori Egyiptomban és a régi Kínában is ismerték. Az ősi tudás azonban feledésbe merült. A Távol-Keleten az akupunktúra terjedt el és vált általános gyógymóddá. A reflexpontokon végzett gyógymódot csak dr. William Fitzgerald (1872–1942) fedezte fel ismét, amikor archaikus terápiák után kutatott az Egyesült Államok és Közép-Amerika őslakóinál.
Felfedezéseinek köszönhetően a reflexterápia ismét felvirágzott. Fitzgerald saját beteginél a különböző testrészeiken, pl. a fejen, a kezeken és a lábfejen elhelyezkedő reflexzónákat kezelte. A hétköznapi praxis során megállapította, hogy a talpon, illetve a lábfejen található zónák különösen hatékonyak, ráadásul itt az egész test tetőtől talpig kirajzolódik.
Kísérletei alapján arra a következtetésre jutott, hogy az egész szervezet kétszer öt hosszanti (a fejtetőtől a talpig húzódó), valamint három harántirányú zónára osztható.
Dr. Fitzgerald felfedezéseire többek között Eunice Ingham (1879–1974) amerikai masszőrnő is felfigyelt. Ő a „pars pro toto” (a részletben az egész megtalálható) elve alapján egyéni lábfejkezelést dolgozott ki. Ez a ma is jól ismert reflexológia rendszere, amely széles körben ismert, sokan pedig saját maguk, illetve szeretteik kezelésére napi szinten alkalmazzák.
A reflexzóna-terápia kezelések után beindul a szervezet méregtelenítése
A talpreflexológiát a lábmasszázzsal ellentétben csak erre kiképzett, okleveles terapeuta végezheti, de azt is tudni kell, hogy Magyarországon diagnózist csak orvos állíthat fel. A nem kellően megalapozott tudás és a nem helyes kivitelezés esetén ugyanis a beteget félre lehet kezelni. A terapeuta a kezelés elején felveszi a páciens kórtörténetét, hogy a kezelését a beteg egyéni szükségleteihez és állapotához igazíthassa. Ezután szemügyre veszi a páciens lábfejét, majd végigtapintja azt, elváltozásokat keresve (pl. deformációk, duzzanatok, keményedések, érzékenység stb.). A zónákon tapasztalható elváltozások és nyomásérzékenység alapján a terapeuta az érintett szerv állapotára következtet. Természetesen ez nem teljes értékű orvosi diagnózis, csupán reflexológiai „lelet”, amelyre alapozva végezhető a kezelés.
A kezelés energetikai szempontból semleges simításokkal kezdődik, majd a petyhüdtebb területeket intenzíven megmasszírozzák, a „hiperérzékeny” részeket ellenben finom, szelíd mozdulatokkal kezelik.
A kívánt hatástól függően két alapvető technika létezik:
Tonizáló masszírozás: Ezek pontszerűen alkalmazott nyomások, amelyek a mélyebb szöveteket célozzák meg, és erős, intenzív kézmozdulatokkal kivitelezik őket. Céljuk a kezelendő szerv működésének aktiválása, serkentése.
Szedáló masszírozás: A kezelt területeken szelíd, lágy masszírozást végeznek, az ujjak lassan, fokozatosan gyakorolnak nyomást a mélyebb szövetekre, és a terapeuta a nyomást egy ideig kitartja, míg a fájdalom enyhül. E technika célja a túlságosan aktív, irritált állapotú szerv, illetve szervrendszer megnyugtatása, csillapítása.
A kezelések olykor fájdalmasak. Azonban ez a fájdalom a kezeléssorozat folyamán fokozatosan alábbhagy, sőt idővel teljesen megszűnik. A fájdalom olyan, mint egy iránytű, amely megmutatja az utat azokhoz a területekhez, zónákhoz, amelyeket kezelni kell. A kúra általában 6-12 kezelésből áll. Az első kezelés többnyire 45 percig tart, a későbbiek 20-30 percesek.
Sokan tudják, hogy a homeopátiás kezelés kezdetén rövid időre átmenetileg fellángolhatnak a tünetek. Ez annak a jele, hogy a gyógyulás megkezdődött. Hasonló a reflexológiai kezeléseknél is előfordulhat. Ez a jellegzetes terápiás reakció lehet kellemes, de kellemetlen is. Utóbbi esetben is örülni kell neki, mert azt jelzi, hogy valami történik a szervezetben, azaz a test válaszol az ingerlésre, és megkezdte a fennálló zavarok feldolgozását. Gyakran megfigyelhető a pácienseknél a kezelések után a fokozott verejtékezés vagy a gyakori vizelet-, illetve székletürítés. Szintén a méregtelenítésre utal a kezeléseket követő orrváladékozás, a köpetürítés, a női folyások, a régi, nem teljesen gyógyult állapotok enyhe fellángolása, hőemelkedés, esetleg láz. Ugyanakkor gyakori a kellemes fáradtság, amelyet pihentető, frissítő alvás követ.
Kinek segíthet a rendterápia?
A legfontosabb javallatok Kórképtől függően bámulatos eredményeket érhetünk el reflexológiával. A kezelések során a régebben fennálló terhelésekre is fény derül, akkor is, ha azok nem testi, hanem lelki eredetűek. A lábreflexológia javallatai közé tartoznak többek között az emésztő szervrendszer, a húgyhólyag és az epehólyag betegségei, a nyirokkeringés zavarai, a mozgásszervi bántalmak (gerinc), valamint a hormonális problémák. A terápiából különösen sokat profitálhatnak a menstruációs zavarokban szenvedő nők. Reflexológiai kezeléssel még az olyan súlyos betegségek is enyhíthetők, mint a mukoviszcidózis, a gyulladásos bélbetegségek, a Bechterew-kór vagy a szklerózis multiplex. Nem ritka megfigyelés, hogy a colitises schubok gyakorisága ritkítható a megfelelő zónák szakszerű kezelése által.
Számos talpreflexológus pozitív tapasztalatokra tett szert a migrén és a különféle fejfájások kezelésében. Belső nyugtalanság, stressz és alvászavarok eseteiben is kiváló eredménnyel végezhető a kezelés. További jól bevált indikációt képviselnek az akut és az idült légúti megbetegedések, pl. a nátha, a hörghurut, a melléküreg-gyulladások, a középfülgyulladás és az asztma. Érdemes a kezeléseket végezni továbbá az immunrendszer legyengülése, keringési zavarok, magas vérnyomás és izomfájdalmak esetén is.
A tudomány álláspontja
A Jénai Egyetemi Klinikák kutatói 2006-ban igazolták a reflexzóna-terápia pozitív hatásait térdízületi porckopásban szenvedő betegeken. A páciensek fájdalmai jelentősen csökkentek, javult az ízületek mozgathatósága. A hat hétig tartó kezeléssorozat hatására a betegek mozgás közben érzett fájdalmai több mint kétharmaddal csökkentek, a nyugalomban érzett fájdalom pedig két hónappal a kezelések után teljesen megszűnt.
Az Insbrucki Egyetem kutatói a vesezónák kezelését követően megállapították, hogy a vesék keringése mérhetően fokozódott.
Az emlőrákban szenvedő nőknél a hagyományos kezelések kiegészítésére végeztek reflexológiai kezelést, aminek hatására jelentősen javult életminőségük. Ez az eredménye 14 klinikai tesztnek, amelyekben összesen 2000 daganatos nő vett részt (Ärztezeitung 2009. IX. 02.) A kezelések hatására jelentősen csökkent a fájdalmak intenzitása és a fáradékonyság is. A különbségek a kezelésben nem részesülő nők állapotához viszonyítva szignifikánsak voltak.
Fotó: Adobe Stock
