Orbánc 1. rész
Az ORBÁNC (erysipelas) az irha (corium) heveny gyulladásos megbetegedése. Minden korcsoportban előfordulhat, ma inkább felnőtteknél lép fel. A kórfolyamatot a gennykeltők csoportjába tartozó (Streptococcus pyogenes) különböző törzsek váltják ki. A Streptococcus beta-haemolyticus jelenlétét nem mindig mutatják ki. Télen gyakoribb.
A kórokozó a bőr bármilyen kicsi folytonossági hiányán be tud hatolni a szervezetbe. Olyan apró sérülésekről van szó (horzsolás, jelentéktelennek tűnő szúrás, alig észrevehető vágás), amely az arcon, a kézfejen, a lábujjak között fertőzhet olyan kis behatolási résen, amelyet rendszerint meg sem érzünk, ha külső anyagok (szappan, tisztító- és testápoló szerek, illatosítók) nem okoznak csípő érzést. Bőrrepedések (rhagades) bárhol létrejöhetnek a test felületén.
A fertőzést követően kialakuló tünetek között feltűnő az élesen elhatárolt bőrfelület, szélén esetleg nyúlványokkal.
A gyógyulás a terület közepe táján indul meg, az elváltozás nyomtalanul eltűnik, a bőrön nem marad nyoma.
Az általános jellegű tünetek között említjük a lázat, amelyet borzongás előzhet meg, átmehet hidegrázásba.
A laboratóriumi vizsgálatok nem fajlagosak: megnövekedett fehérvérsejtszám (leukocitosis), a vörösvértestek süllyedési értékei meghaladják a referenciatartomány felső határát.
A kórfolyamat során az érintett bőrfelületen hólyagok képződhetnek (erysipelas bullosus), bevérzések jelenhetnek meg (erysipelas haemorrhagicus), szövetelhalási foltok figyelhetők meg (erysipelas necrosans), a bőr mélyebb rétegeinek érintettsége észlelhető (erysipelas phlegmosus). Esetenként a tájékon nyirokcsomók duzzadása érzékelhető.
Ismételten is felléphet, ilyenkor az általános tünetek kevésbé súlyosak, mint első alkalommal.
Szövődményként helyi nyirokpangásos vizenyő (oedema) alakulhat ki (elephanthiasis nostras) az alsó végtagokon, ajaktájon, külső nemi szerveken, továbbá bőrvastagodások (pachydermia). Késői szövődményként, a gyógyulás utáni héten vagy hetekben a vese érintettsége (glomerulonephritis) és következményei észlelhetők.
A sertésorbánc (erysipeloid, erysipelas suum) embernél is okozhat fertőzést (zoonosis, állatról emberre terjedő kórfolyamat), a fertőzés vágóhidak, mészárszékek, húsfeldolgozó üzemek dolgozóinál majdnem mindig kézfejen, alkaron léphet fel horzsolás, vágott vagy szúrt, apró seben át. Kórokozóként az Erysipelothrix rhusipathiae a jellemző. A fertőzés közvetítői lehetnek szárnyasok és – nálunk ritkán – halak.
A helyi duzzanat kékespiros.
Munkahelyi ártalom. A késői szövődmények között szerepelhet a szívbelhártya-gyulladás (endocarditis) egyéb baktériumok mellett.
A homeopátiás kezelés ebben a megbetegedésben is abból az időből származik, amikor az orbánc és a sertésorbánc csak tüneti szempontból volt ismert. Kérdéses tehát, hogy a kórokozók ismeretében lehet-e szerepe a homeopátiás kezelésnek.
A hasonszerek közül bemutatunk néhányat, de a választ a fenti kérdésre már most megadhatjuk. Kórokozó baktériumok okozta megbetegedéseknél meg kell kezdeni a kezelést antibiotikumokkal és célzottan. Az orbánc esetében ez penicillin, egyes származékai vagy eritromicin. A sertésorbáncnál a penicillin és egyes származékai vagy a tetraciklincsoport valamelyik tagja.
A homeopátiás készítmények hozzájárulhatnak a szervezet saját védekező mechanizmusainak erősítéséhez és csökkenthetik a tüneteket.
BELLADONNA (a nadragulya, Atropa belladonna virágzáskor gyűjtött teljes növény, a föld feletti részek a gyökérzettel együtt. Elsősorban bükkösökben terem, azok szélén, útjaik mentén, tisztásain).
A hasonlóság (simile) elv alapján vezették be a homeopátiába. Gyermekeknél már néhány érett bogyó elfogyasztása után jelentkezhetnek a mérgezés tünetei. Ezek közül több hasonlít az orbánc tüneteire: piros foltok különösen az arcon és a nyakon, a bőr duzzadt, láz jelentkezhet. Ismételten előfordult, hogy a nadragulyatermések fogyasztása után kialakult tünetek alapján fertőző betegségre gondoltak, ennek megfelelően utalták be klinikára vagy osztályra.
Ma a nadragulyát torokgyulladásos, lázas betegnek adják homeopátiás gyermekgyógyászok, és az elterjedt lázcsillapítókat gyakran kerülik, hogy ne csökkentsék az immunrendszer aktivitását.
Akárcsak az antibiotikum azonnali hozzáférhetősége, a lázcsillapító is kéznél van arra az eshetőségre, ha magas láz lépne fel.
Adagolás: 7 CH – 9 CH 2 óránként 5-5 globulus vagy D4 – D6 (2-4 óránként) nyelven (perlingualisan) vagy befecskendezve.
Folytatás a következő számban.
