Szo­ron­gás, kó­ros fé­lel­mek 2. rész

Szo­ron­gás (an­xie­tas), il­le­tő­leg a kó­ros fé­le­lem, az iszony (pho­bia) meg­nyil­vá­nu­lá­sai hoz­zá­tar­toz­nak az egyes be­te­gek meg­is­me­ré­sé­hez, ál­la­po­tuk fel­mé­ré­sé­hez. A rész­le­tes gyógy­szer­kép – lény­egé­ben be­teg­ké­pről van szó – fel­tün­te­ti azo­kat a kö­rül­mé­nye­ket, hely­ze­te­ket, szo­ká­so­kat, ame­lyek fo­koz­zák vagy eny­hí­tik a be­teg tü­ne­te­it. Összes­sé­gü­ket mó­do­za­tok­nak ne­vez­zük (mo­da­li­tas).

A be­teg el­mond­ja pa­na­sza­it, ez alatt már fel­fi­gyel­he­tünk szo­ron­gá­sos ál­la­po­tá­ra, fé­lel­me­i­re, szo­ká­sai­nak egy ré­szé­re. A kór­tör­té­net­ben a ki­vál­tó okok kö­zött sze­re­pel­het olyan hely­zet, ese­mény, kö­rül­mény, amely va­la­mi­kor ria­dal­mat vál­tott ki. Eset­le­ges meg­is­mét­lé­sük al­kal­má­val fo­ko­zód­nak amúgy is fen­nál­ló pa­na­szai. Gya­kran elő­for­dul, hogy egy ha­son­ló kö­rül­mény is ele­gen­dő ah­hoz, hogy tü­ne­tei is­mét ki­ala­kul­ja­nak.

Egy­szer egy apa ér­dek­lő­dött ná­lam, hogy el­jö­het­ne-e a ren­de­lő­be fiá­val kap­cso­la­tos gond­jai miatt úgy, hogy gyer­me­ke ne le­gyen je­len. Az apa el­mond­ta, hogy a gyer­mek
6 éves ko­rá­ban tör­tént egy szo­kat­lan ese­mény. Fo­gor­vo­si szak­ren­de­lé­sen olyan fé­le­lem ala­kult ki a fiá­ban, amely­hez ha­son­lót so­ha nem ész­lelt. Szin­te to­por­zé­kolt, tom­bolt, til­ta­ko­zott. Ap­já­nak nyug­ta­tó sza­va nem se­gí­tett. Két asszisz­tens fog­ta a gyer­me­ket, a fo­gor­vo­si szék­be nyom­ta, az egyik le­szo­rí­tot­ta, a má­sik fecs­ken­dő­vel adott be ér­zés­te­le­ní­tőt, va­ló­szí­nű­leg nyug­ta­tó­val együtt. A már 9 éves fiú most is fél min­den­től, ami az em­lé­ket fe­le­le­ve­ní­ti ben­ne, pél­dá­ul a fe­hér kö­peny a cu­krá­szon, a mé­szá­ro­son, a bor­bé­lyon. Fo­ko­zott fé­lel­mé­nek te­hát van oka.

Egy anya el­hoz­ta 5 éves fi­át, mert hom­lok­üreg-gyul­la­dá­sa (si­nu­si­tis fron­ta­lis) miatt 16-szor öblí­tet­ték ki hom­lok­üre­gét an­ti­bio­ti­kum-tar­tal­mú fo­lya­dék­kal. Nem tud­ja rá­bír­ni gyer­me­két, hogy újabb vissza­esés so­rán elvi­gye ugya­nab­ba a ren­de­lő­be, ré­gi is­me­rő­sé­hez. Az anya elő­ző­leg kér­te, ne le­gyen ná­lunk sen­ki fe­hér kö­peny­ben, de fecs­ken­dő­re em­lé­kez­te­tő tárgy se le­gyen lát­ha­tó. A kis be­teg­gel már egy órá­ja ját­szot­tunk, köz­ben aprán­ként el­mond­tam a szü­lő­nek, mit ta­ná­cso­lunk. Né­hány hó­nap múl­va kö­zöl­te a hölgy, hogy fia szé­pen fej­lő­dik, de ha ro­pog­ássze­rű han­got vél hal­la­ni, eszé­be jut­nak ke­ze­lé­sei, és ak­kor „nem le­het bír­ni ve­le”, annyi­ra fél.

Mind­két vá­zolt eset­ben nyil­ván­va­ló az össze­füg­gés az egy­ko­ri ese­ménnyel, és an­nak em­lé­ke ál­tal ki­vál­tott fé­le­lem­re gon­dol­ha­tunk.

A fó­biá­nak más ese­tei is le­het­nek. Pél­dá­ul so­kan tud­ják, hogy a jár­vá­nyos máj­gyul­la­dás (he­pa­ti­tis epi­de­mi­ca) a he­pa­ti­tis A ví­rus (HAV) ál­ta­li fer­tő­zés kö­vet­kez­mé­nye. Ne­ve­zik „a pisz­kos kéz be­teg­sé­gé­nek” is. Ter­mé­sze­te­sen nem a kéz be­teg, de az ju­tott érint­ke­zés­be előbb a ví­rus­sal, utá­na an­nak a ke­zé­vel, aki fe­lü­le­tes kéz­mo­sás után fo­gyasz­tott élel­mi­szert, mi­u­tán azt már nem sü­töt­ték. Né­hány fó­bi­ás, aki is­me­ri a he­pa­ti­tis A ví­ru­sá­nak ter­je­dé­sét, nem fog ke­zet úgy, ahogy is­me­rő­sö­ket ad­dig kö­szön­tött.

A fó­biá­nak van olyan for­má­ja is, ha már szo­ká­so­król szó­lunk, ame­lyet in­kább ész­re­ve­szünk. Az eset: egy zon­go­ris­ta, kö­zép­ko­rú fér­fi. Tud­ta sa­ját ma­gá­ról, amit más is ész­re­ve­he­tett, mert fel­tű­nő. Az au­tó­busz meg­ál­ló­já­ban ad­dig vár­ta a meg­fe­le­lő jár­mű­vet, amíg lá­tott is­me­rőst, aki meg­vál­tot­ta a me­net­je­gyét. Ő ma­ga nem nyúl pénz­hez, mert az „pisz­kos”, min­den­fé­le be­teg­sé­get össze le­het szed­ni ál­ta­la. Nem ve­szé­lyes iszony, de hoz­zá­tar­to­zik a be­teg jel­lem­zé­sé­hez. Nem ez a be­teg­sé­ge, más­ért ke­re­sett fel, de nem nyúj­tott ke­zet, pon­to­sab­ban nem vi­szo­noz­ta kéz­fo­gá­si szán­dé­ko­mat.

A fen­ti két eset a tisz­tá­ta­lan­ság­gal szem­be­ni iszony (mysop­ho­bia).

Az egyén számá­ra ezek a fur­csa­sá­gok in­kább hasz­no­sak, fo­ko­zott ön­vé­de­lem cél­ját szol­gál­ják.

Az egyé­ni ese­te­ken túl­me­nő­en van­nak szé­le­sebb kö­rök­ben ter­je­dő fé­lel­mek. Ezek is in­kább hasz­no­sak kö­ze­gész­ség­ta­ni szem­pont­ból, a la­kos­ság szé­le­sebb ré­te­ge­i­nek ér­de­két szol­gál­ják. A 19. szá­zad­ban ki­de­rí­tet­ték, hogy egyes fer­tő­ző­be­teg­sé­ge­ket bak­té­riu­mok okoz­nak (lép­fe­ne, ko­le­ra, tí­fusz, vér­has, le­pra, tbc). Az új ré­mek ki­vál­tot­ták a bak­té­riu­mok ál­tal ter­je­dő fer­tő­zé­sek­től va­ló fé­lel­met. Jo­go­san, de ezút­tal is az egyén ré­szé­ről túl­zot­tan. A kö­ze­gész­sé­get biz­to­sí­tó há­ló­zat nem fél, fe­la­da­tát lát­ja el.

A szo­ron­gá­sos sze­mé­lyi­ség­ben az ag­gá­lyok áll­nak az elő­tér­ben. Is­mét­lőd­nek, le­küz­dé­sük fe­lül­múl­hat­ja az érin­tett ere­jét. Amennyi­ben egyik-má­sik fé­lel­me eny­hül, túl­ha­la­dot­tá vá­lik, mert ked­ve­ző­en meg­ol­dó­dott, újabb lép­het he­lyé­be. A feny­ege­tett­ség lég­kö­re (gaz­da­sá­gi csőd, ere­jét meg­ha­la­dó fe­la­da­tok) ki­hat ke­délyál­la­po­tá­ra és mű­kö­dé­si (funk­tio­na­lis) tes­ti pa­na­szo­kat okoz­hat. A „szal­ma­láng jel­le­gű” lel­ke­se­dés ku­dar­choz ve­zet­het, ne­ki „sem­mi sem si­ke­rül”. A haj­szolt élet­mód és a kap­ko­dás igény­be ve­szik a szer­ve­zet tel­je­sít­mé­nye­it. Sze­ren­csét je­lent, ha időn­ként si­ke­res idő­sza­kok vissza­ad­ják az ön­bi­zal­mát.

A szo­ron­gá­sos sze­mé­lyi­ség so­kat szen­ved, előbb-utóbb kü­lön­bö­ző tes­ti pa­na­szok lép­nek fel ná­la, és már csak egy lé­pés vá­laszt el min­ket at­tól, hogy le­gyint­ve mond­juk: „kép­zelt be­teg, nincs an­nak sem­mi ba­ja”.

A ke­ze­lés el­ső­sor­ban a kö­vet­ke­ze­tes és tar­tós pszi­cho­ter­á­pia. Szük­ség le­het gyógy­sze­res ke­ze­lés­re is (an­xioly­ti­cum), de szi­go­rú­an meg­sza­bott ide­ig. Ez utób­bi vo­nat­ko­zik a fáj­da­lom­csil­la­pí­tók több tí­pu­sá­ra. A ho­me­o­pá­ti­ás ke­ze­lés le­he­tő­sé­ge­i­re a kö­vet­ke­ző szám­ban ke­rül sor. Fon­to­sab­bak a Gel­se­mi­um, Stra­mo­ni­um, Ar­gen­tum nit­ri­cum, Au­rum mu­ria­ti­cum.