Szorongás, kóros félelmek 4. rész

A kó­ros fé­lel­mek­nek ál­ta­lá­ban egyet­len okuk van. Ak­kor lép­nek fel, ha a sze­mély szem­be­sül ve­lük: pél­dá­ul egy tér­rel össze­füg­gő hely­zet­tel, eset­leg ta­lál­koz­va egy adott élő­lénnyel, amely­től ir­tó­zik, il­let­ve kel­le­met­len em­lék meg­is­mét­lé­se­kor.

Ez­zel szem­ben a szo­ron­gás ál­ta­lá­ban tar­tós lel­ki ál­la­po­tot tü­kröz, amely több okra ve­zet­he­tő vissza, vagy az ok meg sem ne­vez­he­tő. Az érin­tett egy be­kö­vet­kez­he­tő baj­jal szem­ben ál­lan­dó fé­lel­mi, ké­szen­lé­ti ál­la­pot­ban él.

A kó­ros fé­le­lem ese­té­ben a sze­mély le­he­tő­leg ke­rü­li a ki­vál­tó okot, pél­dá­ul a ma­gas­sá­got, a nyi­tott te­ret, a szűk te­ret: in­kább ke­rü­lő utat vá­laszt a föld fe­lett, sem­mint a me­trón va­ló köz­le­ke­dést, nem kí­ván­ja lát­ni a to­rony­ból meg­cso­dál­ha­tó pa­no­rá­mát, lát­ni sem akar­ja a hül­lőt, ké­tél­tű ál­la­tot, amely­re fel­hív­ják a fi­gyel­met olya­nok, akik gyö­nyör­köd­nek ben­ne. A kó­ros fé­le­lem csök­ken­té­se, meg­szün­te­té­se nem igé­nyel gyógy­sze­res ke­ze­lést.

A szo­ron­gás tar­tós jel­le­gű, a sze­mé­lyi­ség egé­szé­re ki­hat, pszi­cho­ter­ápi­ás ke­ze­lés­re van szük­ség, amely ki­egé­szít­he­tő ho­me­o­pá­ti­ás gyógy­szer­rel.

A szo­ron­gást csök­ken­tő gyógy­sze­rek (an­xioly­ti­cu­mok) egyes al­kal­mak­kor, kor­lá­tolt ide­ig ada­gol­ha­tók, pél­dá­ul bi­zo­nyos mű­sze­res vizs­gá­la­tok so­rán, mű­té­ti be­avat­ko­zá­sok előtt. „Lel­ki nyu­gal­mat biz­to­sí­tó gyógy­sze­re­ket” (atar­ac­ti­cu­mo­kat) neu­ró­zi­sos be­te­gek­nek szin­tén nem adunk tar­tó­san. Meg­szo­kás, füg­gő­ség ala­kul­hat ki, a ke­ze­lés ab­ba­ha­gyá­sa­kor elvo­ná­si tü­ne­tek lép­het­nek fel. Az el­me­gyó­gyá­sza­ti ke­ze­lés vi­szont nem nél­kü­lö­zi eze­ket a gyógy­sze­re­ket.

A szo­ron­gás vagy a szo­ron­gá­sos élet­sza­ka­szok ho­me­o­pá­ti­ás gyógy­sze­rei hosszú ide­ig, tar­tó­san ad­ha­tók az előbb em­lí­tett ked­ve­zőt­len tu­laj­don­sá­gok fel­lé­pé­se nél­kül. A fe­szült ideg­ál­la­pot­ban az elő­ző élet­sza­kasz­hoz vi­szo­nyít­va fel­tű­nő­en in­ger­lé­keny, eset­leg össze­fér­he­tet­len egyén, aki lát­szó­la­gos ha­tá­ro­zott­sá­ga el­le­né­re kö­vet­ke­zet­len, pszi­cho­ter­ápi­ás ke­ze­lést igé­nyel, mi­előtt tes­ti (so­ma­ti­cus) tü­ne­tek je­len­nek meg, ame­lyek szer­vi ke­ze­lést igé­nyel­nek, ho­lott „csak ide­gi ala­pon lép­nek fel”.

Az el­ső sze­rek kö­zé tar­to­zik ilyen ese­tek­ben a Gel­se­mi­um. Az örök­zöld ha­rang­jáz­min vagy sár­ga jáz­min, az ame­ri­kai Gel­se­mi­um sem­per­vi­rens Eu­ró­pá­ban is ter­meszt­he­tő, dísz­cser­je.

Gyógy­szer­kép: A be­teg gyen­ge, szé­dül, nap­köz­ben ál­mos. Re­me­gést, resz­ke­tést fő­leg a be­teg érez, de ese­ten­ként a kí­vü­lál­ló is ész­le­li. Gyer­mek­kor­ban fél­szeg, igyek­szik a kö­ze­lé­ben lé­vő sze­mély­be ka­pasz­kod­ni. Ké­sőbb kö­zö­nyös­sé vá­lik, de fél tá­vo­li rossz ese­mé­nyek hí­ré­től is.

Több szem­pont­ból van­nak ha­son­ló­sá­gok és át­fe­dé­sek az idült fá­radt­ság tü­ne­tegyüt­tes­sel, ne­ve­zik idült ki­me­rü­lé­si tü­ne­tegyüt­tes­nek is. (Rö­vi­dí­té­se CFS: chro­nic fa­ti­gue syndro­me.)

Az el­kü­lö­ní­tő kó­ris­me ne­héz­sé­gei kö­zé tar­to­zik, hogy a be­teg nem pa­nasz­ko­dik szo­ron­gá­sos ál­la­po­tá­ra. Gya­kran ko­po­nya­tá­ji fáj­dal­mak áll­nak az elő­tér­ben, más­kor ízü­le­ti és/vagy lágy­rész­reu­más pa­na­szok.

A tü­ne­tegyüt­tes egyi­ké­ben sze­re­plő ki­me­rü­lés rit­kán hoz­ha­tó össze­füg­gés­be ilyen jel­le­gű ok­kal. A lágy­rész­reu­más pa­na­szok (pél­dá­ul a fi­bromyal­gia) ese­té­ben is ha­son­ló a hely­zet.

A fel­té­te­lez­he­tő szo­ron­gás a kór­tör­té­net egyik jel­lem­ző ki­in­du­lá­si pont­ja le­het. Azt mond­juk, hogy be­te­günk ese­té­ben a szo­ron­gás kö­vet­kez­mé­nye­i­vel ál­lunk szem­ben. Ti­pi­kus eset, ami­kor nem kü­lön­bö­ző „be­teg­sé­ge­kről” van szó.

A tü­ne­tegyüt­tes hir­te­le­nül lép fel, és az eset­le­ges he­veny (akut) meg­be­te­ge­dés hosszú ide­ig, ese­ten­ként éve­kig fen­n­ál­ló kór­fo­lya­mat. A spon­tán gyó­gyu­lás rit­ka, és utá­na meg sem tud­juk mon­da­ni, mi­lyen be­teg­ség­ben szen­ve­dett pá­cien­sünk. Gya­kran az ép­pen sze­dett gyógy­szer­nek tu­laj­do­nít­ja gyó­gyu­lá­sát. A hir­te­len kez­det alap­ján haj­la­mo­sak va­gyunk fer­tő­ző be­teg­ség­re gon­dol­ni, fő­leg ha láz­zal kez­dő­dik. A nyi­rok­rend­szer tap­int­ha­tó ren­del­le­nes­sé­gei, má­sok­nál a de­presszió­ra uta­ló je­lek is fél­re­ve­zet­het­nek.

A szo­ká­sos labo­ra­tó­riu­mi vizs­gá­la­tok ered­mé­nyei nem te­szik le­he­tő­vé a kór­kép, il­le­tő­leg a kór­fo­lya­mat meg­ál­la­pí­tá­sát.

A nagy­szá­mú ki­vizs­gá­lás alatt meg­kezdhe­tő a ke­ze­lés Gel­se­mi­um­mal. A tá­jé­koz­ta­tó adag CH 7 – CH 9 (5 go­lyócs­ka na­pi 3-5-ször).

Olyan be­te­get ke­ze­lünk, aki­nek nem ad­ha­tunk gyógy­szert el­té­rő jel­le­gű szá­mos pa­na­szá­ra. Amennyi­ben a szo­ron­gá­sos tü­ne­tek is meg­nyil­vá­nul­nak, ren­del­ke­zé­sün­kre áll­nak a sor­oza­tunk kö­vet­ke­ző számá­ban is­mer­te­tett ho­meo­­pá­ti­ás gyógy­sze­rek is, ame­lyek­kel a pil­la­nat­nyi pa­na­szok­nak meg­fe­le­lő­en ki­egé­szít­het­jük a Gel­se­mi­um­mal meg­kez­dett alap­ke­ze­lést.

A ho­me­o­pá­tiá­ban nem írunk fel egyéb jel­le­gű gyógy­sze­re­ket. A be­teg pa­na­sza­i­nak sok­fé­le­sé­ge ese­té­ben is le­he­tő­leg ta­lál­juk meg az alap­ke­ze­lés sze­rét, és azt ese­ten­ként tár­sít­hat­juk 2-3 más re­me­di­um­mal. Ez nem vo­nat­ko­zik a komp­lex ké­szít­mé­nyek­re, ame­lyek­ben nagy­szá­mú re­me­di­um is sze­re­pel­het.