Viszketés 2. rész
A viszketés (pruritus) csökkentésére a homeopátia több olyan hasonszert (simile remedium) használ, amelynél a hasonlóság elve jól megfigyelhető. Ezek közé tartozik az
APIS (Apis mellifica, mézelő méh)
A méhcsaládok túlnyomó többségét képező, fejletlen ivarszervekkel rendelkező „dolgozó méhek” megszárítása utáni, etilalkoholos kivonással készülő őstinktúra tartalmazza a méhméreg több összetevőjét. A méhmérget külön is feldolgozzák, főleg helyi, külsőleges használatra szánt készítmények előállítására.
A szájon át (per os) adagolt szilárd gyógyszerformák (globulus, tabletta) dinamizációs foka általában 5 CH–7 CH, a decimális hígítások esetében D4, D6, D12.
A mézelő méh és egyes készítményei tartalmaznak hisztamint, dopamint, noradrenalint (norepinefrint), szerotonint. Ezek jól ismert anyagok, az emberi szervezetben is képződnek, ahol lényeges élettani és kórélettani szereppel rendelkeznek.
A méhszúrás a fenti anyagokat a test felületének egyes rétegeibe juttatja. A fellépő gyulladás, vizenyő (oedema), egyéb duzzadás szúró, égető, feszülő fájdalmat okozhat és viszketést válthat ki.
A méh vagy egyéb rovarok csípése nélkül fellépő viszketés, hólyag képződése okának felderítéséig vagy a nem kórismézett (diagnosztizált) kiváltó okok esetében – a méhszúráshoz hasonlóan – számítani lehet egyének közötti különbségekre, azonos okok esetében is. A panaszok között nagyok lehetnek a különbségek. Ezért, a biztonság kedvéért, ajánlott magasabb dinamizálási fokkal (hígítással) kezdeni a kezelést.
A viszketés és egyéb, hirtelenül fellépő bőrgyógyászati tünet esetében, rövid időközökben (általában 15 percenként) adagolunk APIS-t. A kezelés 9-12 CH, 5-5 golyócskával. A javulás során ugyanazzal a hígítási fokkal folytatható a kezelés, de egyre nagyobb időközökben.
Az APIS adagolása során csökken a duzzanat, a bőrpír, a viszketés, ami előnyösen kiegészíthető hideg vizes borogatással. A meleg fokozza a panaszokat.
A méhméreg (APISINUM) helyi kezelésként általában 6 CH vagy D8 tájékoztató jellegű adaggal kezdhető megfelelő kenőcs alapanyagban.
Az APIS, illetőleg az APISINUM egyéb tulajdonságaik miatt is szerepelnek a homeopátiás kezelésben. Még HAHNEMANN életében terjedt el használatuk, követőinek megfigyelései, eredményei alapján. Ezért sorolhatók a sokirányú (synchrest) hasonszerek közé.
DOLICHOS
(Dolichos pruriens, szerepelhet MUCUMA pruriens néven is)
A pillangósvirágúak családjába tartozó (Fabaceae) trópusi babféle. Főleg Indiából terjedt el más földrészeken is.
A viszketés épnek tűnő bőrön is felléphet, de használják övsömör (herpes zoster) esetében is, főleg az utólag kezdődő viszketés és fájdalom kezelésére (neurodermitis, neuralgia), továbbá herpatiform ekcémásoknál.
A viszketés, látható bőrelváltozások hiányakor, gyakran jelentkezik vállon, könyök táján, térden. Éjjel fokozódik, főleg meleg környezetben.
Gyakori az időskori viszketés (pruritus senilis), ilyen betegeknél az előzmények között számíthatunk májártalomra (hepatopathia), aranyeres (haemorrhoidalis) panaszokra.
Szokott adagolás: 5 CH (2-4×5 globulus naponta) vagy D5, 20 csepp 2-3-szor naponta. Egyéb gyógyszerek rendelésekor éhgyomorra adjuk, majd más gyógyszerek adagolása közötti időszakban (például az ebéd és a vacsora között).
FLOR DE PIEDRE
(Lophophytum leandri, Balanophoraceae)
A nevet a dél-amerikai bennszülöttek növényismeretéből és szókincséből vette át a grazi, majd berlini botanikus kert igazgatója a 19. században. Ritka szokás a homeopátia történetében; arra enged következtetni, hogy a növényfaj népies felhasználásából és névismeretéből vezették be a gyógyászatba, amikor még a botanikában nem volt ismert.
A kővirágot August Wilhelm EICHLER határozta meg először, egyszersmind ő a névadó.
A Lophophytum leandri Eichl. Brazíliában, Argentínában, Paraguayban előforduló élősködő (parazita) növény, fák gyökeréből szívja fel tápanyagait.
Homeopátiás gyógyszerként a máj szerkezetének és működésének egyes elváltozásai során kialakuló, testszerte megjelenő viszketést (hepatogen pruritus) csökkenti. Fontossága annak tulajdonítható, hogy más készítményekkel a májbetegek gyógyszeres kezelése nehezen oldható meg, óvatosságot igényel.
