Életünk reformja: mozgás, jóga, meditáció
Életreformunk első lépése, hogy tudatosan felismerjük: miért szükséges, és mit jelent számunkra a helyes életmód, mennyire fontos az önátalakítás.
A második lépés, hogy elhatározásunkat az új életvitel kialakítására ne adjuk fel, legyünk kitartóak. Ez egy-két hónapnyi rendíthetetlenséget igényel, bölcsen fogadjuk el, hogy a rossz és jó szokásaink „rabjai” vagyunk.
Kényelemszeretetünket hosszú heteken át minden alkalommal le kell győznünk: sokkal könnyebb bekapcsolni a tévét, mint előkészülni a futóedzésre, felülni a kerékpárra, vagy beülni a kocsinkba és elmenni az uszodába.
Valaminek a gyakori ismétlése azonban „kondicionáltságot” (beprogramozást) hoz létre bennünk. Ha történetesen el is bliccelünk egy edzést, másnap alig várjuk, hogy kocoghassunk vagy jógázzunk – amitől ismét fittebb, jobb a közérzetünk.
Az aktív sporttevékenység vagy a meditatív jógázás közben egy magasrendű, örömteli tudatállapotban vagyunk, egységben a tevékenységünkkel, figyelmünk tárgyával. Még órákkal edzésünk, jógázásunk után is könnyűnek érezzük magunkat, kellemes gondtalanságunk és belső békénk van.
Ha már életünk elmaradhatatlan részévé vált a kondicionáló mozgás: több egyéni energiával, fokozottabb önbecsüléssel és stressztűrő képességgel rendelkezünk. Igazán élvezni tudjuk a szabadidőnket, ugyanakkor növekedett a koncentrálóképességünk az élet minden területén, így a munkában is. Megszűnnek a memóriazavarok, tanulásunk eredményesebbé válik.
Elmélkedéseink, meditációink következményeképpen tudatossá válik kapcsolatunk a felsőbbrendű énünkkel: ez a tartós alapja érzelmi egyensúlyunknak.
Ezt a néhány fontos értéket az életünkben nem kapjuk ingyen – de pusztán rendszeres napi jógázást és hetente néhány félórás futást, illetve meditatív elmélyedést igényel.
Testünk minimális jógatréningjét úgy állítsuk össze a könnyebb vagy nehezebb gyakorlatokból, hogy abban szerepeljen gerincünket előre-, hátra-, oldalra jobbra-balra hajlító és csavaró ászana, valamint legalább egy fordított testhelyzet. Kényelmes jógázóruhánkban végezzünk könnyű törzsforgatásokat, fej-, csípőkörzéseket, térdrugózásokat és karkörzést. Ha szükségét érezzük, tegyünk fel valamilyen nyugtató, ezoterikus zenét, klasszikus indiai meditatív szitárzenét.
Álló helyzetben gyakoroljuk a jógalégzést, a mély belégzések túlerőltetése nélkül tízszer-hússzor. A kilégzést követő szünet után – orrunkon át – a belégzésünket kezdjük a hasfalunk előrenyomásával, majd folytassuk a mellkasunk tágításával és fejezzük be a vállunk felemelésével. Ha ezzel a három „egymásba olvadó” fázissal megnöveltük belégzési kapacitásunkat – néhány másodpercig tartsuk vissza a levegőt. Kilégzésünknél fékező „F” hangot hallatva hosszan fújjuk ki a levegőt, várjuk meg a légszomj érzését és kezdjük ismét belégzéssel.
Kényelmes ülésben (minden testgyakorlatunk előtt) vizualizáljuk az ászanákat: jelenítsük meg képzeletműködéssel a tökéletes kivitelezését. Így „kordában” tartjuk a figyelmünket, könnyebben valósítjuk meg a testtartást és fokozzuk a tudatosságunkat.
Kezdjük a fejtartással (1. kép), a fejen állás (Szirsászana) előgyakorlatával.
Kulcsolt kezünkkel jól támasszuk meg hátulról fejünket, támaszkodjunk lábujjakkal. Fal mellett is gyakorolhatunk, lábunkat lendülettel megemelve és támaszkodva.
Ez a helyzet nyújtja a hát- és a nyakizmokat, erősíti a kar izmait, a felső testfélen növelve a vérnyomást, megszünteti a szellemi fáradságot. Kedvező hatású az arcbőr fiatalon és rugalmasan tartására.
Hátrahajlító ászanánk az íjtartás (Dhanurászana, 2. kép).
Hason fekvésben hajlítsuk be térdünket, és kezünkkel fogjuk meg mindkét bokánkat. Az ágyéki gerincszakasz erőteljes hátrahajlításban van, érezhető az izomfeszülés a combfeszítő, a has- és a mellizmokban. Ha előre-hátra hintáztatjuk magunkat, a hasi zsírpárna masszírozásával annak csökkentése érhető el. Az emésztési zavarokban szenvedő embernek ajánlják az íjtartást, hiszen serkenti a máj, a belek és hasnyálmirigy tevékenységét.
Oldalra hajlító testhelyzet a háromszögtartás térdelő változata (Trikonászana, 3. kép).
Ha jobb lábunkat nyújtjuk oldalra, bal kézzel támaszkodjunk: egész jobb oldalunk – jobb karunkkal együtt – erőteljes nyújtásban van.
A combközelítő és oldalizmok nyújtásával erősítjük azokat, fokozzuk a gerincünk hajlékonyságát, rendszeres gyakorlással az oldali zsírpárna csökkenthető.
Az ülésben kifordulást (Ardha maciendrászana, 4. kép), fokozatosan nehezítve gyakoroljuk. A gerinc hossztengely körül megcsavarodik, kiegészíti az előre- és hátrahajlásokat.
Hajlítsuk be jobb lábunkat, bal lábunkkal lépjünk át jobb combunk felett és forduljunk
el balra úgy, hogy felemelt térdünket húzzuk mellkasunk felé. Másik kezünkkel megtámaszkodva nézzünk hátrafelé, majd lassan fordítsuk előre fejünket – ezzel többszörös gerinccsavarást érünk el. Láb- és karcserével végezzük a másik oldalirányba is: erősíti a kar-, mell- és hátizmokat.
Jógánk végén helyezkedjünk elmélkedő könnyű ülésbe (5. kép).
Talajra helyezett jobb sarkunk mögött nyugszik a bal lábfejünk, két tenyerünket nyugtassuk a térdünkön.
Olvassunk a számunkra kedves könyvünkből néhány gondolatot, a spirituális és misztikus irodalom gyöngyszemeiből, vagy a Szentírásból. Engedjük megszületni az olvasottakkal kapcsolatos érzéseinket, gondolatainkat. Az sem baj, ha először a bölcs gondolatokból nem értünk semmit, mert lehet, hogy másnap vagy harmadnap „bevillan” az üzenetük.
Egy példa: „Élt valahol egy ember – hozzánk hasonló –, aki a belső sürgetésének engedve elhatározta, hogy hátat fordít eddigi életének és remeteként fog élni a város dzsungelében, hogy elérje Istent. Így is tett, belső elvonultságban élt, éveit imádkozással, elmélkedéssel töltötte. Mikor elmélyült, meditációjának egyik pillanatában a mennyek fénylő kapuja előtt találta magát. Egy hang kérdezte: ki az? Én vagyok, Uram, kérlek, engedj be! De az Úr így felelt: itt nincs hely kettőnek, térj vissza a földre, a testedbe. A remete csalódottan fordított hátat a mennyei fényességnek és visszatért a földre. Remeteként élt tovább, végigvezekelte életét, kereste Istent. Amikor meghalt, megint ott állt a mennyek kapuja előtt, de az Úr ugyanazt mondta, újra meg kellett születnie a földi létbe. Ez így ment több életen keresztül. Egyszer azonban a remete ismét ott állt a mennyei kapu előtt csendes alázattal. A hang kérdezte: ki az? A remete ennyit mondott: te vagyok, Uram! És akkor az angyalok énekére megnyíltak a mennyek kapui.”
Egészségmegőrzésünk jegyében a zöld tea meditatív fogyasztására invitálom kedves olvasóinkat.
A ma már az egész világon – antioxidáns hatása és finom aromája révén is – közismert zöld tea a „test és a lélek mennyei itala”. Fogyasztói tapasztalhatják vértisztító, salaktalanító hatását, élénkíti az anyagcserét, serkenti a vérkeringést, növeli a sejtek oxigénfelvételét.
A teaszertartás egyfajta meditáció – bár most nem a japán zen szertartás rituáléját ismertetem.
Szánjunk fél-egy órát meghívott barátaink körében (lehet egyedül is!) a teafogyasztás közbeni szemlélődésre kertünkben vagy otthonunkban: kihelyezett növényeink, köveink és képeink társaságában.
A vendégek a szertartás helyén kis meghajlás után helyet foglalnak a kirakott párnákon. A házigazda is helyet foglalhat meditációs ülésben, a közelben a füstölő illata terjeng, valahonnét halk, meditatív zene hallatszik.
Valamelyik pillanatban a házigazda elkezdi a rituálét: a kimért zöld teát kevés forró vízzel zöld sűrítménnyé kavarja, teljesen ennek a műveletnek szentelve a figyelmét.
Rövid várakozás után a sűrítményből egy kiskanálnyit tölt minden csészébe – ezeket egymásnak osztogatva, végül mindenki előtt ott van a maga csészéje.
Körbejár a forró vízzel teli kanna, amelyből a résztvevők sorban töltenek maguknak.
A fogyasztás csendben történik, a kortyolgatások közötti rövidebb-hosszabb szünetekkel, amíg el nem fogy a tea.
A teaszertartás rituáléja a belső elmélyedést elősegítő várakozás, a teakortyolgatás közötti befelé figyelés csendje, a szavak nélküli kapcsolatteremtés a spontán mosollyal: ez az egyszerűségre törekvés és belső megtisztulás életművészete.
A közösségi körbe helyezett néhány natúr kő, kavics és növénytál vagy szál virág – vagy a kertben a fák, az égen vonuló felhők – kifejezik a természet szépségét, állandóságát és egyben múlandóságát.
A szavak nélküli csend varázsában lelki közösségbe kerülhetünk egymással.
Testi-lelki egészségükre!
