Az éneklés gyógyító ereje

Dr. Karl Adamek társadalomtudós és énekterapeuta 1996-ban született tanulmányában megállapította, hogy az éneklés segítségével könnyebben tudunk megbirkózni a hétköznapok kihívásaival. Azt találta, hogy akik rendszeresen énekelnek, azok egészségesebbek és kiegyensúlyozottabbak, és a társas kapcsolataik is szélesebbek. A német „Éneklő kórház” mozgalom is ez alapján indult el. A zeneterapeuták ugyanis azt tapasztalták, hogy az éneklés nagyon hasznos lehet pszichikai és testi megbetegedéseknél egyaránt. Az éneklés elindíthatja a gyógyulás folyamatát szorongás és afázia (a beszédkészség elvesztése), demencia, krónikus fájdalom szindróma, tüdőbetegségek (például COPD), rákos megbetegedések és kóma esetén. Az éneklés mint gyógyulás többféle szakma együttműködését nyerheti meg, zene-, ergo-, légzésterapeutákét, pszichológusokét és orvosokét. A tanulmány legfontosabb felismerései a következők.

Az éneklés életelixír

A súlyos betegek gyakran érzik magukat tanácstalannak és magányosnak. Az éneklés viszont segíti őket új társas kapcsolatok kialakításában, kötődést eredményez és elősegíti az önmegvalósítást. Sokan észreveszik, hogy eközben megint van bátorságuk mások felé megnyílni vagy másokkal keresni a kapcsolatot. Különösen a depressziósok éreznek szinte azonnali a változást, hiszen a találkozók rendszert visznek az életükbe.

A boldogságérzetnek neurobiológiai magyarázata van. Az éneklés a középagyban elhelyezkedő központokat stimulálja, aminek hatására különböző ingerületvivő anyagok termelődnek, méghozzá olyan „boldogsághormonok”, mint a dopamin, a fájdalomcsillapító hatású endorfinok és a személyes kötődés, ragaszkodás érzését kiváltó oxitocin.

A mantrák éneklése és a magánhangzók hangoztatása helyreállíthatja a test megzavart biológiai ritmusát. Mivel a test valamennyi ritmusára hat, az alvásra is pozitív hatást gyakorol.

A szívkoherencia állapotában vegetatív idegrendszerünk kiegyensúlyozott. A szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszer harmonikusan váltogatja a szívfrekvencia felgyorsítását és lelassítását, és a szívfrekvencia alkalmazkodási képessége nő. Ugyanerre képesek az ősi szent énekek, mint a mantrák vagy a buddhista szútrák. Közös zenélés esetén az együtt zenélők szívfrekvenciája összehangolódik.

A zene az agy érzelmi központját is stimulálja, amit a legtöbben kellemesnek éreznek. Ez megkönnyíti az új tapasztalatok elraktározását. A hangok észlelése hozzájárul ahhoz, hogy az éneklés mindent lendületbe hozzon.

Éneklés és transz – ősi gyógymódszer

Ha a súlyos betegeknek énekelnek, akkor különleges atmoszféra alakul ki a kórházban. Újra felfedeződnek olyan értékek, mint a lassúság, az érzékenység, a gyengédség, a védettség. Racionális világunkban a módosult tudatállapotokat gyakran pszichikai betegség jeleként értelmezzük. Pedig a sámánok ősidők óra transzba estek, hogy ily módon gyógyíthassanak. Speciális gyógyító hangnemekkel már 1000 évvel ezelőtt kezelték a betegeket spanyol kórházakban. Az indiai mantrák pedig évezredek óta az isteni gyógyító erők megidézésére szolgálnak. Ilyen transszerű állapotba juttathat el a zene és az éneklés is, ahogyan ezt jelzik különféle testi tünetek, a libabőr vagy a könnyek.

Az éneklés befolyásolja az agyfrekvenciánkat is, alfa-állapotba juttat minket, meditatív szintre (téta-hullámok), vagy érzékszervek túli észlelést (gamma-hullámok) tesz lehetővé. Éneklés közben szinkronizálódik a két agyfélteke működése, és ez is nagy szerepet játszik a gyógyító transzállapot kialakulásában. Ezt a flow-állapotot főként a mozgással járó egyszerű dalok képesek előhívni. Az „ergotróp”, ritmikus hangzásokkal és dinamikával jellemezhető, stimuláló éneklés megnövelheti a vérnyomást és az izomfeszültséget, és akár eksztázist is előidézhet. Ezzel szemben a „trofotóp”, megnyugtató éneklés, a lassú, folyamatos ritmus és a monoton hangzás csökkenti a vérnyomást és olyan transzot alakít ki, amelyben a figyelem befelé fordul.

A gége: az érzések hírnöke

A gége mint a hangok fő előállítója megmutatja, milyen fontos szerepet játszanak az érzelmek hangunk alakításában. Ha összhangban élünk saját magunkkal, akkor ez ugyanúgy hallható, mint ha például stresszhelyzetben vagyunk. Ilyenkor a hang gyakran rekedt vagy fojtott. A gége az agytörzs, a limbikus rendszer és a neokortex mozgó és hangzó megfelelője, és nagymértékben a vegetatív idegrendszer vezérli, ezért a működése csak részben befolyásolható akaratlagosan. Az érzelmek vegetatív reakciókat váltanak ki, és ezek megváltoztatják a hangműködést.

Az emberi hang árnyalatait valamennyien érzékeljük, ami fontos evolúciós örökségünk. A fülünk kapcsolatban áll valamennyi izommal és szervvel, a hangokat tehát az egész testünkkel fogjuk fel. A hallás az első érzékszervünk, amely az anyaméhben kifejlődik. A hagyományos kínai orvoslásban a hallás a vesékhez és az életenergiához sorolódik. Az indiai tradícióban a fül a torokcsakrával áll kapcsolatban, és ezzel a beszédbeli kifejezőképességgel és a saját kijelentéseink rezgésével.

Élénk vagy monoton, erőteljes vagy gyenge, a hang minőségéből a legtöbb ember öntudatlanul is következtetéseket von le a beszélő személyiségére vonatkozóan. A szirének földöntúli énekének a görög mitológia szerint sok tengerész áldozatul esett. A bölcs Odüsszeusz arra kéri a társait, hogy kötözzék oda a hajó árbocához, hogy ne vesse bele magát a vízbe a mesebeli lények énekének hallatán. A hang az anyagi és anyagtalan világ közötti kapocs megteremtésére szolgál, így képes a kifejezésre jutni akaró érzések megerősítésében. Ezen kívül összekapcsol minket egy felsőbbrendű, kozmikus rezgésrendszerrel is.

A lelkesedés hangjai

A zene és az éneklés gyógyító hatása úgy is kihasználható, hogy a terapeuta énekel, ami megérinti és ellazítja a pácienseket. A hangok jótékony rezgése számtalan tünetet felold, a nyakszirtfeszüléstől a térdfájdalomig.

A saját hanggal végzett munkát sokan arra használják fel, hogy jobban megismerjék saját magukat és finomítsák az érzékelésüket. Aki egyszer kipróbálta az éneklést, az később nem fog tudni lemondani róla.

A közös éneklés fokozza az életörömet

A közös éneklésre számos alkalom adódhat. Vannak, akik énekes villásreggelit rendeznek, amikor mindenki hoz valami ennivalót, és a résztvevők ezt követően közösen énekelnek mantrákat és a világ minden tájáról származó, mágikus dallamokat. Mások gospelkórusban énekelnek, egyházi és világi dalokat egyaránt.

A német karmester, énekesnő és spirituális vezető, Callista Janzing által kifejlesztett gyógyító éneklés módszer (Healing Singing) ősi gyógyító eljárásokon alapul, és megnyitja az utat az előtt, hogy a hang időskorig egészséges és erős maradhasson. A hanggyakorlatokat egyéb érzékszervekre ható ingerek, vizualizációs és meditatív gyakorlatok és mozgásimpulzusok kísérik. A hang „behangolódását” olyan hangadó eszközök segíthetik elő, mint a hangvilla, a hangtál, harangok és hangzó golyók. A Healing Singing arra a felismerésre alapoz, hogy a holisztikus hangtréning a személyiségfejlődéshez is hozzájárul. A személyiség és a hang ugyanis szoros kapcsolatban áll egymással.

Hangunk működésének zavarai gyakran olyan korlátozó hatású hittételeket testesítenek meg, mint hogy „nem vagyok elég jó”. Hogy megtalálhassuk a hangunk eredeti hangzását, gyakran meg kell szabadulnunk gáttá vált védőmechanizmusainktól, az évek során ránk ragadt álarcainktól.

A legmegfelelőbbek az egyszerű szövegek és dallamok

Az igen heterogén betegcsoportok ellenére a terapeuták mindig megtalálják a legmegfelelőbb énekeket. A repertoárt alkotó dalokat részben az Éneklő Kórházak révén közvetlenül vagy a továbbképzések keretében ismerhetik meg.

Az éneklést gyakran apró táncmozdulatokkal is kombinálják, illetve a hatást gyengéd paskolással, illetve a végtagok masszírozásával fokozzák. Ha igény van rá, egy kórustag egy fekhelyen elhelyezkedik, és a többiek körülállva „ráénekelnek”, aminek hatására a „megénekelt” beteg különösen intenzíven érzi a csoport törődését és szeretetét – magyarázza Michaela Druckenmüller, a Spaichingeni Pszichiátriai és Pszichoterápiás Nappali Kórház énekterapeutája. Az intézmény mindössze 25 betegéből a foglalkozásokon általában egyszerre tízen vesznek részt. A projekt bevált, mert míg kezdetben sokan csak hallgatták, mára mindenki tele torokból fújja a dalokat. Az egész ház hangulata sokat javult, amióta énekelnek. A páciensek hangulata kevésbé nyomott, depressziós mélypontjaik rövidebb ideig tartanak és könnyebben átvészelik őket, és mindenki többet nevet, mosolyog, mint korábban.

Még a nagy egyetemek klinikái is csatlakoztak az Éneklő Kórházak szervezethez

A Kölni Egyetemi Klinika kórházkápolnájában rendszeresen találkozik egy énekkar, amelyhez bárki csatlakozhat a bennfekvő, illetve az ambuláns betegek, a betegek hozzátartozói, valamint a kórházi dolgozók közül. Norbert Hermanns, a karnagy véleménye szerint a közös éneklés célja elsősorban az öröm, másfelől az érzelmek átélése és kifejezése az éneklés által. Fontos, hogy a betegek legalább az éneklés idejére megfeledkezhessenek testi-lelki bajaikról.

A karnagy tapasztalatai szerint az állandó kórházi ellátást igénylő és emiatt társadalmi kapcsolataiktól elszigetelt rákos betegek különösen pozitívan reagálnak a terápiás éneklésre. Éneklés közben megtapasztalják az összetartozást, és saját hangjukat a „világra nyíló kapuként” élik meg. Közben csökken a stressz-szintjük, amely általában a váll, az állkapocs és a gyomor környékén manifesztálódik. Minél inkább sikerül a pácienseknek elmélyülni egy-egy dalba, annál erősebben reagál az éneklésre a testük. Éppen ezért a súlyos betegek egy-egy éneket több mint tíz percig énekelnek, sokféleképpen variálva a melódiát.

De vajon mi a helyzet azokkal, akiknek otthon vagy az iskolában azt mondták, hogy nem tudnak énekelni? Nos, az ő esetükben különösen erős és a lélekre mély hatást gyakorló élmény az éneklés. Ezt a szavakkal nehezen kifejezhető hatást a terapeuták saját magukon is tapasztalhatták, mint pl. dr. Frank Tschenker müncheni pszichoterapeuta. Ő saját praxisában is rendszeresen alkalmazza az énekterápiát. Attól függően, hogy betegeit szorongás, depresszió, bánkódás vagy stressz gyötri, dr. Tschenker valóságos kis „dalpatikát” állított össze. Ha pl. valaki attól fél, hogy elveszíti a talajt a lába alól, a „Mély gyökerek” c. dal segíthet a megkapaszkodásban. A pszichoterapeuta gyakran igyekszik betegeit lelküknek ama szintjére emlékeztetni, amely meghaladja gyötrő gondolataikat. Az ide illő dalok címe a teljesség igénye nélkül: „Fény és szeretet vagyok”, vagy „Az éneklés bátorságot ad”. A terapeuta együtt énekel betegeivel, így mindenki könnyen leküzdi kezdeti gátlásait, és néhány perc múlva felszabadultan énekel.

A páciensek a legszívesebben abba sem hagynák

A magánpraxisokkal ellentétben a nagyobb klinikákon az éneklést intézményi szervezés keretében kell megtervezni és megvalósítani. Azt is tisztázni kell, hogy átmeneti kísérletről vagy tartós terápiás kínálatról van-e szó a kórház részéről. A módszer megismerése érdekében a kórházvezetőség vagy a leendő terapeuták felkeresnek több olyan intézményt, amelyekben már régóta rendszeresen alkalmazzák a módszert. A projekt konkrét megvalósítása intézményenként eltérő. Egy pszichiátriai intézményben, ahol a betegek több hónapig időznek, nyilván másként kell eljárni, mint egy akut intézményben, ahol sokkal gyorsabban cserélődnek a betegek.

Az énekórák általában három vagy négy fázisra oszthatók:

• A ráhangoló, üdvözlő ének segít a csoportot ráhangolódni a foglalkozásra, illetve feloldani a gátlásokat, esetleges feszültségeket. Az első dalok során a terapeuta „szondázza” a csapat hangulatát. Dr. Frank Tschenker pl. eleinte egy „panaszkodási, jajveszékelési gyakorlatot” végez a betegeivel, hogy ezáltal „kiszemeteljék” magukat, megszabadulván a hétköznapok gondjaitól, fájdalmaitól.
• A ráhangolódás után a terapeuta eldönti, hogy ma erős, lendületes vagy inkább líraibb, lágyabb dalok következzenek.
• A zárást búcsúzó dalok alkotják, amelyek segítenek mindenkinek visszazökkenni a klinikai életbe. Ez is fontos, mert különben sokan egyszerűen nem akarnak távozni a foglalkozásról.

Az Éneklő Kórházak mozgalom

Nemzetközi hálózat indult az énekterápia elterjesztésére egészségügyi és ápolási intézményekben. Megalakulását egy Wolfgang Bossinger által vezetett, pszichiátriai betegekből álló csoport tagjainak köszönhetjük, akik arra ösztönözték karvezetőjüket, hogy terjessze el módszerét minél szélesebb körben. Az egyesület ma több mint 200 tagot számlál.

A mozgalom keretében jelenleg az énekterápia pozitív hatásait vizsgáló klinikai kutatás zajlik. A kutatást prof. Stephen Clift énekkutató (Canterbury Christ Church University, Nagy-Britannia) és Wolfgang Bossinger vezeti. Eddig több mint 400 pácienst kérdeztek ki. A kutatás aktuális eredményeit más, hasonló témájú régebbi vizsgálatok eredményeivel fogják összehasonlítani.

Fotó: Adobe Stock