Válaszol a gyermekpszichológus – 2005. február
T. Pszichológusok!
A legkisebb fiamat, a 7 éves Zsoltot rendkívül okosnak találom, úgy látom, hogy korához képest nagyon értelmes, tájékozott. Olyan dolgokról tud, amit az iskolában még nem tanulhattak. Jó meglátásai vannak, szinte mindent megért és megjegyez azonnal, és a legkülönfélébb területek felől érdeklődik. Tudom, nem kellene, mégis néha elszomorít, hogy konkrétan nem látom, hogy valami látható, kézzel fogható dologban tehetséges volna, pl. rajzolás, zene vagy sport, sőt testi értelemben kifejezetten ügyetlen. Úgy érezzük, hogy a gyermek okos, de mégsem látjuk, hogy tehetséges lenne valamiben, nem tudjuk eldönteni, hogy okossága tehetség-e? Mikor nevezhető tehetségesnek egy gyermek?
Tisztelt Szülő!
A korai „okosság”-ról valóban nehéz megmondani, válik-e belőle később tehetség, illetve az okos gyerekből tehetséges, produktív felnőtt lesz-e – mindenesetre kedvező jel. Valójában csak néhány tehetségfajta képességei mutatkoznak meg korán és egyértelműen, és legtöbbször csak a „valahogy más, több”-et látjuk, érezzük.
Amikor a Tisztelt Olvasó jellemezte gyermekét, általánosságban vett rendkívüli szellemi fogékonyságát, „okosságát”, a nem specifikus értelemben vett tehetséges gyermeket írta le, melyet manapság intellektuális tehetségnek is neveznek. E fogalom nem annyira valamilyen speciális – pl. grafikai, zenei, matematikai, testi – adottságot, képességet takar, hanem egy általános értelemben vett, kiemelkedő szellemi aktivitást és tevékenységet, mely fogékonnyá teszi a gyermeket nagy és változatos mennyiségű információ befogadására és annak gyors feldolgozására. Összefoglalva: a kognitív képességek – mint pl. a memória, logika, következtetési és döntési folyamatok stb. – hatékonyságára és gyorsaságára utal. A képességek magas színvonala mellett sok egyéb feltétele van annak, hogy a tehetség ígéretből valóban tehetség lesz-e. Az olyan „kiegészítő” intellektuális tényezők, mint a rugalmasság, a kreativitás, olyan személyiségbeli tényezők, mint az önbizalom, a motiváció, a kíváncsiság, a kitartás, a tevékenység spontán öröme, vagy olyan külső tényezők, mint a kiszámítható, kiegyensúlyozott, motiváló családi és iskolai környezet, alkotó lehetőségek stb. eldönthetik egy tehetség kibontakozásának és a tehetséges produktum megnyilvánulásának a sorsát. A specifikus képességek „látványosságuk”, kézzel foghatóságuk és konkrét irányultságuknál fogva sokkal könnyebben azonosíthatóak és kifejeződhetnek, mint az intellektuális tehetség, mely tagolatlan és sokszor megfoghatatlan jellege mentén könnyen elvész az érdeklődő szemek elől.
Kedves Olvasó kérdésére válaszolva, gyermekét, jellemzése alapján, az intellektuális tehetségek közé sorolnám, ami természetesen nem zárja ki bármilyen más területen való tehetségét. A tehetség gyermeke számára sokkal inkább lehetőség, mint tulajdonság és garancia a „sikerre”, tehát fejlesztésre, gondozásra szorul. A tehetség kibontakoztatása a meglévő képességek mellett nagy energiabefektetést és motivációt igényel, amely mellett sosem szabad figyelmen kívül hagyni olyan elengedhetetlenül fontos tényezőket, mint a kreativitás, az örömteli, játékos önkifejezés és nem utolsósorban a gyermek változó és spontán érdeklődése. Amennyiben ezen feltételek adottak és a gyermek ezekkel szabadon „gazdálkodhat”, akkor a tehetség a siker mellett, boldog és örömteli gyermekkort biztosíthat
