A nők tánca

Ha valami különleges és nem éppen hétköznapi dolgot teszünk, azt határozottan kell tennünk, és a csodálkozók kíváncsiskodó kérdéseit elutasítás helyett udvariasan megválaszolnunk. Így elkerülhetjük a gyanakvást, a félreértést, és tovább adhatjuk azt, amit mi már ismerünk.

Egy profi hastáncosnő mesélte a következő kis történetet – Egy közeli parkban éppen egy kidőlt fatörzsön gyakoroltam, amikor egy pár sétált arra. „Távolabbról azt gondoltam, hogy egy nimfát látunk” – mondta az asszony, és mosolyogva, talán kicsit irigykedve hozzáfűzte „elbűvölő látvány volt”. Majd a férfi hozzátette „…de egy-két ruhadarab nélkül a látvány még szebb lenne…” Mosolyogva, de ellentmondást nem tűrően hárítottam el a célzását a válaszommal; „…ami a hastánckosztümöt illeti, nagyon jól kiismerem magam, lévén ezen a területen profi vagyok.” Nevettek rajta, minden jót kívántak és továbbsétáltak.

A hastánc mára már elfogadottá vált, de sokan még mindig szkeptikusak vele szemben. Én és a hastánc – nem, köszönöm! Holott ha megismerjük eredetét és jótékony hatását, nem gondolunk azonnal valami sejtelmesre, tiltottra és erotikusra. A hula tánc hallatán pedig nemcsak a hawaii szép asszonyok ringó csípőire, hanem sokkal inkább arra a kézzelfogható életörömre gondolnánk, amit ők táncközben valóságosan is átélnek.

Mert a mozgásnak, amit a hastánc vagy a hula tánc képvisel, van egy mélyebb értelme is: az integráció a nőiesség és a személyiség között. Közvetlen kapcsolat jön létre a lélek spirituális, a test fizikai és az univerzum aurája között, amit mindenki saját szintjének megfelelően élhet át.

Jótékony hatása az egészségre elvitathatatlan. Köztudott, hogy minden kellemes zenére történő ritmikus mozgás boldogsághormonokat szabadít fel, közömbösítve a depresszió, a fásultság tüneteit. Egyszerűen, ha széttárjuk karjainkat, nyitjuk a szívcsakránkat. Nyitott szívcsakrával pedig lehetetlen negatív érzelmeket táplálni. A hastánc váll- és karmozgásai még fokozottabban aktiválják a mellkasi, míg csípőmozgásai a hasi és medencei energiamezőket, miáltal nem csak az elhasznált, megrekedt energiák távozását, hanem az életenergia gyorsabb áramlását is elősegítjük. A kontrakciós mozgás következtében javul a belső szervek funkcionális működése –így például az emésztés is.

Egyes kínai medicinán alapuló vélemények szerint a hosszan tartó fiatalosság forrása a has, az alhas és a medence energiamezőinek folyamatos szinten tartása.

A hastánc eredete az időben meghatározhatatlan. Úgyszólván egyidős az emberiséggel, és a természeti népek termékenységi rítusából fakad. Abból az időből, amikor még emberfeletti hatalmat tulajdonítottak az isteneknek, istennőknek, amikor még rituálék, táncok által fejezték ki tiszteletüket és kérték áldásukat a teremtéshez, így a termékenységhez is. Majd fokozatosan, egyrészt a vallás változásainak és a termékenység férfiprincípiumának elterjedését követően először tiltottá, míg a romák közvetítésével szórakoztató tánccá vált, amely a föld különböző részein különböző formában fejlődött tovább. Így a polinéziai térségben az életvidám zenével együtt a hula lett belőle, Afrikában az afro és keleten a hastánc.

De egy fontos jellemzője megmaradt: ma is a nők tánca. Mindig, amikor az asszonyok együtt táncolnak, létrejön az energiamező, amelyben a saját nőiességük kerül a felszínre, és sérült, elnyomott identitások gyógyulnak általa. A finomság legyőzi a keménységet. Ezzel az energiatámasszal válnak szuverénebbekké, magabiztosabbakká, és testük a feloldott energiablokádok által elasztikusabbá. Felemelt fej, büszke tartás, örömérzettel teli mellkas, az egész testen átfutó mosoly, a stressztől való megszabadulás és az ünneplésnek egyfajta kifejezése, ez mind-mind a hastánc, amit kortól függetlenül minden nőnek ajánlanak.

Az Európában leginkább elterjedt hastáncforma törökországi területekről származik. Gyökerei a török-roma kultúrából erednek, és lényegesen különböznek az arab területen elterjedttől. A török tradicionális hastánc, a chifteteili egyszerű lépésekből, csípőmozgás- és gyors vállvibrációból áll, ami évszázadok alatt a roman táncból gyakorlatilag néptánccá egyszerűsödött. A roman, mint a neve is mutatja, vándorlásai alatt a török területeken megtelepedett roma népesség tipikus tánca volt, ugrásokkal, ritmikus, széles, himbálódzó csípőmozgásokkal, pantomimkifejezésekkel és padlóérintésekkel tarkítva. Zenei kísérethez cimbalmot, tamburint használtak, a testet színes kendőkkel és csillogó ékszerekkel díszítették. Eredeti koreográfiájából mára már alig maradt meg valami, és leginkább szabadon improvizálttá vált. Az alapelemét képviselő csípőmozgás pedig a libanonihoz hasonlít, de a gyorsasága miatt tipikussá egyszerűsödött, ellentétben a visszafogottabb, előkelőbb, elegánsabb egyiptomi stílussal. És mint a libanoni, a török is térigényes, temperamentumos, akrobatikus elemeket is tartalmaz.

Színpadorientált, de nem feltétlen szükséges színpad hozzá. Ha szükség úgy hozza, akár egy asztal is megteszi.

Megtapasztalni, hogy ez nem valami ördögi dolog, álljon itt egy pár bevezető hastáncmozdulat. Végezze a mozdulatokat a leírás szerint először zene nélkül, és ha már olvasás nélkül is megy, keressen hozzá kellemes keleti zenét.

A csípő lágy vízszintes elmozdítása

Vízszintesen, nem billentve, nem csavarva, csak vezesse lágyan a csípőt jobbra, majd balra, és koncentráljon a mozgás területére. Karjait közben széttárhatja.

Mindaddig végezze a csípő mozgatását először lassabban, majd egyre határozottabban, amíg már nem érzi az izmok ellenállását. Némi gyakorlat után a távolság a jobb és a bal oldali elmozdulás között egyre nagyobb és természetesebb lesz, a medence és a comb izmai pedig lazábbá válnak. A felsőtest vízszintes eltolása A lábak stabilan a földön, a csípő is nyugodt marad, csak a felsőtestestet vezesse lágyan jobbra, majd balra, a vállak vízszintes eltolásaival. A test súlypontváltozásait a lábakkal csak érzékelve, de nem elmozdulva kell követni, valamint a karokkal az ellenirányok energiaváltozásait kiegyenlíteni.

A mellkas ritmikus eltolása

Csak a mellkas vízszintesen jobbra-balra eltolásait gyakorolja. Keresse meg a mellkas központi pontját, és koncentráljon rá. Képzelje el, hogy a hátgerinc ettől a ponttól –mint egy rugalmas ív – jobbra és balra elhajlik anélkül, hogy a ponttól elszakadna. Meglátja, a hátgerinc is sokkal rugalmasabb, mint ahogy azt gondolná. A mozdulatok alatt a lábak, a csípő és a vállak lazák és nyugodtak maradnak.

A nyak ritmikus elmozdítása

Gyakorolja most a nyakat nem elhajlítani, hanem csak eltolni. A váll, az arc közben egyenes tartásban marad, és előrenéz. Nehéznek tűnik, de könnyebben elsajátítja, ha megkeresi a fejtető középpontját, és elképzeli, hogy ezt a pontot tologatja jobbra és balra.

Ha ezt a pár mozdulatot sikerül elsajátítania, gyakorolja tovább összefüggően zenére, és megtapasztalja, hogy a hátgerinc, a mellkas, a medence sokkal könnyebbé és rugalmasabbá válik, és hogy milyen nagyszerűen kiegyenlítődnek általa a hétköznapok egyoldalú terhei.