Napüdvözlet

Korábban említettem, hogy egész napunkra való tekintettel döntő jelentősége van annak, hogyan kezdődik a reggelünk.

A Nap-üdvözlet jógagyakorlat-sorozatát kellő elmélyedéssel, áhítattal érdemes végeznünk. Az így végrehajtott testgyakorlatok hangulati utóhatásaként – legalábbis délelőtt – kiegyensúlyozottabb és derűsebb lesz a kedélyállapotunk.

A Szúrja Namaszkára – napüdvözlet, a sötétségből felragyogó fény, a felkelő nap üdvözlete.

Az ősi hindu köszöntés egyetemes értékű szövegét érdemes megismernünk:

„Üdvözlöm azt, aki mindenkinek barátja, a ragyogót, aki a tetteket ébreszti és aki mindent megvilágít. Az erőt adót, az aranyszínű kozmikus tudatot, a pirkadat királyát – a jóságos anyát, a dicséretre méltót, aki a felvilágosuláshoz vezet.”

Ha már felvettük a jógázóruhánkat, szembefordulva a kora reggeli napfénnyel, néhányszor mélyebb sóhajtásokkal emeljük fejünk fölé karjainkat.

Rövid bemelegítésként végezzünk fej-, váll-, kar-, térdkörzéseket. Döntsük előre, hajlítsuk oldalra felsőtestünket.

Lassítva hajtsuk végre a jógagyakorlatokat, néhány másodperces kitartásokkal. Néhány hét elteltével lehet folyamatosan, kitartási szünetek nélkül többször egymás után elvégezni a napüdvözletet: mely a test és a lélek imája.

Szánjunk egy kis időt napunkra való felkészülésre.

Gondoljuk át teendőinket, erkölcsi értékrendünk szerinti helyes viselkedésünket életünk minden területén.

Pl.: hogyan élhetünk párkapcsolatunkban a teljes szívünkkel-szeretetünkkel…, hogyan lehetnénk jobb barátja társunknak?

Vagy: melyek azok a munkahelyi feladataink, amelyeket sikerrel kívánunk megoldani?

Illetve: milyen egészségmegőrző céljaim vannak, amelyeket követni szeretnék?

Hitünk alapján fohászkodhatunk azért, amire leginkább szükségünk van: több belső erőt, kitartást nehéz ügyeink intézésében, önmagunk fejlődésében.

A gyakorlatsorozat végzését nem ajánlom annak, akinek magas a vérnyomása, vagy hasi, ill. gerincsérve van.

Ezek a jógaászanák a hátizmok erősítésével az élettanilag helyes testtartás kialakítását segítik elő. Ez különösen a fiatal korosztálynál nagyon fontos. Erősítik a has-kar-láb izmokat, fokozzák a gerinc rugalmasságát.

	Egyenes, zárt állásban mellkasunk előtt érintsük össze két tenyerünket.
	Felemelt karunkkal derékból kissé hajoljunk hátra.
	Felegyenesedésünk után hajoljunk előre, kezünkkel érintsük meg a talajt lábaink előtt.
	Két kezünkre támaszkodva, bal lábunkat hajlítva, jobb lábunkkal lépjünk hátra.
	Bal lábunkat helyezzük jobb lábunk mellé: mellső fekvőtámaszhelyzet.
	Testünket támasztó alkarunk talajra leengedése után csússzunk hátra: derekunkkal homorítsunk.
	Mellkasunkat csúsztassuk előre, majd karnyújtással emeljük fel mellkasunkat – kobratartás.
	Talajra ereszkedésünk után helyezzük tenyerünket csípőnk közelébe, emeljük fel csípőnket. Karunk, lábunk nyújtott helyzetben van: hegytartás.
	Leereszkedve most lépjünk előre jobb lábbal, bal lábunk hátranyújtott helyzetben van.
	Zárjuk hátra nyújtott bal lábunkat jobb lábunk mellé. Kezünkkel a talajra támaszkodva, derékból hajoljunk előre.
	Emelkedjünk fel, karunkat nyújtsuk fejünk fölé. Két tenye- rünket ismét összeérintve tartsuk. Derékból hajoljunk hátra.
	Visszaegyenesedésünk után nyújtózkodjunk, majd hozzuk mellkasunk elé összeérintett tenyerünket.