Meggyógyultam az allergiámból – Vanessza esete
6 éves kislányom, Vanessza sem lógott ki a „rendes, valamirevaló beteg gyermekek” sorából, hiszen szegénykém már két hónapos kora óta igen sokat betegeskedett gyakori mandulagyulladással, torokgyulladással, tejérzékenységgel, ami az óvoda elkezdésekor csak fokozódott. Ha egy egész hetet töltött el az oviban, két hetet kellett utána otthon kúrálni, mert hol belázasodott, hol bronchitisze, hol pedig tüdőgyulladása volt. Megjegyezni sem lehetett az antibiotikumok sorát, amiket szednie kellett. A gyakori bronchitis 3 évesen már-már asztmába hajló folyamattá erősödött, folytonos fulladással, krákogással. Ezért az orvos a tüdőszanatóriumot javasolta, ahová el is vittük a kicsit, Mosdósra. Az allergológus macskaszőr-, ill. csirketoll-allergiát állapított meg nála. Elkezdtük a tüneti szerek szedését, azonban sajnos nem használtak.
Gyermekorvostól gyermekorvosig jártunk
Továbbra is mandulagyulladással, torokgyulladással küszködtünk, és az oviban folytatódtak a fulladásos köhögési rohamok, amik éjjelre csak rosszabbodtak, úgy hogy a kislány már az orrán sem kapott rendesen levegőt. Gyermekorvostól gyermekorvosig jártunk, kétségbeesetten. A felmentés, mint oly sokszor, a nagymami részéről érkezett, aki havonta járatja az egyik természetgyógyászati lapot, melyben olvasott a Medic Poliklinika működéséről, ahol is éppen a mi problémánkkal foglalkoztak. Nevezetesen a „gyógyíthatatlannak” titulált, krónikus betegek gyógyításával.
Az olvasottak alapján tetszett a szemléletük, ill. hogy esetleg van esély arra, hogy a gyermekem ne antibiotikumokon és kémiai gyógyszerek során nőjön föl, és hátha valóban tudnak segíteni neki. 2004 májusában bejelentkeztünk, majd júniusban kerültünk először a klinikára, Voll-diagnosztikai vizsgálatra. Ennek lényege, hogy a szervezet energetikáját vizsgálva teljes térképet ad annak állapotáról. Így mélyre hatolva a betegségek okait és összefüggéseit állapítja meg.
Vanessza a klinikán
Vanessza nagyon legyengült immunrendszerrel került a doktornő kezei közé, aki tetőtől talpig tüzetesen átvizsgálta. Mindkét tüdő, a máj, az idegrendszer, a belek és az orr melléküregek is erősen terhelt állapotban voltak. Többszörös allergiás tüneteket mutatott rengeteg kereszttel, hogy csak a parlagfüvet és a tejcukor-allergiát említsem.
Elmondták, hogy a klinikán nem tüneti kezelés folyik, hanem valóban komplex módon „fekszenek rá” a krónikus betegek gyógyítására.
Ennek érdekében teamként dolgozik együtt a hagyományos orvoslás a természetgyógyászati szemléletű medicinával. Ebben a szellemben küldött minket a doktornő a klinika gégészéhez, ill. morfológiai allergiatesztre, majd gyermekorvoshoz, akitől igazolást kért a vizsgálatokról.
Ezek után elkezdtük az első, két hónapos, személyre szabott homeopátiás kúrát, melynek során tankönyvszerűen felerősödtek Vanessza tünetei az első időszakban. Azonban már az első kúrán javulni kezdett az állapota. Hangsúlyozni szeretném azonban a gyógyulni vágyóknak, hogy az alapos gyógyuláshoz sok idő és türelem kell. Mi is öt kúrán vettünk részt egymás után, és mindent betartottunk, mert úgy érzem, ez alapfeltétele a gyógyulásnak. A klinikán utoljára márciusban voltunk, ekkor már semmilyen elváltozást nem találtak a kislányomnál. Azóta mintha kicserélték volna, sőt, már a telet is teljesen „betegségmentesen”, maximum egy-két tüsszentéssel csináltuk végig, holott akkor még nem került sor a hivatalos gyógyulttá nyilvánításra.
Mostanra teljesen megváltozott az életminőségünk
Nagyon boldog vagyok, hogy az én nyílt szívű, cserfes, eleven elsőszülöttem újra a régi. Azelőtt nem bírta a tornaórákat rendesen végigcsinálni, hiszen a fulladás miatt meg kellett állnia, és olyan étvágytalan volt, hogyha egy falat lement a torkán, az már jónak számított. Mostanra azonban teljesen megváltozott az életminőségünk, családilag is, hiszen a szülők is végigaludhatják az éjszakát, nem kell már Vanesszához felkelni, és figyelni, vajon kap-e rendesen levegőt? Micimackó példájával élve: „Télen telelünk, nyáron nyaralunk…”, azaz az augusztus a nyárról, és nem a parlagfűről szól. Ha csak ennyit kívánok minden egyes, állandó, kellemetlen, krónikus tünettel küszködő betegnek, aki már szinte feladta a reményt, akkor azt hiszem, már sokat kívántam Önöknek! Ne adják fel, megéri! (x)
Sok szeretettel, Farkasné Gulyás Rita
Fotó: Adobe Stock
