Megjelent a magazin július-augusztusi száma! Ízelítő a tartalomból

Párbeszéd a Nappal

Sok régi, főként indián kultúrában a Napot nem csupán a fény és a meleg forrásának tekintették, hanem fontos információk, földi és kozmikus ciklusok ütemének fő karmesterének. A modern tudomány ezt sokáig figyelmen kívül hagyta, azonban a modern tudomány által gyűjtött adatok alapján sokan másképp tekintenek minderre. Az adatok azt sugallják, hogy a növények, az állatok és az ember is – szubtilis módon reagál a naptevékenységre.

A kutatók az alábbi megfigyeléseket foglalták össze:

• A szívfrekvencia-variabilitás (SzFV), az emberi szervezetben összhangba kerül a geomágneses ritmusokkal.
• Az agyhullámok mérése kapcsán bizonyos, szabályos eltolódásokat, módosulásokat figyeltek meg a napviharok idején, főként az alfa- és a théta-hullámok tartományában.
• A növények növekedésének üteme is mérhetően megváltozik, amint változik a Napból a Föld felszínére érkező részecskék mennyisége.
• Főként a költöző madarak és bizonyos rovarfajok tájékozódását nagyban befolyásolják a geomágneses tér fluktuációi.

Napsugárzás – Veszély vagy áldás?

Úton-útfélen figyelmeztetnek minket, hogy megfelelő védelem hiányában ne tartózkodjunk a tűző napon, mert a bőrrák veszélye szinte állandó
an a fejünk felett lebeg. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a napfényre alapvetően szükségünk van az életfontosságú D-vitamin termeléséhez. A napfény gyógyító
hatásai közé kell sorolnunk az alvás-ébrenlét ciklus szabályozását, hangulatjavító és immunrendszerünkre gyakorolt, szintén pozitív hatását is.

Szívbetegsége felismerése és kockázatai

Úgy tűnik, a modern kardiológia a magas vérnyomás mellett a magas LDL-koleszterinszintet tartja az érelmeszesedés (arterioszklerózis) legjelentősebb kockázati tényezőjének. A HDL-koleszterin szérumszintjét újabban nem tartják kiegyenlítő tényezőnek, ezért a hivatalos kardiológia az LDL és HDL szintek arányát (a 3 alatti érték számít jónak) sem tekinti, sőt, soha nem is tekintette igazán mérvadónak, ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a legtöbb embernek magas az LDL-koleszterinszintje, ezért rengeteg páciensnek írnak fel koleszterincsökkentő gyógyszert, főként valamilyen sztatin vegyületet. Sok orvos ezt indokolatlannak tartja, főként, ha a páciensnél nem áll fenn semmilyen egyéb, szívbetegség irányába mutató kockázati tényező, tehát nem cukorbeteg, nem dohányzik, nincs örökletes hajlama szívbetegségre.

Kardiofóbia

A kardiofóbia kóros szorongás és félelem valamilyen szívbetegségtől. Sok szakember legyint rá, pedig korántsem csak valódi szívbetegségben szenvedőket vagy szívinfarktuson átesetteket, hanem amúgy teljesen egészséges szívű embereket is érint.

Ha a mellkasban hirtelen fájdalom, szívtáji szorítás, szívritmuszavar vagy légszomj jelentkezik, azt a legtöbben egzisztenciális fenyegetésként élik meg, tehát halálfélelmük van. Testünk, a hirtelen jelentkező fenyegető érzésre erős verejtékezéssel, gyengeséggel, szédüléssel, néha mellkasi, szívtáji fájdalommal reagál. Aki ilyen szimptómákat tapasztal, teljes intenzitással megéli a tényt, hogy az élet véges. A figyelem fókusza egyik pillanatról a másikra áthelyeződik. Ami korábban fontosnak tűnt, hirtelen elveszti minden jelentőségét, és olyan dolgok, amik miatt korábban felizgattuk magunkat, egy csapásra teljesen lényegtelenné válnak. Ezeket az élményeket mindenki másképpen dolgozza fel.

Testi tüneteink alternatív értelmezése

A társadalom hozzáállása és nevelése az érzéketlenséget és a keménységet jutalmazza. Ennek hatására érzéseink, érzeteink megzavarnak és túlterhelnek minket. Érezzük a szimptómákat, a fájdalmat stb., de elutasítjuk, elnyomjuk őket. Jólneveltek és bátrak vagyunk, ezért nem veszünk tudomást testünk jelzéseiről, eltereljük róluk figyelmünket, és összeszorított foggal tűrünk, a végkimerülésig dolgozunk, este pedig teljesen kimerülten rogyunk a heverőre. Aztán alkohollal, nikotinnal és egyéb élvezeti mérgekkel kábítjuk el magunkat. Ha érzelmileg feldúltnak érezzük magunkat, érzéseinket lenyeljük, és testünk fokozatosan lelki hulladéklerakóvá alakul át. Ha kimerülünk, és pihennünk kellene, inkább kávét és kólát iszunk, azzal próbálunk meg ébren maradni. Éjjel rosszul alszunk, fejünkben kavarognak a gondolatok, ezért inkább nézzük a tévét, hogy eltereljük figyelmünket.

A széles körben elterjedt nézet szerint az idő minden sebet meggyógyít, pedig épp az ellenkezője igaz, idővel minden szimptóma csak súlyosbodik. Az átmenetinek induló panaszok állandósulnak, és annyira felerősödnek, hogy már nem tudunk nem figyelni rájuk. Ekkor a szimptómát kikiáltjuk ellenségnek, akit le kell győzni. Amint nemkívánatos testi érzéseket, pl. fájdalmat tapasztalunk, reflexszerűen fájdalomcsillapítót veszünk be, hogy elnyomhassuk. Ha ez sem segít, jöhet a következő lépés, a műtét. A sebésztől elvárjuk, hogy vágja ki belőlünk a fájdalmat. De sokszor ez a megoldás is csődöt mond, hiszen nem orvosolja a szimptómák kiváltó okát.

Nyári gyógyfüvek

A természet igazi házipatika, számos gyógyfüvet kínál. Van, amelyik rovarcsípés ellen jó, van, amelyiket sebtapaszként használhatunk, mások szuperélelmiszerként használhatók, vagy a kedélyállapotunkat javítják.

Nyaranta számtalan gyógynövény közül válogathatunk, amelyekkel feltölthetjük a házipatikánkat. Némelyik vadon nő a természetben, másokat a kertben, a balkonon vagy az ablakpárkányon termeszthetünk. Ha óvatosan megszárítjuk őket, később gyógytea is készülhet belőlük.

A cikkek teljes terjedelemben a magazin július-augusztusi számában olvashatók.

Fotó: Adobe Stock, Shutterstock