Szeretetátadás, gyógyítás
Nemrégiben lezajlott Delhusa Gjon új lélekemelő popmeditáció előadás-sorozatának első eseménye. A május 22-én Pápán, a városi színház gyönyörű, hangulatos miliőjében tartott koncerttel debütált az új műsor, amelynek a kulcsszavai a szeretet és a gyógyítás. Gjoni ezekhez a zene energiáit hívja segítségül.
– A koncerteken új köntösben szólaltatom meg a régi líráimat a mostanában írt dalaim mellett, amelyek olyan hatóerővel rendelkeznek, hogy az embereket „szeretetállapotba” emelik. Emellett életre kel India, Tibet, Nepál, a Távol-Kelet titokzatos világa, a csend és a fény birodalma. A meditációs hangulat megnyugvást, békét sugároz, segít felülkerekedni a hétköznapok stresszes világán, s végre magunk lehetünk, csak mi és a zene. A koncert másik érdekessége, hogy az éveken át írt meditációs dalaimat is első alkalommal hallhatja a közönség. Sokat gondolkodtam, hogy angolul, magyarul vagy szanszkrit nyelven szólaljanak meg ezek a dalok, végül mivel a hatás fokozására mégis utóbbi a leginkább alkalmas, hiszen mint tudjuk, a hindu energiák a világ legnyugodtabb energiái, ezért ezt a fajta megközelítést választottuk. Valamint azért is, mert nemzetközi meghívásokat is kaptunk már, például Ausztriába a burgenlandi televíziótól egy bécsi előadásra, a drezdai magyar kultúra házába, valamint Zürichbe a református templom kultúrházába.
– Milyen élményeket adott neked a pápai koncert?
– Mi ezt főpróbának szántuk, ám már ez is nagyon felemelő, magasztos érzéseket keltett bennünk, előadókban, és úgy éreztük, a hallgatóságban is. Észre sem vettük, hogy száll az idő. Nemcsak éneklésről, hanem meditációról is szólt az alkalom, s valóban nem kevés szóban megosztottam a hallgatósággal az örömömet is, hogy évek óta készültem erre az alkalomra. Nagyon különleges jelenség volt, ahogy kezdtek megszűnni a határok az előadók és a hallgatók között, a résztvevők is tettek fel kérdéseket, ami először számomra nem, inkább a zenészpartnereim számára volt meglepő. Nekem ez nagyon tetszett, ugyanis elgondolkodtatott, hogy egy ilyen meditációs előadáson a közönség és az előadóművész olyan közelségbe kerülhet egymással, ahol az embereknek már van kérdeznivalójuk. Nagyon komolyan felmerült bennem, hogy legközelebb talán nem egy szokványos színházban kell egy előadást megtartani, zsöllyékkel, páholyokkal, hanem egy székek és színpad nélküli teremben, ahol az emberek párnákon, szőnyegeken ülhetnek körben körénk. Valahogy úgy, ahogy hagyományosan, szertartásosan, eredetileg is zajlott ez hajdanvolt időkben.
– Vagy mint egy unplugged koncerten, amit szintén azért találtak ki, hogy az előadó közelebb lehessen a közönség lelkéhez…
– Pontosan! Át kell törni a láthatatlan, képzeletbeli üvegfalakat, fátylakat, amit ez az előadói műfaj ez esetben mesterségesen, feleslegesen fenntart az előadó és a hallgatóság között. Közelebb szeretnék lenni én is az emberekhez ezeken az alkalmakon, szeretném érezni őket… Színpadon ülve szolgáltatóvá válok, akinek megvásárolják a zenéjét, s én ezt a hozzáállást szeretném még inkább kiiktatni ezekből az előadásokból. Ehhez a színpadnak meg kell szűnnie, hogy kinyílhasson az az üveggömb, amiben ülünk. Ez a megszokott felállás a hallgatóságból is kiváltotta a megrögzött mechanizmusokat, beletapsoltak egy-egy számom kezdetébe, miközben pedig más volt a cél, hiszen egy új tartalmat, szellemi energiával való lélekemelkedést akartam létrehozni, ahol az emberek nem rögtön megjutalmazzák énekesi mivoltomat, hanem a hangulatba belefeledkezve gyógyulnak a zene hatására. De érdemes azért megemlítenem, hogy nagyszerűen élvezték a koncert előtt az ismerkedést a természetgyógyászokkal és az indiai konyha csodás ízvilágával!
– Hogy lesz a folytatás?
– Eljött a nyári szünet, ami előtt azt hittem, még lesz néhány előadás, de türelmesnek kell lennem, még ha szeretném is mielőbb megmutatni a közönségnek ezt a magasztos erőt. Módosítanunk kell a turné folytatását, ez a műfaj nem nyaralóhelyekre való. Nagyon meghatódtam a koncert alatt, után, hiszen még többen odajöttek hozzám, spirituális ajándékokat, köveket, festményeket adtak. Igazán érdekes volt az is, hogy jelen voltak olyan szervezetek is, például a pápai ferences rend, a veszprémi zsidó egyházközösség, a Krisna-tudatúak, a Metafizikai Intézet, a India Ház képviselői, Sri Chinmoy követői, akik biztosítottak mindenféle segítségükről és támogatásukról. A célom ugyanaz, mint amit Indiában tanultam, az öt vallás egységének elérése, a Szarvadharma, az, hogy mindenkinek tiszteljük az istenét. Egy újfajta időszámítást vélek felfedezni ezekben a koncertekben. Ez pedig egy általam tolmácsolt újfajta, szeretettel történő megszólítása az embereknek. Úgy érzem, a szakmában eltöltött sok-sok év után ez egy méltó jövőkép lehet az én zenei életemben. Ezáltal is sokkal bensőségesebb volt az esemény, mint egy popkoncert, alig várom a következőt. Örömhír lehet, hogy eldöntöttük, Budapesten lesz a folytatás első állomása. Amíg eddig féltem a fővárosi nagy koncerttől, most már biztos vagyok abban, hogy a budapestieket is szeretném megajándékozni a meditációs zenémmel.
