A víz mágneses kezelése

Ha vízszükségletünket naponta megfelelően elégítjük ki, szervezetünk vízmennyisége kb. húsz nap alatt fokozatosan kicserélődik. Természetesen az élő szervezetekben létező víz nem azonos azzal, mint ami a csapból kifolyik, de ez utóbbi a kiinduló anyag. A negyvenes években indultak meg azok a vizsgálatok, melyeknek elsődleges célja az volt, hogy tisztázza a víz mágneses kezelésének a vízkőképződésre gyakorolt hatását. A kísérletek sikere nyomán kezdődött el a mágnesezésre alkalmas készülékek gyártása, forgalmazása. Még további két évtized eltelt, amikor a kezelést és hatásvizsgálatot kiterjesztették más területekre is.

A mágnes mezővel kezelt víz legelső alkalmazási területe a különböző gépek, berendezések, vízhálózatok csőrendszereiben keletkező vízkőképződés megakadályozása volt. Mára gyakorlatilag az eljárást igazolták az eredmények, egyetlen kivétel van: a mágneses kezelés a vízkőképződést azokban az esetekben nem tudja megakadályozni, amikor pl. gáz melegíti fel a részcsövön átfolyó vizet egy-két másodperc alatt hozzávetőlegesen húsz Celsius-fokról hatvan-nyolcvan fokra. Ugyancsak gyakori alkalmazási terület a mezőgazdaság, elsősorban azokon a területeken, ahol mesterséges öntözést alkalmaznak. Egy általam gyártott készülékkel már 1964-ben olyan eredményeket értek el egy budapesti virágkertészetben az amerikai és hazai szegfűk öntözésénél, hogy ez utóbbiak minden tekintetben utolérték külföldi társaikat. Egy dunántúli tsz-ben 1987 és 1993 között ötvenhektáros kukoricatáblát öntöztek kezelt vízzel, a termelési többlet minden évben 7-10%-os volt az azonos feltételekkel rendelkező, de kezeletlen vízzel öntözött területekhez képest.

A kezelt víznek élő szervezetekre gyakorolt pozitív hatásáról a világ minden tájáról számos szakcikk, irodalmi közlemény számolt be. Dr. H. L. Bansal és dr. William H. Philpott 1993-ban az Egyesült Államokban megjelent Discovery of magnetic health (A mágneses egészség felfedezése) című könyvükben azt a véleményüket fejtik ki, hogy a kezelt víz fogyasztása csökkenti a felesleges savakat, szabályozza az epe működését és a belek mozgását, kihajtja a felgyülemlett mérgező anyagokat, segíti az artériák tisztulását. A szerzők szerint új fejezet nyílik a gyógyászatban, hiszen ma már százmillió ember használja ezt a terápiát.

Israel Lin professzor a Gvat kibucban marhák itatására alkalmazta a kezelt vizet, aminek eredményeképpen a napi tejtermelés állatonként egy literrel nőtt, ráadásul kevesebb volt a tej nélküli napok száma. Hasonló eredményeket értek el kis állatoknál is, de a kezelt víznek az emberi szervezetre gyakorolt pozitív hatását a nyolcvanas években Sanghajban a Tong Ren kórházban végzett vizsgálatok bizonyították perdöntő módon.

1. ábra

Mindenképpen el kell oszlatni azonban egy félreértést, alapvetően hibás a mágneses víz kifejezés használata. Laikusokat, de még szakembereket is megtéveszthet, hiszen a mágneses kezeléstől a víz vagy egyéb más folyadék nem válik mágnessé, nem mérhetők mágneses tulajdonságok rajtuk. Legalábbis ilyesmiről eddig nem hallottam, nem olvastam. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a mágneses kezelés után a víz minden tekintetben eredeti állapotában marad. Ellenkezőleg!

A változás érzékelhető, a hatás mérhető. És éppen ez a dolog lényege, a mérhetőség. A víz mágneses kezelésének hatását eddig is lehetett különféle módszerekkel műszeresen mérni. De mindig csak egy-egy tulajdonságot különféle eszközök és eljárások felhasználásával. Például a Syl Magnetism Kkt. – amely a mágneses vízkezelő készülékek egész családját gyártja – a KÉKI-ben elvégeztette az egyik legkisebb méretű háztartási csaptelepre szerelhető SYL 800 R típusú készülék hatásának ellenőrzését. A víz vezetőképességét konduktométerrel, dielektromos állandóságát univerzális dielektrométerrel, viszkozitását Höppler-féle viszkoziméterrel, felületi feszültségét cseppsúlymódszerrel ellenőrizték. (A kezeletlen és a kezelt víz között kapott eltérések nem túl nagyok, de minden esetben műszeresen kimutathatóak.)

2. ábra

A másik, eddig is ismert módszer – bár ritkábban alkalmazzák – a kétsugaras UV-spektrométer mérés. Ennek lényege, hogy a készülék két, kvarcból készült tartójának egyikébe kezeletlen, másikába mágnesesen kezelt vizet töltünk, és átvilágítjuk az UV kb. 400 és 190 nm közötti tartományával. A víz elnyelési értékét azonos hullámhosszon diagramokkal tudjuk ábrázolni, és ebben megdöbbentő különbségek mutathatók ki (1–2-es ábra).

(Előzetes kísérleteinkből megállapítható volt, hogy az áramlási sebesség is megváltoztatja a víz tulajdonságait, ezért több mérési sorozat készült a különböző áramlási sebességek hatásának tisztázására.)

3. ábra

Mindezek a mérési lehetőségek azonban nem oldották meg azt a problémát, hogy dinamikus környezetben a víz össztulajdonságainak változását ellenőrizze a mágneses kezelést követően. Hosszan tartó munkával sikerült kidolgoznom egy ilyen mérési eljárást. Mivel a folyadéknak – víz, illetve bármilyen más folyadék – a mérés alatt teljesítményt kell produkálnia, és ebben a teljesítményben minden összetevő eredménye megjelenik, merem állítani, hogy eljárásom a folyadék egészére jellemző tulajdonságok összességéről ad képet.

4. ábra

Az egyik első ilyen vizsgálattal (3. ábra) sikerült néhány olyan kérdést tisztázni, melyekről korábban homlokegyenest eltérő vélemények jelentek meg. Miként az várható volt, még egy város különböző régióiból származó kezeletlen hálózati vizek is jelentősen eltérnek egymástól, sőt a mérések azt is igazolták, hogy ugyanazon csapból pár perc különbséggel vett vizek is eltérő jellegzetességeket mutatnak. Ennél fontosabb tény, hogy a mágneses kezelés után mekkora különbség következett be. Sőt a hosszabb idő után elvégzett kontrollvizsgálat azt is igazolta, hogy a mágneses kezelés hatása jóval tovább megmarad, mint az eddig általánosan elfogadott pár napos intervallum. Az a megállapítás sem hagyható figyelmen kívül, hogy bár a mágneses kezelés azonnali hatású, ez a hatás maximális értékét csak körülbelül 18 óra után éri el (4. ábra). (A diagram nem mutatja, de a mérésekből kiderült, hogy a kezeletlen csapvíznek is aránylag hosszú idő – hozzávetőlegesen egy óra – kell, hogy stabil állapotát felvegye. Ez azt jelzi, hogy a vízre ható mechanikus igénybevételeknek is jelentős hatása van, amit a méréseknél figyelembe kell venni.)

A következő vizsgálat eredménye (5. ábra) ugyancsak perdöntő bizonyíték. A desztillált víz viselkedését vizsgáltam mágneses kezelés előtt és után. Az eredmény bizonyítja, hogy valóban fizikai és nem kémiai változás következik be. A kezelések standard csaptelepre szerelhető M 22×1 mm menetű készülékkel zajlottak.

5. ábra

Végeztem egy másik, igen érdekes eredménnyel járó kísérletet is. Körülbelül mínusz húsz Celsius-fokon tartottam hozzávetőlegesen három órán keresztül kezeletlen és kezelt vizet. A hűtőből kivéve a két jégtömböt folyamatosan mértem a változást (6. ábra). A víz jéggé fagyott állapotban is „dolgozott”, változása mérhető volt, és a görbékből jól látható, hogy az olvadáspontjaik ideje között jelentős, kb. hatperces különbség mutatkozott.

6. ábra

A mérési eljárás lehetővé teszi azonos tulajdonságúaknak mondott, valójában különböző folyadékok összehasonlítását és az eltérések kimutatását.