Csontritkulás

Nőknél a legfontosabb kockázati tényezők a következők: családi előfordulás, életkor (a menopauza utáni életszakasz), alkoholfogyasztás, dohányzás, pajzsmirigy- vagy/és mellékpajzsmirigy-túlműködés, mozgásszegény életmód, túlsúly, szteroidkezelés, görcsoldó gyógyszerek huzamosabb alkalmazása, hibás táplálkozás (kevés kalcium és sok „kalciumrabló” étel fogyasztása), felszívódási zavar, illetve az ennek következtében kialakuló ásványi anyag- és nyomelemhiány.

Csontjaink élő szövetből állnak, amely folyamatosan épül és bomlik még felnőtt korban is. Míg fiatalon a csontépülés folyamata van túlsúlyban, idősebb korban már a csontok lebomlása képviseli a nagyobb arányt. Az egészséges csontanyagcsere sokféle táplálkozási és hormonális tényező együttműködésén, kölcsönhatásán múlik. Ebben a folyamatban a máj és a vese is szabályozó szerepet tölt be.

A csontritkulás ténye gyakran csak akkor derül ki, ha már eltört valamelyik csont (a leggyakrabban a combnyak, a csukló vagy valamelyik csigolya). A beteg fokozatosan egyre görnyedtebbé és alacsonyabbá válik. Ha valamilyen okból (pl. fogászati kezelés miatt) röntgenfelvételt készítenek, az már korai szakaszban kimutathatja a csontritkulást.

Feltétlenül érdemes kivizsgáltatni magunkat, ha hirtelen erős hátfájás jelentkezik (ez jelezheti valamelyik csigolya összeroppanását, törését). Ugyancsak keressük fel az orvost, ha valamilyen sérülés után erős csontfájdalmat érzünk a gerincünkben, a bordákban vagy a lábfejben.

A változás korától kezdve ajánlatos a rendszeres időközönként elvégzett csontsűrűségmérés (denzitometria). Ebből a vizsgálatból egyértelműen kiderül, ha megkezdődött a csontritkulás, illetve ellenőrizhető, hogy milyen stádiumban van.

Étrend, életmód

Tapasztalatok szerint jó hatású csontritkulás ellen a házilag is elkészíthető tojáshenger. Kis lyukon keresztül engedjük ki a tojás belsejét, az üres héjat főzzük meg, majd kicsit izzítsuk a tűzhely lapján. Ha kihűlt, törjük össze egészen finom porrá, és ezt tegyük bele ételeinkbe (pl. főzelékbe). Egy tojásból két-három napra elegendő por készíthető (dr. Csikai Erzsébet).

Tojáshéjpor egyébként gyógyszertárakban és gyógynövényboltokban is beszerezhető.

Együnk kalciumban gazdag ételeket, tejtermékeket (zsírban szegényeket), tejet legfeljebb kis mennyiségben, mogyorót, tengeri halakat és a tenger más gyümölcseit. Fogyasszunk sok gyümölcsöt és zöldséget (főként zöld levelű zöldségeket: káposztát, brokkolit, céklát, retket, salátát, zöldborsót, petrezselymet), hüvelyeseket. Jó hatású a méz, a mák, a sütőtök és a szezámmag fogyasztása is. Ha nem terheli az emésztésünket, együnk szójatermékeket.

A csontok egészségét erősítik az olyan kéntartalmú élelmiszerek, mint a hagyma és a fokhagyma, a spárga és a tojás (főként a sárgája).

Kerüljük viszont a „kalciumrabló” ételeket-italokat. Elsősorban azokról van szó, amelyek sok foszfort tartalmaznak. Ezek között is élen járnak a kólafélék és más üdítőitalok. Tilos a csokoládé! Külön probléma, hogy sok gyerek rászokik a mértéktelen üdítőital-fogyasztásra, ennek következtében növekedésben lévő csontjaik nem jutnak elegendő kalciumhoz. Kínáljunk ezért gyermekeinknek inkább adalékanyagok és cukor nélkül készített gyümölcsleveket. Kerüljük a magas fehérjetartalmú étrendet, a savasító hatású élelmiszereket, a sok sót.

Jó tudni, hogy az oxálsavban gazdag élelmiszerek – mandula, kesudió, spenót, rebarbara – sok kalciumot kötnek le, így kevesebb jut belőle a csontokba.

Törekedjünk arra, hogy a mikro mennyiségben szükséges ásványi anyagok, vagyis a nyomelemek is jelen legyenek az étrendünkben. A túl sok paradicsom és citrusféle ugyancsak nehezíti a kalcium felszívódását.

Ma már tudjuk, hogy a kalcium felszívódásához elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű gyomorsav, a kalcium-karbonátot ugyanis először a gyomorsavnak kell átalakítania oldható és ionizált formájúvá. A változó koron túljutott nők csaknem felének nincs elegendő gyomorsava. Az ő esetükben a szájon át bevitt kalcium-karbonátnak a töredék része (a normál gyomorsavtermeléshez képest csupán az 1/5-e) szívódik fel. Ezért fontos – főleg a gyomorsavhiányos betegeknél -, hogy a kalciumot oldott és ionizált formában, szerves kötésben juttassuk be a szervezetbe. Ilyen kémiai kötés a citrát, a laktát vagy a glükonát forma.

Vitán felül áll az is, hogy a vegetáriánus étrend kisebb kockázatot jelent a csontritkulás szempontjából. Kutatások szerint igaz ugyan, hogy a vegetáriánusok csontszövete életük ötödik évtizedéig számottevően nem különbözik a húsevőkétől, a későbbi életszakaszban azonban a különbség már kifejezett. Nem arról van szó, hogy a vegetáriánus étrendet követők csonttömege nőne, inkább arról, hogy mérsékeltebb a csontfogyása. Ennek valószínűleg a legfontosabb oka az alacsony fehérjefogyasztás, hiszen a fehérjében vagy foszfátban dús étrend növeli a vizelettel kiürülő kalcium mennyiségét.

Ugyancsak fokozza a kalciumvesztést a finomított cukor: minél többet eszünk belőle, annál több kalcium távozik a vizelettel együtt.

Még több kalciumra van szüksége annak, aki valamilyen vízhajtót, pajzsmirigy hormonkészítményt vagy vérhígító gyógyszereket szed. (Vigyázat: a tiazid tartalmú vízhajtók szedése veszélyes, mert vesekövet okozhat. Ha mégis ilyet szedünk, ne vegyük be a kalciumtartalmú étrend-kiegészítővel és a D-vitaminnal együtt.)

Kutatások szerint már napi 15 perces napozás (illetve séta a napon) elegendő a szervezetnek szükséges D-vitamin képződéséhez. Télen kevesebb a napfény, az is gyengébb, ilyenkor tehát inkább szükség lehet további D-vitamin-pótlásra.

A mozgásszegény életmód gyengíti a csontokat, a megfelelő mozgás viszont erősíti őket. Vagyis érdemes rendszeresen tornázni, kerékpározni (legalább szobakerékpáron), súlyzózni és sétálni. Kutatások bizonyították, hogy az a testmozgás, amely heti 3 alkalommal egyórás közepes aktivitást jelent, megakadályozza a csonttömeg fogyását, sőt még a változás korán túljutott nőknél is növeli azt. Másfelől viszont tény, hogy mozgás hiányában kétszeresére nő a vizeletben és a székletben kiürülő kalcium mennyisége, és ez további kalciumhiányhoz vezet. Mindezek miatt a csontritkulás megelőzésében és a folyamat lassításában a legfontosabb tényező a rendszeres mozgás, és csak követi ezt a megfelelő táplálkozás. A legideálisabb persze az, ha mindkettőre ügyelünk. A dohányzás abbahagyása vagy legalább mérséklése a csontoknak is jót tesz. Célszerű korlátozni az alkohol és a kávé fogyasztását.

Külön figyelmet érdemel a hormonpótlás kérdése a változás korán túljutott nőknél. Ma még mindig gyakran előfordul (legalábbis Magyarországon), hogy az orvos hormonpótlást javasol a csontritkulás megelőzésére. Tény, hogy az ösztrogén hormon, amelynek szintje a menopauzát követően csökken, szabályozza a szervezet kalcium háztartását, gondoskodik a csontok szilárdságáról. A hormonpótlásnak viszont számos hátránya lehet: a legfontosabb közülük, hogy a legújabb kutatások szerint nemhogy csökkentené, inkább fokozza a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. Napjainkban már hozzáférhetők olyan növényi eredetű, hormonszerű hatást kifejtő anyagok (fitoösztrogének), amelyeknek az adagolása ugyanolyan előnyösen hat a csontok szilárdságára, mint a hormonok (ösztrogén, progeszteron). A fenti szempontok miatt a várható előnyöket és hátrányokat gondosan mérlegelve, mindenképpen ajánlatos jól végiggondolni, belekezdünk-e a „klasszikus” hormonkezelésbe.

Gyógynövények

Egyes források szerint a diófa leveleinek főzete, fürdővízbe keverve, igen hatásos angolkórnál és csontritkulásnál is.

Reflexológia

Kezelendő zónák: vese, húgyvezeték, húgyhólyag, mellékvese, máj, lép, mellékpajzsmirigy, gerinc, mellkas és bordák, csípő.

A vesezóna, mivel páros szervről van szó, mindkét lábon megtalálható, bőrbetegségeknél is érzékeny szokott lenni. A talp közepétől indul, a húgyvezeték zónáján keresztülhalad a belső boka irányába, a húgyhólyagzóna felé, és ebben az irányban kell masszírozni is.

A mellékvese területe mindkét lábon közvetlenül a vesezóna felett, de mélyebben található. Masszírozása fokozza az immunrendszer működését.

A májzóna csak a jobb lábon kezelhető. A talpon a párnás rész alatt, a negyedik és ötödik lábközépcsont területén húzódik, a harmadik és a negyedik ujj vonalától oldalirányban, a talp külső széléig tart. Csak finoman masszírozzuk!

A lép reflexzónája a bal talpon, a vesezónával szinte egy magasságban, a negyedik ujj vonalában helyezkedik el.

A mellékpajzsmirigy zónája a láb belső élén, a nagy lábujj alapízülete előtt található.

A gerinc kezeléséhez masszírozzuk a láb belső szélét a nagyujjtól a sarokig, így az egész gerincre hatunk. Kezünk mindig kéznél van, ezért érdemes tudni, hogy a gerinc zónája mindkét kézen a hüvelykujj külső szélétől indul, és egészen a csuklóig tart. Az ujjbegynél a nyaki gerinc, lejjebb a háti gerinc, a csuklóhoz közel a lumbális és az ágyéki szakasz, valamint a keresztcsont kezelhető. A lábon és a kézen egyaránt keressük meg a legérzékenyebb részeket, és fordítsunk rájuk kiemelt figyelmet.

A mellkas és a bordák kezeléséhez masszírozzuk meg a lábfejen az 1-es és az 5-ös lábközépcsont közötti területet, mindkét lábon, az ujjaktól a boka felé irányuló mozgással.

Csípőfájdalomnál a külső boka alatti részt érdemes kezelni.

Táplálékkiegészítők

Vigyázzunk, hogy megfelelő minőségű étrend-kiegészítőt válasszunk. Ne fogyasszunk olyan terméket, amely osztrigahéjból, dolomitból vagy csontlisztből készül, mert ezek ólommal lehetnek szennyezettek.

A csontok szilárdságának fenntartásához elengedhetetlen a kalcium. A jó minőségű készítmények szerves kötésben tartalmazzák a kalciumot, mégpedig magnéziummal együtt, az élettanilag legelőnyösebb 2:1 arányban.

D-vitamin nélkül a kalcium nem képes felszívódni. Ezért az olyan emberek, akik nem szeretnek napozni, gondoskodjanak a D-vitamin pótlólagos beviteléről. A D-vitaminnak csak az aktív formája segíti a kalcium hasznosulását, az aktív formába való átalakuláshoz viszont magnéziumra és bórra is szükség van.

A csontállomány fenntartásához, a csontokat és a kötőszöveteket erősítő kollagén képzéséhez ugyancsak hozzájárul az antioxidáns hatású C-vitamin. Segíti az ásványi anyagok hasznosulását, a csontok egészségének megőrzését a cink, a réz és a mangán is. Ugyancsak jó hatású, ha megfelelő mennyiségű szilíciumot, B6-vitamint és folsavat is beviszünk a szervezetbe.

Előnyös lehet az l-lizin és az l-arginin aminosav fogyasztása, ezek ugyanis elősegítik a kalcium felszívódását és erősítik a kötőszövetet.

Fontos a megfelelő kénbevitel is. Ha étrendünk nem tartalmaz tojást, hagymát, fokhagymát vagy spárgát, akkor gondoskodjunk kéntartalmú táplálékkiegészítő, például MSM szedéséről.