Görcsös fájdalmak ellen magnézium!
Az orvoslásban sokáig tartott, míg felismerték a magnézium jelentőségét, illetve azt, hogy mennyire gyakori jelenség a magnéziumhiány. Elsőként az állatorvosok tették fel a kérdést, vajon miért van az, hogy a tavasszal a hegyi legelőkre terelt marhák súlyos görcsök közepette kimúltak. Amikor sikerült kideríteni az okot – a magnéziumhiányt -, és elkezdték a legelőket magnéziumtartalmú tápoldattal trágyázni, a rejtélyes marhapusztulásnak vége szakadt. Ez egyben rámutat a magnézium legfontosabb hatására. A kalcium ellenfeleként (antagonistájaként) működik. Ahhoz, hogy egy idegimpulzus az idegek felől az izmokhoz jusson és az impulzus izom-összehúzódást eredményezzen, kalciumnak kell felszabadulnia a sejtek belsejében elhelyezkedő mitokondriumokból. És ahhoz, hogy ez a folyamat megfelelő korlátok között bonyolódjon le, ne szélsőségesen, szükséges egy ellensúly: a magnézium.
Ez a hatás különösen fontos a simaizmoknál, amelyek üreges szerveinkben és az erek falában találhatók. Az erek görcse a fejben a migrénes fejfájás okozója, tehát máris találtunk egy indikációt a magnézium szedéséhez. Az említett üreges szervek görcsei (kólikái) is igen jól reagálnak a magnéziumra: az epeutak, a húgyvezető, amíg a kő nem akadt meg, a belek, az anyaméh, a szív koszorúerei… E szervek kólikái esetén gyakran a mentők vagy az orvosi ügyelet kihívása a legfontosabb teendő, a második legfontosabb azonban a magnézium szedése. Előfordulhat, hogy mire az orvos megérkezik, a magnézium már meg is oldotta a panaszok nagy részét.
Idegrendszeri stabilitás és a magnézium
Az idegfunkciók stabilizálásához, a görcsök és fájdalmak elkerüléséhez fontos egy enzim aktiválása, amit a köznyelvben csak káliumnátrium pumpaként emlegetünk. Tudományos neve adenozin-trifoszfatáz. Feladata, hogy folyamatosan nátriumot juttat ki a sejtből, és káliumot juttat a sejt belsejébe. A nátrium minden egyes idegi impulzuskor bejut a sejtbe, a kálium pedig folyamatosan kifelé áramlik, ezzel fenntartva az idegrendszer nyugalmi potenciálját, tehát a neuromuszkuláris stabilitást. Kiáramlani azonban csak akkor tud, ha előtte bent volt. Ennek „motorja” a magnézium. Az idegsejten belüli kálium és a magnézium pumpatevékenysége nélkül nem létezik idegrendszeri stabilitás.
E kettős hatás – az erek görcsmentesítése és az idegfunkciók stabilizálása – révén a magnéziumnak különlegesen fontos szerepe van a keringés-szervrendszeri betegségek, főképp a magas vérnyomás kezelésében.
Ráadásul a magnézium csökkenti a vérlemezkék összecsomósodását, tehát a trombózis és az embólia kialakulásának kockázatát, ugyanakkor enyhe koleszterinszint-csökkentő hatást is tulajdonítanak neki. Ezzel a magnézium a káliummal együtt a magas vérnyomásban szenvedőknek igen fontos. Ha felmerül a hiány gyanúja, mindig érdemes egy kísérletet tenni a magnéziumpótlással. Ha a kísérlet sikeresnek bizonyul, az még nem ok arra, hogy üljünk babérjainkon, hiszen továbbra is tisztázandó, hogy mi okozta a hiányt. Ha az ok a helytelen táplálkozás, ide kell összpontosítanunk. A teendő egyszerűen összefoglalható: több zöldséget és gyümölcsöt és kevesebb húst kell enni! A levelek zöld színét adó klorofill magnéziumot tartalmaz. A sok zöldségben és teljes gabonaszemekben (zab, barna rizs, köles, pohánka stb.) gazdag étrenddel nem nehéz biztosítani a napi 300 mg napi magnéziumszükségletet.
Napraforgómag és csokoládé, mint bázistáplálékok?
Sokan rendszeresen táblázatokat tanulmányoznak, hogy megtudják az egyes élelmiszerek vitamin- és ásványianyag-tartalmát. Egyesek pedig előszeretettel mutatnak rá, hogy a napraforgómag és a csokoládé gazdag magnéziumforrás, a dió- és mogyorófélék nem különben. Ezzel csak az a gond, hogy aligha képzelhető el olyan bázisétrend, amelynek legfontosabb elemei a napraforgómag és a csokoládé. A mogyoró- és dióféléket is csak igen mértékletesen érdemes fogyasztani. Minden élelmiszer-vizsgálattal az a probléma, hogy minden egyes vizsgálat csak a konkrét mintára vonatkozik: az adott alfajra, amely egy bizonyos termőhelyről származik, egy bizonyos évjáratra, időjárási körülményekre, aratási időpontra, raktározásra stb. – amit nyilvánvalóan nem lehet általánosítani.
Ugyanezen okból nem érdemes olyan táblázatokat bújni, amelyek azt mutatják, hogy a 80-as vagy 90-es évek óta az egyes élelmiszerek mikrotápanyag-tartalma milyen mértékben csökkent. Megfelelő termelési körülmények, jó évjárat, jó fajták esetében sokszor épp ennek az ellenkezőjét lehet igazolni. A magnéziumban szegény étkezés mellett néhány modern gyógyszer is okozhat magnéziumhiányt, főképp a vízhajtók és a hashajtók, valamint a tartósan alkalmazott kortizontartalmú gyulladáscsökkentők. Hasonló a helyzet az egyéb okokból kialakuló gyakori vizeléssel, amit például cukorbetegség okoz, vagy a gyógyszerektől független hasmenéssel, például krónikus bélgyulladás miatt.
Ha valóban gyógyszeres pótlás szükséges, se szeri, se száma a kapható magnéziumkészítményeknek, amelyek gyártói azt állítják, hogy az ő termékük a legjobban felszívódó, hasznosuló készítmény. Ezt persze meggyőzően egyik sem tudja bizonyítani, hiszen a magnézium, mint minden más ásványi anyag, csak akkor mutat hatást, ha felszívódott, és az adott gyógyszervegyületből kiszabadult (diszszociálódott).
Schüssler-só görcsös fájdalmak ellen
Magnéziumkészítményeket találunk aszpartát, karbonát, citrát, glukonát, glutamát, orotát, oxid, foszfát, szulfát, esetleg egyéb vegyület formájában a piacon. A szerző a foszfátvegyületet tartja a legjobbnak, dr. Schüssler nyomán, aki több mint 135 évvel ezelőtt homeopátiás potenciában adta betegeinek először a Magnesium phosphoricumot. Ez a 7. számú Schüssler-só, amit „forró hetesként” is ismerünk (10 tablettát forró vízben kell feloldani), és idegesség, fejfájás, menstruációs görcsök esetén érdemes adni.
A kritikusok és kétkedők a Schüssler-sók adagját túl alacsonynak tartják ahhoz, hogy hatásuk lehessen, de figyelmen kívül hagynak két dolgot. Először: a Schüssler-terápia lényege, hogy nem hiányt töltünk fel úgy, hogy fedezzük a napi szükségletet, amit táplálékkal kell felvennünk. Másodszor: a rázás, dörzsölés, amit a homeopaták „potenciálásnak”, a kétkedők „hígításnak” neveznek, valóban hozzáférhetőbbé teszi a durva sókat, úgy, hogy annak részecskéi szinte molekulaméretűvé aprítódnak, ami jelentősen fokozza hatékonyságukat.
Azonban még a legmegrögzöttebb Schüssler-hívők is mindig gondolkodóba esnek a szükséges mennyiségekkel kapcsolatban, és a szükséges Schüssler-sókból naponta többször 10 vagy több tablettát szednek, ami nem tűnik logikusnak, hiszen ha csak egy potenciával alacsonyabb készítményt választunk, a mennyiség a 10-szeresével nagyobb a tablettában: D6 = 1:1.000.000, D4 = 1:10.000, D3 = 1:1.000, D2 = 1:100. Egy D3-as tabletta 0,25 mg magnéziumot, a D2-es 2,5 mg-ot tartalmaz. Súlyos hiány esetén tehát valóban van értelme a szokásos D6-os tabletták helyett D3-ast szedni, adott esetben pedig akár a napi 300 mg-os makrokészítményhez folyamodni.
Ezzel szemben az extrém magas dózisú készítményeknek (porok, pezsgőtabletták, akár 100 grammos dózisban) már nem sok köze van az ásványianyag-pótláshoz, hiszen növekvő dózissal fokozatosan csökken a szervezet felszívóképessége: Igaz, hogy 300 mg-ot szedünk be, de messze nem ennyit veszünk fel belőle! Ezzel szervezetünk automatikusan a túladagolás ellen védekezik. Mint az élet egyéb területein, az ásványianyag-terápiáknál is a kiegyensúlyozottság fontosabb, mint a „sok többet ér” elve, amivel a várt sikert tesszük lehetetlenné.
Foto: Adobe Stock
