Nyugtalan láb szindróma

A nyugtalan láb szindróma az egyik fő oka az alvászavaroknak

A nyugtalan láb szindrómát már 1685-ben leírták, és azóta is gyötri az emberiséget. A páciensek – akiknek a hatvan százaléka nő – arra panaszkodnak, hogy a lábuk húzódik, feszül, zsibbad, de néha fáj is. Mindenképpen kellemetlen tüneteket tapasztalnak, főként akkor, amikor pihenni akarnának, így főleg este és éjszaka. Ezzel a betegség az alvászavarok egyik gyakori okának számít. Néha a kéz és a kar is érintett. A páciens ellenállhatatlan késztetést érez arra, hogy mozogjon vagy az izmait megfeszítse, miáltal átmenetileg enyhülés érhető el.

A diagnózis viszonylag egyszerű lenne, négy kérdésre kell választ kapni.

1. Tapasztal-e kellemetlen érzéseket a lábában (esetleg a karjában), amely erősen arra ösztönzi, hogy mozgassa?

2. A tünetek nyugalmi állapotban lépnek-e fel, illetve ilyenkor rosszabbodnak-e?

3. Javulnak-e a tünetei mozgásra?

4. Erősödnek-e a tünetek este és/vagy éjszaka?

Ha a páciens mind a négy kérdésre igennel válaszol, akkor nagy valószínűséggel nyugtalan láb szindrómában szenved. Eddig minden rendben is lenne. A probléma, hogy ezeket a kérdéseket gyakran nem teszik fel, ezért a beteg nem kapja meg a megfelelő kórismét, mivel jellemzően nem ad pontos leírást a panaszairól, hanem mondjuk csak fáradtságra vagy alvászavarra panaszkodik.

Az orvoshoz fordulás legfőbb oka általában az alvászavar és ennek következményeként a fáradtság. Mivel ezeknek a panaszoknak a hátterében számtalan ok állhat az alkoholfogyasztástól a különféle gyógyszerek mellékhatásain át az anyagcsere- vagy pszichotikus megbetegedésekig, és a beteg reggel jellemzően nem érez nyugtalanságot a lábában, a diagnózis nem mindig egyszerű. Ha az orvos nem gyanakszik nyugtalan láb szindrómára, akkor nagy valószínűséggel fel sem fedezik, mivel a betegség primer formájánál a neurológiai lelet is negatív lesz.

A dopamin-anyagcsere zavara

A primer vagy idiopatikus nyugtalan láb szindróma esetén nem ismerjük pontosan az okokat. Feltehető az agyban a dopamin nevű ingerületátvivő anyag zavara. Ha a dopaminpótlás javítja az állapotot, a diagnózis igazolva van. Ezenkívül genetikai hajlam is fennáll, mivel az érintettek 50 százalékánál a betegség a családban másnál is előfordul.

Ettől megkülönböztetendő a másodlagos vagy szimptomatikus nyugtalan láb szindróma. Ilyenkor a kiváltó ok valamilyen más betegség vagy működési zavar. Az okok között szóba jöhetnek a következők:

vashiányos vérszegénység,

• veseműködési zavar,

• neurológiai betegségek (szklerózis multiplex, Parkinson-kór, polineuropátia),

• gyógyszerek is kiválthatják: antidepresszánsok, nyugtatók, pszichiátriai gyógyszerek, de a pajzsmirigyhormon vagy a hányinger ellen adott gyógyszer is.

Főként a betegség jóindulatú formájára vonatkozik, hogy a tünetek nemritkán a terhesség utolsó harmadában lépnek fel, majd – hacsak nem álltak fenn már a terhesség előtt is – a szülés után eltűnnek.

Meggyőző kezelés mostanáig nem létezik a betegség elsődleges formájára. A hagyományos orvoslás a dopamin-anyagcserébe beavatkozó szereket alkalmaz, vagy annak előanyagát, vagy ahhoz hasonló hatású anyagokat.

Először javulás, utána rosszabbodás

Míg a dopamin előanyagára a páciensek többsége kezdetben jól reagál, később rosszabbodás lép fel. Az is előfordul, hogy a tünetek erősebben és napközben is jelentkeznek. Ezenkívül tartós alkalmazásnál mellékhatásokkal is számolni kell. Az alternatívát jelentő, dopaminhoz hasonló hatású vegyületek nem kimondottan a nyugtalan láb szindróma elleni szerek, és esetükben is felléphet az említett effektus. Súlyos esetekben erőteljes fájdalomcsillapítókat írnak fel.

A természetgyógyászat a mesterséges vegyületek helyett olyan megoldásokat kínál, amelyek főleg enyhe esetekben kecsegtetnek sikerrel. Nagy többségük a Kneipp-kúra fegyvertárából kerül ki.

1. Mozgás. Alvás előtti séta, szabad levegőn egy kis biciklizés, gimnasztika, mind segít. Az éjszakai alvajárás gyakran természetes önsegítő módszere a szervezetnek. A rendszeres mozgás azonban csak átmeneti segítséget jelent.

2. Vízkezelések: a Kneipp-féle váltóvizes leöntések, hideg lábfürdők, hideg tusolás átmeneti javulást ad.

3. Rendterápia: főként az alvásra vonatkozik a rendszeresség. Feküdjünk le ugyanabban az időben, ne igyunk alvás előtt alkoholt vagy kávét, ne aludjunk napközben – mindez hozzásegít az egészséges éjszakai nyugalomhoz.

A homeopátia nyugalmat ígér

A Kneipp-módszerek közül a lazítás nem alkalmas a nyugtalan láb szindróma kezelésére, mert ronthatja a tüneteket. Ugyanez vonatkozik a túlzásba vitt testi erőfeszítésre.

A homeopátia jó eredménnyel alkalmazható nyugtalan láb szindróma esetén. Elsősorban azok a szerek jöhetnek szóba, amelyeknek a leírásában szerepel a nyugtalan láb.

Ezek főként a következők:

• Cink, mint Zincum metallicum, Zincum valerianicum, Zincum cyanatum jól alkalmazható.

• Agaricus, a csiperkegomba, vagy a Tarantula hispanica, a spanyol pók az agyra hat, leírásában szerepel a nyugtalanság, főként a végtagoké, és főként ha a tünetek alvás közben romlanak.

• Causticum Hahnemanni, jellemzője a húzó, szakító izomfájdalom, éjszakai nyugtalanság.

• Rhus toxicodendron, ágymelegben a tünetek romlását mutatja.

• Végtagrángásra jó lehet a Calcium carbonicum, az Opium és a Stramonium is.

A gyakorlott homeopátiás orvos megtalálja a megfelelő szert, amely elsősorban D30 potenciállal alkalmazva gyors javulást hoz.

A mikrokeringés serkentése, a túlsavasodás csökkentése

A mikrokeringés serkentése az agyban és a végtagoknál szintén ígéretes terápiaforma. Ez érhető el ózonterápiával és a vér UV-besugárzásával. Ezt a végén a megfelelő homeopátiás szerrel végzett infúzió egészítheti ki, amely enyhíti a tüneteket és javítja a vérellátást.

A nyugtalan láb szindrómás pácienseknél gyakran előfordul a túlsavasodás, amely a gyulladások táptalaja. Ezért tanácsos a lúgos táplálkozás (sok zöldség), illetve adhatók bázikus tabletták vagy porok is.

A hagyományos kínai orvoslás akupunktúrával és ezt kiegészítő módszerekkel állítja helyre a jin és a jang felborult egyensúlyát. Sok esetben tanácsos többféle módszert kombinálni, ahol a fő hangsúly a természetgyógyászati eljárásokra essen. A hagyományos orvosi technikákat is ezekkel kombináljuk, hogy csökkentsük a mellékhatásokat és a gyógyszerek jelentette kémiai terhelést.