Alkímia a konyhában
Mintha a középkor alkimistáinak ambíciója – a különböző fémek arannyá változtatásának igénye – jelenne meg a mai élelmiszer-technológusok mindig tettre kész agyában. A fő kérdés, miként lehetne az emberi tömegtakarmányt egészségessé varázsolni, tudományosan transzmutálni. A feladat nem kevésbé bonyolult, mint az alkimistáké. Mindenesetre a szenzációra mindig éhes sajtó máris öles szalagcímekben adja tudtul: a junkfood (tömegtakarmány) az új egészséges élelmiszer!
Néhány hónappal ezelőtt a Hammersmith Hospital tudományos munkatársai azt bizonygatták, hogy a kedvenc ételek megfelelő manipulálása az egyetlen út, amellyel a brit lakosság egészségesebbé tehető. A napokban a Newcastle Egyetem kutatócsoportja arról számolt be, miként javították a kenyerek és hamburgerek rostanyagtartalmát tengerialga-kivonatok segítségével. Újra megjelent az az érvelés, amely szerint a társadalom további elhízása és táplálkozási zavara csupán technológiai beavatkozással csökkenthető, azt feltételezve, hogy egy megszállott tömegtakarmány-fogyasztó soha nem fog áttérni a zöldségek, vegetárius ételek és a teljes kiőrlésű gabonák fogyasztására. Senki nem kételkedik abban, hogy ez egy meglehetősen nehéz feladat, főleg a sebezhető, alacsonyabb jövedelmű társadalmi rétegek csoportjában. Ennek ellenére, hosszú távon a jelenlegi egészségboltok és bioboltok érvrendszerére lenne szükség, nem pedig azt a képzetet sugallni a fogyasztóknak, hogy ezután a hamburger és kóla fogja biztosítani kicsattanó egészségüket, mivel ezek egy sereg táplálékkiegészítővel felpumpálva kerülnek majd forgalomba.
Természetesen az ötlet most is a nagy gyógyszergyártó konszernek körében fogalmazódott meg, amelyhez az élelmiszer-ipari mamutvállalatok készséggel csatlakoztak az elérhető gigantikus profitok reményében. Az értéktelen tömegtakarmány egészségvédő funkcióba helyezése akkora hasznot eredményez, hogy abból bőségesen futja majd reklámra, sőt fizetett kutatásokat is végeznek majd annak igazolására, hogy az így gyógyszeresített táplálék mekkora adomány az emberiség számára. Természetesen az előbb említett „táplálékok” lényegesen egészségesebbek a harmadik világ maláriaszúnyogos pocsolyavizeinek fogyasztásánál, de összemérhetetlenül és szemérmetlenül hitványabbak a jelenleg már széles körben kapható változatos biotermékeknél. Mindenesetre a modernkori alkimisták éjt nappallá téve dolgoznak azon, hogy a kiátkozott gyorséttermi kotyvalékból valamiféle gyógyító panaceát fabrikáljanak. A bankok buzogtatják hozzá a tőkét, a tömegtájékoztatáson kifárasztott átlagfogyasztó pedig még hálát is rebeg majd a technika legújabb „adományáért”.
