Fényvaluta
A múlt századi tudomány igen nagy lépést tett a fény természetének megismerése terén, metafizikai távlatokat nyitott. A kvantumfizika és a relativitáselmélet alapjaiban rengette meg a világról való addigi ismereteket. Egyfelől az anyag és energia azonossága, egymásba való átalakulása, másfelől a mérhetőség határai vonatkozásában. Ugyanis a fénysebesség valójában kísérletileg nem mérhető, csupán kiszámítható. Ekkora sebességet kísérletileg nem lehet előállítani.
Más szavakkal: a fénysebességnél megáll az idő, mivel a fény – lényegét tekintve – nem fizikai dolog.
Ez az új dimenzió, a fizikai világon túli szürrealista, vagy más szavakkal metafizikai távlat hatalmas folyamatokat indított el a külső és belső végtelen bejárása felé: külsőleg a világűr, belsőleg a lélek tudattalan tartományainak beutazása, felderítése indult meg.
Az új dimenzió a negyedik, az idő lett, amely lineáris is és körkörös is, ezáltal nem állandó, hanem relatív, csupán a ritmus megragadásának eszköze. Maga a ritmus, mint testetlen áramlás, az életlüktetés, az energiamező lett a metafizikai megismerés kulcstörténése. A lélektartománynak is van olyan része, ahol a tér és idő szabályai csődöt mondanak. Áloméletünkben naponta megtapasztalhatjuk az itt és ott, a most és akkor, a látom és velem történik élményét, sőt, személyek egybemosódását is, mintha valaki más is lenne egyidejűleg egy-egy álombeli szereplő.
Fényvaluta – belépő az új világkorszakba
Az új dimenzió, másképpen új világkorszak, vagyis a Vízöntő aion, hihetetlen változásokat hozott az emberek tudati-lelki életében. Túl vagyunk egy bigott materialista nézőponton, egy utópisztikus egyenlőségelven – a kommunizmusra gondolok –, de nem vagyunk túl a destruktív ön- és világpusztításon, az atombombán és a lelki betegségeken. Talán nincs abban semmi túlzás, hogy az értékválságok korát éljük. A mértékvesztés, az irányultság hiánya, az összerendezetlenség, a részekre hullás jellemzi úgy az egyéni, mint a közéletet. Az érték pedig igen fontos kategória, mert a rendszereket az értékfokozatok alakítják ki, működtetik, tartják fenn. Az értékfokozatok létszférák: például anyag, lélek, szellem. Ezt nevezte Hermész Triszmegisztosz a világról való tudás három részének. A létszférák más szóval hierarchiák: a függőlegesség világrendje.
A társadalomban ugyanúgy működik, mint a természetben, ahol az ásványok, növények, állatok és emberek világát alkotják. A hierarchiák között analógia van, noha a kint és bent, lent és fent, e világ és túlvilág igen elválasztottnak tűnik. A fény az analógia, mert minden élet a fényből és a fény által jön létre, a fény az ősegység, az alapvető azonosság, minden irányultság alfája és ómegája. Ám még ez is kettősen van jelen életünkben: lelki tudásunk/tudatlanságunk belső sötétsége és világossága formájában, valamint az égi Nap évi körforgása által jelzett beavatási utunk történeteiben. Ismerjük a naphősök történeteit: például Herkules 12 hőstette egy zodiakalis vándorlás útja.
A középkorban – amelyet a „sötétség” jelzővel illet a történelem – az alkímiai arany jelképezte a fényvalutát.
Modern valuta
„Rég volt, amikor az emberek természetes bölcsességgel táplálkoztak, és a csillagokból áradó gondolatokat ették” – írja Paracelsus. Ő még tudta, hogy mi fénylények vagyunk, ismerte az elemeket, a műveleteket és azt, hogy mi az arany.
Az arany: a fény, a szellemi erő, a romolhatatlanság, a világosság.
A tűz melege, amely augusztusban – amikor az égi Nap a saját jelébe ér – az egész levegőt megtölti csorgó naparannyal, amikor katlanná válik a világ a hőségben. Az oroszlán rőt sörénye ugyanaz az aranyerő, mint az érett búzamezők magtól duzzadó kalászainak erdeje, vagy a napraforgó virágszirmai, miként azt Van Gogh megfestette. Az arany, mint a fizikai világ nem rozsdásodó nemesféme, minden valutát hitelesít, vagyis fedezetet nyújtó érték, valamiképpen ennek az égi fénynek az anyagi sűrűsödése: erő, aranyerő, fényerő. Nemes frekvencia, mert állandóságot képvisel a romolhatatlanság révén, amely ellenáll a pusztulásnak. A rabszolga-társadalomban a rabmunka volt az alap. A feudalizmusban a feudum, a föld és a király által veretett aranypénz.
Most, a szabadrablásos kapitalizmusban a „tőke”, a kamat, vagyis a semmi. Az elektronikus pénz korszakában a társadalmi-gazdasági-politikai életnek nincs aranyfedezete. Talán a technika próbálna a helyébe lépni a fényerőnek, de hát ez nem lehetséges. A technika, mint ügyesség, csupán mellérendelt szerep lehet a folyamat egy részének, amely létrehoz valamit. A kamat, a fiktív tőke – csupa hiány – manipulációk, spekulációk soha nem lehetnek igazi „értékteremtő” műveletek. Az efféle papírpénz és értékpapír nagyon is hasonlít a viselkedés látszatvilágához, ahol a szavaknak nincs súlyuk, mindent lehet ígérni, képzelni, hazudni.
Valós értékek
Nincsenek igazi érzések, gondolatok, eszmék, tettek, csak igazodás, önbecsapás, hajsza, nyugtalanság, zavar, káosz, értetlenség, romlandóság és mulandóság. Nagyon is időszerű elgondolkoznunk azon, hogy mely részünket véljük halhatatlannak, öröklétűnek. Tudunk-e hinni ma a szellemi aranyban, az üdvösségben, a tudásban, a lelki világosságban?
Hiszünk-e abban, hogy a lélek fényvalutája az önismeret, a világismeret, az istenhit, a létértelem, vagyis maga az ember, akiben megvalósul a világ, a mikrokozmosz?
A pszichoszomatika is tett egy nagy lépést a gyógyítás terén azzal, hogy a betegségek eredetét energetikai háttérben keresi. De ekkora testi elsötétedés volt szükséges ahhoz, hogy felismerjük a fény szerepét a gyógyulásban. Nem a gyógyításban, mert a fényt nem kívülről kell adagolni – hiszen a nap süt az égen mindenkire –, hanem belül felkelteni.
Sok kommentárt írtak már a Tabula Smaragdinához. E helyütt Hamvas Bélát idézzük:
„Az emberiség gazdasági értékelésének alapja mindig az arany volt, és az is lesz.
Az emberiségnek fény-valutája van.
A legfőbb érték a világosság.
Ez minden gazdaság Nap-alapja.”
Fotó: Shutterstock
