Ásványi eredetű homeopátiás szerek – Konyhasó

A klorát anion neve ma más kémiai szerkezetre vonatkozik. A muriaticum szó, amelyet a fentiekben használtunk, a sósav egykori jelölésére szolgált. Lényegtelen különbségnek tűnnek, de az elektronikus adattárak használatakor tévedésre adhatnak okot. A konyhasó tehát a homeopátiában Natrum muriaticum néven szerepel.

Natrum muriaticum

Évtizedekkel ezelőtt, 1960 körül, homeopátiás tanfolyamon egy fiatal orvosnő kért meg, kissé félszegen, hogy hallgassam meg a panaszait. Csak annyit vettem észre az előadás alatt, hogy az utolsó padsorban ül, egyedül. A következő napokban is így volt. A 19. században a homeopátiás kórisme (diagnózis) és a megfelelő hasonszer (simile remedium) azonos néven szerepelt. Betegünk esetében az összbenyomás, a társaktól való elkülönülés, a félszegség azt sugallta, hogy Natrum muriaticum (konyhasó) lehet esetleg a megfelelő hasonszer, de ez inkább megérzés jellegű megállapítás volt, további magatartásbeli megfigyelésekre volt szükség.

Megkérdeztem a beteget, mióta érez szomjúságot. Fogyókúrázik-e, és milyen az étvágya? Uzsonnára inkább édességet hoz magával vagy sós perecet? Megdicsértem a blúzát, és megkérdeztem, nem fázik-e egy ilyen hűvös, huzatos folyosón.

Lejárt a szünet. Beszélgető társam – kissé félszegen – megjegyezte: „Milyen kíváncsi természetű a tanár úr!” Valóban, válaszoltam, de nem tudok leszokni róla, kedves Natrum muriaticum. A következő szünetben ismét megkeresett, elnézést kért, hogy előzőleg nem mutatkozott be. Megkérdezte, milyen néven szólítottam meg, bizonyára összetévesztettem valakivel, vagy csak ő nem értette. Mikor kereshetne fel a rendelőben? El szeretné mondani panaszait, reméli, tudok rajta segíteni. Sajnálattal közöltem, hogy nem vizsgálok betegeket. Tanítok, előadásokat tartok. Főleg Hahnemann tanaival foglalkozom és kortársaival. 

Az eset

De térjünk inkább a tárgyra. Azt mondta, panaszai vannak. Gyakran jelennek meg „pattanások” az arcán, a homlokán, ilyenkor még az utcára sem megy ki. Mindenféle kenőcsöt kipróbált, azt sem tudja, miből készülnek, de nem használnak. Mint mindig, amikor befejeződik egy tanfolyam, nagy búcsúzkodások közepette a résztvevők átadják egymásnak címüket. Tőle nem kéri senki. Azért is ilyen szomorú. Elhanyagolják, szinte észre sem veszik, hogy ő is ott van.

Ajánlottam, keressünk egy padot, lenne még néhány kérdésem a panaszaival kapcsolatban. Azt ajánlottam, egyebek között, ha úton hazafelé lát olyan réztáblát a kapu alatt, amelyen az orvos neve és a szakrendelés megjelölése után a homeopátia is szerepel, keresse fel rendelési időben a kollégát, és kérdezze meg, vállalná-e a kezelését. Jómagam is szívesen váltanék vele néhány szót.

Néhány hét múlva láttam a fiatal orvosnőt az utcán. Nem vett észre, az utca köveit nézegette, gondolataiba merülve. Önkéntelenül homlokának bőrét néztem, de széles karimájú nyári kalapja árnyékot vetett a fejére. Üdvözöltem és érdeklődtem, hogy van. 

Mosolyogva – végre – azt felelte: Köszönöm, jól. Időnként előáll egy-egy régi panasz. Azt mondja a doktor úr, ne várjam aggodalommal, hogy mikor jelentkezik ismét egyik vagy másik tünetem. Bizonyára nem minden panasza tér vissza ugyanakkor.

Só nélkül sem lehet élni

Teltek az évek. Újra találkoztunk. Megörültünk egymásnak. Újságolta, hogy lement a gyermekekkel a tengerpartra. Láttak sólepárló berendezést. De jártak sóbányában is. A gyerekek, mármint a nagyobbik, már tudja, mi a különbség a kősó és a halit között. A bányában megmutatták az új berendezést: szivattyúval hozzák a felszínre a vízben oldott sót, de azért sótömb formájában is szállítják. Jártak Szovátán, Sóvidéken, Sóaknán. Képzeljem el, mondta az orvosnő, egyes légzőrendszeri megbetegedésekben szenvedők tiszta termekben, ágyon fekve pihennek. Még a levegőben is van só.

Azt is megtanulta, hogy nagyobb folyadékveszteség után sós vizet kell itatni a beteggel. Azt hitte, nem jó sok sót (konyhasó) fogyasztani, hatására emelkedik a vérnyomás. De só nélkül sem lehet élni. A fűevő, legelésző állatoknak, az erdei vadaknak sótömböt visznek az etető mellé. A ragadozók is élnek vele. 

A sokat szenvedő fiatal orvosnőt többgyermekes anyaként láttam vidáman, egykori panaszaitól megszabadulva. Amikor megtudta a kezelőorvosától, hogy a gyógyszer, amit felírt, nem más, mint a konyhasó, különleges módon adagolva, kezdte érdekelni a só, és – ha kellett – saját betegeit is olyan gyógyszerekkel kezelte, amelyekről el sem tudta képzelni addig, hogy tulajdonképpen mit is tartalmaznak. Legközelebbi terve meglátogatni egy olyan intézetet, amely kvantumbiológiai kutatásai során megérteti vele a homeopátiás kezelés lényegét.

Fotó: Adobe Stock