Növényi eredetű homeopátiás szerek – Berberis vulgaris
Ezen a téren éppen a Berberis és a Chelidonium szolgál jó példaként az összefüggés bemutatására. Fontosabb a következő öt összefüggés:
1. Mindkét növényfajt egyformán használják a homeopátiában és a fitoterápiában, de a felhasználási módban, az adagolásban mindenképpen vannak különbségek.
2. A homeopátiában más célra használják a növényt, mint a fitoterápiában.
3. Mindkét területen részben ugyanaz a felhasználás, de a homeopátiában kiterjed olyan célra is, amely nem szerepel a fitoterápiában.
4. A növényt kizárólag a homeopátiában használják. Ennek oka gyakran az, hogy a homeopátiás alkalmazás utáni években (a 19. században) lemondtak a növény felhasználásáról, főleg ha mérgező jellegét kimutatták (a homeopátiában minden további nélkül megmaradhatnak a mérgező fajok, a sajátos előállítási mód miatt).
5. A növényt különböző okok miatt hasznosnak tekintik (nem csak az előző, 4. pont miatt).
Állandóbb jellegű, mint a fitoterápia
A homeopátiás Materia medica állandóbb jellegű, mint a fitoterápia. Ennek az a magyarázata, hogy az előbbi esetben a bevált növényeket nem hagyják ki akkor sem, ha bevezetésük után hatásosabbnak ítélt növényfaj kerül a Materia medica gazdag választékába. A hatásosabb növényfaj ugyanis rendelkezhet olyan tulajdonságokkal is, amelyek a régebbről használt fajnál is megvoltak. Az új tulajdonság megállapítása a 19. században olyan fitokémiai vizsgálatok során került felszínre, amely előzőleg ismeretlen volt.
A fentebb felsorolt különbségek mellett a homeopátiában nagy súlyt helyezünk a hasonszerre és ezen keresztül betegünk alkatára, de főleg lelki jellemvonásaira.
Amikor például a Berberis és a Chelidonium az előző összefüggések ismertetésekor egy csoportban szerepelnek, a hangsúly a beteg panaszain volt. De ezen kívül a kezelést végző szakember figyelembe veszi a beteg alaptermészetét, életfelfogását, szokásait és sok egyéb vonását, amelyre a homeopátiában nagyobb gondot fordítanak, mint a fitoterápiában. Ezen a téren mindig felismerjük azokat a személyi vonásokat, amelyek ismeretében jobb eredményeket érhetünk el. Más vagy talán inkább módosított kezelést alkalmazunk például egy makacs, önfejű személy esetében, mint egy „szófogadó”, a tanácsokat komolyan elfogadó személynél.
Hogyan jellemezhetjük ebből a szempontból, személyiségként, a Berberis típust? A példákat találomra választottuk. A beteg, akire vonatkozik, létező személy, de nem azonos a másikkal, hanem hasonló. Tehát: kevéssé érdeklik hozzátartozói, iskolatársai, munkatársai, kevéssé izgatja magát életük eseményei miatt; saját gondjai foglalkoztatják ugyan, de nem aggódik miattuk; ha valaki túlzottan nagy jelentőséget tulajdonít pillanatnyi gondjának, a Berberis típusú egyéniség „elmegy” a kevésbé kellemes helyzet mellett, „majd csak lesz valahogy” alapon. Talán mindezek folytán nevezhetjük egyszerűen önző egyéniségnek. Nyugodt személy benyomását kelti, akit ritkán, nehezen lehet kihozni sodrából.
„Mi ér többet, a gyógyszer vagy a pihenés?”
A kezelőorvosnak betegeként, lehet, hogy ő veszi könnyedén tudomásul azt a tanácsot, amit orvosa jól átgondolt, mielőtt döntött volna a lehetőségek számbavétele alatt. A homeopátiában talán több a töprengés, a mérlegelés, a „fejtörés”, mint az egészségügyben általában. Jobb, ha nem általánosítunk. Ami vonatkozik a Berberisre vagy a betegre, akit ezzel a hasonszerrel kezelünk, hasonlíthat (simile…) egy másik gyógyszerre vagy kezelőorvosra.
Egyetlen tapasztalatomat leírom. 1947-ben meglátogattam egy rokonunkat, betegeskedett. Éppen akkor érkezett egy homeopátiás orvos, gyógyszerész kíséretében. Az idősödő hölgy magas vérnyomás betegségben szenvedett. Elbeszélgettek vele, részt vehettem a „rendelésen”. Távozásukkor vényt írtak és kérték a beteget, olvassa el a hátlapon szereplő szöveget, de szedje előírás szerint a gyógyszert is.
Az orvosi rendelvényen szereplő szöveg: mind a három főétkezés után egyórás pihenés, ez alatt senki sem zavarhatja.
Vendégként ott laktam. Az orvos „véletlenül” arra járt 3-4 naponként és benézett a beteghez. Három hét alatt teljesen rendeződött a vérnyomása. A gyógyszerész nem kellett készítsen más gyógyszert. Az utolsó viziten ellátta a beteget néhány tanácscsal, és megígérte, hogy néhanapján benéz hozzájuk.
Távozásukkor megkérdeztem: „mi ér többet, a gyógyszer vagy a pihenés?” A válasz: mind a kettő együtt. Nem tudom, mit érhetett a gyógyszer. Az állt rajta: Petroselinum. Magyarul: petrezselyem. Mi minden van a homeopátiás táskában! Különben a sóskafa levelét javallják máj-, epehólyag-, vesebetegségekben, továbbá reumában. Adagolás: D 100–D 200 vagy D 4–D 30. Centezimális készítmény esetében C 2–C 30. Az OGYI nyilvántartásában szerepel, HGAL 58/2-ként.
Fotó: Adobe Stock
