Az orvosi antropozófiától a homeopátiáig 2. rész
A fehér fagyöngy (Viscum album) álbogyóit madarak terjesztik, főleg rigófélék. A húsos rész elfogyasztásakor csőrüket ágakhoz dörzsölik, hogy megszabaduljanak a ragacsos magoktól. Minden egyes „gyöngyben” egyetlen mag található, ezt tapasztják a gazdanövény kérgéhez, ahol kicsírázik. A lehullott termések a talajon nem fejlődnek ki.
A sárga fagyöngy szára szürkésfekete, levelei ősszel lehullanak. Nevezik sárga fakínnak is. Elsősorban tölgyfajokon terem.
A fehér fagyöngyöt díszként és jelképként becsülik. Szertartásos szerepet játszik különösen Nagy-Britanniában. Aki a karácsony időszakában párjával a fagyöngykoszorú alá lép, amelyet lámpára, csillárra akasztanak, megcsókolhatja szívének választottját. Hitvallás addig is, amíg a jegygyűrűt egymás ujjára húzzák.
Nem mindennapos ennek a szertartási jelképnek a gyógyászati pályafutása. Egyetlen gondolatból kiindulva értékes egészségügyi következmény származott.
Az újkor hajnalától kezdve, a reneszánsz virágkorában, orvos-botanikusok a növények sokaságát ismertették jótékony hatásuk miatt. A 19. század kezdetétől fogva a lelkesedést és a tapasztalatok jelentős részét megerősítették növénykémiai és gyógyszerhatástani vizsgálatokkal. Az elvárásoktól eltérő jelenségeket a század második felében kezdték helyettesíteni a természetben nem létező gyógyszeranyagokkal, de a gyógynövények nagy része továbbra is megbecsült szerepet tölt be a népi gyógyászatban.
A fehér fagyöngy esete rendhagyó. Leírtak ugyan néhány gyógyászati felhasználást, de azok nagy részét napjainkban már nem lehet igazolni.
Ekkor születik meg Rudolf Steinernek, az orvosi antropozófia megalapítójának gondolata, a 20. század első két évtizedében. Gyógyászati tapasztalatok nélkül, megfigyeléseinek alapján hívta fel a figyelmet a fagyöngy tulajdonságaira. „Credo quia absurdum” – néhányan hittek a lehetetlenben. A gondolkodó összefüggést feltételezett a fagyöngy és a daganatos betegségek kialakulása között. Szinte hihetetlen elképzelései alapján van, aki fitokémiai, fitoterápiás vizsgálatokat kezdeményezett; klinikai megállapításokra támaszkodva orvosbiológiai következtetéseket vont le. Új gyógyszereket fejlesztettek ki, amelyek emlékeztetnek Hahnemann egyéni megfigyelések alapján létrehozott új gyógyászati irányzatára, és ezzel megteremtették a homeopátia néven napjainkban is terjedő gondolkodási és kezelési lehetőséget.
A fehér fagyöngy hatóanyagai lektinek. A fehérjék és egyes származékaik a glikoproteinek csoportjába sorolhatók. Tulajdonságaik közé tartozik, hogy egyes cukrokhoz kapcsolódnak, amelyek a normális és az eltérő jellegű sejtek felületén találhatók. Közéjük tartozik a galaktóz, a N-acetil-galaktózamin. A lektinek az immunrendszer egyes elemeihez kapcsolódnak, mégpedig úgy, hogy egy részükre serkentő, másokra gátló hatást fejtenek ki. A normális sejtektől eltérő, daganatképződéshez vezető sejtek fejlődését fel lehet függeszteni (citosztatikus gyógyszerekkel). Ezzel szemben a fagyöngy lektinjei immunmoduláló tulajdonsággal rendelkeznek. Az immunrendszerre részben serkentő, részben viszont gátló hatást fejtenek ki.
A lektinek serkentik az ún. falósejtek (granulociták) működését (a fagocitózist). Fokozzák továbbá a szervezet egyéb védekező anyagainak képződését vagy működését. Ilyenek egyes interleukinek, az interferon-gamma, a tumornekrózis-faktor, a természetes ölősejtek (natural killer).
Csökkentik viszont az elsődleges dúcokból kiszabaduló beteg sejtek elterjedését a szervezet még egészséges részeiben, tehát az áttételeket (metasztázis) létrehozó „küldöncök” működését.
A fehér fagyöngy lektinjei erősítik a T-nyiroksejtek (T-lymphociták) egyes típusainak előnyös hatását. Kedvezően befolyásolják továbbá a szervezetben képződő béta-endorfin fájdalomcsillapító hatását, fokozzák képződését.
A fagyöngyből előállított gyógyszerek szilárd daganatok képződését lassítják, de kevésbé hatnak nyirokrendszeri rákos elváltozásokra (lymphoma, haemoblastoma).
A kezelés kizárólag orvosi javallatra és közreműködése mellett történhet. Az adagolás bőr alatti (subcutan) injekcióként történik. A rendkívül kis adagokat milligrammos nagyságrendben fejezik ki, gyakran megadják a homeopátiás rendszerben használt decimális vagy centezimális dinamizációs fokot is. Több gyógyszert egyszerű hígítással készítenek, de az adag beállításánál homeopátiás dinamizálással folytatják. A lektinek adagját nanogrammban fejezik ki. A nanogramm 1/10000000000 vagy 10 -9 gramm. Ezt a nagyságrendet „végtelennek” (infinitezimálisnak) nevezik a homeopátiában, ahol például egy magas potencia lehet C 200.
A homeopátiás kezeléshez hasonlóan az eredményeket nem kizárólag a gyógyszeres kezeléstől várják. Kiegészítik az életminőséget javító lelki és testi feltételekkel, figyelembe veszik a homeopátiás módozatokat (modalitásokat).
A Viscummal történő kezelés – az elfekvő súlyos betegek ellátásával szemben – magában foglalja a páciensek életminőségére kedvezően ható egyéb lehetőségeket is a zenehallgatástól kezdve a gyógytornáig, a sakkozástól a napi sétáig, a versmondástól a különböző társasjátékokig.
Mindezek igénybevételével az élet utolsó szakaszát csupán néhány hónappal, egy-két évvel hosszabbíthatják meg. Az átmenet az örökkévalóságig mégis sokat jelent a végzet hatalma által okozott állandó jellegű szenvedéshez viszonyítva.
