Az újévi fogadalmaktól a babonákon át a kényszeres zavarig

A címből is látszik, hogy komplex jelenséggel állunk szemben, továbbá a fogalmak összecsengnek, még egy laikus számára is. Hangsúlyozni szeretném, hogy se a fogadalom, se a babona nem haszontalan, nem káros, azonban a mértéket meg kell tudni tartani. Jogos a kérdés, mi számít mértéknek? A válasz erre az, hogy valami akkor abnormális, ha eltér az átlagtól, valamint kihat az ember életvitelére, mindennapjaira. Meglepő szakirodalmi adatot találtam. Az emberek több mint kétharmada fogadalmat tesz az év utolsó napján. Ami ennél is érdekesebb, hogy az újévi fogadalmak feledésbe merülnek pár hónapon belül. A lelkesedés, magabiztosság nagy, de szomorú módon kudarcra van ítélve. Mindezek alapján azt gondolom, hogy az elhamarkodott mondatoknak, fellángolásnak célja van, és az sem véletlen, ha az ember arra eszmél, nem képes tartani az elhatározását.

A babonák világa is hasonló kérdéseket vet fel, hiszen nincs olyan ember, aki ne lenne valamilyen módon babonás, vagy ne tett volna fogadalmat bizonyos helyzetekben. Csak annyit mondok, hogy „fekete macska”. Szinte mindannyian a balszerencsére asszociálunk, és ez így helyes. A fogadalmak, babonák hétköznapi értelemben nagyon könnyen megfogalmazódnak bennünk, de annál nehezebb kivitelezni, fenntartani. Sokszor csak nevetünk egy babonás viselkedésen vagy egy fogadalmat tevő emberen, azonban szeretném hangsúlyozni, hogy ez számukra nem vicc, komoly szorongást képesek megélni, ha valami vagy valaki megzavarja  a fejükben megalkotott gondolatrendszert.

Újévi elhatározás: „most minden megváltozik”

Az emberek hajlamosak újévkor átgondolni az elmúlt év eseményeit, és arra döbbennek rá, hogy mi mindent nem tettek meg, mennyi lehetőséget elszalasztottak. Gondolkodásuk  egyértelműen negatív, jövőképük pesszimista. Ilyenkor tesznek olyan elhamarkodott kijelentést, amely hátterében az a vágybeteljesítés áll, amit nem tudott megtenni, ami eddig számára elérhetetlen volt. Nem csak Magyarországon, hanem  világszerte érvényesül az a hit, ha újévkor az ember megfogalmaz egy célt, akkor nagyobb eséllyel válik valóra. Ez a hit téves, sőt azt mondom, hogy szinte lehetetlen  betartani a fogadalmat, ha a kijelentést nem előzi meg érvek, ellenérvek ütköztetése. Pszichológiai háttere ennek az, hogy az emberek többsége el van keseredve, úgy vélik, az életük rossz úton halad, minden kudarcra van ítélve.

Ennek az érzésnek megvan a varázsa, egy pillanatra mindenki érzi az erőt és a reményt magában. A pszichológia nyelvére lefordítva, egyfajta omnipotens érzés alakul ki, ami hasonlít a gyermeki érzésre, azaz erős vagyok, nagy vagyok, nincsenek akadályok… Funkcióját tekintve ez védelmet ad, azonban a valóságfunkció érettsége miatt az illúzió könnyen el is illan.

Mivel a fogadalmak ilyen népszerűek az emberek körében, a tudomány sem maradhat ki. Hosszas vizsgálódás után azt találták, hogy az emberek 75-80%-a nem tartja be fogadalmait. Ez a szám igen nagy, ha értelmezni szeretném az előbb említett kutatási eredményt, akkor azt látjuk, hogy 10 emberből 8 fogadalom elvész, soha nem kerül megvalósításra.

A leggyakoribb újévi fogadalom

Az esetek legnagyobb részében a lakosság a testmozgást tűzi ki célul, elhatározza, hogy heti rendszerességgel fog eljárni edzőterembe vagy otthon tornázni, mozogni. Ennek hátterében leginkább a fogyás áll, szeretne az ember még karcsúbb lenni, súlyát optimális szinten tartani. A második helyen a táplálkozással kapcsolatos fogadalmak helyezkednek el. „Holnaptól nem eszem édességet, 6 után nem eszem semmit stb.” Az egészséges táplálkozásra irányuló célok mellett megjelennek a káros szenvedélyektől való megválás elhatározása (alkohol, cigaretta, kávé). A fent említett fogadalmakban abban lehet eltérés, hogy valaki teljesen meg akarja vonni az addigra berögzült szenvedélyt, vagy csak a mértéken szeretne csökkenteni. Az esetek többségében rögzült szokás, szenvedély, életmód változtatása a fő cél.

A sikeres fogadalom titka

Konkrétan megfogalmazott cél kell, törekedjen arra, hogy ne csak a célt fogalmazza meg, hanem az ahhoz vezető magatartást. Az utóbbi nélkül a fogadalom csak homályos marad, jól hangzik, de nem vezet sehova. Például: hetente egyszer eljárok úszni, jobb, mint ha azt mondom, hogy fogyni akarok.

Ha rossz szokástól akarunk megszabadulni, akkor érdemes alternatív viselkedést megfogalmazni. Például: helytelen, ha azt fogalmazom meg, hogy nem eszem édességet soha többet. Ha eddig nem voltam képes nemet mondani, akkor most sem fog menni, csak azért mert január 1. van. Fogalmazzunk meg másképpen: este a tv-nézés közben nem nyitom ki a tábla csokoládét. Mivel a rögzült szokás az esti nassolás volt, így arra irányuló konkrét elhatározás kell.

Például: figyeljük meg, hogy a másik hogyan küzd meg a problémával, lessünk el tőle ötleteket. A fent említett tv előtt történő nassolást tehát érdemes helyettesíteni. Így nem pusztán elhagyom, hanem kicserélem egy pozitív cselekvésre: azt mondom magamnak, hogy együnk az édesség helyett gyümölcsöt, zöldséget stb.

Babonák jelentősége a hétköznapokban

A fogadalmak általában az ember életvitelét kevésbé határozzák meg, mint a babona. Úgy is fogalmazhatnék, hogy egy be nem tartott fogadalomnak kisebb a súlya, intenzitás tekintetében kisebb a bűntudat. Ami viszont, arra enged következtetni, hogy az ember életét egy berögződött babona jelentős mértékben befolyásolhatja. A babona általában véve olyan tévhit, amely bizonyos jelenségeket a természet törvényein kívül álló képzelt erők működésének tulajdonít. A hiedelmek, szokások, babonás hitvilág a falusi élet mindennapjainak eleme volt. A hiedelmek tévhitek, azonban a megfejthetetlennek tűnő történéseket képesek az emberek megfoghatóbbá tenni, ezzel a félelmet csökkenteni.

A néphagyományok szerint nagyon egyszerű praktikák vannak arra, hogy az egészség miként tatható meg; vagy miért kell tartani a tükör összetörésétől, vagy akár a legegyszerűbb és legelterjedtebb babona a fekete macska távoltartása. A babona hátterében mágikus gondolkodás áll, azaz az ember erőt és hatalmat tulajdonít sok szimbólumnak tartott dolgoknak. Mindez akkor válik kórossá, ha az ember életének minden lépést ez határozza meg, döntését azoktól teszi függővé. Így jutunk el a címben szereplő kényszeres zavarig, így zárul be a kör, és mondom azt, hogy egy ártatlan fogalom vagy egy semmitmondó babonás viselkedés komoly betegséggé, szorongássá tud átalakulni.

Amikor már betegségről beszélünk: kényszerbetegség

A kényszerbetegség egyike a szorongásos zavaroknak. A betegség egy személyt végigkísérhet az egész életén. Alapvetően pszichoterápiás beavatkozás szükséges, hogy a szorongás tudattalan hátterét feltárja a pszichológus. A kényszer okozta tünetegyüttes uralhatja a pácienst, negatív módon befolyásolhatja az élet szinte összes területét. Az esetek többségében, nagyon hamar szakemberhez fordulnak a betegek, hiszen a szenvedésnyomás nagy, nem tudják elrejteni a tüneteket, megélik, hogy a kontroll elvész vagy nem elég hatékony.

Egy személyes példa jut az eszembe, amikor egyetemre jártam, a vizsgák generálta félelmemet úgy próbáltam enyhíteni, hogy mindig ugyanazt a tollat vittem magammal. Jól látható, ez nem egy egész életre kiterjedő, szövevényes viselkedésmód, hanem egyszerűen minden ember keres kapaszkodót az életében, melynek célja leginkább a szorongás csökkentése. Zárójelben jegyzem meg, hogy nincs olyan ember, aki ne szorongana, ebben a pszichológus sem kivétel.

A kényszerbetegségen kényszergondolatokból (obszessziók) és/vagy kényszercselekvésből (kompulziók) álló tünetegyüttest értünk, mely legalább két héten keresztül fennáll. A kényszeres tünetek naponta az idő nagy részét le is foglalják, ez attól is függ, hogy mi az a rituálisan ismételt cselekedet. Értelemszerűen nem minden cselekvést tudunk akár a munkahelyünkön kényszeresen ismételni, ennek következtében a szorongás nőhet, sőt a munkánk rovására is mehet.

A kényszergondolatok visszatérő, kellemetlen gondolatok vagy képzetek, amelyek félelmet, szenvedést okoznak. Ezt a szorongást úgy igyekszik csökkenteni, hogy megpróbálja bizonyos cselekvésekkel vagy más gondolattal semlegesíteni. Lényegében a beteg attól tart, hogy az a bizonyos gondolat bekövetkezik, ha nem hajtja végre a semlegesítő cselekvést. Ez ördögi kör, hiszen a páciens soha nem képes megszabadulni a kényszer gondolattól, amely kínozza őt, az mindaddig fennáll, amíg nem derül fény az igazi szorongás eredetére.

A leggyakoribb kényszergondolat

• beszennyeződéssel kapcsolatosak, amelyek a tisztálkodási cselekedetekhez vezetnek,
• megfertőződési gondolatok,
• kóros kételkedés, amely az ellenőrzés, számolás kompulziókat váltja ki,
• szomatikus tünetekkel, halállal kapcsolatos obszessziók,
• rendre és szimmetriára vonatkozó kényszergondolat, amelyek az elrendezési kényszercselekvéshez vezet,
• agresszív tartalmú gondolatok, amely a meggyónási kényszercselekedethez vezet.

Epidemiológia

Korábban sokkal kevesebb diagnózist regisztráltak, azonban napjainkban a szorongásos kórképek: pánikszindróma és kényszerbetegség egyre nagyobb számban jelenik meg. A kutatások alapján a lakosság 2-3%-át érinti. A férfiak és a nők százalékos arányában nincsen szignifikáns különbség. A betegség 11‒18 éves korban bukkan fel, egyes megfigyelések szerint ez a szám a nők tekintetében annyiban módosul, miszerint a szülés után, 20 éves kor környékén is kialakulhat.

Etiológia

Amikor a betegség kialakulásáról beszélünk, akkor egyfajta rendszer szemlélet szükséges a kórkép megértéséhez. Nem igazolható, hogy csak genetikai vagy csak pszichológiai tényezők állnának a betegség hátterében. A szakma egyetértésével elmondható, hogy genetikai-biológiai, valamint pszichológiai-szociális tényezők együtt felelősek a kényszerbetegség kialakulásában.

Genetikai adatokat vizsgálva azt látjuk, miszerint a betegek elsőfokú rokonai között kb. 20%-ban fordul elő kényszerbetegség. Az ikervizsgálatok során monozigótáknál 63%-os, míg a dizigótáknál 8-15%-os konkordanciát találtak.

Neuroanatómiai, PET-vizsgálattal az orbitofrontális cortex-nucleus caudatus-pallidum-thalamus hurok működészavarát mutatták ki.

Kényszerbetegség a pszichológia tükrében

Sigmund Freud a kényszerbetegséget a pszichoneurózisokhoz sorolta, melyekben a tüneteket a múltban gyökerező megoldatlan konfliktus megnyilvánulásaiként értelmezte. Bővebben az id (ösztönén) és a szuperego (felettes én) konfliktusáról beszélünk. A szigorú felettes én és az elfojtott ösztöntörekvések hatására szorongás lép fel. A szorongással szemben elhárító mechanizmusokkal próbál védekezni a beteg. A kényszerneurózis, vagyis maga a betegség valójában a stabilizációra történő szabályozási folyamatok kudarcaként fogható fel, valamint a kóros szabályozás egyben a betegség tünettárát is magában hordozza. Mindezt hétköznapi nyelvre lefordítva: a beteg belső tudattalan szorongást él meg, nem tudja elfojtani az abból fakadó szorongató gondolatokat, így kénytelen saját maga rituáléval, kényszercselekvéssel csökkenteni a szorongást.

Irodalom:

• Nancy C, Andreasen, Donald W Black (1997): Bevezetés a pszichiátriába. Medicina Könyvkiadó, Budapest
• Füredi János (1998): A pszichiátria magyar kézikönyve. Medicina Könyvkiadó, Budapest