Ha a párkapcsolat megbetegít

Ismerős történet, ha a nő még a mai napig, jó idővel a kapcsolata vége után is ideges lesz, ha szóba kerül az eset. Amikor az interneten megismert férfi gyorsan lenyűgözi a kedvességével, a megértő természetével. Aztán találkoznak, és a nő úgy érzi, végre megtalálta a lelki társát, aki nemcsak a szerelme, hanem a figyelmes barátja is lesz, ajándékokkal, gondosan megtervezett meglepetésekkel halmozza el.

Ilyenkor könnyű gyorsan szerelembe esni, összeköltözni, közös álomnyaralásra utazni, és elhinni, hogy ránk talált végre a boldogság. Nem ügyelni a figyelmeztető jelekre, hogy a férfi csak rosszat mond a korábbi társairól, és sértődötten elvonul, ha a nő rajta kívül mással is szóba áll. Hogy a férfi elhúzza az orra elől a süteményes tányért, és viccelődveodatol helyette egy tál gyümölcsöt. Hogy azt állítja, mennyire tetszik neki a párja, de közben szégyentelenül flörtöl a pincérnőkkel. Ha mindezt a nő szóvá teszi, a férfi azzal söpri le az asztalról a panaszait, hogy túlérzékeny, és ostobaságok miatt aggodalmaskodik.

Aztán ami csodálatosan indult, a következő hónapok során egyre rosszabbá válik. Egyre gyakoribbá válnak azok a helyzetek, amelyekben a nő nem ismer rá korábban megértőnek és szeretetteljesnek ismert partnerére. A férfi bántó kifejezéseket használ, és ha a nő reklamál, azt állítja, soha nem mondott ilyesmit. Néha napokra eltűnik, és olyankor tökéletesen elérhetetlen, majd újra felbukkan, hogy a veszekedéseket kibékülés, majd újabb veszekedés kövesse. A mézeshetekből megterhelő kapcsolat válik, ahol a nő már másra sem törekszik, mint minden erejével megpróbálni visszaállítani a kezdeti harmóniát. A barátnői már csak a szemüket forgatják, mert nem tudják, legközelebb milyen rémtörténetet fog megosztani velük a férfiról.

Ha jobban alkalmazkodom, sikerülni fog?

A párkapcsolati szakértők az ilyen és hasonló fejlődési görbékben a mérgező párkapcsolat tipikus lefolyását ismerik fel. A toxikus partner extrém módon idealizálja a másikat, és a lélektárs felfedezésének illúziójában nagyon gyorsan nagyon szoros kötődést alakít ki vele. A szakirodalom „szerelembombázásnak” (love bombing) nevezi azt a jelenséget, amikor valaki olyan túlzott kötődést hoz létre, amelyből a másik arra következtet, rátalált az ideális partnerre. Ha az illető azonban már biztosnak érzi a helyzetét, elkezdi támadni a másik személyiségét.

A megtámadott partner pedig úgy próbálja meg ezt a bizonytalanságot kiegyensúlyozni, hogy egyre fokozottabb alkalmazkodásra törekszik. Úgy véli, ha mindent helyesen csinál, akkor minden újra jó lesz. Az ilyen diszfunkcionális párkapcsolati mintánál tipikusan bizonyos személyiségstruktúrák találkoznak. A domináns partnernél nagyon gyakran a narcisztikus vonások játszanak fontos szerepet, míg a gyengébb társ általában különösen megértő és empatikus, és kész a nagymértékű alkalmazkodásra. A kapcsolatban a domináns partner igényei állnak az előtérben. A másiknak ezzel szemben az a feladata, hogy teljesítse az illető igényeit, és ezt a szerepet nagyfokú alkalmazkodóképessége és szenvedéstűrése miatt veszi fel. Különféle, nem utolsósorban kulturális okok miatt az ilyen kapcsolatok többségében a férfi játssza a domináns, a mérgező szerepet, ez azonban nem jelenti azt, hogy fordított felállás ne volna lehetséges.

A kötődési mintánkat gyerekkorunkban tanuljuk meg

A két személyiségminta mögött többnyire a kora gyerekkori erős érzelmi hiány húzódik meg, amikor lényeges mértékben kialakul az ember kötődési magatartása. Aki ebben a korai életszakaszban nem szerez tapasztalatokat a biztonságos kötődésről, az ennek a terhét egy életen át hordozza. Miközben a gyengébb partner csekély önértékelési érzését azzal kompenzálja, hogy megpróbál mindent úgy csinálni, ahogyan az a másiknak megfelel, a narcisztikus személyiség a saját önértékelési zavarát a másikra vetíti ki. Ha a másik elégtelennek tűnik, akkor a narcisztikus jobban érezheti önmagát. Krízishelyzetekben is egyszerűbb engedni a gyakran rendkívül karizmatikus, narcisztikus személyiségnek.

Menni vagy maradni? A remény hal meg utoljára

A toxikus kapcsolat tapasztalatának mindenképpen része az a kihívás, hogy a saját mintánkat megvilágítsuk. Az a partner, aki hajlamos egy kapcsolatban nagyon erősen alkalmazkodni, azzal a veszéllyel találkozik, hogy nem vesz tudomást a saját igényeiről. Ezeknek az embereknek gyakran nem volt szabad megtanulniuk, hogyan érezhetik meg a saját határaikat. Ennek következtében nehezükre esik, hogy önmaguk védelmében másokkal szemben meghúzzák a határaikat.

Mindez egy mérgező kapcsolatban oda vezet, hogy ezek az emberek a kimerülésig és az önmegtagadásig feladják magukat. Váltakoznak a kimerítő konfliktusok és a drámai kibékülések, mivel meg akarják menteni a kapcsolatot, amelybe már olyan sok energiát és könnyet belefektettek. Milyen út vezet kifelé egy toxikus kapcsolatból? Ilyen felállás esetén a legtöbb párkapcsolati szakértő a szakítást javasolja. És nem ok nélkül. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy az erősen narcisztikus személlyel fennálló kapcsolat kiüresíti a másikat. Ennek következményeként kimerültség, kétségbeesés, akár depresszióig fajulva, vagy testi megbetegedések alakulhatnak ki.

A narcisztikus személyiségstruktúra jellemzően elutasítja, hogy önmagát kritikusan szemlélje és megváltozzon, ami pedig a kapcsolat fejlődésének elengedhetetlen feltétele volna. Végső soron minden attól függ, milyen szintű reflexióra képes a két partner, és mennyire motiváltak abban, hogy továbblépjenek a mintáikon.

Legyőzni a szakítást, teret adni a gyógyulásnak és a növekedésnek

Még ha valaki meg is hozza a döntést, hogy szakítani akar, a legtöbb esetben ez nem megy simán. A legtöbb pár se veled, se nélküled szakaszok váltakozását éli át, mire végre sikerül kiszállniuk.

Gyakran előfordul, hogy a toxikus partner új elbűvölő offenzívába kezd, ami rövid ideig újabb szárnyalást hoz a kapcsolatba, majd az nemsokára megint újra összeomlik. Néhány szakértő a mérgező kapcsolat kötési erejét a szenvedélybetegségéhez hasonlítja. Ennek megfelelően fájdalmas és nehezen alakítható folyamat a szakítás is. Ez azonban esélyt ad arra, hogy az érintett dolgozzon a saját kötődési mintáján, időt adjon a lelki sebeinek a gyógyulásra és megtalálja a belső kiegyensúlyozottságát.

A nehéz nem egyenlő a mérgezővel

Nem minden nehéz kapcsolat nevezhető egyszerre mérgezőnek is, amikor az egyetlen megoldást csak a szakítás jelenti. Ahogyan az enyhe narcisztikus vonásokat (amelyek sokunkra jellemzőek) sem lehet azonosítani a narcisztikus személyiségzavarral. Egy párkapcsolat fejlődési esélyeiben a döntő elsősorban az önreflexióra való készség és képesség. A változásra hajlandó párok, akik beleragadtak egy negatív mintába, megtanulhatják felismerni romboló párkapcsolati dinamikájukat. Ha ezt megteszik (többnyire segítséggel), és képesek megváltoztatni, akkor a kapcsolatuk új minőséget érhet el.

A mérgező párkapcsolat 10 jele

Az amerikai párkapcsolati kutató, John Gottman fogalmazta meg a stabil-boldog kapcsolat egyenletét: az ilyen kapcsolatokban a pozitív és a negatív interakciók aránya legalább 5:1, az instabil-boldogtalan párkapcsolatokban azonban a negatív érintkezési pontok aránya lényegesen magasabb. Hogy egy kapcsolatra a mérgező jelleg jellemző-e, azt a következő 10 kérdés alapján tudjuk eldönteni. Négy igen választól kezdve kritikus a helyzet.
 

• 1. Gyakran érzi magát bizonytalanul, és hisz inkább a partnerének, mint a saját érzékelésének?
• 2. Előfordult-e már a kapcsolat korábbi szakaszában, hogy olyan rossz érzést tapasztalt, hogy gyorsan félretolják?
• 3. Van-e olyan érzése a kapcsolatában, hogy bármit tesz, az soha nem elég jó, és soha nem helyes?
• 4. Érez-e a kapcsolatában érzelmi ingadozást a teljes bizalom és a zavaró szörnyűség között?
• 5. Ismerős-e a helyzet, amikor jobb meggyőződése ellenére igazat ad a párjának, csak hogy elkerülje a veszekedést?
• 6. Rosszul bánik-e a párja az ön családjával, barátaival, megpróbálja-e elszigetelni önt a környezetétől?
• 7. Kért-e már bocsánatot olyasmiért, amit el sem követett vagy nem is mondott, csak hogy elkerülje a vitát?
• 8. Előfordul-e, hogy hiába várja, hogy a párja bocsánatot kérjen öntől, ha megsértette?
• 9. Vádolja-e önt gyakorta a partnere olyan viselkedéssel, ami valójában őrá jellemző?
• 10. Van-e olyan benyomása, hogy egyre jobban elveszíti az erejét és az életkedvét?

Fotó: Adobe Stock