Pszichés oduban
Egy presszóban ülünk a barátnőmmel, Erzsikével. Az egész helyiség nagyon pici, a mi asztalunkon kívül még két asztal van benne. Meglehetősen homályos a helyiség, mi a legvilágosabb asztalnál ülünk. Elfogyasztottunk egy-egy fagylaltot, amit nagyon szép, formás, hosszúkás üvegkelyhekben hoztak. Erzsike megivott még egy kávét is. Amikor a fizetésre került sor, Erzsike olyan tekintettel nézett rám, ami azt sugallta, hogy ő nem szeretne fizetni. Egyértelmű volt, hogy a számlát nekem kell kiegyenlítenem. Erzsike lassan el is tűnt a helyiség belsejében, a homályban.
A számla összege 49,60 euró volt. Elővettem a pénztárcámat, amelyben volt egy 100 eurós, egy 50 eurós és még néhány kisebb címlet. Odaadtam az 50 euróst. Tűnődtem, hogy adjak-e még valamennyi borravalót, de végül is nem adtam, mert így is elég magasnak találtam az összeget.
Kimentem a presszóból. Ekkor láttam, hogy az egész helyiség tulajdonképpen egy hegynek majdnem a tetején, a hegy oldalába vájt üreg, egy kicsi barlang. Nem sütött ugyan a nap, de világos volt, az ég gyönyörű kék.
A presszó bejáratából egy hosszú lépcsősor vezetett a hegyről lefelé, amin el is indultam. Egy idő után fordulóhoz ért a lépcső, ahonnan meglehetősen komor hangulatú kép tárult elém. Egy magas fal a bal oldalon, előtte víz, a vízparton nagy fák, de nem szép zöldek, hanem barnásak.
A lépcsőfordulóban volt egy pihenő. Ezen a pihenőn ott állt a Kormos névre hallgató fekete kutyánk. Szóltam neki, hogy menjen el onnan, de nem mozdult. Megpaskoltam a hátát, hogy induljon már, de nem tette. Ekkor a kezembe került egy pálca, azzal háromszor ráütöttem, de még akkor is csak állt ott rendületlenül.
Visszafordultam a lépcsőn, hogy megnézzem, mi került ilyen sokba. Látom, hogy a fagyikehely ára 15,30, a kávé 9 euró. Ekkor ébredtem fel.
Kedves Ruth!
Szívesen olvasom az álomfejtéseit a Természetgyógyász Magazinban. Nagyon örülnék, ha erről az álomról elmondaná a véleményét. Magamról a következőket szeretném elmondani: Erzsikével ötödikes korunk óta voltunk barátnők. Később a családjaink között is összejáró kapcsolat épült ki, sőt, egy munkahelyen dolgoztunk. De ő 13 évvel ezelőtt leukémiában meghalt.
Két kutyánk van, a fekete a Kormos és a fehér Moly. Kormos inkább a férjem kutyája, Moly pedig inkább az enyém. Nagyon jól néznek ki egymás mellett. Egy ismerősöm meg is jegyezte, hogy a két kutya a jin és jang. Ébrenlétben én soha nem szoktam a kutyákat verni, még soha nem bántottam őket.
Magamról még azt kell elmondanom, hogy az idén lettem nyugdíjas, és ezt a nyugdíjba vonulást nagyon nehezen élem meg. Olyannyira, hogy egy forró nyári napon leállt a szívem, újra kellett éleszteni. De most itt vagyok.
Az álomból annyit értettem meg, hogy fordulóhoz érkezett az életem, de hogy Kormos miért nem engedett tovább, azt nem sejtem. Azt is felfogtam, hogy valamilyen számlát ki kell egyenlítenem, de hogy milyet, azt el sem tudom képzelni. És főleg azt nem, hogyan.
Nagyon köszönöm, ha időt szentel álmomnak és válaszol rá.
Üdvözlettel: Ilona.
Kedves Ilona!
Az álom igen mély értelmű, de nem adja könnyen az üzenetét. Hemzsegnek benne a számok, és valami dead line hangulat is körvonalazódik Erzsike 13 évvel ezelőtti halála kapcsán. Ha jól következtetek, 50 év körüli lehetett akkor, és ha ez valóban így van, mindenképpen idő előtti halálnak mondható. Beleértve a leukémiát is, ami szintén megfejtendő üzenet.
Az álom abba az időbe viszi vissza az álmodót, amikor ez a halál eset történt. Együtt vannak, majd egyszer csak eltűnik a presszó homályában. Miközben a számlájukat ki kell fizetni. Nyilván annak is van jelentősége, hogy euróról és nem forintról van szó. Egészen pontosan 49 és 60 szerepel az összegben. Tudjuk, hogy a számok általában az életkorokra vonatkozó utalások. Szerepel még a 9, a 15 és a 30.
Az a tény, hogy a presszó egy magas hegy tetején egy bevájt barlang, az valamiféle pszichés odút sejtet, ahol a mélység és magasság, az akkor és a most valamiképpen találkozik. Az ilyen barlangok, üregek az anyaméhhez hasonlíthatók. Alkímiai tégelyek, lényünk legintimebb színhelyei, ahol a legfontosabb dolgok történnek velünk. Beavatási színtereknek is mondhatók, ahol a leereszkedés, alászállás történik a múltba, hogy a felemelkedés is megtörténhessen. Asztrológiában ez a Halak jele, a 12. ház, maga a lélekóceán.
A hosszú, lefelé vezető lépcsősornál Erzsike már nem volt ott. Kormos állta az útját. Az állatok az álomszimbolikában mindig archetipális állatokat jelentenek. Itt a Kormos Cerberust juttatja eszembe, az alvilág kutyáját, amely a Styx partján őrködik. Nem engedi visszajönni az embereket az alvilágból. Ez csak néhány mitikus hősnek sikerült, Orpheusznak, Héraklésznek, Hermésznek.
A jin és jang utalás számomra azt sugallja, hogy Ilonától nem idegen a spirituális gondolat, a magasabb távlat. A nyugdíj után az embernek a kulturális célokat kell kitűznie. Bár nem említi, milyen munkája volt, vélhetően jó energiákat kötött le a munkája. Ehhez hasonlóan kell jó irányba terelni felszabadult energiáit.
Azt gondolom, a fordulópont ez a kultúrcél lehet.
Talán nem kell formális tartozás kiegyenlítésére gondolnunk Erzsikével kapcsolatosan. Inkább úgy vélem, kapcsolatuk mélyebb mondanivalóját kellene megfejtenie, kikristályosítania. Főleg a saját halál közeli élménye miatt, amelyen Ilona is átment. De Cerberus nem engedte lemenni a lépcsőn.
Még sokszor átgondolható ez az álom, de itt most pontot teszünk.
Köszönettel és üdvözlettel:
